Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-08 / 233. szám, péntek
ÚJ SZŐ 2004. OKTÓBER 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ FÁZ Az Európai Bizottság sorsszerű, talán végzetes döntést hozott, amikor azt ajánlotta, hogy kezdődjenek csatlakozási tárgyalások Törökországgal - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ezután kérések érkezhetnek Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, az egykori Szovjetunió területéről. Törökország belépésével véget érne az Európa elnevezésű történelmi vállalkozás, amihez a világháborús önpusztítás után fogtak hozzá. Az európai vállalkozás lezárását lehet elkerülhetetlennek tartani, mivel a világ két ellenséges táborra való felosztása megszűnt, de meg kell mondani: nem az EU bővítéséről, hanem átalakításáról van szó. Szöveg nélkül A fiatal és energikus cseh miniszterelnök több népszerű intézkedést hozott; erősödnek a szociáldemokraták Stanislav Gross első száz napja Stanislav Gross gyakorlatilag az 1989-es rendszerváltás óta a politikában mozog, s most van éppen száz napja, hogy a még csak 34 éves politikus Csehország első számú hatalmi tényezőjévé vált kormányfőként és a legerősebb koalíciós párt, a Cseh Szociáldemokrata Párt elnökeként. KOKES JÁNOS A szociáldemokratáknál július elején vette át a hatalmat, amikor az európai parlamenti választások után lemondott Vladimír Spidla pártelnök és kormányfő, mert elveszítette pártja és a koalíció támogatását. A hatalmi háttér ismeretében egyértelmű, hogy az adott helyzetben csakis Gross lehetett az utódja. Az sem volt kétséges - még akkor sem, ha a cseh parlamenti színtér a kommunista párt folytatódó, sokak szerint értelmetlen elszigetelése miatt nem sok lehetőséget ad a koalíciók alakítására - hogy a pártelnöki tisztség mellé rövidesen a kormányfői bársonyszék társul. A politikában rendkívül járatos és ügyes „Standénak” ugyanis manapság Csehországban nem igen akad méltó ellenfele. Illetve lenne: Václav Klaus, a jobboldal vezére. Ő azonban már eljutott a csúcsra, s államfőként a belpolitikába csak nagyon korlátozottan tud beleszólni; a tényleges hatalom a kormány kezében van. Gross nem is rejti véka alá, hogy hatalmát nemcsak a soron következő 2006-os parlamenti választásokig tervezi, hanem egy további kormányzati időszakra. Eddigi intézkedései ezt egyértelműen jelzik: figyelme a fiatalabb generációk felé irányul. Nem véletlen, hogy Csehországban felújítják a szocializmusban népszerű ifjúházas-kölcsönt, s újjáélesztik a szövetkezeti lakásépítést is. Az intézkedéseket lehet bírálni, de az kétségtelen, hogy hosz- szabb távon politikai tőkét hoznak a szociáldemokraták és Gross számára. A bűnözés is komoly probléma, s a kormányfő - aki korábban belügyminiszter volt - keresztülvitte, hogy jelentősen emeljék a rendőrök, s kisebb mértékben a tanügyi alkalmazottak bérét. Nyilván ennek is meglesz a hatása. A kormány az államháztartási reformok folytatását is megígérte, de látható, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és a kabinet óvatos lesz. Gross észrevehetően nagy súlyt fektet a szociáldemokrata párt társadalmi képének megváltoztatására is. Propagandája alapvetően optimista, szebb jövőt sugall. A novemberi részleges szenátusi és regionális helyhatósági választások előtti kampánya is eltér a korábbi szocdem kampányoktól: popcsillagokra épít, a párt tömegeket vonzó rendezvényein Karel Gott és Helena Vond- rácková énekel, persze nem kevés pénzért. A fiatal politikus közben befolyásos vállalkozók fogadásait látogatja, rendszeresen focizik, családjával is gyakran mutatkozik a nyilvánosság előtt, mintegy jelezve: ő is csak egy a több millió állampolgár közül. Aki ismeri a cseh közeget, tudja, ezt jó néven veszik az emberek. Ez a bizonyos „kis cseh emberke” állapot és az egyfajta, vele született szerénység meghozta gyümölcsét első külföldi útjain is. Bár a cseh sajtó állandóan felhánytor- gatta Gross külpolitikai tapasztalatlanságát, gyenge angoltudását, első brüsszeli látogatását az Európai Unió és a NATO központjában a szakértők és a média is sikernek minősítette. A korábban külpolitikai témákban szinte meg sem szólaló Gross meglepően jól nyilatkozott például Törökország uniós tagságával és a cseh-német viszonnyal kapcsolatban. A cseh média szerint külföldi partnerei körében jó benyomást keltett. Ugyanakkor voltak Grossnak olyan lépései is, amelyek nem arattak egyértelmű sikert, sőt komoly bírálatok érték őt. Az első nagy problémát az jelentette, hogy Gross olyan személyt nevezett ki hivatalvezetőjévé, aki 1989-ban a kommunista rohamrendőrség kisebb égységének volt parancsnoka Prágában. Először védte emberét, de amikor bizonyítékok kerültek napvilágra a múltjáról, menesztette őt, és beismerte, hibát követett el. A bírálatok ellenére a szociológusok azt állítják: Gross azzal, hogy nyilvánosan elismerte hibáját, valószínűleg jó pontokat is szerzett. Az ellenzék, különösen a Polgári Demokratikus Párt élesen bírálja a kormánykoalíciót és a kormányfőt is. Alapvetően azt állítják, hogy az ígéretek mögött nincs fedezet, az ország eladósodik, s egyre rosszabb lesz a gazdasági helyzet. Egy felmérés szerint a lakosság sem számít a gazdasági helyzet javulására. Az ellenzék azonban láthatóan védekezésre kényszerül. Különösen érezhető ez azután, hogy kiderült: a polgári demokraták megpróbáltak rávenni egy kormánypárti honatyát, ne szavazzon bizalmat a kormánynak. A kormánypárti képviselő kijelentette: 10 millió koronát és nagyköveti állást ígértek neki Miroslav Topolánek pártelnök és a Polgári Demokratikus Párt nevében. A botrány azt követően vetett nagy hullámokat, hogy a képviselő hajlandó volt alávetni magát hazugságvizsgálatnak, míg Topolánek két tanácsadója nem. A rendőrség vizsgálja az ügyet, s Topolánekék azóta „grosstaponak” nevezik a náci gestapóra célozva a cseh rendőrséget. Ez még olyan lapok éles kritikáját is kiváltotta, mint a konzervatív Lidové Noviny vagy a liberális Mladá fronta Dnes, amelyek eddig gyakran bírálták az új kormányt és a kormányfőt. Komoly következtetéseket a cseh politika további alakulásáról még korai levonni. Az azonban tény, hogy Gross színre lépésével változtak a dolgok, a szociáldemokraták erősödni kezdett. Gros- sék az eddig ignorált kommunisták felé is jelezték: bizonyos szinten erősítenék az együttműködést. Nyilván csak a következő hónapok mutatják meg, hogy a cseh szociáldemokrácia és általában a cseh baloldal erősödése tartós-e vagy sem. Felújítják az egykori ifjúházas-kölcsönt és a szövetkezeti lakásépítést. Ma adják át az olaszországi városban a Habsburg Ottó újságírói díjat és a Páneurópai Unió Európa-díját Díjazzák a kisebbségi újságírást JUHÁSZ KATALIN Bolzanóban ma első ízben adják át a Habsburg Ottó újságírói díjat, amellyel ezentúl évente jutalmazni kívánják a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét segítő újságírókat. A díjat az európai kisebbségi napilapok egyesülete, a MIDAS alapította, és a fajgyűlölet, a diszkrimináció, valamint a kulturális és etnikai különbségek kölcsönös tolerálása és megértése érdekében tevékenykedő toliforgatóknak szánják. Az első díjazott, a Frankfurter Allgemeine Zeitung bécsi munkatársa, Reinhard Olt, aki számos fontos cikket publikált a Szlovéniában, Szlovákiában és Magyarországon élő kisebbségekről. A díjat a bolzanói városházán veszi át magától Habsburg Ottótól, aki egykor szintén dolgozott újságíróként, és sokat tett az elnyomott kisebbségekért, illetve az európai integráció érdekében. Reinhard Olt egyetemi tanárként is a kulturális és etnikai különbözőségek elfogadtatása érdekében tevékenykedett Giessben, Frankfurtban, Innsbruckban, Grazban, Kremsben és Bécsben. „A díj odaítélésével a MIDAS nemcsak a média szabad véleményalkotásban játszott felelősségteljes szerepére akarja felhívni a figyelmet, hanem egyben támogatni is akarja az európai ideát” - nyilatkozta Toni Ebner, a MIDAS elnöke. A szervezet, amelynek az Új Szó is tagja, a kisebbségi napüapok szoros együttműködésének elősegítése érdekében alakult. Jelenleg 30 napilapot tömörít, amelyeknek 13 különböző nyelven összesen mintegy 800 ezer olvasója van. Ugyancsak ma este adják át a Páneurópai Unió Európa-díját, amely alapítójáról, Coudenhove- Kalergiről kapta nevét. A díjat Silvius Magnano dél-tiroli jogász és politikus kapja a régiókért és Európáért folytatott munkássága jutalmául. A díjátadó ünnepségen lapunk igazgatója, Slezák- né Kovács Edit is részt vesz. KOMMENTÁR Török fejfedő - holnap TÓTH MIHÁLY Törhetjük a fejünket, mit mondjunk, ha népszavazáson válaszolni kell, magunk közé fogadjuk-e Törökországot. Aggodalommal hallgatom és olvasom a megelőlegezett ellenérveket. Mindegyik tartalmaz egy kis igazságot, de valós a veszély, hogy a sok kis igazságból egyetlen hatalmas hazugság kerekedik. A véleményalkotónak eszébe jut a török 150 éves jelenléte, a keletnémet munkanélküli az Anatóliából immár 40 éves hazájába települtet okolja állása elvesztéséért, a bigott katolikus pedig egyszerűen konstatálja, hogy a mohamedán: nem keresztény... Vajon hol tartana most öreg kontinensünk, ha az Európai Unió megálmodói a II. világháború után szintén megnépszavaztatják a németeket és a franciákat a megbékélés beindításáról? A lövészárokból éppen csak hazabotorkáltak legalább kétszer annyi okot találtak volna a megbékélés elutasítására, mint napjainkban a törökök EU-tagsá- gának ellenzői. Törökországot sokan előszeretettel emlegetik muzulmán államként. Pedig bármelyik lexikont felütve öt perc alatt meggyőződhetünk róla, hogy Musztafa Kemalnak, a modern Törökország megalapítójának egyik első intézkedése volt, hogy száműzte a mohamedán egyházfőt, akit pedig Mohamed próféta vér szerinti leszármazottjának tartottak. Kemal pasa kinyilatkoztatta, hogy Törökország köztársaság és - világi állam. Természetes, hogy a vallás szerepének keretek közé szorításával a birodalom romjain keletkezett köztársaságban jelen van a mohamedán vallás, de csak abban a szerepben, ami egy köztársaságban megilleti. Törökországban pedig nem futóhomokra épül a demokrácia, amit az EU-csatlakozás előkészítése során számon kérnek, hanem 80 évvel ezelőtt beindított folyamatra. Az általunk mohamedánnak tekintett társadalmak között kevés van, amelyik az európaizálódást tekintve összehasonlítható lenne Törökországgal. Vétek lenne elzárkózni Ankara EU-taggá válása elől. Ezt bizonyos szempontból kiválóan bizonyítja Irak példája, amely lakosságának többsége szintén nem volt bigott muzulmán. De minden megváltozott az iraki háború elfuserált „befejezése” óta. Néhány éve az irakiak többsége még vevő lett volna az európai típusú demokráciára. Ma az az ember benyomása, hogy ahány iraki, annyi önkéntes vértanújelölt. A demokrácia tehát erőszakosan nem exportálható. Törökország 1923 óta készül az Európához csatlakozásra; lakosságának is legalább 70 százaléka. Vétek lenne egy „nem”-mel pillanatok alatt romba dönteni, amit Kemal és utódai 80 év alatt felépítettek. Kemal pasa a részletekkel is foglalkozva igyekezett nemzetét leszoktatni a bigott vallásosságról. A török férfi az ő hatalomra jutásáig - ha valóban igazhitű volt - fezt viselt fejfedőként. A papok megkövetelték, hogy mindenki igazhívő legyen, így több tízmillió török viselt fezt. Kemal ezt rendelettel, szigorú szankciók kilátásba helyezésével betiltotta. Textilipar-történeti érdekesség, hogy emiatt Csehországban egy egész iparág csődközeibe került. Ugyanis Strakonicén és környékén milliószámra gyártották e fejfedőt. Egyik napról a másikra nullára csökkent a megrendelés. Szorítok a cseh textiliparnak. De azért nem annyira, hogy ismét beindíthassa fez-szállítmányait az esetleges uniós elutasítás miatt vallásilag radikalizálódó Törökországba. JEGYZET A jó édes anyanyelv RÁCZ VINCE Hogy melyik a legbonyolultabb nyelv a világon? Embere válogatja. A szakemberek sem foglalnak állást a kérdésben. Mondják azonban, hogy a titokzatos, csakis nők által használt nusu, melynek utolsó beszélője, egy Jang nevű, csaknem százéves kínai asszonyság a közelmúltban távozott az élők sorából. Nos, a nusuról úgy hírlik, egyedi kódrendszere lehetővé tette a nők számára, úgy beszéljenek egymás közt, hogy a férfiak ne értsenek belőle egy kukkot se. Kínai nyelvészek jelenleg éppen azon fáradoznak, hogy megtanulják ezt a különös nyelvet, illetve próbálják megfejteni, mit susogott nusuul halálos ágyán a különc matróna. Marad hát a kínai, mely az élő nyelvek sorában kétségkívül az egyik legnehezebbnek tűnhet. Nem véletlenül mondjuk, hogy ez nekem kínaiul van, ha valamit nem értünk. Nem mintha a magyar nyelv könnyűnek számítana. Főleg, ha hadar a magyar. Bizony, az anyanyelv helyes használata is gondot okozhat. Szerencsére én, aki újságíróként, pontosabban gyalogzsurnalisztaként a szóbizniszben utazom, büszkén kijelenthetem, ismerem a magyar nyelvet, mint a markomat. Nemrégiben pedig, hogy a jövőben még tudatosabban használjam anyanyelvemet, egy kortárs magyar költőhöz hasonlatosan én is megfogadtam: ezentúl vigyázok, nehogy hibázzak. Persze nem csak mi, beszélők bánunk olykor mostohán édes anyanyelvűnkkel, néha-néha maga az édes anyanyelv is próbára teszi beszédszerveinket. Mert van-e mokány magyar széles e unióban, ki jelentősebb nyálveszteség és szűkebb környezete veszélyeztetése nélkül egy szuszra kivágná: a moszkvicsslusszkulcs egy luxusszükséglet, vagy hogy jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál, esetleg cserszö- mörcés sört szürcsöl Csörsz. Azt hiszem azonban, mégiscsak a nusu viszi el a pálmát, hiszen egy nusu asszonynak a fia sem érti szavát. (Lubomír Kotrha rajza)