Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-18 / 216. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE SUN A brit bulvárlap beszámolója szerint egyik újságírója három héten át pincérként tudott dolgozni az alsóház éttermében, s még egy pokolgép készítésére alkalmas anyagok utánzataival telt dobozt is bevitt az épületbe. A biztonsági előírások e súlyos megsértéséről hírt adva a lap megírta, hogy az újságíró hamis referenciákkal - amelyeket senki nem ellenőrzött - megszerezte a parlamenti be-1- épőt és azután már nem igazoltatták többé. A lapban fénykép jelent meg, amelyen a riporter teát szolgál fel John Prescott miniszterelnök-helyettesnek. Peter Hain, az alsóház vezére, s mint ilyen, a kabinet tagja este kijelentette, a The Sun beszámolója „megerősítette legsúlyosabb aggodalmait”. Hain elrendelte az alsóház „elavult biztonsági berendezésének” felújítását, miután szerdán öt rókavadásznak sikerült bejutni az ülésterembe, és tiltakozni a rókavadászatot tiltó alsóházi határozat ellen. SZERB SAJTÓ Korai és túlzás lenne azt mondani, hogy rendeződött a Vajdaságban a „magyarkérdés” egy sor politikai intézkedés és kezdeményezés után, de az is igaz, hogy látható Belgrádban egyfajta nagyobb eltökéltség az „ördög torkon” ragadására - írja pénteki kommentárjában a Danasz című belgrádi napilap. A liberális lap szerint a szerb kormány a szokásos huzavona után ezúttal olyan szemszögben kezdte nézni a dolgokat, amely ínyére van a szerbiai magyar vezetőknek és a nemzetközi közösségnek is. Mádl látogatása pedig pozitív hangszínt kölcsönzött a folyamatnak, ami jótékony hatással lehet a Vajdaságban uralkodó etnikai viszonyokra. Ugyanakkor sok mindent kell még tenni a problémák elsimításához, s máris „húzzák a kormány fülét” a szerb radikálisok, akik torzan látják a helyzetet, és az is „drámai”, hogy sokan támogatják őket. „Ha nem így lenne, nagyot derültünk volna, s a tengernyi ostobaság egyikeként fogtuk volna fel pártvezetőjük, TomislavNikolics kijelentését, hogy Mádlt vissza kellett volna fordítani Kelebiáról” - írja a Danass. A NIN című belgrádi hetilap címlapján Mádl Ferenc látható, a fénykép alatt pedig nagy betűkkel a kérdés: „Mit akarnak a magyarok?” Az erősen jobboldalra tolódó hetilap A Vajdaság ideges című elemzésében foglalkozik az incidensek folytán indított nemzetközi „kampánnyal”. Megállapítja, hogy a magyar államfő látogatása csak egy „lélegzetvételnyi pihenés”, hamarosan az amerikai kongresszusban felszólal Szili Katalin magyar házelnök. „Ha a kormányfő ellenőrzés alatt akarja tartani a vajdasági nemzetek közötti összetűzésekkel kapcsolatos történéseket, akkor tárgyalnia kell Budapesttel és Brüsszellel, de Kaszával és Washingtonnal is” — vonja le a következtetést a lap, amely szerint Belgrád washingtoni nagykövetének máris magyaráznia kell az újonnan megalakult kongresszusi „szerb” lobbicsoportnak, hogy valójában mi is történik a tartományban. HÉTVÉG(R)E Egy intézmény lejáratása Mai rohadó világunkban egyszer csak kíváncsiak lettek néhányan a véleményünkre. Nálunk népszavazást akarnak kiíratni az európai alkotmányról, Magyarországon a kettős állampolgárságról. MOLNÁR NORBERT Szlovákiában az euroszkeptiku- sok akarják tudni, miként vélekedünk az új európai alkotmányról. Szerették megszavaztatni a népet valami olyasmiről, amiről halovány sejtései sincsenek, és valószínűleg nem is lesznek. Senkit nem szeretnék lebecsülni, de nagyon kíváncsi vagyok, hányán ülnek neki majd a több száz oldalas műnek, hogy némileg képben legyenek. Valószínűleg a szakbarbárokon és a jogászokon kívül lesznek vagy ezren, bár szerintem ez a szám is némi túlzás. Abban is biztos vagyok, hogy az újságírók és a politikusok nagy része sem tartja majd az alkotmányt az éjjeliszekrényén, a szép álmok végett. Arra meg a nyakamat teszem, hogy sem a poprádi vállalkozó, sem a csallóközi fóliázó, sem a tutajtasnádi kábelbűvölő egyetlen szót sem fog elolvasni a Valeri Giscard d’Estaign és csapata által összetákolt euro-alaptör- vényből. Mert minek is tanulmányozná?! Jobb, ha az adótörvényeket bújja, vagy éppen a szociális ellátás kereteiről szólót. Tehát az alapképlet a következő: gőzöm nincs, de véleményem van róla, legalábbis kellene lennie. Ilyenkor jön képbe a politikus, meg a média, amely ugye közvetíti a kisember felé az információt. Mármint azt az információt, amit valahonnan beszerzett, már maga sem tudja, honnan, mert, ugye feljebb jeleztem, olvasni sem az egyik, sem a másik nem fogja az alkotmányt. És akkor jön a csúsztatások sora. Mindenki a saját szemszögéből próbálja majd megetetni a népet mindenfélével. Abban az országban próbálják elérni a népszavazást az alkotmányról, ahol azt sem kérdezték meg a néptől, hogy milyen országban akar élni, föderálisban vagy önállóban. Sőt a saját alaptörvényünkről sem tartottunk népszavazást, azt is a politikusok fogadták el helyettünk. Végül is, képviseleti demokrácia van. Igaz, Svájcban is, de ott van hagyománya az ilyesminek. Ha egyesek hagyományt akarnak teremteni nálunk is, azt ne ezzel a kérdéssel kezdjék. Teljesen fölöslegesen járatódik le a népszavazás intézménye ilyenformán. Az emberek nagy része szerencsére van annyira józan, hogy amihez nem ért, abba ritkán akar beleszólni, ez embertípus kérdése. Az a tizenöt százalék, amely meg bele akar szólni, az nem fogja megváltani a Világot. Kell nekünk megint egy ekkora égés? A másik referendumot Magyar- országon tartják rövidesen. Rólunk döntenek nélkülünk, hogy akarunk-e kettős, szlovák-magyar állampolgárok lenni. Ami napi politikára lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy újra a magyar politikai belharcok totemállatává teszik a határon túliakat. Félek, ez is nagy pofára esés lesz a kisebbségi magyarok számára. Mai elagyagiaso- dott világunkban gesztusokkal már senkit sem lehet lefizetni. HETI GAZDA(G)SÁG Csak a reformot támogatják TUBA LAJOS Nem tudják, miként erőltetik át a parlamentben, de azért jót vitatkoznak rajta. Mi sem tudjuk, mikortól is kezdjük kommentálni a jövő évi állami költségvetés előkészítését. Ez ugyan hálás újságírói téma, de mégsem lehet hónapokig napirenden tartani. A szavazás majd csak decemberben lesz, addig azonban még nagy összecsapásokat láthatunk. Az egyetlen nyugodt résztvevő valószínűleg Ivan Miklós pénzügyminiszter, hiszen a harc az általa felkínált koncért folyik, és eddig egyetlen erős játékos sem vetette fel a költségvetési hiány növelésének lehetőségét. Persze ezt tavaly is az utolsó pillanatban vetették be az indulatok lecsillapítására. A hét fejleménye a költségvetési provizórium új szabályainak megjelentetése. Ez akkor lép életbe, ha decemberben mégsem lenne meg az elegendő szavazat a 2005-ös költségvetés elfogadására. Az új rendszer szerint a provizórium szabályait a kormány állítaná fel, ami tulajdonképpen kényelmes megoldás. Egyetlen hátulütője, hogy az SDKÚ és az ANO kormányon belüli többsége lehetővé tenné az e pártokhoz tartozó miniszterek tárcáinak jobb finanszírozását az MKP és a KDH minisztereinek rovására. Ez persze rosszindulatú feltételezés, de mivel precedens már létezik, az ördög nem alszik. Az lenne a legjobb, ha decemberre összekaparnák a szükséges szavazatokat. Aki figyelemmel kísérte a héten a magyarországi államháztartási hiánnyal kapcsolatban közzétett adatokat, kicsit örülhetett, hogy nálunk most áttekinthetőbbek a viszonyok és nem kell ilyenfajta korrekcióktól tartani. Nem tudjuk, meddig lesz ez így, jobban odafigyelve a mostani ellenzéki politikusok televíziós vitákban eleresztett kijelentéseire, nyilvánvaló, hogy ők bizony nem csinálnának nagy ügyet egy-egy rejtett lazításból. Az is megeshet viszont, hogy még választási siker esetén is ehhez nagyon szűk lesz a mozgásterük. Ha a kormány képes lesz tartani az euró bevezetéséről a minap közzétett ütemtervét, akkor 2006 nyarán, a választások előestéjén beviszi az országot az euró előszobájának számító monetáris rendszerbe. Itt két évig kell bizonyítanunk és talán Robert Fico sem meri vállalni az innét való kilépés ódiumát. A politikusokról ismert, hogy szinte napi táplálékként várják a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat. A reformpolitikusok a héten elégedettek lehettek, egy ilyen szerint a megkérdezettek 70 százaléka valamilyen szinten támogatja az eddigi reformokat. Ezzel a háttérrel az egészségügyi reformot is megszavazhatnák. Ezt ugyan a válaszadók 70 százaléka elutasította, de mit is várhattunk volna, ha a kérdések főként az egészségügyi térítésekre vonatkoztak. Viszont a csütörtöki Rosta televíziós vitaműsorban Rudolf Zajac egészségügyi miniszter szinte már meggyőzően magabiztos volt, Smeres riválisa pedig egyszerűen nem talált rajta fogást. Most már csak azt magyarázhatná meg érthetően, hogy miért nem kerül majd nekünk többe a gyógyulás, ha fizetni fog kelleni az orvosnál és még izgulnánk is a reformtörvények parlamenti szavazásakor. Eddig ugyanis egy hétköznapi ember számára két dolog érthető az egészből. A gyorsmentő állítólag korábban érkezik majd ki, ha szívinfarktust kap. A másik, hogy bizonyos kategóriák számára felemelik az egészségbiztosítást, miközben nem garantálnak érte jobb ellátást. Ehhez viszont nem kellettek magas keresetű tanácsadók, ilyen reformjavaslatot minden írástudó hazai lakos le tudott volna tenni az asztalra. KOMMENTÁR Az adó nem védelmi pénz LOVÁSZ ATTILA Magyarország nem tanult a Bokros-csomagból, amikor kissé jobban ment, költekezett az Orbán-kormány, de a ciklus elején, fedezet nélkül, a Medgyessy-kormány is. Szlovákia sem tanult a Bokros-csomagból. Történt egy s más, ami jó jelnek tekinthető. Csökkentek az adók és az egyenadó nemcsak azt eredményezte, hogy megszűnt a semmivel sem magyarázható és igazságtalan progresszív sávrendszer, hanem azt is, hogy sokkal egyszerűbb lesz adózni. Emiatt már az év első felében megmutatkozott a nagyobb adózási kedv. A gazdaságilag aktív lakosság inkább fizet, minthogy kreatív könyveléssel rejtse el felszabaduló forrásait. Beigazolódott, hogy a kisebb adó nagyobb bevételt jelent. Persze, a növekvő bevételek egyik feltétele a gazdasági növekedés is. A jó eredmények viszont nem arra sarkallják a politikai elitet, hogy akiegyensúlyozótt (tehát a polgárokat nem adósságba kergető) költségvetés felé haladjanak, hanem osztogatni támadt kedvük. Prioritások álnéven. Moldova Égi szekerének megjelenése óta ismert a mondás, mely szerint a „másét könnyű...” (s itt eltekintünk a pejoratívumoktól, lévén szó politikai publicisztikáról). Könnyű hát minisztereinknek azt osztogatni, amit nem kellett megtermelniük. Takarékosság majd máskor, a költségvetési hiány lefaragása majd máskor, most van pénz, osztogassunk. Emelkednek az adóbevételek, akkor csökkentsünk adót (a KDH egyetlen korrekt javaslata), vagy számoljuk föl folyamatosan a deficitet (az eddigi hiányok és az államadósság törlesztése még úgyis több évtizedes feladat). Ha az egy kicsit jobban alakuló költségvetési mutatók mellett csak újabb pénzelosztást képesek kilátásba helyezni minisztereink, akkor olyanok, mint a védelmi pénzt szedő maffia. Az alvilág védelmi pénzt szed és ha van miből, ha nincs, fizetni kell. Az állam adót szed (no jó, csak ha van miből) s ha nem fizetünk, szankciókkal kell számolni. Az állam tehát kikényszeríti az adót, de a polgár nem kényszerítheti ki az államtól, hogy gazdaságosan bánjék vele. Tehát csendőrpertu ez a javából, s mi hallgatunk. Az adó a közös és nélkülözhetetlen kiadások forrása. Ne finanszírozzunk belőle álhivatalokat és kereskedelmi társaságokat, pazarló intézményeket. Ha pedig újabb költekezési igények merülnek föl, akkor gondoljanak csak arra, hogy az adó emelése nem hatékony. S emellett még erkölcstelen is! JEGYZET Tévétipró lettem TALLÓSI BÉLA Mivel már a századik bőrt húzzák ugyanarról a zagyvaságról, azt tettem a tévékészülékkel, amit szerepe szerint Kari Györgyi Bacsó Péter Banánhéjkeringő című filmjének nyitójelentében a számítógép képernyőjével: fogtam és kihajítottam a sokadik emeletről. De nem úgy, mint Györgyike, üvegen keresztül. Előbb kitártam a két szárnyat, és úgy zúdítottam a mélybe. Nem a táblányi üveget sajnáltam. Attól tartottam, hogy az üveg áttörése lefékezi a készülék zuhanását, holott azt akartam, hogy az átokverte doboz pozdoijává töijön. Ugyanis csak ilyen tévé- tipró-zúzó tettel vagyok képes megvédeni magam a sehonnai sztárocskáktól. Csak így tudtam elzárni a csapot, hogy soha többé ne áradjanak rám intelligenciából alultáplált Majátok, Györgyemények és Barba- randák. Nem akarok tovább szemtanúja lenni annak, hogy „mestersége: ex villalakó” vagy „mestersége: ex szappanope- ra-hős” alapon egyfolytában bitorolják a képernyőt. Elegem lett abból, hogy a felnövekvő nemzedékkel elhitetik: ma nem kell tudást megalapozni, ma nem kell a jövőért áldozatot hozni, ma sült galamb képében a média egyből belerepül a tátott szájba. Elég vezetéknév nélkül Lolónak-Doló- nak, Teónak-Meónak lenni, lábközig kitárulkozni, és nem szégyellni, hogy a sztárrá válás pár hetes tortúrája során ország-világ előtt megmutatkozik kinek-kinek a szellemi pőresége. A csúcs, amitől emeletközi ejtőzésre indítottam a tévét, az a meglehetősen merész vállalkozás volt, amellyel a legutóbbi lakó-sztárokat műveltségi vetélkedésben tették próbára. Olyan cselekedet ez, mintha Pacsirtát - tudják, a kitűnő színésznő, Nagy Anna életre keltésében a Kosztolányi-re- gényhős - beválasztanák a Miss World (világszépe) versenybe! Előbb még némi remény ébredt bennem, hogy semmi baj nem lesz, hiszen kisokoska, aki egyszer már lebőgött irodalmi és képzőművészeti tudásával, ezúttal felvértezve jött: mondta, még Szerb Antal irodalom- történetébe is belenézett. Na, gondoltam, ezek után olajozottan megy majd minden, hiszen annyi biztos ragadt rá, hogy tudja: Ady Endre magyar költő. Azt meg - világcsúfjára! - csak nem kérdezik meg, hogy: holt költő-e, vagy él-e még. Nehéz lenne bizony megmondani, hiszen a költők megátalkodott villakerülők; a fene ismeri őket! Baj viszont van velük bőven - mutatja ezt az is, hogy a sorkérdés, amely József Attila egyik legismertebb versével volt kapcsolatos, igencsak nagy fejtörést okozott. Egy versszak összekevert sorait (összesen négy rövidkét!) kellett helyes sorrendbe rakni. S láss csodát, egyetlenegynek még sikerült is a tíz versenyzőből! Na, de ilyet... (való)világ, ess hasra! Szegény József Attila, ó, be csalódna, ha megtudná, hogy egész népét ma már nemhogy középiskolás fokon nem, de még csak alapiskolás szinten sem tudja tanítani. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája)
