Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-03 / 204. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LE SOIR Lehetséges, hogy tévedésből rabolták el Irakban azt a két francia újságírót, akiknek ki­szabadítása érdekében Párizs hatalmas erőfeszítéseket tett - úja a Le Soir. A belga napilap a feltételezést azzal magyarázza, hogy Franciaország nem tarto­zik az ható megszállók közé, azaz az emberrablásnak ebben az esetben nincs oka. A lap sze­rint a túszejtők által említett in­dok, a muzulmán fejkendő is­kolai viselését tiltó francia tör­vény csak ürügy, amelyet utó­lag találtak tó az akció indoklá­sára. A Le Soir iraki tudósítója szerint számos jel arra mutat, hogy az emberrablást magára vállaló szervezet, az Iraki Isz­lám Hadsereg meglehetősen autonóm szunnita csoportosu­lás, amelyet csak még radikáli­sabbá tett, hogy külföldről ér­kezett fegyveresek csatlakoz­tak hozzá. Mindez nem sok jót ígér az események végső kime­netele szempontjából.- Igazgató úr! Itt van egy nénike, aki támogatást keres a gyógyszereihez. (Szalay Zoltán karikatúrája) A brit sajtó szerint a Kreml Csecsenfölddel kapcsolatos kijelentései üresebben konganak, mint valaha Ha ez a béke, milyen a háború? A Kreml győzelmi jelenté­seivel ellentétben nem úgy tűnik, hogy az orosz elnök nyerésre állna a terroriz­mus elleni harcban - áll a dél-oroszországi iskolai túszdrámát kommentáló brit lapvéleményekben. MTI-JELENTÉS A The Times szerint Vlagyimir Putyin államfő makacsul állítja, hogy a csecsenföldi háborút Oroszország megnyerte, a csecsé­nek tömegesen teszik le a fegy­vert. Egy olyan hét után azonban, amikor csecsen lázadók vagy tá­mogatóik két orosz utasszállító repülőgépet robbantottak fel a le­vegőben, megöltek tíz embert egy moszkvai öngyilkos merénylet­ben, és több száz túszt ejtettek egy észak-oszétiai iskolában, a Kreml szavai üresebben konganak, mint valaha - áll a vezető konzervatív brit lap kommentárjában. A The Times szerint sok orosz felteszi a kérdést: ha a kormány ezt hívja békének, mit nevezne akkor há­borúnak? Nemcsak a harcoknak nem sikerült véget vetni Csecsen- földön, ahol naponta halnak meg orosz katonák és rendőrök, de az erőszak most már átterjedt a szomszédos térségekbe, sőt Moszkva szívébe is. A baloldali The Guardian azt ír­ta, hogy jóllehet Putyin már 2000-ben, majd 2002-ben ismét győzelmet kiáltott, ugyanúgy járt, mint az iraki háborút idő előtt le­zártnak nyilvánító amerikai kollé­gája: a csecsen lázadók újra meg újra bolondot csinálnak belőle, rávilágítva gyengeségére. A nem­zetközi emberi jogi szervezetek folyamatosan közlik súlyosan el­ítélő nyilatkozataikat az orosz fegyveres erők által Csecsenföl- dön elkövetett, felelősségre vonás nélkül maradt bűncselekmé­nyekről, kivégzésekről, kínzások­ról. A jelek szerint most már csak a nyugati kormányok hallgatnak, és ennek számos oka van. Washing­ton azért huny szemet Csecsen- föld felett, mert szüksége van Oroszországra a terror elleni há­borújában. Oroszország mind­emellett energia-nagyhatalom, amelynek jelentősége mint globá­lis ellátóé gyorsan növekszik. Gerhard Schröder német kan­cellár Csecsénföld-politikáját, a csecsen ügyekben elhangzott igen óvatos, oroszbarát megjegyzéseit Németországban pellengérre állí­tották - véli a berlini Die Welt. A lap arra céloz, hogy mind saját tá­borából, mind ellenzéki oldalról bírálatok érték a kancellárt Szo- csiban, a hétfőn és kedden tartott orosz-francia-német csúcson, il­letve azután elhangzott szavait, amelyekben úgy vélte, hogy a va­sárnapi csecsenföldi elnökválasz­tással szemben ő nem tud kifogást emelni. „Nem volt demokratikus a vá­lasztás” - közölte a kormány em­beri jogi ombudsmanja, Claudia Roth, a szociáldemokratákkal együtt kormányzó zöldek politi­kusa. Eleve eldöntött kérdés volt, hogy tó lesz a választás győztese: a Moszkva támogatását élvező Alu Alhanov. Gernot Erler, a szo­ciáldemokraták külpolitikai fe­lelőse „választási színjátékról” be­szélt, de védelmébe is vette a kan­cellárt, mondván: Schröder, te­kintettel az oroszországi gyászra, lemondott a nyilvános bírálatról. A kormányszóvivő visszautasítot­ta azokat a megállapításokat, hogy Schröder álláspontjával egyedül maradt a nemzetközi po­rondon. Wolfgang Schäuble, a keresz­ténydemokrata unió (CDU) ve­zető politikusa megértést tanúsí­tott azzal szemben, hogy Oroszor­szág küzd a terrorizmus ellen, de „nem szabad elsiklani afelett, hogy Moszkva a Kaukázusban a kemény kéz politikáját alkalmaz­za, különösen egy német kancel­lárnak nem”. Angela Merkel, az ellenzéki konzervatív tábor ve­zetője „szégyenleteseknek” ne­vezte Schröder diplomatikus megállapításait. Eközben Vlagyimir Kotenyev, Oroszország berlini nagykövete úgy vélte, hogy Németországban túl keveset tesznek a csecsen akti­vitás megfékezésére. A Német-ka­ukázusi Társaság például zavarta­lanul támogathatja, anyagilag is, a terrorista csoportokat. A nagy­követ szerint a német hatóságok hónapok óta nem reagálnak egy orosz kiadatási kérelemre. Az érintett személy egy csecsen „fe­kete özvegy” (hozzátartozói el­vesztése miatt bosszúból terror- cselekmények végrehajtását vál­laló asszony) lenne, aki Kotenyev szerint számos orosz katona meg­ölését vallotta be. A karlsruhei főügyészség azzal vágott vissza, hogy Oroszország nem nyújtott be kiadatási kérelmet, a németek ugyanakkor tájékoztatják az orosz felet a vizsgálati eredmé­nyekről. A nyolcvannyolc éves egykori kommunista vezető a legidősebb elítélt Csehországban Hoffmant hamarosan kiengedhetik a börtönből KOKES JÁNOS Várhatóan rövidesen szabadláb­ra kerül Karel Hoffmann volt ma­gas rangú csehszlovák kommunista politikus, akit Csehszlovákia 1968. augusztusi szovjet megszállásával kapcsolatban négyéves börtönbün­tetésre ítéltek. „Az elítélt súlyos egészségi állapota ahhoz vezette a börtönfelügyeletet, hogy a bíróság­nak javasoljuk a maradék büntetés elengedését és az elítélt szabadláb­ra helyezését” - nyilatkozta a brit BBC cseh nyelvű adásának Kamila Menclová, a börtönfelügyelet igaz­gatója. Kifejtette: Hoffmannt a bör­tönorvosok megvizsgálták, s állás­pontjuk szerint a volt politikust egy olyan kórházban kellene elhelyez­ni, ahol súlyos egészségi állapotát folyamatosan felügyelnék és gyó­gyíthatnák. „Ilyen kórháza a bör­tönfelügyeletnek nincs. Ezért java­soljuk Hoffmann szabadlábra he­lyezését, s maradék büntetése elen­gedését” -jegyezte meg Menclová. Szerinte a hivatalos döntés néhány hét kérdése. Karel Hoffmann a maga 88 évé­vel Csehország legidősebb rabja, elítélése és augusztusi börtönbe vo­nulása ezért komoly vitákat váltott tó. Hoffmann ugyanis az egyeden a volt csehszlovák politikusok közül, aki 1968 miatt börtönbe került. Az egykori kommunista politi­kus négy évet kapott azért, mert a Varsói Szerződés hadseregeinek csehszlovákiai bevonulása idején, 1968. augusztus 21-re virradó éj­jel önkényesen tókapcsoltatta a rádió műsorszóró rendszerét, s ezzel a vád szerint megakadályoz­ta, hogy a lakosság gyorsan érte­süljön arról a nyilatkozatról, amelyben Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának elnöksége a Moszkva által „internacionalista segítségnyújtásnak” nevezett ak­tust hivatalosan „megszállásnak” minősítette. Az elítélt, aki 1968-ban a csehsz­lovák távközlési hivatal igazgatója volt, azt állítja, hogy politikai per­ben ítélték el, hiszen a hatvanas évek végén a rádióműsort minden éjjel kettőtől négyig műszaki okok miatt megszakították. „Ennek a szünetnek a betartását rendeltem ez azon a napon is, semmi mást” - hangsúlyozta Hoffmann, akit ere­detileg hazaárulással, majd a tiszt­ségével való visszaéléssel vádol­tak, de egyiket sem sikerült bizo­nyítani. A prágai városi bíróság ta­valy végül is a legfelsőbb állami szervek döntésének „szabotálása” miatt ítélte el négy évre. „Nem sértettem meg semmiféle törvényt, csak a hatályos törvény betartását rendeltem el. Az elle­nem lefolytatott per politikai per volt, amely megrendelésre ké­szült” - állítja az elítélt. Václav Klaus köztársasági elnök is „fur­csának” minősítette a bíróság dön­tését, s jelezte: mérlegeli, hogy ke­gyelmet ad az elítélt kommunista politikusnak. JEGYZET Csúsztat a tárca PF.TERFI SZONYA Az egészségügyi minisztérium mindent megtesz annak ér- dékben, hogy a lakosságot meggyőzze reformlépéseinek helyességéről. Újabban azt hangsúlyozza, hogy végre si­került jelentősen lecsökkente­ni a gyógyszerkiadásokat, s ezáltal a súlyos betegségben szenvedők gyógyítása teljesen ingyenessé válhatott. A na­gyobb hitelesség kedvéért sta­tisztikai adatokkal bizonyítja állítását. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a hozzáértők szerint a közzétett adatok nem teljesen fedik a valóságot. Néhány csúsztatásra a szív- gyógyászok hívták fel a fi­gyelmemet, akik szerint a biz­tosító által térített generikus orvosságok némelyike a beteg állapotának rosszabbodásá­hoz vezet. De mert rendsze­rint a több betegségben szen­vedők pénztárcája nem bírja a többletköltségeket, az ön­rész fizetését, nem a legkor­szerűbb, leghatásosabb szere­ket használják. Tehát az „ingyengyógyszer” nem a betegnek kerül sokba, hanem az egészségbiztosító­nak. A minisztérium mégis tapsol, ugyanis az első negye­dévben a biztosítók a terve­zett gyógyszerkeretből keve­sebbet költöttek. Annak ellen­ére, hogy a fránya orvosok nem mindig írták fel a szívbe­tegeknek az önköltségmen­tes, generikus orvosságokat. Konkrét szert emleget, a Boncák és Bunkócák TALLÓSI BÉLA Az illem vagy az etikett kifeje­zések manapság mintha kez­denének kikopni a szóhaszná­latból, az legalábbis, amit e fo­galmak takarnak, kezd elma­radni az érintkezésből. Ági, akinek olyan humora van, hogy ájultam tőle mindig, egy­szer eljátszott egy jó poénnal. Ő harmadéves volt az egyete­men, én az elsőt tapostam, amikor egy alkalommal valami olyasmit mondott, hogy mi­lyen jó dolgom van nekem gó­lyaként, csak úgy beépültem a harmadévesek közé, egyből befogadtak, bezzeg ők, még urazták a felsősöket. Én sem késtem a válasszal, kivágtam, hogy na, jól van, Ági űr, ezen ugyan ne múljon, mostantól én is ezt teszem. Azóta nekem ő Ági úr, én neki Béla úr vagyok. Boncaság ez közöttünk, amió­ta csak ismetjük egymást. Ja, hogy mi a boncaság? Nem tu­dom én ennek a fogalomnak a lényegét igazán visszaadni, tessék elolvasni Varga Katalin­tól a Barátom, Boncát, de he­venyészett megfogalmazásban valami olyasmit jelent, hogy egy idegen ember leül egy má­sik idegen mellé, s úgy tudnak beszélgetni, mintha születésük óta ismernék egymást. Ez a ké­pesség a boncaság, s akiknek ilyen képességük van, azok a Boncák. És Boncának lenni, meg Boncákkal találkozni na­gyon jó dolog. CO8CA01 csoportban az am- lodipin hatóanyagú eredeti gyógyszert (vérnyomáscsök­kentő), amelynek eladásából a gyártó, - minő arcátlanság - évi 500 milliós bevételt zsebel be, miközben a beteg önrésze is meghaladja a 200 koronát, pedig rendelkezésre áll a térí­tés nélküli generikus szív- gyógyszer is. A bökkenő csu­pán az, hogy az első negyed­évben nem állt az orvosok, betegek rendelkezésére a tár­ca által szorgalmazott és agyondicsért generikum - hangsúlyozták az orvosok. A másik csúsztatással a becsü­letükbe gázol a tárca, hiszen a minisztérium úgy fogalmaz: „úgy tűnhet”, hogy a betegek­nek csak drága orvosságot ír­nak fel az orvosok. Holott bi­zonyítottan épp az amlopidin hatóanyagú generikumból, - melynek gyártóját ki tudja, mi okból, hazaiként tart számon a tárca (holott amerikai több­ségi tulajdonú) - 279 209 cso­magolás fogyott, míg az ere­deti gyógyszerből csak 31 858 doboz. A különbségnek van anyagi vetülete is, az arány 1,7 millió dollár a 340 ezer dollárhoz - az eredeti gyógy­szergyártó kárára, aki közis­merten dollár százmilliókat költött a vérnyomáscsökkentő kutatásra, fejlesztésre. Ezek ismeretében érthetetle­nek a minisztériumi illetéke­sek eredeti gyógyszergyártó­kat elmarasztaló és támadó kijelentései. Annál is inkább, mert épp a generikumokat gyártó cég vitte Mexikóba azokat az orvosokat, akik a legtöbb biztosító által térített gyógyszert ajánlották és írták fel a betegeknek. Csakhogy manapság egyre ne­hezebb Boncákra lelni, annál inkább lehet Bunkócákkal ta­lálkozni. Hogy kik ők? Akik megjelennek valahol, mond­juk egy munkahelyen, titán­ként, mert ugye azt hiszik, a munkahelyen semmi sem tör­tént előttük, sőt a történelem­ben sem, s megvannak róla győződve, hogy ők találták fel - miként is fogalmazzak fino­man - a tyúkok emésztésének végtermékét ikszel, de annyit nem tudnak tónyögni, hogy: jó napot. Volt (hajói emlékszem) Nádasnak és Markosnak egy riportparódiája, amelyben a riportalany folyton azt kérdez­te a riportertől, hogy honnan jött, honnan jött... Az meg nem győzte hangoztatni, hogy a Magyar Rádiótól. Nos, hogy a Bunkócák honnan jönnek, nem tudom. Az talány. Mert azt, aki egyszer már iskolába járt, feltételezem, hogy megta­nították köszönni. Megtanítot­ták ezekre a formulákra, hogy: csókolom, jó napot, szia, helló, csaó, viszlát és egyéb varián­sok. Ha valaki egyszer már volt diák, azzal talán azt is megtanították, mikor, milyen esetekben kell használni eze­ket a formulákat. Szóval felvi­lágosították őket, hogy abban az esetben, ha belépünk egy helyiségbe, és ott emberek vannak, vagy ha távozunk egy helyiségből, s ott emberek vannak - akkor köszönünk és elköszönünk. Mert ha nem így teszünk, az bunkóság, üaki nem így tesz, az Bunkóca. Ahogy Boncának lenni nagyon jó dolog, Bunkócának talán nem annyira. Hát: Jó napot!

Next

/
Thumbnails
Contents