Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-08 / 208. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 KOMMENTÁR Piromániás tűzoltó MALINÁK ISTVÁN Ezzel a jelzővel André Glucksmann francia filozófus illette Vlagyimir Putyint, a beszlani túszdráma kapcsán arra figyelmeztetve, hogy már a csecsen lakosság egyharmadát kiirtották. A La Re- pubblica olasz lapnak adott interjújában azt mondta, az, ami Csecsenföldön történik, „ahol az utóbbi években negyvenezer gyermeket öltek meg, nem kevésbé ijesztő, mint ami Beszlanban történt. Csecsenföldön ma is civileket rabolnak el, erőszakolnak meg és kínoznak, majd kivégzik őket.” Ez a nyilatkozat is egy fontos jelenséget tükröz. A nyugati sajtó másképp viszonyul a beszlani tragédiához, mint a hivatalos, a be nem avatkozáshoz mereven ragaszkodó nyugat-európai és amerikai politika. Szinte minden mértékadó lap elítéli a kizárólag az erőre építő putyini politikát, hangsúlyozva, a Kremlnek tárgyalnia kellene a mérsékeltebb csecsen vezetőkkel, hiszen a kemény kéz és a rendcsinálás, amit beígért, Csecsenföldön mind politikai, mind katonai szempontból teljes kudarcot vallott. Putyinnak Aszlan Maszhadovékkal, az utolsó választott csecsen vezetővel kellene tárgyalnia - aki elítélte a beszlani akciót és segítséget is ajánlott -, vagyis a mérsékeltebb, a politikai rendezésre hajlandó erőkkel. Nos, ez egyhamar nem következik be. Az orosz állami televízióban bemutattak egy elfogott állítólagos terroristát, aki egyebek között azt vallotta, hogy Bászájev mellett Maszhadov állt a túszdráma hátterében. E „vallomás” hitelessége enyhén fogalmazva is megkérdőjelezhető, a nagyérdeműnek szánt színjáték előrevetíti, mi következik. Mint ahogy Putyin emlékezetes szombat esti beszéde is, amelynek két fontos eleme volt. Az egyik, hogy a nemzetközi terrorizmus indított támadást Oroszország ellen (csecsenek-arabok-al- Kaida). Vagyis: még szabadabb legyen az a szabad kéz, amelyet észak-kaukázusi politikájához kapott Európától és Amerikától 2001 szeptembere óta. A másik a látszólagos önkritika, annak a beismerése, hogy az orosz biztonsági szolgálatok nem álltak feladatuk magaslatán. A következtetés: át kell őket szervezni. A hírhedt szovjet KGB utódját, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot (FSZB) Putyin már többször feldarabolta, átszervezte. Beszlan kapcsán néhány ellenzéki politikus a különleges szolgálatok és rendfenntartó erők parlamenti ellenőrzésének erősítését sürgette. Szakértők azonban a putyini üzenetből ennek az ellenkezőjére számítanak. Arra, hogy a Kaukázus ellenőrzésére új szervet hoznak létre, s vagy alakul egy új terrorellenes biztonsági szolgálat, vagy újraegyesítik az összes szolgálatot az FSZB irányítása alatt. Pontosan úgy, ahogy anno a KGB működött. Mindez Oroszországban az elnöki hatalom erősítésével egyenlő. Az eddigi tapasztalatok szerint minden ilyen intézkedés automatikusan az emberi és szabadságjogok, a sajtószabadság korlátozásával párosult. Ennek jeleként hétfőn máris kirúgták az Izvesztyija főszerkesztőjét, mert a lap nem megfelelően tájékoztatott a túszdrámáról. Beszlan már akkora tragédia volt, hogy az utóbbi években sorozatosan megfélemlített orosz média ismét bírálni merte az elnököt. Ami ott személyes bátorság kérdése is. JEGYZET Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) Nem tudják az EU-tagállamok, hogyan viszonyuljanak a csecsen kérdéshez Megosztottság az orosz kérdés „kezelésében” TALLÓZÓ LA REPUBBLICA A beszlani vérfürdő gyökerei Borisz Jelcin volt orosz elnök hibáira vezethetők vissza Mihail Gorbacsov szovjet exelnök szerint. Gorbacsov az olasz lapban megjelent interjújában úgy vélte, hogy a terrorakció az Oroszország talpra állításán fáradozó Vlagyimir Putyin elnök ellen irányult. A volt szovjet elnök megítélése szerint a gyűlölet gyökerei ma már világosan láthatóak Csecsenföldön, s a megoldás csakis a háborús állapotok megszüntetése lehet. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a történtekért a felelősség jó része Borisz Jelcinre hárul, hiszen ő volt az, aki az 1991-es szovjet puccsot követően kettős játékot folytatott Csecsenföldön: egyrészt autonómiát, függetlenséget ígért, másrészt hatalmi űrt hozott létre, miközben Dzsohar Duda- jev csecsen elnök megállapodást remélt, s a köztársaság jövőjét Oroszországon belül képzelte el. A volt szovjet elnök utalt arra, hogy közvetítését akkor nem fogadta el vetélytár- sa, Borisz Jelcin. Gorbacsov nem értett egyet azzal a felfogással, hogy Putyin az előd, Jelcin elnök politikáját folytatná Csecsenföldön. Megítélése szerint Putyin nagyon jól tudja, hogy a politikai megoldásoknak műidig van terük, s a kaukázusi merényletek ellenére a káosz felszámolására, a helyzet stabilizálására törekszik. Gorbacsov is ebben látja a megoldást: segíteni kell Cse- csenföldnek, hogy a köztársaság lábra tudjon állni, s maximális autonómiát biztosítani számára. HOSPODÁRSKÉ NOVINY Az észak-oszétiai tragédia után szükségessé vált, hogy a nyugati világ újrafogalmazza az erő definícióját - állítja a cseh lap. A jelenlegi világban igen eltérő módon van meghatározva az erő. Vlagyimir Putyin azt állította, hogy az orosz hatóságok megbocsáthatatlanul gyengék voltak, s ez vezetett a beszlani tragédiához. Ugyanakkor lehetetlen azt állítani, hogy Putyin „takarékoskodott” volna az erő alkalmazásával Csecsenföldön. A túsz- ejtőkkel való tárgyalásokat is elutasította, s mindez mégsem segített. Ellenkező példa Franciaország esete, amely az Irakban fogva tartott két újságírója kiszabadításáról folyamatosan diplomáciai tárgyalásokat folytat. Bár a franciák többsége ezt nem tartja gyengeségnek, ez sem vezetett eredményre. Az újabb, interneten megjelent követelésekről Párizzsal szemben ráadásul már azt sem lehet tudni, hogy valóban az újságírók elrablói fogalmazták-e meg azokat. Tekintettel arra, hogy egyértelműen sem a katonai erő, sem a diplomácia nem vezetnek igazi eredményre a terrorizmus elleni harcban, fel kell tenni a kérdést, hogy lehet-e ellene egyáltalán védekezni. El kellene gondolkodni azon, hogy nem szükse- ges-e újrafogalmazni az erő definícióját. Hogy a globális, s egyben atomizált terrorista szervezetek ellen nem kell-e ugyanolyan módon „nemzetközi terroristavadász egységeket” felállítani, amelyeknek joguk lenne embert ölni. A beszlani túszdráma utóélete, az orosz fellépés burkolt bírálata, majd - Moszkva heves reagálását látva - a nyilatkozat félreértésnek minősítése is jelzi, hogy az Európai Unió elég megosztott: a tagállamok között nincs egyseges álláspont arról, hogy miként kezeljék Oroszországot, s Vlagyimir Putyin elnök cse- csenföldi politikáját. MTI-HÁTTÉR Az EU soros holland elnöksége múlt pénteken, a beszlani iskola megrohamozásának kaotikus óráiban előbb nem akart nyilatkozni az eseményekről, ám az újságírók nyomására Bemard Bot holland külügyminiszter végül mégis kénytelen volt megszólalni, s nyilatkozatában „magyarázatot” kért az orosz hatóságoktól a balul sikerült (több száz áldozatot követelő) túszszabadítás körülményeire. Moszkva felháborodottan reagált, többek között kegyeletsértőnek mondva a holland miniszter kijelentését, mire Bot már a hétvégén visszavonulót fújt Az iratok rejtélyes útja Mint veterán újságolvasó, elismerésemet fejezem ki az Új Szó szerkesztőinek. Valósággal ámulatba ejtett a nevesítetlen földek jegyzéke. Nem sajnálták a fáradságot, papírt és nyomdafestéket, hogy segítségére legyenek olvasóiknak. Némi malícia vegyül örömbe, hiszen már az év kilencedik hónapját kezdjük. Egy kis irigység is elfog a precizitás láttán. Mi, szepsiek nem vagyunk ilyen szerencsések. A mi városkánk is volt járási székhely. A járásbíróságnak volt épülete (most zeneiskola), de az adatnyilvántartást valami átok sújtja. Közel hatvan évvel ezelőtt a „felszabadító sereg” katonái unalomból vagy szórakozásból minden helyi(„szavaimat rosszul értelmezték” - mondta), majd hétfőn az EU-bi- zottság egyik szóvivője is közölte, hogy félreértés történt, ezt sajnálják, s nem állt szándékukban az orosz hatóságok bírálata. „Az orosz reagálás mutatja, hogy a moszkvai hatóságok mennyire érzékenyek mindenre, ami valamilyen formában a csecsen válsággal kapcsolatos” - magyarázta az esetet egy brüsszeli szakértő... Egyébként nem ez az első eset, hogy a csecsen kérdés megzavarja az EU és Oroszország kapcsolatait. 2002 októberében Putyin elnök egyenesen bojkottálni akarta az akkori koppenhágai orosz-EU- csúcsot, mert néhány héttel korábban a dán fővárosban egy olyan tanácskozást tartottak, melynek résztvevői a béke megteremtését sürgették a kaukázusi kis köztársaságban. A csúcsot végül megtartották - csak éppen nem Koppenhágában, hanem Brüsszelben. Ez az eset nem pusztán az EU és Oroszország közötti vitákat jelzi, de az Európai Unión belüli, e kérdéskörrel kapcsolatos törésvonalakat is: a skandináv és a balti országok ugyanis általában keményebb álláspontot követelnek Moszkvával szemben, míg a franciák (akik „kivételezett kapcsolaségből összeszedték az iratokat és a pincében egy halomra szórták. Amikor konszolidálódott a helyzet, a város vezetői tizenéves csit- riket vezényeltek ki brigádmunkára, rendbe tenni az iratokat. Már nem emlékszem, hány napig jártunk a pincébe, rendezgettük a papírhalmazt. Ami felellhető volt, az rendbe tettük. Teltek az évek, kinőttük a bak- fiskorból, másféle brigádmunkákba kóstoltunk bele. Szepsi megszűnt járási székhely lenni. A járásbíróság iratait nyitott teherautókkal szállították Kassára. Ami túlélte az utazást, az helyet kapott. Csak az a baj, hogy az épületen belül is valami titokzatos léghuzat sodorja a papírokat ide- oda. Jogász segítsége nélkül nehéz nyomukra akadni. Amúgy ráérősen folyik az ügyintézés, ha tot” akarnak az oroszokkal), vagy éppen az olaszok engedékenyebbek. Egyébként az EU álláspontját valószínűleg módosítani fogja, a határozottság felé tolja majd el a nyolc közép-európai ország idén májusi felvétele: ezek nagy része ugyanis a történelmi tapasztalatok nyomán bizalmatlan Moszkva iránt. Nem véletlen, hogy Marek Belka lengyel miniszterelnök még a holland külügyminiszternél is határozottabban bírálta az orosz vezetést Beszlan után, mondván, hogy őt sokkolta és felháborította a túszszabadítás módja. Szakértők szerint az egész probléma gyökere: az EU-nak nincs közös álláspontja arról, hogy mit kezdjen Oroszországgal. A legradikálisabb álláspontot, azt, hogy az országot vegyék fel az EU tagjai közé, egyedül Olaszország támogatja. A többiek pedig haboznak, nem tudnak dönteni arról, hogy az oroszokat egyszerűen beillesszék-e az EU most formálódó új szomszédságpolitikájába, vagy (figyelembe véve az ország nagyságát, jelentőségét) különleges helyet adjanak neki e folyamatban, illetve - harmadik változatként - bilaterális szinten, az egyes tagországok és Moszkva között történjen a kapcsolatok alakításanem kenik, nem forog... Kíváncsi vagyok, a föld „nevesítésében” be lehet-e tartani a határidőt. A „boldog” ingatlantulajdonosoknak lesz-e erejük és türelmük átrágni magukat a kásahegyen. Vagy úrrá lesz a letargia, másra kell az energia. A második világháború óta alaposan meggazdagodtunk tapasztalatokban. Nekem is tele van a hócipőm az ingatlansvindlivel - sőt másfajtákkal is. Nálunk fantasztikus dolgokat lehet elkövetni. Ebbe a hatvan évbe annyi esztelenség, zsarnokság van bélesűrítve, hogy elég volna egy évszázadra. Jó lenne eldönteni végre, hogy ez az állapot kinek a dicsősége. Az intézőknek vagy a kiszolgáltatottaknak? Melyik a nagyobb csapat? Győri Sarolta Szepsi A turistának se könnyű JUHÁSZ KATALIN Olvasom egy internetes hírportálon, hogy egy budapesti bárban két palack 4-4 ezer forintos borért 108 ezer forintot számláztak két amerikainak. Amikor tiltakoztak, a pincérek bántalmazták őket, késsel szúrtak feléjük, pénzüket elvették. Az ügy jól végződött, a sértettek hívták a rendőrséget, az agresszív vendéglátók vizsgálati fogságban csücsülnek. Egy leleményes kiadó már két éve piacra dobta a nem ajánlott pesti szórakozóhelyek és éttermek listáját, hogy a turisták épségben és anyagi károk nélkül térhessenek haza. És nehogy azt higgyék, hogy nálunk nincsenek hasonló esetek. Szlovákia csak azért nem szerepel a brosúrában, mert odaát azt se tudják, hogy létezik ilyen ország. Én már a rendszerváltást követő évben szembesültem a vadkapitalizmus vendéglátó-ipari vadhajtásaival, méghozzá egy húszezres kisváros pizzériájában, ahová amerikai barátaimmal tértem be. Az angol nyelvű étlapon filctollal hozzá volt írva az árakhoz egy nuEa. A pincér azt hitte, mind a négyen hülye, pénzes külföldiek vagyunk, és amikor kértem az „olcsóbb”, szlovák étlapot, majdnem kidobott minket. Aztán itt van a legális kopasztás a szállodákban, ahol a külföldiek többet fizetnek a szobáért, mint a hazaiak. Ez is remek turistacsalogató fogás, mint ahogy az is, hogy külön számlázzák a reggelit, ami minden valamire való külföldi diákszállóban is jár a szobához. Apropó, szoba. Számos lehetőség adódik a gyanútlan látogató megkopasztására. Elég, ha egy kétágyasért két egyágyas árát kérik el, vagy külön fizettetnek az ágyneműhasználatért. Ezek a pénzek persze „zsebbe mennek”. A kétfajta árlistával operáló étlapok egyébként fel-felbukkannak, legutóbb Kassán csaptak le egy üyen étteremre a rendőrök. A sörmachinációk külön misét érdemelnek, főleg nyáron. A pincérek abban bíznak, hogy a buta idegen nem fedez fel különbséget a minőségi cseh sör és a szerényebb hazai márka között, főleg ha ez utóbbit az előbbi lógójával díszített korsóban szervírozzák. Ja, és idén nyáron kíváncsiságból én is kértem már New Jersey-i kiejtéssel egy másfél literes ásványvizet egy patinás szálloda portáján. Százötven koronát akart volna érte a recepciós. LEVÉLBONTÁS
