Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-17 / 215. szám, péntek
Gondolat - hirdetés 13 A megkoszorúzott - Cs. Tóth Erzsébet és Zetyák György (A színház képarchívumából) ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 17. Ezután egy teljesen más műfaj következett: Arthur Miller Pillantás a hídról című darabja, amelyet szintén Beke Sándor, az amerikai realista dráma nagy szakértője rendezett. A nevelt lánya iránt gyengéd érzelmeket tápláló, szeretet és szerelem között különbséget tenni képtelen dokkmunkás, Eddie Carbone történetének aktualitását az adja, hogy az érzelmi szál mellett a munkanélküliség problémája is dominál benne. A vadkapitalizmus idején játszódó történetben a család két illegálisan bevándorló szicíliai rokont bújtat: az eleve feszült légkört tovább bonyolítja, hogy egyikük beleszeret a háziak lányába. A darab dramaturgiája Beke Sándor szerint az antik tragédiák vonalvezetését követi, és Miller arra is ügyelt, hogy ne tipikus amerikai karaktereket formáljon meg, hanem olaszos temperamentumú alakokat. Ez Pólós Árpádnak, Kiss, Szilviának, és főleg Cibula Péternek nem volt nehéz feladat, a szerelmes ifjút játszó Flórián Szabolcsról viszont nem mindig hittem el, hogy komolyan gondolja, amit mond. Az egész dolog kissé művinek hatott, talán azért, mert az előadás rendezője híven követte az antik drámák vonalvezetését, ám a realista jelleg, azaz a hihetőség igénye háttérben maradt. Ezzel együtt is többet teljesített a társulat, mint amennyit az utóbbi években megszoktunk tőlük. Pusztán azért, mert rendezői- leg nem voltak magukra hagyva. Egressy Zoltánnak, a kortárs magyar dráma üstökösének Kassára csábítása többé-kevésbé szintén az erdélyi színészek érdeme. Egy ősbemutatót láthattunk áprilisban, a Jókai novellájából készült Három koporsót. Háború van, egy őrnagyot beszállásolnak egy polgári házhoz.' A gondosan felépített ál-idill egy csapásra oda lesz, a lány (Szabadi Emőke) igyekszik ugyan hű marad-, ni vőlegényéhez (Maneses István), ám az nem hagyja magát szeretni, inkább uralkodni akar, állandó féltékenykedésével pedig maga kergeti az őrnagy karjaiba szegény lányt, felfedve valódi énjét. Lélektani szempontból a sztori több helyütt megkérdőjelezhető, főleg a vége, amikor a felesége és szeretője közül választani képtelen őrnagy csoportos öngyilkosságra beszéli rá a két nőt. Nem világos, ki és mikor követi el a végzetes hibát, kinek mennyire fontos a társadalmi szerepjátszás. A színészek meglehetősen idegenül' mozognak ebben a közegben, a kínálkozó lehetőségek pedig sokszor kihasználatlanul maradnak Czeizel Gábor rendezésében. A legkisebbeket az eddigi pangás után újabban elkényezteti a Thália. Écsi Gyöngyi népdalénekes és Kováts Marcell népzenész együtt kényeztették őket az Angyalbárányok című előadással. Gömöri népmese, alig észrevehető oktató-nevelő jelleggel, ízes nyelven és fantáziát tornáztató eszközökkel elmesélve. Csak a főszereplők hagyományos bábfigurák, a báránykák egyszerű gyapjúcsomók, a folyó egy fonál, a híd egy egyszerű orsó, melyről a fonalat átvezetik, az idő kereke pedig egy motolla. A történet mellett a szakrális vonal is fontos, ám ha valaki nem fedezi fel elsőre a bibliai utalásokat, akkor sincs baj, a lelke akkor is épül, csak nem tudja pontosan, mitől. Egy idő után zeneileg is összeállt a kép, legalábbis a mellettem ülő gyerekek a végén gond nélkül fel tudták sorolni, mihez müyen hangszer társult, és azt is sikerült érzékeltetni, mikor érkeztek a szereplők nem e világi tájra. A manapság meglehetősen merésznek tűnő eszköztelenség is megérdemel egy misét. Az alkotók a gyerekekre bízták még a színpad színesítését is, mert a gyerekek sokkal többet lámák, mint mi, felnőttek, mert lelkűkben ki-be nyílnak azok a bizonyos ajtók. Elég nekik egy-két hang és szó, hogy madárnak lássák a szövésnél használatos, csipkekendővel feldobott vetélőt, vagy templomnak lássanak egy egyszerű faragott széket. A felnőttek is kaptak feladványt a Thália stúdiójában, egy monodráma képében. A titokzatos Jászai Mari, a nemzet színésznője elevenedett meg Cs. Tóth Erzsébet jóvoltából. Sokszínű, művelt, ellentmondásos, rendkívüli egyéniségről van szó, és az ilyenek vonzzák a drámaírókat, Kocsis István pedig a monodráma-írás királyának tekinthető. Bár ez az előadás Komáromban már színre került, ősbemutatónak hirdették Kassán, ahol, bizony, hiánycikk ez a műfaj. A megkoszorúzott szintén Beke Sándor rendezése, a főszereplőnek pedig Zetyák György asszisztált némán és szolgálatkészen, ahogy azt egy diszkrét öltöztetőfiútól elvárhatjuk. A játéktér ugyanis öltözővé alakult át, a közönség egy része a színpadon ült, a többség pedig a nézőtéren, azaz nem körülvették a díszletet, hanem kettéosztottak, mint egy teniszmérkőzésen. Ez nem bizonyult szerencsés húzásnak, mivel a közönség egy része folyamatosan Cs. Tóth Erzsébet hátát nézte, őket viszont a többiek nézték. Ettől az egész túlságosan színpadias lett, a főszereplő pedig néha, bizony, belecsúszott a teatralitásba. Legszebb pillanatai azok voltak, amikor természetesen tudott viselkedni a deszkákon. Akkor elhittük neki, hogy ő valóban egy komoly hatalommal bíró, befolyásos nagyvilági dáma, aki egyben sebezhető, érzékeny, önmaga elől is menekülő lélek. Teljesen más tészta az Anconai szerelmesek című darab, amelynek műfaji meghatározása a színlap szerint „igazi olasz zenés komédia”, és amely a Padlás helyett került színre, mintegy a zenés előadáspenzum letudása céljából. Rendezőnek a jól bevált Halasi Imrét hívták át Miskolcról, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint egy legenda átmentésére. A Radnóti Színházban ugyanis több mint kétszázas szériát futott ez a darab, amelynek titka Halasi Imre szerint abban rejlett, hogy a budapesti közönség olyan színészeket láthatott énekelni, táncolni és bolondozni a színpadon, akik addig csak „komolyabb” előadásokban tűntek ki. A kassai szülészek nem tudták pótolni Kováts Adélt, Szervét Tibort és Schell Juditot. És mivel a kassai színészeket gyakran láthatjuk bolondozni a színpadon, a kuriózum-jelleg is oda lett. Vajda Katalin és Valló Péter darabja ugyanis önmagában nem áll meg, még a népszerű olasz slágerek, Adriano Celentano vagy Gianni Morandi örökzöldjei sem segítenek rajta. A kassaiak becsületére legyen mondva, hogy megtették, amit lehetett. Mivel a darab a komédiás hajlamok mellett komoly énekés tánctudást igényel, korrepetitor és koreográfus foglalkozott velük, sőt olaszul is megtanultak egy-két versszakot, a felszabadult, mégis pontos és profi radnótis hozzáállást viszont nem láttam Kassán. Hiányoztak azok a kikacsintások is, amelyek nélkül a legjobb részek is klisékké merevednek, a cselekményszövés hiányosságait pedig nem feledteti a személyes sarm. Talán csak Petiik Szilárd és Dudás Péter okozott némi meglepetést, előbbi a link cukrász „digósra vett” figurájával, utóbbi pedig a részeg milliomos frenetikus belépőjével. A kassai közönség a bemutató után két részre szakadt, rögtönzött közvélemény-kutatásunk felemásra sikeredett. Volt, aki már az első felvonás után távozni akart, úgy kellett őt visszarángatnom, mások percekig felállva tapsoltak. És itt jön ismét a nézők és a szakma egyidejű kielégítésének örökös dilemmája. A közönségigény kiszolgálásának kényszere sohasem lehet a színvonaltalanság magyarázata, viszont az is igaz, hogy hiába csinálnának remekművet Kassán, ha az üres ház előtt futna. Köztes megoldásokat szükséges keresni. Ehhez minél több vendégjátékot kell Kassára invitálni, ületve a színészeknek is minél több kollégát kell látniuk. Talán nem tiszteletlenség, ha elárulom, hogy a kassai szülészek igen ritkán jutnak el budapesti előadásokra, vagy akár a miskolci, egri színházba (nem vendégszereplésről beszélek, az az álmok birodalma). Nem kóstolnak bele más szakmai közegbe, nem találkoznak új megoldásokkal, nem véleményezhetik, elemezhetik a kollégák munkáját, és abban sem vagyok biztos, hogy olvasnak magyarországi színházi lapokat. Apropó: lassan el kellene dönteni azt is, melyik közeghez akar tartozni a Thália Színház. Az előző művészeti vezető a hazai színház- művészet szerves részeként kívánta kezelni a Tháliát, Beke Sándor viszont tudatosan igyekszik kinyitni a magyarországi csatornákat. Az anyaországi szakmának viszont sosem lesz szerves része ez a társulat, mert egyrészt mások a munkakörülmények, másrészt ezek a színészek az itteni mindennapokból táplálkoznak, így gesztusaik, szavaik, hangsúlyaik is mást jelentenek. Az októberi Hamlet-előadással az idén 35 éves színház talán elindul egy határozott, önálló arculat megteremtésének irányába. Reméljük, hogy így lesz. értékű üzemanyag, és 2 liter TOTAL olaj. 30 000,- sk PAKOLJON FEL A PEUGEOT-VAL www.peugeot.sk Látogasson el a Peugeot márkaboltokba, és ha profi, Boxer, Expert, Partner vagy 206-os Enterprise haszongépjárművet vásárol, 2 liter TOTAL olajat, valamint 30 000 Sk (áfával) értékű utalványt nyer, amelyet az ÓMV benzinkutakon üzemanyagra, szolgáltatásokra és árura használhat fel. Az akcióról és a Peugeot Leasing speciális ajánlatáról részletes tájékoztatást kaphat a Peugeot forgalmazóitól. Az ajánlat a 2004. IX. 15-től X. 30-ig leadott megrendelésekre érvényes, ha 2004 végéig meg is vásárolja a megrendelt kocsit, és nem igényelhető más kedvezményekkel együtt. Peugeot ajánlata Total PROFI A PROFIKNAK. * PEUGEOT UP 1917
