Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-07 / 232. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 7. 16 Riport Megrendítő valóság: a bodrogközi Szomotor munkaképes lakosságának jelenleg mintegy ötven százaléka munkanélküli Túl hosszú a kényszerpihenő Stropkay Silvia szerint a falu vezetése jelenleg képtelen állandó munkahelyet biztosítani a helybelieknek (Somogyi Tibor felvételei) A szomotoriak évszázadokon keresztül a mezőgazdasághoz kötődtek, ahhoz értettek, abból éltek. Emellett sokukat alkalmazták a vasútnál is, ezért az ott történt létszámleépítés is érzékenyen érintette a helyieket. Fokozatosan alakult ki a mai elkeserítő helyzet, ami alapvetően meghatározza Szomotor lakosságának mind lelki, mind közéleti, mind pedig gazdasági állapotát. SOÓKY LÁSZLÓ A mai Szomotor közigazgatásilag három települést, Szomotort, Vécset és Kisújlakot fogja össze. Közülük a névadó Szomotor a legnagyobb, Vécs a legrégibb, Kisújlak pedig a legkisebb. A Bodrogközben található faluban jelenleg összesen 1679 ember él, közülük 1162-en vallották magukat magyarnak, 443-an szlováknak, 28-an romának, hárman ruszinnak, ketten másnak, 41 személyről pedig nem tudni, milyen nemzetiségű. Felekezeti hovatartozás szerint 642 személy római katolikus, 513 református, 316 görög katolikus, 9 evangélikus, 1 pravoszláv, 59 pedig a Jehova Tanúi hitközségbe tartozónak vallotta magát. A statisztikai adatokhoz tartozik még egy megrendítő valóság: Szomotor munkaképes lakosságának jelenleg mintegy 50 százaléka munkanélküli. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a magyar faluban 180 gyermek látogatja a szlovák, s mindössze 118 a magyar iskolát. Már a reményt is feladták? A rendszerváltozás előtt itt volt az állami birtok, s az itt működő magnemesítő állomás is sok embert foglalkoztatott központja - tájékoztat Stropkay Szilvia polgár- mester asszony. A korábbi állapotnak a mai csupán a torzója. Az itt élő emberek többsége kiábrándult és megtört, nem látják az ellehetetlenülésből kivezető utat, s ugyancsak sokan már annak a reményét is feladták, hogy valaha is munkához, emberhez méltó megélhetéshez, élethez jussanak. A polgármester asszony úgy vélekedik, hogy a szomotori emberek már belenyugodtak a mostanra kialakult állapotba. A kényszerpihenő túlságosan hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy kísérletet tegyenek a megújulásra. „A mieink nem olyan talpraesettek, hogy most gyorsan magánvállalkozók legyenek, vagy kimenjenek külföldre munka után, inkább ilyen otthonülő típusok. A fiatalok igen, közülük már nagyon sokan felkerekedtek és elmentek Csehországba, s ott próbálnak boldogulni.” Stropkay Silvia szerint a falu vezetése jelenleg képtelen állandó munkahelyet biztosítani a helybelieknek, a tervek között szerepel azonban egy ipari park létesítése. Meggyőződése: akadnak olyan vállalkozók, akik munkát adnának a falubelieknek, egyebek között kovácsoltvas termékeket és kazánokat gyártanának. Közhasznú munkák Az év elején hatályba lépett szociális törvénytől idegenkedett.- Ágáltam is ellene, vallja be a polgármester asszony. De később- mondja - rájött, hogy szükséges volt, s egyben hasznos is a többség számára. Igaz, hogy nagyon kemény, mert sok családnak szinte lehetetlenné tette a további megélhetést, de kellett, mert sokan viszont visszaéltek a korábbi lehetőségekkel. Mint mondta, a közhasznú munkák bevezetését csak dicsérni tudja, még akkor is, ha az állam jelenleg 3 hónapos térítéssel tartozik a falunak. Most, a második fordulóban mintegy 120 munkanélküli végez idénymunkát a faluban: nem csupán az utcákat tartják rendben, hanem nagyon sokat dolgoznak az iskolák épületein és más építkezéseken. Jó lenne várni Szóba kerül a lakosság felekezeti hovatartozásának kérdése is. Stropkay Silvia a számára természetes toleranciáról beszélt, majd elmondta, hogy az egykori református parókia a falu vagyona. Terveik szerint a felújítás után ebben az épületben szeretetotthont kívánnak berendezni. Azt, hogy a kérdéses épület milyen módon került a falu tulajdonába, a polgármester asszony nem tudta, de, mint mondta, tulajdonlappal rendelkeznek az ingatlanról. Erdélyi Géza felvidéki református püspök a kérdéssel kapcsolatban leszögezte: mindaddig, amíg az eredeti tulajdonos, tételesen a református egyház hivatalosan nem mondott le a tulajdoni jogáról, érdemes lenne megvárni Szo- motoron is, hogy a törvény miként rendelkezik a református egyház ingatlan vagyonának a további sorsáról. Mindenki magyarul beszél... Szomotor magyar község, legalábbis a statisztikai adatok szerint. Ezt erősíti meg Stropkay Silvia is, ő úgy tudja, hogy a lakosság 90 százaléka magyar nemzetiségű. Kérdésemre, hogy mitől magyar falu Szomotor, ha a szülők a szlovák iskolába íratják a gyermeküket, a polgármester asszony így válaszol: „Itt a környéken, otthon, egymás között mindenki magyarul beszél. Nálunk a féljem úgy szlovák, hogy az apja magyar, az édesanyja pedig lengyel. Én a fiammal magyarul beszélek, a féljem pedig szlovákul. Én személy szerint azt vallom, hogy mindkét nyelvet tudni kell. Ebben az egészben az a jó, hogy mindenkinek meg van adva a választási lehetőség.” A magam részéről nem értékelhetem a polgármester asszony véleményét, az igazsághoz viszont hozzátartozik egy aprócska esemény, amely miatt egy kicsit feldúlt állapotban találtuk a falu első asszonyát. Épp érkezésünk idején tudatta vele az MKP helyi csoportja, hogy tagfelvételi kérelmét elutasították... „Értetlenül állok a határozatuk előtt - mondja - méltánytalannak tartom a döntést, hiszen mindenki tudja rólam, hogy nyitott vagyok minden iránt, akár a felekezetekhez való tartozást, akár az iskolákat vesszük figyelembe, de nem is hagyom annyiban a dolgot.” Természetesen a polgármesternek jogában áll, hogy illetékes fórumokhoz forduljon. Viszont alapvető, erkölcsi kérdés is adódik nyomban. Ha valaki úgy döntött, hogy a gyermekét szlovák iskolába íratja, akkor a politikai színtérén miért ragaszkodik olyan vehemensen éppen a magyar párthoz? Helyi sajátosságok Sivárnak, elhagyatottnak tűnnek a helyi iskolák. Talán azért, mert késő délután van, s ilyenkor már csak kevés gyerek lődörög a tantermekben, az iskolák környékén. A magyar alapiskolában Horváth Dénes igazgató fogad, és a helyi sajátosságokról beszél. Bár Szomotor - mondja - a környező községekhez viszonyítva nagy településnek számít, struktúrájában különbözik a többitől, hiszen valójában három falu egyesítéséből jött létre, mégpedig hatalmi döntés alapján. Nem vették figyelembe azt, hogy e három település mindegyikében más és más volt a kialakult szokásrend, más az emberek mentalitása, gondolkodás- módja, s az egyesítés csak kárára vált mindegyik közösségnek, hiszen megbomlott a korábbi egység. Például Kisújlak, ha a törvény szerint Szomotor részét képezi is, a valóságban teljesen elzárt a központi községtől. Az egyesítés során megszűnt a három magyar település klasszikus falumagja. A települések strukturális megbontása rányomta a bélyegét az egyének gondolkodására is, úgy változott, ahogy azt az erősebb érdekek diktálták. Volt olyan időszak is - a múlt század hetvenes éveinek a végén -, amikor a magyar alapiskolába több mint háromszáz gyerekjárt, most pedig ennek csak az egyharmada. A nyolcvanas évek elején indult el egy meghatározó asszimilációs folyamat, amelynek eredendő okát Horváth Dénes abban látja, hogy a társult településeken megszűnt a meghatározó magyar mag, s kezdetét vette egy, a mai napig tartó, minden nemzettudatot nélkülöző sodródás. A magyar szülők gyakran döntenek úgy, hogy szlovák iskolába íratják gyereküket, mert meggyőződésük, hogy a szlovák iskolából nagyobb eséllyel indul el a gyermek. A valóság viszont éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja, elegendő csak egymás mellé tenni azokat az adatokat, amelyek megmutatják, hogy hány diplomát szerzett ember került ki a magyar iskolából és hány a szlovákból. Óriási a különbség a magyar iskola javára. Horváth Dénes arról is beszél, hogy a Bodrogközben ez a falu lett az igazi vesztese a rendszer- váltásnak, az emberek elbizonytalanodtak, a munkahelyükkel együtt elveszítették a szociális biztonságukat, majd a nemzeti öntudatukat, s lassan bizony már a hitüket is. A lelkűkben megsértett emberek keresik a hanyatlásuk okait, s ellehetetlenülésük egyik okának tekintik azt, hogy magyar iskolába jártak, ami gátolta őket az érvényesülésben. Kilenc elsős Az idei tanévet 9 elsőssel kezdték a szomotori magyar iskolában. Horváth Dénes igazgató a jövőt illetően mégis bizakodó: reményei szerint a magyar szülők előbb- utóbb ráébrednek arra: ha valóban jót akarnak gyerekeiknek, akkor lehetővé teszik számukra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. A magyar iskolákba íratott roma gyerekekkel való együttélést - mint általában mindenütt - itt is bölcsen elkerülték, holott egyre nyilvánvalóbb, hogy nagyon sok magyar szülő csak azért választja gyermeke számára a szlovák iskolát, mert nem akarják, hogy gyermekük romákkal járjon egy osztályba. A valóság még akkor is ez, ha nem akarunk, vagy nem merünk róla tudomást venni. Egyáltalán nem szomotori jellegzetességről van szó, á folyamat általános Keleten éppúgy, mint Nógrádban, Gömörben vagy a Mátyusföldön. Horváth Dénes úgy véli, ez a falu lett a rendszerváltás nagy vesztese Délután van. Pár gyerek lődörög még az iskola előtt.
