Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-06 / 231. szám, szerda

2004. október 6., szerda 1. évfolyam 29. szám MOZIMUSTRA Fele Martinez és Javier Cámara a Rossz nevelésben. Világsiker lett Pedro Almodovar új filmje. Karlovy Varyban is óriási tömegeket vonzott a fesztiválon Madridi férfiak az idegösszeomlás határán Bohócok. Született bohó­cok mindketten. Karlovy Vary idei fesztiválján, a Rossz nevelés bemutató­ja előtt páratlan „two men show”-t nyomtak a Thermal Szálló VIP szalonjában. SZABÓ G. LÁSZLÓ Fele, a spanyol duó vékonyabbik fele, David Beckhamet hozta arcán szelíd vigyorral. Javier, aki a film­ben transzvesztitaként parádézik, Victoriát „csipkedte” finom iróniá­val. Maréknyi közönségük dőlt a nevetéstől. Fent, a színpadon, a ve­títést megelőző három percben a szövegükkel hódítottak. „Mi szeb­bek, karcsúbbak és kopa­szabbak vagyunk, mint Pedro Almodovar, bennün­ket könnyebb szeretni!” Közös filmjükhez pedig a következő „használati uta­sítást” adták: „Félre az előí­téletekkel! Hunyjátok be a szeme­teket, nyissátok ki a szíveteket, és tárjátok szét a lábatokat! Éljen a Rossz nevelés!” Nem ez volt az első munkájuk Almodóvarral. Korábbi filmje, a Beszélj hozzá! mindkettőjük előtt új dimenziókat nyitott. Benigno, az odaadó betegápoló megformálásá­ért Javier Cámara az Európai Film- akadémia díját kapta. Ugyanebben a történetben Fele Martíneznek ki­sebb szerep jutott. A Rossz nevelés­ben azonban fordult a kocka. Cámara egy hormonkezelt bár­táncos (nő) szerepében nyújt ferge­teges epizódalakítást, Martinez a történet „szenvedő alanyát”, az ifjú színészt kívánó rendezőt formálja meg hitelesen. Flúg és ledöntött korlátok az egyik oldalon, a szenve­dély mindent elsöprő ereje és a ki­harcolt beteljesedés a másikon. Javier Cámara színpadi színész­ként indult a pályán 1991-ben. Első nagy sikerét a Hét élet című televí­ziós sorozatban aratta, majd ezt követte a Szex és Lucia, Julio Medem komédiája, amellyel jóko­rát lépett előre. Fele (Rafael) Martinez ugyan­csak színpadon kezdett. Színita- nulmányai befejezése után cso­porttársaival Sex-Peare Teatro né­ven alapított társulatot, majd Alejandro Amenábar Tesis című al­kotásával a spanyol film Goya-díjas színésze lett. Almodóvar új opusá­val a cannes-i fesztivál közönségét is elvarázsolta. Mikor és milyen körülmények között találkoztak először Almo- dóvarral? Javier: A Beszélj hozzá! előtt egy sitcomban dolgoztam vele a spa­nyol tévében. Isten tudja, miért, megjegyzett. Nem is kérte, hogy menjek el meghallgatásra. Bízott benne, hogy meg tudom csinálni, amit majd kér tőlem. A Beszélj hoz­zá! előtt mindig csak vígjátékokba hívtak, ez volt az első film, amely­ben drámai szerepet kaptam. Ezért külön hálás vagyok Pedrónak. Fele: Én sem voltam castingon. Kis szerep, mondták, amikor ki­küldték a Beszélj hozzám! forga­tókönyvét. A szerető. Naná, hogy boldog voltam! Almodóvarral dolgozni a legnagyobb álom egy spanyol színész számára. Presz­tízskérdés. A Rossz nevelés óta ve­lem is máshogy tárgyalnak. Igazá­ból most kerültem reflektorfény­be. Igen, bizonyos fokig Almo- dóvart játszom a rendező szere­pében. Nagyon sok elem az ő éle­téből került be a filmbe. Ő ebből nem is csinál titkot. Nekem meg az volt a dolgom, hogy még a leg- erotikusabb jelenetekben is gátlás nélkül adjam magam. Hol húzták meg a határt? Meg­beszélték, hogy meddig hajlan­dóak elmenni, mennyit fognak bevállalni, mutatni? Javier: Bár a testem nem olyan szép, mint a lelkem, én sok min­denre hajlandó vagyok. Csak fizes­senek meg! Rögtön az első forgatá­si napon azt mondtam Pedrónak: „Én mindenre készen állok, csinálj velem, amit akarsz!” A legjobbról sajnos lemaradtam... ha-ha-ha! De végig úgy dolgoztunk, hogy a leg­jobbat és a legrosszabbat is ki tudta hozni belőlem. Egyébként pedig ol­csó vagyok, könnyen megvehető, úgyhogy megegyezhetünk... Fele: ... párban is megyünk, ha kell! Pedro is így szeret bennünket. Komolyra fordítva a szót, remélem, a következő filmjében is ott le­szünk. Különben nem igaz, hogy csak a nőkkel szemben kedves. A férfiakat is szereti! Az első napon rettenetesen izgultam. Tudtam, mi vár rám, hogy nekem kell a legtöb­bet mutatnom magamból, hogy én bújok ágyba Gaellel. Bevallom, majd összecsináltam magam az idegességtől, hogy mi lesz, hogy lesz, miképpen fog egymás karjai­ba küldeni bennünket. És milyen volt? Fele: Almodóvar? Finoman inst­ruált. A lehető legfinomabban. És Gael? A mexikói Garda Bernal, aki a rendező „babáját” játssza? Javier: Pedro sokat foglalkozott vele. A mexikói spanyol ugyanis el­üt az általunk használt spanyol nyelvtől. De meglett a közös neve­ző! A következő lecke a transzvesz­titák gesztusrendszere volt. Pedro sokat tud a témáról. Még azt is megmutatta Gaelnek, hogyan vi­selkedtek a travesztik a nyolcvanas években, és hogy miben változtak az elmúlt húsz év alatt. Fele: A medence melletti jelene­tet, amikor Gael vetkőzik, én meg a vízből lesem őt, rengetegszer le­próbáltuk. Sok kérdés merült fel, a szöveg mögött a tekintetek is fonto­sak voltak. A kimondatlan vágyó­dást kellett megmutatnom egyet­len szó nélkül. Három napig csak ezen az egy jelenetsoron dolgoz­tunk, de úgy érzem, meglett az eredménye. Gael egyébként úszó­ként is remekül helyt állt a filmben. Mint egy bajnok, olyan viszonyban van a vízzel. Almodóvar sokak szerint dik­tátorként viselkedik rendezés közben. Önök is ezt tapasztal­ták? Fele: Én csak azt láttam: amint elkezd dolgozni, megszűnik körü­lötte a világ, és már nem lehet vele beszélni. Az egész film ott van a fe­jében, a legapróbb részleteket is pontosan látja. Igyekszik mindent úgy megvalósítani, ahogy azt kita­lálta, megkomponálta. Ha dühös, mert akadályozzák őt a munkában, akkor nagyon nehéz vele. Úgy vi­selkedik, mint egy gyerek, akitől el­vették a játékát. Javier: Ha elégedetlen egy jele­nettel, elkezd improvizálni. Amikor például a Beszélj hozzá !-t forgat­tuk, és Geraldine Chaplinnel az er­kélyen beszélgettünk, valami nem tetszett neki. Mutattunk neki több­féle variációt, de egyikre sem mondta, hogy „ez az, most jó!” Le­álltunk. Illetve máshogy folytattuk. Geraldine, lazításképp, elkezdett rögtönözni. De csak úgy magának. Kereste a lehet­séges megoldást. Pedro észrevette, mit csinál, szó nélkül figyelte, aztán mo­solyogva arra kérte őt, hogy csak beszéljen, be­széljen. Leült a földre, és felírta a kulcsmondatokat, és így született meg a filmben látható jelenet, ami­kor Geraldine és én a táncról be­szélgetünk a balkonon. De mond­hatok egy másik példát is: van egy ötperces jelenet a Beszélj hozzá !- ban, amikor a partneremmel együtt ott állunk a kómában fekvő lány ágya mellett. Nem tetszett ne­ki a felvétel. Gond volt a kameraál­lással. Vitázott a műszakkal. Aztán egy perc alatt kitalált egy egészen új megoldást. Úgy átrendezte a je­lenetet, hogy a végén mi is szájtát- va bámultunk egymásra. Tehát nem igaz, hogy olykor­olykor erőszakos? Javier: Az én szememben olyan, mint egy hajóskapitány. Szemmel tartja a hajóját és a legénységét is. Én teljes mértékben megbízom benne. Spanyolországban általá­ban 15-30 nap jut a forgatást meg­előző előkészületekre. Almodó- vamál ez négy hónap. A Beszélj hozzá! első forgatási napján már szinte otthonosan mozogtunk a kórházban. Mágikus pillanatokat éltünk meg együtt. Még akkor is, ha néha idegfeszítő volt a munka. Máskor viszont kimondottan szó­rakoztató. Fele: Kaptam egy remek taná­csot Javiertől, mielőtt elkezdtük volna a Rossz nevelés forgatását. Azt mondta: „Készülj fel jól, ne­hogy lemaradj mögötte. Vannak rendezők, akik mellett négyszáz méteres gátfutásban van részed, Pedro mellett azonban a mara­tom kell megszoknod.” És igaza volt. Pontosan fogalmazott. Pedro azonban nemcsak szigorú, zavar­ba ejtően kedves is tud lenni. Fő­leg, ha tetszik neki a felkínált ötle­ted. Viszont ha látja, hogy feszült, gondterhelt vagy, mindent meg­tesz, hogy megnevettessen. A hu­morérzéke is elképesztő. A határ­vonalakat azonban mindenben ő jelöli ki. Javier: Nekünk, spanyoloknak, Bunuel mellett ő a másik legfon­tosabb rendező. Én azért kedve­lem őt annyira, mert a mozit, a forgatást is ugyanazzal a szenve­déllyel éli meg, mint a maga vilá­gát. Briliáns ember. Nagyon okos és nagyon művelt. Mindig radiká­lis témát választ, és nem törődik a csökött gondolkodású emberek­kel. Neki egy a fontos: a lehető legtökéletesebb munkát végezni. Ha kell, huszonhatodszor is neki­rugaszkodik ugyanannak a jele­netnek. Közben soha nem kiabál, nem használ durva szavakat. Él­vezi a forgatást, látni rajta, hogy megszállottja a filmnek. És ezt várja mindenkitől, aki vele együtt szállt fel a hajóra. Benigni szere­péhez a Beszélj hozzá!-ban beíra­tott egy ápolói, majd egy masszőr­tanfolyamra. Amikor mindkettőt elvégeztem, közölte velem, hogy jó lenne, ha jelentkeznék gyorsan egy speciális kurzusra. „Most? Pár nappal a forgatás elkezdése előtt?” - csodálkoztam. „Igen, örülnék, ha a fejmasszázs alapjait is elsajátítanád! - mondta. - Nem érdekel, mikor végzel, ha kell, ké­sőbb kezdjük el a forgatást.” Ő ilyen. Nem ismer lehetetlent. Hogy fogadta a Rossz neve­lést a spanyol közönség? A ka­tolikus egyház hívei, gondolom, nem lelkesednek a filmért, hi­szen a Franco-rezsim katolikus iskolarendszerét és a papi pedofíliát ábrázolja az érzel­mek hálójában. Fele: Az egyház képviselőinek és vakbuzgó híveinek sem Spa­nyolországban, sem másutt a vilá­gon nem tetszik a Rossz nevelés. De nem lázadoznak. Almodóvar minden alkotása egy hatalmas kő a problémák állóvizébe. A Rossz nevelés az érzelmek filmje. Tehát nem a szexualitásé, noha e kettő kapcsolatban áll. És egyházelle- nes alkotásnak sem nevezném a Rossz nevelést. Csak elmesél egy történetet, amelyben egy pap fo­lyamatosan zaklatja tízéves tanít­ványait. Spanyolországban sokan azt hiszik, a sebek csak úgy tud­nak begyógyulni, ha nem beszé­lünk róluk. Almodóvarnak más a véleménye. Nem szereti a „fino­man elhallgatott” dolgokat. De mondom: a spanyolok nem láza­doznak a film ellen. Majd Ameri­kában fog nagy viharokat kavar­ni. Ott most napirendi téma a pedofília. Nagyon sok egyházme­gye csak azért zárta be a kapuit, mert a szexuális zaklatást megélt gyerekek szülei komoly anyagi kártérítést követeltek a bíróságo­kon. A pert ugyanis mindig ők nyerik meg. Javier: Pedro filmjei már nem annyira sokkolják a közönséget, mint valaha. Régebbi munkáival sokkal nagyobb ellenérzéseket váltott ki. Voltak vetítések, ame­lyek hatalmas botrányba fullad­tak. Ma egészen más a helyzet. A mai közönség számára már a sok is kevés. Hosszú idő után ez az első Almodóvar-film, amely kimon­dottan „férfias alkotás”. Ebben a férfiak állnak az idegösszeomlás szélén. Nőket csak egyetlen rövid jelenetben látunk. Javier: A következő filmjében majd biztosan fordít a dolgok állá­sán. Fele: Nem árulta el, mi lesz a té­mája, de ha csak a nőkről fog szól­ni, én akkor is szívesen játszanék benne. Jöhet bármi. Tűzpiros esté­lyi ruha dekoltázzsal, tűsarkú cipővel... vállalom! Javier: Ne vedd el a kenyerem, könyörgöm, ne vedd el! „A kimondatlan vágyó­dást kellett megmutat­nom szavak nélkül...” „Voltak vetítések, ame­lyek hatalmas botrány­ba fulladtak...” Fele Martinez és Javier Cámara Karlovy Varyban (Zuzana Minácová felvétele) Gael Garda Bernal pályája eddigi legjobb alakítását nyújtja (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents