Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-04 / 205. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold vüága.” (AranyJános) CSALÁDI KOR ,/í gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2004. szeptember 4., szombat 8. évfolyam 34. szám Péter, az énekes, aki tanul, komponál, zongorázik, táncol, akire tavaly felfigyelt egy német produkciós csoport, de ő itthon szeretne érvényesülni Egy vérbeli muzsikus család Bemutatkozó, a Szerelem áradatában című CD-jén saját szerzeményeket és átvett dalokat is énekel Koncek Péter, alias Black P, vagyis Fekete Péter. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A dalokat angol szöveggel énekli, mert „nincs, aki anyanyelvű számokat írna”, és neki köny- nyebben megy angolul, mint szlovákul. Tizennyolc éves, zongorázni tanult, a bátyja hegedül. A felmenők Édesanyja zongorista, édesapja nővére, Marika, huszonegy évig színházi zenei korrepetitor volt, apai nagyapja, a szentmártoni Ján Koncek trombitás és harmoni- kás, a Szlovák Népművészeti Együttes, a SEUK alapító tagja, anyai nagyapja, az érsekújvári Dráfi István cimbalomművész, ugyancsak hosszú évekig a SEUK- ban muzsikált. Az édesapa, Koncek János kiváló hegedűs - de pillanatnyilag nem a hivatásának hódol. Tizenkét évesen felvették a pozsonyi konzervatóriumba mint kivételes tehetséget, később tagja lett a Katonai Művészegyüttesnek. A brünni Janácek Zeneakadémia hegedű szakán csak két és fél évet töltött, mert mint mondja, „sajnos, más dolgokat szerettem”. 1978-ban a Warchal-zenekarhoz került, majd a zsolnai Állami Kamarazenekar egyik alapító tagja és koncertmestere lett. Elkerült külföldre, és 1985-től a Joseph Stadt, az egyik legkonzervatívabb színház muzsikusaként szervezte a Bécsi Zenei Heteket, koncertezett a bécsi filharmonikusokkal, de tizennégy év után hazajött - a család, a gferekek kedvéért. Tudta, hogy „itthon a kultúrából nem lehet megélni”, így a feleségével, Marikával éttermet nyitottak, aztán eladták. Koncek János egy grafikai stúdióba fektette a pénzét. Családfenntartás- Abban bíztam, hogy ezzel biztosítom a család megélhetését, én pedig visszakerülök a zenéhez - merthogy akkor már három és fél éve volt egy kamarazenekarunk, amellyel hetente háromszor próbáltunk. A stúdió tönkrement, a pénz odaveszett, kölcsönt vett fel, és nyitott egy másik grafikai stúdiót. A szíve nagyon fáj a zenéért.- A fotózást, a tördelést meg lehet tanulni, de a zene más... Mégis, nagyon bízom benne, hogy ez a stúdió egyszer majd annyira fog menni, hogy nem kell vele napról napra foglalkozni. Hívnak vissza Bécsbe, a színházhoz. A mai napig nem értik, miért jöttem haza... De két széken egyszerre nem lehet ülni. Nekem olyan szerencsém volt, mint amilyen az ember életében egyszer, ha előfordul, s én azzal szó szerint visszaéltem. Pozsonyban a konzervatóriumban kiváló pedagógus tanított, Skladany professzor; amikor Brünnbe kerültem az akadémiára, olyan családnál laktam, ahol a zene uralta az egész házat. A brünni tanárom, Franta Kratoch- víl kiváló muzsikus volt, de sajnos nem éltem a lehetőségekkel. Pétert megbolondította a néger soul zene, mondja az édesapa. - Ez nagyon nehéz stílus. Ezzel a műfajjal az itteni szövegíróknak és zeneszerzőknek nincsenek tapasztalataik, Szlovákiában nincs énekes, aki ezt képviselné, és nincs, aki ilyen zenét írna. Pedig ez a zene igen népszerű a világban. Megszólítottuk a volt Modus egyik tagját, aki jelenleg producer és a fiatal tehetségek pártfogója, hogy írjanak szöveget a szerzeményeinkre. Ebben a stílusban nem vagyok otthon, de azt meg tudom mondani, hogy Péter tisztán intonál-e, jó-e a ritmusa. Ez a zene nem igazán az én műfajom, a fiatalok viszont élvezik. Csak van benne valami... Az igazat megvallva én nem tudok rájönni az ízére. Az Aranypacsirta Péter anyai és apai ágon egyaránt jó inspirációt kapott, a zene bűvöletében nőtt fel. Amikor öthat éves volt, édesapja naponta otthon próbált a kamarazenekarral reggel tíztől este hatig. Kiskorától énekelni akart. A két híres nagyapa mindig vele ment a versenyekre (biztosítva a harmonika- és cimbalomkíséretet), s ő mindig díjjal tért haza. Kicsi gyerekként Aranypacsirta lett. Kamaszkorában a soul felé fordult, s egy versenyen olyan sikert aratott, hogy a zsűri nem akarta elhinni, hogy ő énekel, nem pedig playbackről a műfaj kiemelkedő művelője, r&b... Péter a hangképzést nem tartja fontosnak, attól tart, teljesen megváltozna az énekstílusa. Édesapja úgy véli, mivel a fiúnak elég nagy a hangterjedelme, jó a hangfekvése, s mivel az a stílus, amit ő képvisel, nem kívánja meg a képzett hangot, nem szükséges az énektanulás.- Itt mind a dallam, mind a szöveg s főleg az előadás az érzelmi telítettségre épül, feltétel viszont a jó hanganyag - s nálunk éppen ezért művelik kevesen, mivel igényes énekstílust követel. A frázisok nincsenek lekottázva, s ez lehetőséget ad az énekesnek érzelmei egyéni kifejezésére. Az ifjú énekes repertoárján egyelőre 14-15 dal szerepel, de egyre több a saját szerzeménye. Mivel élőben énekel, minden fellépési lehetőséget megragad ott, ahol a professzionalista feltételek adottak (hangosítás, technika), hogy prezentálja magát. Egy német produkciós csoport tavaly, Partizánskéban, a 29. alkalommal megrendezett Aranycipel- lőcske popfesztiválon felfigyelt rá, és külföldi tanulási lehetőséget kínált fel neki (szólistát „faragnának” belőle, koreográfus, vizázsiszta kezébe kerülne). De a fiú itthon szeretne érvényesülni, annak ellenére, hogy tisztában Apa és fia van vele, ha külföldön felfedeznék, ismertté válna, a hazai szakma is könnyebben elfogadná. Idén tavasszal a Coca-Cola popsztárversenyen elnyerte a közönségdíjat, az őszi Aranycipel- lőcske popfesztiválon már mint vendég szerepel... Reményteljes jövő A zene a hobbija, az élete. Egy napja sem telik el éneklés nélkül. A lányok rajonganak a jóképű fiúért, sok levelet kap, naponta sms- ekkel bombázzák, fényképeket küldenek neki (magukról), de Péter egyelőre ellenáll. Nincs barátnője. A lányokra még van idő. A popzenében a tizennyolc év éppen megfelelő kor a nekifutásra. A közönséggel kapcsolatot tud teremteni, vonzó a megjelenése, kellemes a hangja, minden adottsága megvan hozzá, hogy jó énekes legyen. Az idén érettségizik az érsekújvári elektrotechnikai szakközép- iskolában, pedagógiát és pszichológiát szeretne tanulni a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. A főiskola fontos, de az éneklést nem hagyja abba. A kettő összeegyeztethető, hiszen eddig is volt iskola is meg éneklés is, igaz egykét hármas mindig becsúszott a bizonyítványba. Mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeres legyen. Sportol, nem iszik, nem dohányzik, a drogot nem próbálta ki, és nem is fogja, mondja elszántan. Az élete - hála a szüleinek és a barátainak - enélkül is színes. Kedvenc étele a rizskoch és a kuglóf, kedvenc időtöltése a kerékpározás és a tánc, három éve a kilencórás maratoni táncversenyen az utolsó pillanatig bírta - és első lett. Péter, az Aranypacsirta, akiért rajonganak a lányok Amikor a dróton gyülekezni kezdenek a fecskék, hirtelen eszünkbe jut az iskola - kinek ezért, kinek azért -, no meg az, hogy a jó pap is holtig tanul Tanulni sose késő! MÉRYZSÓKA (Korpás Árpád illusztrációs felvétele) Még tart a meleg, de a zöld fűbe vegyülő száraz falevelek már az ősz hangulatát idézik. Este egyre korábban gyújtunk világot. Az idei szeszélyes nyár búcsúzni készül. A dróton gyülekezni kezdenek a fecskék, s eszünkbe jut az iskola. Kinek ezért, kinek azért. Én szerettem iskolába járni. Talán éppen ez okból éreztem úgy hirtelen egy nap, hogy sok-sok év anyáskodás után jó volna valami újat tanulni. A gyerekek már nagyok, s talán még nem késő a negyedik x körül nosztalgiázva, csak úgy saját örömömre visszaülni az iskolapadba. A család először meglepődött. Mindenki féltette a maga kis megszokott kényelmét, amely elhatározásom nyomán egy időre veszélybe került. Mivel nem hagytam nekik időt az ellenérvek sorolására, kénytelenek voltak megbarátkozni a gondolattal, hogy anya is iskolába fog járni. Bizsergető érzéssel húztam le a világhálóról a jelentkezési ívet. A kitöltésénél viszont már elbizonytalanodtam, mert feltűnt, hogy a kérdéseket sokkal fiatalabbaknak állították össze. Mire az életkor feltüntetéséhez értem, komolyan fontolgatni kezdtem, beírható-e az igazság. Néhány évvel ezelőtt jártam a Sorbonne-on. Párizsban a világ legtermészetesebb dolga, ha kedvük szottyan, az idősek is beiratkozhatnak, felvételi nélkül, pusztán szórakozásból az egyetemre. Meg aztán van egy olyan mondásunk, hogy a jó pap is holtig tanul, hát miért ne tanulhatnék egy kicsit még én is. Mint egy kisdiák, hihetetlen izgalommal vártam az iskolakezdést. Már csak azért is, mert az első előadásokat, a sajtóműfajok elméletét, maga Havas tanár úr tartotta. Hajnalban keltem. A szokásosnál sokkal nagyobb gonddal készülődtem a tükör előtt. Az ajtóban még elégedetten igazítottam magamon egy utolsót. Szerettem volna igazán fiatalos benyomást kelteni, s ez volt az a ritka alkalom, amikor úgy éreztem, sikerül is. A töltőállomáson teli kértem a tankot, s amíg autóm gyomra feneketlenül nyelte a benzint, a jóképű fiatal kutas beszélgetni kezdett velem. Boldogan nyugtáztam magamban, hogy ez a szokatlan figyelmesség egész biztosan a reggeli igyekezetemnek köszönhető.- Hova ilyen korán? - pillantott rám együttérzően.- Iskolába - mondtam büszkén.- Tanít? - kérdezett vissza.- Nem. Tanulok - válaszoltam fiatalos pajkossággal. Rám meresztette hatalmas, okos szemét, és gyermeki őszinteséggel így szólt:- Tanul? A maga korában? Nem tudom, hogyan kerültem a volán mögé, de az biztos, hogy nagyon gyorsan száguldottam tovább. Ezt már csak onnan tudom, hogy a következő sarkon gyorshajtásért ötszáz koronára büntetett a rendőr. Még csak alkudozni sem próbáltam vele! Maradék önbizalmamat összeszedve ültem be az egyetem előadótermébe. Az igazán fiatalok közé. Mielőtt még tanulni vágyó kortársaim kedvét szegném, így utólag bizton állíthatom, az előadások során csak hasznomra volt a korom. (A szerző felvételei)
