Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-23 / 220. szám, csütörtök

UJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 23. Iskola utca 15 Igazi vezető csak az lehet, aki tudja, mit és hogyan kell tennie, hogy célba jussanak azok, akiket ő vezet Neveljünk hatékonyan! Hazánkban az élet minden területén, így az iskola ok­tató-nevelő munkába is mindinkább előtérbe ke­rülnek a minőségi követel­mények. Ennek valóra vál­tásához elengedhetetlen követelmény a vezetői munka színvonalának ál­landó fejlesztése és haté­konyságának a növelése. MARKÓ EMIL Amióta csak pedagógia létezik, a nevelők munkáját minden kor­ban bizonyos hiányérzet kísérte nyomon: ez, hogy a tényleges el­ért nevelési színvonal a jogosan elvárt alatt van. Az iskola sajátos intézmény, a nevelés műhelye, a nevelés-oktatás színtere. Ebben az intézményben alapvető feladat a pedagógiai munka, ennek kell alárendelni minden egyéb felada­tot, ezt kell szolgálnia a szerve­zésnek, az ellenőrzésnek. Az eredménycsökkenés okaként többnyire a fiatalokra ható szám­talan tényezőt említik meg, ame­lyek intenzív hatásukkal egyre jobban akadályozzák a nevelési folyamatot. Korunkban természe­tesen ebben nem lehet és nem szabad belenyugodni, és kutatni kell a nevelés hatékonysága növe­lésének lehetőségeit. A munka színvonala A tőlünk függő tényezők közül döntő jelentőségű a nevelés rend­szere, amelyet tudatosan alakí­tunk ki, naponta alkalmazunk. A gyakorlat és a tapasztalat azt mu­tatja, hogy az iskolák tevékenysé­ge sokkal eredményesebb ott, ahol tudatosan - vagy ösztönösen - kialakítják a nevelés rendszerét. Ennek valóra váltásához elenged­hetetlen követelmény a vezetési munka színvonalának állandó fejlesztése, hogy az iskolák igaz­gatói ismerik-e és helyesen alkal­mazzák-e a vezetéselméletet és miként ültetik át azt a gyakorlat­ba. Igaz az a tétel, hogy igazi ve­zető csak az lehet, aki tudja, mit és hogyan kell tennie, hogy célba jussanak azok, akiket ő vezet. Mit értünk a nevelési rendszer alatt? Azt, hogy a fiatal nemzedék men­talitását és tapasztalatait alakító társadalmi, politikai és gazdasági élet tágan értelmezett rendszerét nevezzük így általános értelem­ben. A különböző tényezők hatá­sára minden intézmény nevelési rendszere egymástól eltérő lehet, sőt kell is, hogy eltérő legyen! Az elmúlt napokban olvastam ezzel a témával kapcsolatos cik­ket Alexander Lewin tollából, amelyben a szerző a közösségi nevelésben az egyén számára biz­tosított fejlődési lehetőségekről számol be. Rámutat arra, hogy a helyi nevelési rendszer megte­remtésének lehetőségei minden iskola rendelkezésére állnak; az adott elemek integrálása a neve­lési gyakorlat legnehezebb része. Megközelítéshez a jó eredményt elért iskolák tapasztalatait kell ál­talánosítani, a belső összefüggé­sekre kell figyelemmel lenni az egyes elemek között, azokat az adottságok szerint módosítani, il­letve kiegészíteni. Hogy nevelési rendszerünk si­keres és hatékony is legyen, en­nek megteremtésének feladatai négy csoportba oszthatók: a kö­zösségbe történő beilleszkedés, az individualizálás, az iskola és a környezet kölcsönhatásának fel­adataira. Szükség még itt kiemel­nünk a közösségi nevelés adott formáit, valamint az iskola ha­gyományainak jelentőségét (pl. megtartani az oktató-nevelői fo­lyamat színvonalát, eredményes­ségét stb.) Fontos kérdés - bár a tömeges iskola gyakorlatban nehezen old­ható meg - az individualizáló munka, amelynek alapja a tanu­lók alapos ismerete. Ennek kere­tében gondoskodni kell a tehetség és az érdeklődés fejlődéséről., az egyéni fogyatékosságok feltárásá­ról és felszámolásáról. Fontos té­nyező a tanuló számára az a tény, hogy tisztában legyen a nevelési környezet fogalmával, ennek megismerésével és az iskolára gyakorolt kölcsönös hatásaival. Továbbá tisztában legyen az isko­lában szemben támasztott köve­telményekkel, az oktató-nevelő munka tervezésével és annak ré­szese legyen és elfogadja az iskola által előírt és megkövetelt előírá­sokat. Lewin elméleti írásában az is­kolát így jellemzi: „Az iskola sajá­tos intézmény, a nevelés műhelye, a nevelés-oktatás színtere. Ebben az intézményben alapvető feladat a pedagógiai munka, ennek kell alárendelni minden egyéb felada­tot, ezt kell szolgálnia a szerve­zésnek, az ellenőrzésnek.” A sikerért folytatott küzdelem a mai gyerekek életében már hat-hét éves korban elkezdődik Nem az osztályzat a fontos, hanem a tudás ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A túlzásba vitt versenyszellem nem feltétlenül kedvez a tanulás­nak. Ugyanakkor a megmérette­tések teljes hiánya, és a kritika ke­rülése is csökkentheti a motiváci­ót. Mit csináljon ilyenkor szegény szülő? Dicsérjen vagy korholjon? A sikerért és az érvényesülésért folytatott küzdelem a mai gyere­kek életében már hat-hét éves korban elkezdődik. A jobb isko­lákba, ilyen-olyan tagozatos, te­hetséggondozó osztályokba való bekerüléshez már egy leendő első osztályosnak is produkálnia kell valamit. Az iskolapadba kerülve azután a kisdiák hamar megta­nulja, hogy az iskolába alapvető­en nem ismereteket, hanem jó je­gyeket szerezni járunk. Ha kez­detben nem is osztályoznak még a tanárok, a kicsik akkor is hamar megtanulják, hogy a piros pont jobb, mint a fekete, és hogy van, aki kap a házi feladatára mókus pecsétet, és van, aki nem. A jutalmazás és büntetés rend­szere, valamint a tanulási helyzet verseny jellege a gyermekek szá­mára hamar belsővé válik; egy idő után már ők is ezen a szemüvegen keresztül tekintenek saját munká­jukra. Önbecsülésük és önértéke­lésük néhány iskolai év után már egyenes arányban áll az ott elért sikerekkel vagy elszenvedett ku­darcokkal. Természetes dolog, hogy nem minden feladat sikerülhet elsőre, és az is, hogy kinek ez, kinek az a tantárgy megy nehezebben. Bár mindenki szeretne jó jegyeket kapni, ez nem mindig sikerülhet. Egy-egy rosszabb osztályzat, gyengébbre sikerült felelet azon­ban még nem feltétlenül ok arra, hogy valaki szégyenkezzen, vagy kételkedni kezdjen a képességei­ben. Ha az iskola túlságosan hangsúlyozza a jegyeket és a ver­sengést, akkor a szülő dolga, hogy gyermekével megértesse: nem az osztályzat a fontos, hanem az, amit a munkájára adott visszajel­zésből hasznosítani tud. A jó jegy lelkesít A tanár értékelése, a feladatok­ra adott visszajelzés természete­sen fontos része a tanulási folya­matnak, és az sem igaz, hogy a di­cséret, vagy a másokhoz képest elért jó eredmény ne lelkesítené a gyerekeket. Csak nem mindegyi­ket egyformán. A legtöbb gyerek a dolgozatoktól inkább fél, és egy­általán nem örül neki, ha egy-egy feleltetés alkalmával végre vissza­jelzést kaphat tanulási stratégiá­jának hatékonyságáról. Ha egy osztályban az osztályzatok és az egymással való versengés túlsá­gosan nagy hangsúlyt kap, lehet, hogy a gyerekek teljesítménye nö­velhető, a tananyag iránti érdek­lődésük és a tanulás iránti lelkese­désük azonban bizonyosan nem. Az iskolai teljesítmény számos tényező függvénye. Az adottságok mellett a szorgalomnak, a tan­tárgy iránti érdeklődésnek és a si­ker iránti vágynak is fontos szere­pe van. A rossz osztályzatokat mégis könnyen írjuk a tehetségte- lenség számlájára. Ha a szülő és a tanár túlságosan könnyen beletö­rődik, hogy a gyereknek nem megy a matek, vagy nincs érzéke a helyesíráshoz, azzal egyrészt el­fogadja, hogy a jegyek kizárólag a képességeket mérik, és mintegy felmentést is ad a diáknak a to­vábbi erőfeszítések alól. Holott a jegyek a feladatok ne­hézségéről, érdekességéről, a gye­rek szorgalmáról és a különböző tanulási stratégiák hatékonyságá­ról is szólnak. Az osztályozásnak akkor van értelme, ha nem a töb­biekhez viszonyított helyezésünk­ről, hanem saját fejlődésünkről, munkánk eredményességéről tá­jékoztat. A túlságosan elfogadó szülők csalódást okoznak gyerme­küknek: míg ő a jobb eredménye­kért küzd, a családnak mindegy, hogy ez az erőfeszítése sikerrel jár-e. A gyermek képességeihez mért elvárások és a teljesítményé­ről adott reális értékelés tehát egyfajta bizalmat, tiszteletet je­lent. Az önmagunkkal szembeni igényesség hangsúlyozása és a konstruktív kritika nem tesz kárt a gyerekben akkor, ha ezek ered­ményeképp időről-időre sikereket ér el és büszkének érezheti ma­gát. (he, n) Új tanév, újabb kihívások - megjelent a Katedra Az olvasóvá nevelésről LAPAJÁNLÓ Megújult tipográfiájával kö­szönti az új tanévet a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja, a Katedra. A folyóirat új ro­vatot is indított, melyben jeles szlovákiai magyar személyiségek vallanak kedves filmjükről. A sort Duba Gyula írása nyitja meg Chaplin Aranyláz című mozijáról. Bodnár Gyula főszerkesztő a pe­dagógusi pálya elnőiesedésének okait boncolgatja. A lap közli a Katedra Társaság augusztus vé­gén megrendezett tanévnyitó ér­tekezletén elhangzott előadások szövegét is. A találkozó témáját a házi olvasmányok az olvasóvá ne­velésben betöltött szerepe és he­lye szolgáltatta. Egykori iskoláira ez alkalom­mal Boráros Imre színművész emlékezik. Lelkes Gábor és Tóth Károly, a Fórum Társadalomtudo­mányi Intézet munkatársa, illetve igazgatója Számít-e a számítógép címmel teszi közzé az informati­kai eszközhasználat terén a szlo­vákiai magyar iskolákban végzett felméréseik eredményeit. Jakab István Nyelvtisztogató rovatában egyebek mellett arról győz meg, bizony a nagy íróknak is szüksé­gük van a nyelvtan pontos isme­retére. Szeberényiné Z. Judit nyugalmazott egyetemi tanár írá­sában a hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett gyermekek közti különbségeket tárja fel. Ág Tibor népzenekutató a folyóirat újabb évfolyamában is folytatja a Nép­A Katedra Társaság ülése Iskolái szöotes.»! Boráros Imre alma matere! zenéről kezdőknek és haladók­nak című cikksorozatát. „Meg ké­ne fontolni, mit várunk a jövő nemzedéktől: két lábon járó lexi­konokat akarunk-e, vagy kreatív, gondolkodni és problémákat megoldani képes embereket“ - teszi fel a kérdést Aich Péter az irodalomoktatásról szóló írásá­ban. Legyünk magunkhoz őszinték címmel a lap beszélgetést közöl Csernus Imrével, a rendhagyó te­rápiás módszereiről híres pszichi­áterrel. Cseh Gizella tanulmányá­ban Martin Rázus szlovák író életművével foglalkozik. Tarcsi Darina gyógypedagógus a hallás- , látás- és mozgássérült diákok oktatásának problémáit ismerte­ti. A folyóirat a felsoroltakon kí­vül számos pályázati felhívást, kulturálisprogram- és könyvaján­lót is tartalmaz, (érvé) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógu­sok, jelenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen vála­szolnak az általunk feltett kér­désekre, és a megfejtést szep­tember 29-ig beküldik, meg­nyerhetik az AB-ART Kiadó ajándékát, Zemlényi Attila: Ro­deó című verseskötetét. 1. Szeptember 19. és 21.-e kö­zött rendezték meg... taná­rok számára az Ifjúság - Is­kola - Gazdaság elnevezésű program előadássorozatát, melyen az Új Szó felhívásá­ra jelentkező iskolák taná­rai is részt vettek. a. Prágában b. Drezdában c. Pozsonyban 2. A Herzog Ernst Gotha Ösz- szevont Középiskola négy diákja egy... likőrfajta ere­detét kutatta. a. thüringiai ' b. bécsi c. drezdai 3. A pedagógusok többsége sóhajtozva vette tudomá­sul, hogy életében először és utoljára ülhet egy 150 ezer eurós luxuskocsiban. a. 180 b. 90 c. 150 4. Az Ifjúság - Iskola - Gazda­ság program október else­jével veszi kezdetét és 2004. június ...-én fejező­dik be. a. 15 b. 16 c. 30 5. A túlságosan elfogadó szülők ... okoznak gyer­meküknek: míg ő a jobb eredményekért küzd, a családnak mindegy, hogy ez az erőfeszítése sikerrel jár-e. a. örömet b. csalódást c. traumát Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az aláb­bi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfejtése: lb, 2c, 3a, 4c. Kö­szönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal fe­ledi Nagy Péternek kedvezett a szerencse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com Az iskola sajátos intézmény, a nevelés műhelye, a nevelés-oktatás színtere (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents