Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-02 / 203. szám, csütörtök

/ ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 2. Iskola utca 17 A pedagógusok - érthető módon - az olyan gyerekeket szeretik, akik odafigyelnek az órájukon Izgő-mozgó kisdiákok Mivel nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési lehetőséget (Pavol Funtál felvétele) A folyton izgő-mozgó, szertelen, figyelmét nehe­zen összpontosító, állan­dóan csacsogó, ún. hiperaktív gyerekek szá­mos nehézséggel néznek szembe a mindennapi élet­ben. Kicsi koruk óta sokkal impulzívabbak és óvatla­nabbak társaiknál, emiatt többször sérülnek meg, vagy tesznek kárt környe­zetükben, mint egy átlagos gyerek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Figyelmük nehezebben köthető le, könnyen elunnak bármit, ugyanakkor az új és érdekes dol­gokat azonnal és mindenáron sze­retnék a magukénak tudni. Ha ez mégsem adatik meg, vagy, ha egy­szerűen csak túl sokat kell várni­uk valamire, könnyen dühroha­mot kapnak. Szertelenségük és fi­gyelmetlenségük miatt szinte minden helyzetben nehezebb ve­lük az együttműködés: beszélge­tés közben a másik szavába vág­nak, közös játék során nehezen várják ki a sorukat, a rájuk bízott feladatokról megfeledkeznek, vagy még a századik türelmes ma­gyarázat után is képesek rosszul végrehajtani azt. Tanácstalan szülők Az ilyen gyerekek szülei állan­dó stresszben élnek: a kicsi min­denhol jelen van, állandóan be­szél, vagy valamit hangosan kala­pál, percenként megszakítja a szülő munkáját, de ha véletlenül csendben van, akkor biztosan ép­pen-szétszerel valamit, amit na­gyon nem kéne. A szülők tanács­talanok, gyakran bűntudatosak, sőt egymást vádolják, hiszen jó­akaróik annyi ötlettel szolgálnak, ami náluk végül mégsem válik be. Se a nagyobb szigor, sem az inten­zív sportolás, sem a jó magatartá­sért kitűzött vonzó jutalmak nem váltják be a hozzájuk fűzött remé­nyeket. A szülők lassan beletörőd­nek, tán egészen hozzá is szok­nak, hogy egymással és a gyerek­kel veszekedve, mások előtt szé­gyenkezve, állandó feszültségben kell túlélniük egyik napot a másik után. Ekkor jön azonban az isko­la, ami szerencsétlen esetben vég­képp megkeseríti a hiperaktív gyerekek életét. A pedagógusok - érthető mó­don - az olyan kisdiákokat szere­tik, akik órán odafigyelnek, egyenletesen jó színvonalon telje­sítenek, füzeteiket nem veszítik el, a leckéjükről nem feledkeznek meg, a tanítás menetét és az isko­la rendjét hangoskodással, rohan­gálással nem zavarják meg, taná­raik utasításait betartják, társaik­kal türelmesek, higgadtak, jó mo- dorúak. A hiperaktív gyerekek, adottságaiknál fogva, sajnos nem ilyenek. Minden jó szándékuk és igyekezetük ellenére követik el az iskolában nap mint nap azokat a „bűnöket”, ami miatt a tanítók szerint jogosan jár rossz jegy, in­tő, szidás. Mivel szeleburdiságu- kat, lobbanékonyságukat társaik gyakran erőszakosságnak, agresz- szivitásnak érzik, ezek a gyerek könnyen magányosodnak el, vagy válnak az osztály bohócává, feke­te bárányává. Türelem, elszántság A folyamatos sikertelenség, a sok elmarasztalás nyomán a hiperaktív gyerek önbecsülése, a saját képességeibe és jóságába ve­tett bizalma megrendül, ami az idegrendszeri adottságot tetézve, másodlagos sérülésként rombolja tovább a gyermek iskolai és társas karrierjét. Egy idő után már nem­csak környezete tartja lustának, fegyelmezetlennek és erőszakos­nak, hanem ő is saját magát. Las­sanként lemond róla, hogy valaha is jó gyerek lehet belőle, már nem is nagyon igyekszik, úgysem men­ne. Vannak, akik elfordulnak a társaiktól, külön kis világba me­nekülnek, és azt gondolják ma­gukban: „Nem is kell, hogy szeres­senek, én sem szeretem őket.” Mások elkeseredett dühüket a környezetük ellen fordítják: min­denkire haragszanak, indulato­sak, ellenségesek, a segítséget el­hárítják. Megint mások kétség- beesetten igyekeznek kitalálni va­lamit, ami miatt őket is lehet sze­retni: bohóckodnak, vagánykod­nak, esetleg ajándékokkal próbál­ják megvesztegetni társaikat egy kis szeretetért. A másodlagos ártalmak csökken­téséhez, a rossz gyerekként való beskatulyázás megelőzéséhez elő­ször is meg kell nyernünk a kicsi ta­nárainak megértését, együttműkö­dését. A hiperaktív gyerekek anyu­káját úgyis lépten-nyomon behívat­ják az iskolába, - mindig van vala­mi galiba a gyerekkel, - legjobb, ha panaszok elébe megyünk, és sze­mélyes beszélgetést kérve igyek­szünk megértetni a pedagógussal, hogy nem csak ő, de mi szülők, és maga a gyerek is nehéz helyzetben van, ami ellen hősiesen küzdünk, de, ha sikerül együttműködnünk, a helyzet minden bizonnyal nem re­ménytelen. A kölcsönös vádasko­dás helyett a közös munkára he­lyezzük a hangsúlyt. Fontos továbbá felhívnunk a pe­dagógusok figyelmét a kicsi azon jó tulajdonságaira, melyekre ők is, mi is alapozhatunk, ha be akarjuk vonni a közösségbe, ha sikerél­ményhez, dicsérethez szeretnénk juttatni. Ez egyáltalán nem is olyan nehéz: a hiperaktív gyerekek álta­lában okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, kreatívak és mindig remek ödeteik vannak. Szeretik a mozgást, az izgalmas, mozgalmas együttléteket, ezért a kirándulá­sok, klub-délutánok, sport verse­nyek lebonyoh'tásában biztosan számíthatunk rájuk. Kíváncsiak, ér­deklődőek, gyakran hatalmas tu­dást gyűjtenek össze az őket érdek­lő témákban, nyugodtan rájuk le­het bízni egy-egy órai kiselőadás megtartását. Mivel nehezen vise­lik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési lehetőséget, oszlopos tagjai lehetnek az iskolai színjátszó körnek, táncegyüttesnek, zenekar­nak. Egyáltalán nem törvényszerű tehát, hogy a hiperaktív kisdiák tanulmányi előmenetelét és tár­sas életét csupa kudarc jellemez­ze; türelemmel, kitartással, sok­sok bizalommal és szeretettel is­kolájában a legkedveltebb és leg­megbecsültebb gyerekek közé tar­tozhat. (he, s) Ajjárhuzamos munka sem gond, egyszerre többen is dolgozhatnak egy-egy anyagon Újdonság az e-learning területén ÖSSZEÁLLÍTÁS Az új-zélandi fejlesztésű AuthorIT szoftver nem csupán egyszerűsíti az anyagok elektro­nizálást, de lehetővé teszi a single source publishing alkalmazását, azaz egy forrásból több médiára képes publikálni, ami több más te­rület mellett igen hatékony az elektronikus tananyagfejlesztés, az e-learning területén. Dokumentum- és papírhegyek, eltérő formátumok és platformok, bonyolult hozzáférési utak - álta­lában így néz ki a legtöbb intéz­ménynél a „papírmunka” és az adatok tárolása. Még ha léteznek is egységesített megoldások, álta­lában azt sem használják minden­re kiterjedően. Az indok legtöbb­ször az, hogy nagyon sok és ne­hézkes pluszmunkával járna min­den adat elektronizálása, ráadá­sul mivel hiányzik az egységes megoldás, a különböző helyekről származó elektronizált anyagok sem kompatibilisek egymással. Az új-zélandi fejlesztők részvéte­lével július elején rendezett konfe­renciát „AuthorIT - közös nevező a tartalomkezelésben és publikálás­ban” címmel. A rendezvényen el­hangzottakból kiderült, hogy az AuthorIT - amellett, hogy kezelése nem igényel nagyobb felkészültsé­get, mint ami például egy szöveg- szerkesztő használatához kell - standardizáltan képes létrehozni, tárolni és szerkeszteni a tartalma­kat. Képes importálni a már meglé­vő, különböző formátumú tartal­makat, verziókövető funkciója egy­szerűsíti a változtatások létrehozá­sát és integrálását a meglévő anyagba; egy forrásból több médi­umra képes tartalmat publikálni (papír, elearning, web, CD stb.), és a párhuzamos munka sem gond, mivel egyszerre többen is dolgoz­hatnak egy-egy anyagon. További előnyt jelent, hogy alkalmazása idő- és költségcsökkentő hatású a tartalom újrafelhasználásának és a több médiumra való alkalmazás­nak köszönhetően; a publikált tar­talom jól strukturált, könnyen átte­kinthető és befogadható. És talán, ami az egyik legfontosabb: a tan­anyagíróknak - egy adott sablon­nak köszönhetően - nem kell a kül­sőségekre, megjelenési formákra koncentrálni, ami elvonhatná fi­gyelmüket és idejüket a tartalmi munkáról. Az érintett cégek az AuthorIT technológiai hátterével, az eTr@iner védjeggyel ellátott ok­tatási módszertannal dolgoznak az elektronikus tananyag-fejleszté­si és oktatási projektekben. A mód­szertan a szerzők hatékony mun­kájától kezdve a létrehozott tan­anyagok oktatási felhasználásáig lefedi a képzési rendszer funkcióit. Eddig ezer oldalas nagyságrend­ben dolgoztak fel banki és biztosí­tási területen használt hazai és nemzetközi tananyagokat, melyet egyidejűleg nyomtatott tankönyv és webes (intranet, internet) for­mában, valamint online keretrend­szerekben egyaránt használnak a megrendelők; így a példák alapján bizonyosnak tűnik, hogy a rend­szer és a módszertan a közoktatás számos területén szintén sikeresen és hatékonyan alkalmazható lehet­ne. (n, he) JÓ, HA TUDJUK Mit tehetünk értük? ISMERTETÉS Nagyon sok türelem, elszántság, tudatos erőfeszítés szükséges ah­hoz, mind a szülők, mind az iskola részéről, hogy a hiperaktív, figye­lemzavaros kisgyereket ezektől az ördögi köröktől megmentsük. Alapvetően két dolgot tehetünk: segítenünk kell az adottságaiból adódó tanulási és viselkedési nehézségek leküzdésében, valamint meg kell akadályoznunk, hogy a környezete rossz, lusta, ellenszen­ves gyerekként skatulyázza be. A túlmozgásos, figyelmét nehezeb­ben koncentráló gyerekek is tudnak bizonyos helyzetekben jól telje­síteni, rendesen viselkedni, ezért is gondolja sok tanár, hogy diákja „okos, de lusta, csak akarnia kellene” stb. Ha sikerül megfelelő felté­teleket teremtenünk a tanuláshoz és a számonkéréshez, jobb jegyet születhetnek. Mik ezek a feltételek? ♦ Kétszemélyes helyzet, ahol a figyelmét nem vonják el annyira a társas helyzet ingerei, (pl. korrepetálás, feleltetés helyett személyes kikérdezés). ♦ Ha a felnőtt határozott, ugyanakkor elfogadó. ♦ Ha kevés kritikával, és sok dicsérettel illetjük őket. (Pl. sohasem mulasztjuk el megdicsérni, ha valamit helyesen tett.) ♦ Ha munka közben folyamatos és azonnali visszajelzést kapnak. ♦ Ha a korábban nehézséget jelentő összetett, koncentrációt igénylő tevékenységnek sikerül rutinná válnia. ♦ Ha az ismédődő, rutin feladatokat igyekszünk mindig újszerű, fi­gyelemfelkeltő módon tálalni. ♦ Ha utasításaink egyszerűek, egyértelműek, konkrétak. ♦ Ha nem túl sok, és egyértelmű szabály betartását várjuk el tőle. ♦ Ha a gyerek indulatossága és türelmetlensége nem ragad át ránk a konfliktushelyzetekben: higgadtságunkkal, kompromisszumkészsé­günkkel példát tudunk mutatni számára az indulatok kezelése te­rén. (he, s) Utasításaink legyenek egyszerűek, egyértelműek, konkrétak (Pavol Funtál felvétele) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, je­lenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca mel­léklet cikkeit, és abban az eset­ben, ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést szeptember 8-ig be­küldik, megnyerhetik az AB­ART Kiadó ajándékát, Szűcs Enikő: Nem mondja ki a nevét cí­mű könyvét. 1. Az ösztöndíj összege a tanu­ló tanulmányi előmenetelé­től függ: 2-es átlagig a havi juttatás 1200, 2-3 között havi 800, 3-nál rosszabb ta­nulmányi átlag esetén pedig havi... korona. a. 1600 b. 600 c. 2600 2. A rosszabb anyagi körülmé­nyek közt élő ... származó Szűcs Enikő Nem mondja ki a nevét vMiArt' fiatalok továbbtanulási le­hetősége korlátozottabb, mint anyagi biztonságban élő társaiké. a. családokból b. falvakban c. városokban 3. A rászorulók a rendszeres havi juttatás révén bizonyos mértékig felzárkózhatnak előnyösebb ... kortársaik­hoz. a. vállalkozási b. állapotú c. helyzetű 4. Az igénylőnek ... kell köte­leznie magát arra, hogy anyagi helyzetének változá­sáról - amely befolyásolja az ösztöndíj megítélésének jo­gosságát - azonnal tájékoz­tatja az iskola igazgatóját. a. szóban b. írásban c. e-mailen Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfej­tése: lb, 2a, 3a, 4c. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek já­tékunkban. Ezúttal a feledi Ko­vács Évának kedvezett a szeren­cse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents