Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-25 / 222. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 25. Téma: Charles Darwin 19 145 évvel ezelőtt jelent meg Charles Darwin munkája az evolúcióról, amely alapjaiban változtatta meg a biológiát „A majomelmélet” diadalútja Charles Darwin. Alapvető szerepet játszottak megfigyelései, melyeket Dél-Amerikában, a Galápagos-szigeteken, Tahitin, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában végzett (Fotók: képarchívum) 1859 őszén egy nem túl feltűnő könyv jelent meg Londonban, amely mégis hatalmas botrányt okozott mind a tudományos életben, mind a laikus közönség soraiban. Charles Darwinnak a fajok eredetéről és fejlődéséről szóló munkáját már a megjelenés napján szétkapkodták, a szerző elméletét nyilvánosan vitatták és támadták. KÖVESDI KÁROLY Charles Darwin 1809-ben született Shrewsburyben, 1882-ben halt meg a Kent megyei Down községben. A Westminster apátságban van eltemetve. Edinburgh-ban orvosnak tanult, de mivel nem bírta az operációk látványát, apja ösztönzésére áttért a teológiára. Cambridge-ben barátkozott össze J. S. Henslow-val, a botanikus pappal, akinek barátsága sorsdöntőnek bizonyult Darwin életében. 1831-ben végezte el az egyetemet, s éppen akkor indult Föld körüli útra a Beagle (Kopó) nevet viselő há- romárbocos hajó. Henslow beajánlja Darwint a kapitánynak, és ráveszi, hogy vigye magával. A hajó 1831. december 27-én indult, s az út 5 évig tartott. Darwin mint képzett és tapasztalt naturalista tért vissza a hosszú útról. Akkoriban a hosszabb hajóutakon a gyűjtemények és feljegyzések készítésével külön természetkutatót bíztak meg, aki rendszerint a hajóorvos volt. így volt ez a Beagle esetében is, ám a hajóorvos egy év múlva hazatért, és helyét a természetkutatói poszton is Darwin foglalta el. Az addig cél nélkül lődörgő fiatalembert a hosszú út teljesen átalakította. 1836. októberében megváltozva, ambíciókkal telve tért haza. 1839-ben tagja lesz a Királyi Társaságnak, egy hét múlva feleségül veszi első unokatestvérét, a vallásos Emma Wedgwoodot. Emma az évek során 10 gyereket szül neki (közülük 3 meghal). Még ugyanabban az évben megjelenik első műve, a „Beszámoló az Őfelsége hajója, a Beagle által meglátogatott országok geológiájára és természetrajzára vonatkozó kutatásokról”, amely később „A Beagle utazása” címen több kiadást is megért, és sikerével megalapozta Darwin későbbi anyagi függetlenségét. A könyv bevételéből 1842-ben házat vesz Downban, ahol egész későbbi életét tölti. Több mint tucatnyi könyvet ír, evolúciós írásai közül A fajok eredete mellett Az ember származása (1871) kiemelkedő. Az evolúciós elméletet ma is sokan megkérdőjelezik, ami nem csoda, hiszen Darwin alapjaiban támadta meg a Biblia által leírt, évezredeken keresztül uralkodó isteni teremtéstörténetet. Emellett megdöntötte az addigi, a fajok változatlanságáról szóló elméletet is. Darwin ugyanis az egyes fajok fejlődését és változását a létért való küzdelem következményeivel magyarázza. Eszerint csak azok a fajok és tulajdonságok maradnak fenn és választódnak ki, amelyek a környezethez a legjobban alkalmazkodnak. Az elmélet kialakulásában alapvető szerepet játszottak Darwin megfigyelései, melyeket Dél-Amerikában, a Galápagos-szigeteken, Tahitin, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában végzett. A nyilvánosság elé azonban csak akkor lépett felismerésével, amikor megtudta, hogy egy másik természettudós, Alfred Russel Wallace, tőle függetlenül hasonló eredményekre jutott. Egyébként köztudott, hogy Darwin előtt már mások is megpróbálták az evolúció tényét megfogalmazni. Darwin tehát nem az evolúció felfedezője, jelentősége nem ebben áll, hanem egy olyan, tudományosan megalapozott rendszer megfogalmazásában, amely az evolúciót hihetővé és érthetővé teszi. A „létezők nagy láncolata” elképzelés magva egyébként Arisztotelésztől származik. A nagy láncolat, a „great chain of being”, az élőlényeket egy emelkedő létrán helyezi el, alsóbb- és felsőbbrendű- ekre osztva őket. A létra tetején az ember helyezkedik el, aki a legközelebb áll Istenhez. Darwin elméletének természetesen az a konklúziója váltotta ki a legnagyobb tiltakozást, amely az embert az alacsonyabb rendű állatoktól származtatja, és rokonságba hozza a majmokkal. (Az elméletet ezért is igyekeztek sokan „majomelméletnek” titulálni.) Noha Darwin csak természettudományos kérdéseket tárgyalt, műve filozófiai, politikai és társadalmi szempontból is hatott a világra. Nézeteit leginkább az egyházi körök támadták, míg a marxisták foggal-körömmel védték. Jellemző, hogy tanai hatással voltak a materializmus, a nemzeti szocializmus és a fasizmus ideológiájára is. Darwin műve először 1873-ban jelent meg magyarul „A fajok eredete a természeti kiválás útján” címmel, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában. Egyes kutatók úgy vélik, hogy Darwin megriadt felfedezéseinek előre látható következményeitől Rejtélyes betegség kínozta a tudóst ÖSSZEÁLLÍTÁS Darwin evolúciós elmélete talán soha nem született volna meg, ha a tudós nem szenvedett volna súlyos betegségben, amely szinte remeteéletre kényszerítette. Ezt állítja az a tanulmány, amely az Amerikai Orvosi Társaság lapjában jelent meg. A cikk szerint Darwint már fiatalon különös gyengeség kerítette hatalmába, melyet orvosai a legkülönfélébb okokkal próbáltak magyarázni. Ideggyengeségre, trópusi betegségekre, mérgezésre, kimerültségre gyanakodtak. Az Iowai Egyetem két kutatója, Thomas Barloon és Russel Noyes utólag más diagnózist állított fel. A tudós saját feljegyzései, orvosi beszámolók és más források alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció atyja a ma divatosnak számító pánikbetegségben szenvedett. Esetében ez az agorafóbiával, a tömegiszonnyal és különböző félelmekkel is párosult. A pánikbetegség legjellemzőbb tünetei: szapora szívverés, légszomj, remegés, hányinger és szédülés. Darwin pánikrohamai minden előzmény nélkül támadtak, szívdobogással, izz- adással, remegéssel, sírógörccsel és halálfélelemmel társultak. A pánikbeteg retteg a következő rohamtól, ezért minden áron igyekszik elkerülni a számára veszedelmesnek látszó helyzeteket. Tartózkodik minden olyan helyzettől, amely pánikot idézhet elő benne. A szerzők szerint nyilvánvaló, hogy a félelem tartotta távol az ünnepelt tudóst a társasági élettől, és késztette arra, hogy minden enerDarwin a tünetek megjelenésétől számított két éven belül már teljesen visszavonultan élt, felesége kísérete nélkül a házat sem hagyta el szívesen giáját a természetes kiválasztódás korszakalkotó elméletére összpontosítsa. Fiatalabb éveiben Darwin társasági ember volt, ideje java részét házon kívül töltötte. Öt évig tartó, világ körüli útját követően mindez gyökeresen megváltozott. 1837-ben, alig egy évvel azután, hogy visszatért Angliába, kellemetlen szívdobogásról kezdett panaszkodni, és állapota súlyosra fordult. Váratlan rosszullétek lepték meg, ha ismereden környezetbe került. „Az alatt a három év és nyolc hónap (1839-1842) alatt, míg Londonban éltünk, kevesebb tudományos munkát végeztem, mint életem bármely más hasonló hosszú időszakában, noha olyan keményen dolgoztam, ahogy csak tudtam. Ez gyakran visszatérő gyengélkedésemnek és egy hosszú, komoly betegségnek tulajdonítható” - írja naplójában, amelyben számot ad arról is, hogy teljes remeteségben élt. „Alig lehet visszavonul- tabb életet élni, mint ahogy mi éltünk. Eltekintve néhány rövid látogatástól barátainknál és néhány rövid utazástól a tengerpartra vagy máshova, sehova sem mentünk.” Betegsége úgy elhatalmasodott, hogy egymás után utasította vissza a meghívásokat. 1848-ban még szülővárosába, Shrewsburybe tett rövid látogatásáról is panaszos levélben számolt be feleségének: idegesíti a város zaja, a kocsisok káromkodása, hogy nem élheti a megszokott életét. Bevallja, szeretne mielőbb a nejével lenni, mert csak vele érzi magát biztonságban. Feleségének, Emma Wegwoodnak inkább az ápolónő, mint a hitves szerepe jutott Darwin mellett. Életrajzírói szerint Darwin betegsége röviddel azután kezdődött, hogy titkos jegyzetfüzetet nyitott, melyet a fajok eredetével kapcsolatos gondolataival töltött meg. Ezekben a jegyzetekben fektette le az evolúció elméletének alapjait, ám felfedezését több mint két évtizeddel később tárta az olvasók elé. Hogy mi volt Darwin betegségének oka, nem tudni. Egyesek úgy vélik, hogy megriadt felfedezéseinek előre látható következményeitől. Joggal tarthatott a brit tudományos közélet kritikájától is. Félelmei fokozták panaszait, melyek folyamatosan kínozták. Bármi volt is betegségének az oka, annyi biztos, hogy alapvetően megváltoztatta az életét. Világutazóból magányos remetévé vált. Hogy utólag pontosan diagnosztizálható-e Darwin betegsége, kétséges. A két amerikainak egy dologban azonban igaza lehet. Ha nem lett volna beteg, akkor az evolúció elmélete nem vált volna kizárólagos szenvedélyévé, és lehet, hogy sohasem úja meg sok vitát kiváltó könyvét, (kövi) TÁMOGATÓK ÉS ELLENSÉGEK A kritikus kortárs A mű megjelenésének idejében Darwin tanainak legádázabb kritikusa Adam Sedgwick (1785-1873) tudós volt, a geológia tudományának egyik angliai megalapítója. Sedgwick, miután megkapta Darwintól A fajok eredetének egyik példányát, és elolvasta, 1859 decemberében levélben válaszolt Darwinnak, amelyben többek közt ez írta: „...Nagyobb fájdalommal olvastam könyved, mint élvezettel. Egyes részeit nagyon csodáltam, egyes részein annyit nevettem, hogy majdnem belefájdult az oldalam. Más részeit viszont abszolút szomorúsággal olvastam, mert teljesen tévesnek és fájdalmasan kártékonynak tartom őket. Elindultál a szilárd fizikai igazság villamosútján, de azután elhagytad a következtetés hiteles módszerét, és egy olyan vad gépezeten indítottál el minket, mmt Wilkins püspök mozdonya, melynek a holdra kellett volna minket elvinnie. Következtetéseid közül számos olyan feltételezésekre épül, amelyeket sem bizonyítani, sem megcáfolni nem lehet. Akkor meg miért vannak a filozófiai következtetés nyelvén és elrendezésében kifejezve?” Sedgwick szerint Darwin munkája nem más, mint „nagy adag materializmus az elejétől a végéig, eszesen megfőzve és feltálalva... És mindez miért? Biztos vagyok benne, hogy nem egyéb célból, csupán csak azért, hogy függetlenné tegyen minket a Teremtőnktől.” Korabeli karikatúra A fő védelmező Fő védelmezője az akkori idők legádázabb hitetlenje, az egyház fő ellensége, Thomas Henry Huxley volt, akit a „Darwin bulldogja” gúnynéven emlegettek. Sir Julian Huxley, Thomas unokája, aki 1959-ben a Fajok eredete megjelentetésének századik évfordulóján Chicagóban tartott ünneplésen a megnyitó beszédet tartotta, ezt mondta: „Darwin igazi vívmánya az volt, hogy az ésszerű vita világából eltávolította azt a gondolatot, hogy Isten az élő szervezetek Teremtője.” (k-) Egyes amerikai szövetségi államokban is élénk a vita Csaknem betiltották ISMERTETÉS A szerb iskolákban az ország oktatási minisztere leállíttatta az evolúciós elmélet oktatását - jelentette a BBC szeptember közepén a Glasz Javnoszti című szerb napilapra hivatkozva. Ljiljana Colics oktatási miniszter szerint a darwini elmélet és a bibliai teremtéstörténet ugyanolyan dogmatikusak, így legfeljebb együtt taníthatók. A BBC beszámolója szerint egyelőre nem tudni, hogyan ellenőrzik az oktatási tilalmat. A szerb tanrendben az általános iskola legfelső osztályában szerepelne a fajok kialakulásának története, ám ebben a tanévben a tanárok Charles Darwin nevét már nem említhetik ezzel kapcsolatban. Van esély rá, hogy jövőre visszakerül a tantervbe, de csak akkor, ha a világ teremtésének bibliai történetével együtt oktatják. A rendelet közfelháborodást váltott ki Szerbiában; negyven oktatási, gyerek- és állatvédő, emberi jogi és más profilú szerbiai civü szervezet, illetve párt intézett éles kirohanást a miniszter ellen. A Belgrádi Egyetem biológia tanszékén megdöbbenéssel fogadták a rendeletet, és Nikola Tucics professzor szerint az oktatási miniszter ezzel a lépéssel csak az egyház támogatását szeretné megszerezni pártja számára. A biológus szerint Szerbia „egyre inkább teokratikus állam”. Engedve a közvélemény hatalmas nyomásának, az oktatási minisztérium később mégis ismét kötelezővé tette az általános iskolákban Darwin evolúciós elméletét. Az evolúcióról és a teremtésről szóló másfél évszázados vita ma is igen élénk a világ legfejlettebb államának tartott USA egyes államaiban is. Alabamában például minden biológia-tankönyvbe kötelező beragasztani egy szöveget arról, hogy milyen hiányosságokkal küzd az evolúciós elmélet, és arra figyelmeztet, hogy más, például vallási elgondolásokat is figyelembe kell venni. Oklahoma államban minden biológiakönyvben benne kell lennie, hogy a világot Isten teremtette. Kansas államban ugyan nem tilos oktatni az evolúció elméletét, de nincs benne az alaptantervben. Kentuckyban például kivették az „evolúció” szót a tantervből, helyette az „időben való változás” kifejezést használják, (kövi, mti) IDÉZETEK „Valamennyi ismert állat közül az elefántot tartják a leglassabban szaporodónak. Nem sajnáltam a fáradságot, hogy kiszámítsam az elefánt természetes szaporodásának valószínű minimális mértékét. A legbizonyosabb az a feltevés, hogy harmincesztendős korában kezd el szaporodni és kilenc- venesztendős koráig szaporodik, időközben hat utódot hoz létre, és százesztendős koráig él. Ha ez így van, akkor 740-750 esztendő elmúltával körülbelül tizenkilenc- millió utódja lenne egyetlen elefántpárnak.” (Charles Darwin) „Kiderült, hogy az ember és a csimpánz DNS-e kb. 98 %-ban azonos. Vajon miért ilyen kicsi a különbség? Az ember és a csimpánz közös őse néhány millió évvel ezelőtt élt. Ha több idő telt volna el a két fejlődési ág szétválása óta, akkor nagyobb lenne az eltérés is. Ha DNS-ünket egy patkányéval hasonlítjuk össze, jóval nagyobb különbség látható. Ennek oka, hogy a rágcsálók és a főemlősök feltételezett közös őse 80-100 millió évvel ezelőtt élt, így sokkal több idő állt rendelkezésre az eltérések kialakulásához.” (Részlet a Darwin veszélyes ötlete c. National Geographic- filmből)
