Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-05 / 180. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MTI Az egyik legnépszerűbb or­szágos német napilap, a Süd­deutsche Zeitung olvasói má­jus óta minden hétfőn két la­pot kapnak kézhez: a SZ belse­jében ott lapul a The New York Times 16 oldalas kicsinyített változata, amely az előző hé­ten a NYT-ben megjelent leg­fontosabb cikkeket és elemzé­seket tartalmazza - angolul. A fő vetélytárs, a Frankfurter All­gemeine Zeitung (FÁZ) fordí­tott úton jár az angol nyelv használatával: a tekintélyes konzervatív újságot FÁZ Weekly néven vehetik kézbe minden pénteken a Párizsban szerkesztett International He­rald Tribune (IHT) olvasói. Míg a müncheniek a németor­szági olvasókörre (amely nem feltétlenül csak németekből áll) összpontosítanak, a frank­furti rivális a külföldi fogyasz­tókat célozza meg. A dolog ér­dekessége: az IHT a NYT száz- százalékos tulajdonú leányvál­lalata. A két német konkurens tehát ugyanazzal az amerikai partnerrel működik együtt. MAGYARNEMZET Jó esetben talán kétszázhét kilométer autópálya épül 2006-ig. A 2002-es választási kampányban beharangozott 800 kilométer autópálya he­lyett alig több mint 200 kilo­méter hosszú új gyorsforgalmi út épül meg ebben a ciklusban. A tervek szerint szeptember közepén nyitnak meg a forga­lom előtt összességében 42 ki­lométer hosszú autópályát, ezek , a szakaszok lesznek az elsők, amelyek megépítéséről a Medgyessy-kormány dön­tött. A ciklus végéig ezekkel együtt - ha az építkezések a tervek szerint haladnak, 207 kilométer új építésű sztrádát adnak át. Medgyessy Péter a választások előtt 800 kilomé­ter gyorsforgalmi utat ígért az országnak, az autópálya-tör­vényben 2006 végéig 420 kilo­méter megépítése szerepel. Mindeddig az M3-as, M30-as, M9-es új szakaszait, és a szek­szárdi Duna-hidat adták át, ezekről viszont még az Orbán- kabinet döntött. SZABADSÁG Valamennyi keresztényde­mokrata párt, civil szervezet vagy nemzeti kisebbségi ala­kulat egyetlen föderációban való egyesülését indítványoz­za az Emil Constantinescu ve­zette Népi Akció - jelentette be tegnap Kolozsváron Sma- randa Enache, a párt alelnö- ke. Enache asszony elmondta: a javasolt föderáció az Euró­pai Parlament keresztényde­mokrata frakciója, az Európai Néppárt (ÉPP) mintájára jön­ne létre. Az ÉPP is keresztény- demokrata, népi, konzerva: tív, környezetvédő, regiona- lista orientációjú pártok szö­vetsége, a Népi Akció pedig az ÉPP példáját szem előtt tartva tette meg javaslatát. Smaranda Enache szerint meghívást kapnának a föde­rációhoz való csatlakozásra a romániai kereszténydemok­raták is, valamint a Románia Újjáépítéséért Szövetség, a Német Demokrata Fórum, a Romák Kereszténydemokrata Szövetsége, illetve a Magyar Polgári Szövetség is. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) Amerika javaslatára a NATO részt fog venni az iraki biztonsági erők kiképzésében A csúcs után pár héttel A NATO isztambuli csúcs- értekezletét igazából most, néhány hét távlatából le­het igazán értékelni. Az az­óta eltelt néhány hét alatt ugyanis megmutatkozott, ki és hogyan értelmezte az Isztambulban meghozott döntéseket, a kivívott kompromisszumokat. ONDREJCSÁK RÓBERT Ez különösen olyan kényes kér­dések esetében fontos, mint példá­ul az iraki biztonsági erők kiképzé­se, amelyről ugyan elfogadtak egy határozatot a Boszporusz menti vá­rosban, az azonban eléggé homá­lyos, és ennek megfelelően min­denki saját érdekei alapján értel­mezi. Vegyük tehát sorban a NA- TO-csúcs legfontosabb témáit és döntéseit. Afganisztán. Döntés szü­letett a NATO már meglévő afga­nisztáni missziójának kibő­vítéséről. Jelenleg 6500 ka­tona teljesít szolgálatot az afganisztáni misszióban, amely azonban nem elég, ha figyelembe vesszük az országban uralkodó biz­tonsági helyzetet. A döntés tehát további körülbelül 2000-2500 em­ber kiküldéséről szól, amely le­hetővé teszi a Szövetségnek, hogy befolyását és tevékenységét Afga­nisztán más régióira is kiterjessze. Ez azért is fontos, mert jelenleg a NATO-misszió elsősorban a fővá­rosra, Kabulra és annak környeze­tére összpontosít. Természetesen, vannak, akik még az elfogadott erősítéssel is elégedetlenek - nem volt például teljesen elégedett az afgán elnök, Hamid Karzai sem - hiszen ez még mindig nem fedi le az ország déli tartományait, ahol minden valószínűség szerint a leg­bonyolultabb a helyzet. Döntés született továbbá az ún. Provincial Reconstruction Team-ek, tehát he­lyi csoportok létrehozásáról, ame­lyek segítenének a stabilitás kiter­jesztésében. Összesen öt ilyen cso­port fog tevékenykedni az ország­ban, kettő-kettő brit, illetve német vezetés alatt, egy pedig Hollandia vezetésével. Fontos még továbbá megjegyezni azt is, hogy a NATO afganisztáni missziójának, az ISAF- nak a vezetését francia parancs­nokság alatt az EUROFOR veszi át. Irakkal kapcsolatban, az ameri­kaiak javaslatára - és erős diplomá­ciai nyomást követően - döntés született arról is, hogy a NATO részt fog venni az iraki biztonsági erők kiképzésében. Természetesen ez egy nagyon nehezen kialkudott kompromisszum eredménye volt, és mint ilyen, nagyon általánosan fogalmazódott meg. Ennek megfe­lelően szinte azonnal, már a csú­cson megkezdődtek a különböző magyarázatok, kommentárok, me­lyik tagország hogyan értelmezi a döntést. Míg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyértelműen úgy értékelték, hogy a NATO ezzel már részt vesz az iraki helyzet sta- büizálásában, a francia elnök, Jacques Chirac kijelentette, hogy a NATO zászlaja továbbra sem fog megjelenni Irakban. Az azóta eltelt idő alatt azonban már valamelyest kikristályosodott a helyzet. Az egyik fő konfliktusforrás ugyanis az volt, hol is képezzék ki a már említett iraki biztonsági erő­ket: Irakban, a régió más országai­ban, például Jordániában vagy Ku- vaitban, vagy épp a NATO-tagor- szágok területén. Természetesen ebben az esetben is a francia és az amerikai álláspont ütközött, míg végül az elfogadott kompro­misszum alapján, amely az iraki te­rületen végrehajtott kiképzést is magába foglalja, úgy tűnik, a dol­gok előre mozdulnak. Közel-Kelet és a Földközi-tenger térségét illetően a NATO-tagálla- mok megegyeztek, hogy szoro­sabbra fűzik együttműködésüket az említett térség államaival. Ter­mészetesen, ez a döntés ismét csak amerikai „ihletésre” született, és elsősorban az amerikaiak által né­hány hónapja előterjesztett „Grea­ter Middle East”, tehát a „Széle­sebb Közel-Kelet” néven ismert koncepcióra próbál szövetségesi szinten reagálni. A NATO ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a régiókat, amelyek létfon­tosságúak tagállamainak biztonsá­ga szempontjából, és amelyekből a biztonsági fenyegetések döntő többsége fakad. Ez a kezdeménye­zés egyértelmű próbálkozás arra, hogy a térség országainak valami­féle elfogadható alternatívát nyújt­sanak a szélsőséges mozgalmak­kal, nézetekkel szemben. Az együttműködés a jövőben elsősor­ban konkrét dolgokra összpontosít majd, mint például a fegyveres erők reformja vagy a természeti katasztrófák elhárítása. Döntés született továbbá a bosznia-herce- govina-i misszió, az SFOR lezárá­sáról is, továbbá arról, hogy az ot­tani missziót évvégétől az Európai Unió veszi majd át. A NATO isztambuli csúcsérte­kezletét a következőképpen érté­kelhetjük. Az igazi „transzfomáci- ós csúcs” a 2002 végén lezajlott prágai NATO-csúcs volt, ahol le­rakták a jövő NATO-jának alapjait kijelölték azokat a feladatokat, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a Szövetség a 21. században és releváns tényező maradjon. Ide tartozik például a specializáció, a NATO Response Force létrehozása, vagy az „új partnerségek” kialakí­tása Oroszországgal, illetve Ukraj­nával. Prágában tehát definiálták az eszközöket, amelyekkel a NATO érvényesítheti tagállamainak érde­keit. Isztambul sokkal inkább arról szólt, milyen területeken kellene az említett instrumentumokat al­kalmazni, tehát konkrét régiókkal is dolgozhatunk (Földközi-tenger térsége, Közel-Kelet, Afganisztán). Természetesen, számunkra volt még egy rendkívül fontos tényező is: hat másik országgal együtt Szlovákia most először vehetett részt teljes jogú tagként egy NATO csúcson, ami - többek között - azt is jelenti, hogy már alkalmunk nyí­lik beleszólni azoknak a legfonto­sabb döntéseknek a meghozatalá­ba, amelyek közvetlenül is érintik biztonságunkat és pozíciónkat a nemzetközi kapcsolatokban. Már megérte. Szlovákia először vehe­tett részt teljes jogú tag­ként a NATO-csúcson. KOMMENTÁR Rusko újra pácban NAGY ANDRÁS Bármennyire is nyilvánvaló célja mindenkinek, hogy felépüljön a KIA gyár Zsolna közelében, Pavol Ruskóéknak folyamatosan ki- sebb-nagyobb buktatókon kell átküzdeniük magukat, melyeket szerintük a rosszmájú, befektetést ellenző csoportok állítanak nekik. A miniszter és környezete szemében ilyen az a néhány tu­cat civil szervezet is, melyek a héten lemondásra szólították fel őt. Rusko nyilván nem fog megijedni ettől a felhívástól, az sem valószínű, hogy polgárok százezrei csatlakoznak majd a kezde­ményezéshez, hogy óriási élőlánccá fejlődve saját testükkel véd­jék meg a kisajátítás előtt álló földeket. Az sem valószínű, hogy Mikulás Dzurinda fogja magát, és leváltja miniszterét. Mindezek ellenére érdemes gyorsan végigfutni, pontosan milyen hibákat is rónak fel Ruskónak a civil szféra képviselői. A közismert aktivis­tákból álló csoport felhívása szerint a miniszter megsértette az infotörvényt, amikor nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a KIA-val kötött szerződést, de az sem teljesen kóser, hogy a befek­tetéssel kapcsolatban hozott néhány kormányrendeletét is titko- sították. Többen, több helyen többször megírták, hogy egy libe­rális párt elnökeként éppen neki kellene legjobban védelmeznie az olyan alapvető emberi jogokat, mint a magántulajdonhoz való jog. Ehhez képest folyamatosan riogatja azokat a földtulajdono­sokat, akik még mindig nem hajlandók a hivatalos áron megvál­ni a földjüktől. De Rusko hibái nem a KIA-val kezdődtek. Hibás döntés volt, hogy a kormányban megvétózta a PET-flakonok be­téti díjának bevezetését. A miniszter a civilek szerint a szakmai érvek helyett a multik nyomásának engedett, így egy tollvonással sikerült tönkretenni a környezetvédelmi tárca többéves fáradozá­sát. Az ország energetikai koncepciójának hihetetlenül gyors megváltoztatása is furcsa lépés volt. Míg az előző koncepció szé­les körű egyeztetés során született meg, az új pár nap alatt és a fű alatt készült el. Itt a legfontosabb cél a mohj,atomerőmű befeje­zésének felvállalása volt. Erről pár éve még csak Robert Fico ál­modozott, s akkor még mindenki a mögötte álló energialobbiról beszélt. Most hirtelen Rusko is beállt a tandembe. A miniszter egyes sajtószereplései is botrányosak, a vele vitába szálló újság­írókat folyamatosan dilettantizmussal vádolja. A Szlovák Televí­ziót egy háttérműsoráért fel is akarta jelenteni, ahol a műsor ké­szítője arra világított rá, hogy bár még az építkezés el sem kezdődött, csak a földterületek felvásárlásában nyolc különböző nevű, mégis a tulajdonosokon keresztül egymásba fonódó cég vesz részt. Bár nyilván maguk a civü szervezetek vezetői sem hisznek abban, hogy pont ők buktatják majd meg a gazdasági minisztert, de legalább tudatában vannak annak, hogy az állam­nak igenis szüksége van a civü kontrollra, mert sokan elfelejtik, hogy itt már nem a saját bizniszüket irányítják. JEGYZET pen indult egy újabb tüntetés­re. Úgy nyilatkozott, hogy min­dig van miért, meg hogy rend­be kell tenni a dolgokat. Kora ellenére roppant fiatalos, csil­logó szemmel ecsetelte hobbija - mit hobbija, hivatása! - szép­ségeit. Ám az rejtély maradt, hogy miből él. Hiszen áüandó- an tüntet, s haláláig kívánja folytatni. Már látom, ahogy a tiszteletére fan clubok alakul­nak, ő maga pedig legendává magasztosul, szoborba öntik majd, ezzel a felirattal: A Hiva­tásos Tüntető. Ráadásul őt ezért nem fizetik, nem raknak a feneke alá különbuszt, vona­tot, nem halmozzák el kirán­tott hússal, meg napidíjjal, mint némely bepalizott kelet­európai nyanyatársát, akik görbebottal, esernyővel szok­ták verni a nekik nem tetszőket. Nem, őt ez élteti, ettől érzi jól magát. Nem szá­mít, müyen okból tüntet, csak ott lehessen, részt vehessen benne. Ó, kedves néni, nem tetszik gondolni, hogy a folya­matos tüntetés egy kissé ko­molytalan? Tudja, mi itt, a gló­busz egyik aranyos szegleté­ben szintén az utcára vonul­tunk egyszer, s bár AMIÉRT tüntettünk, az alapjaiban ugyan megvalósult, de még mindig bőven van mit javítani rajta, ennek ellenére nem ro­hangálunk naponta az utcára. Pedig jócskán lenne miért. De csak tessék továbbra is csinál­ni, erőben, egészségben. El­végre egy igazi demokráciában önnek is helye van. Hivatásos tüntető BUCHLOVICS PÉTER Hiába, na, annyi szép szakma van a vüágon, ki tűzoltó, kato­na, ki pedig vadakat terelőju­hász - gondoltam magamban a múltkor, csak azt nem értet­tem, vajon miért esett ki a számból a cigaretta, amikor egy amerikai hölgyet szólal­tattak meg a tévében. A tánti frissen nyüatkozott, erudíció- val és büszkeséggel, lévén ő a világ legidősebb tüntetője. Már gyermekkorában rendsze­resen részt vett különféle tün­tetéseken, amelyekre apukája vitte őt el. Felcseperedvén az­tán létformává nemesítette e tevékenységet, szó se róla, a kor megbízhatóan és pontosan szállította neki a pompásabb- nál pompásabb alkalmakat egy kis tömeghappeningre. Tünte­tett a McCarthy-korszakban, utcára rohant a vietnami hábo­rú kezdetén és végén, tüntetett Olaszországban az amerikai katonai támaszpont létesítése eüen, tüntetett a Watergate- botrány kirobbanása idején, bőszen lóbálta táblácskáját a reagani csillagháborús tervek meghirdetésekor, mostanában pedig - előbb az arabok példás megbüntetését, majd az ameri­kai hadsereg azonnali iraki ki­vonulását követelte, hajói em­lékszem. A tévéstáb a háza előtt kapta őt lencsevégre, ép-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents