Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-31 / 202. szám, kedd

8 Kultúra UJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 31. Dzsesszkoncert Ipolyságon Az Ipolyság Város Pecsétje - Sigillum Oppidi Saag alapítvány ma 19 órai kezdettel dzsesszkoncertet rendez az Átrium Európában (a zsinagóga udvara). Fellép a Nothing But Swing trió - Klaudius Kovác (zongora), Robert Ragan (nagybőgő), Peter Solárik (dobok). Jegyek a helyszínen kaphatók, 10 éves korig a belépés ingyenes, (fin) MOZI POZSONY HVIEZDA: Pókember 2 (amerikai) kedd 18, 20.30 Garfield (ameri­kai) szerda 16.30, 18 Olasz nyelv kezdőknek (dán) szerda 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Minden végzet nehéz (amerikai) sz. 20 MLADOST: Férfifutam (cseh) k. 16, 20 sz. 20 Betörő az albérlőm (amerikai) k., sz. 18 TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (ame­rikai) sz. 18 Minden végzet nehéz (amerikai) sz. 20.30 AUPARK - PALACE: A sötétség krónikája (amerikai) k., sz. 14.20, 16.40, 19, 21.20 Pókember 2 (amerikai) k., sz. 15.20,17.50,20.40 Arthur király (amerikai-ír) k., sz. 14.50, 15.50, 17.40, 18.30, 20.20, 21.10 Dirty Dancing 2 (amerikai) k., sz. 15.30,17.30,19.30,21.30 Csak az a szex (amerikai) k., sz. 14.40,17.20,20.10 Garfield (amerikai) k., sz. 14.20, 15,16.10,17,18,19.50, 21.40 Pofa be! (francia) k., sz. 19.40, 21.50 Jószomszédi iszony (amerikai) k., sz. 14.20,16.30,18.40,20.50 Idő­zavarban (amerikai) k., sz. 14.30,16.50,19.20,21.30 Shrek 2 (ameri­kai) k., sz. 15.10, 17.10, 19.10, 21.10 Férfifutam (cseh) k., sz. 18.20 Choking Hazard (cseh) k., sz. 20.30 Harry Potter és az azkabani fo­goly (amerikai) k., sz. 15.30 PÓLUS - METROPOLIS: A sötétség kró­nikája (amerikai) k., sz. 13.40,16,18.20,20.40 Időzavarban (ameri­kai) k., sz. 14.45,16.55,19.10, 21.20 Dirty Dancing 2 (amerikai) k., sz. 14.15,16.05,17.55,19.50,21.40 Garfield (amerikai) k., sz. 13.45, 14.30,15.30,16.15,17.15,18,19.05,20.15,20.50 Jószomszédi iszony (amerikai) k., sz. 13.10,17.30,19.30,21.30 Shrek 2 (amerikai) k., sz. 13,14.55,17,17.30,18.05,19, 20, 21 Pókember 2 (amerikai) k., sz. 15.10, 21.55 55 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) k., sz. 15.20 Trója (amerikai) k., sz. 19.45 Kill Bill 1 (amerikai) k., sz. 18 Kill Bill 2 (amerikai) k., sz. 20 KASSA TATRA: Időzavarban (amerikai) vl8, 20 CAPITOL: Jószomszédi iszony (amerikai) k., sz. 18,20 ÚSMEV: A sötétség krónikája (ameri­kai) k., sz. 16,18,20IMPULZ: Holdfényév (amerikai) k. 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKLA SZENC - AMFITEÁTRUM: Jószomszédi iszony (amerikai) k. 20.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Fék nélkül: Michel Vaillant (fran­cia) k., sz. 21 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Arthur király (amerikai-ír) k., sz. 18.30, 21 VÁGSELLYE - VMK: Inkognito (amerikai) k. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fék nélkül: Michel Vaillant (francia) k., sz. 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fék nélkül: Michel Vaillant (francia) k., sz. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Bajos csajok (amerikai) k., sz. 13.15, 15.15, 17.30, 19.30 Én és a hercegem (amerikai-cseh) k., sz. 17.45 Függőség (amerikai­német) k., sz. 19.45 Garfield (amerikai) k., sz. 14,16,18,20 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) k., sz. 13 Hirtelen 30 (ame­rikai) k., sz. 15.45,17.45 Holnapután (amerikai) k., sz. 15.45 Hol­tak hajnala (amerikai) k., sz. 18.15,20.15 A legelő hősei (amerikai) k., sz. 13.30 A Macskanő (amerikai) k., sz. 10.15, 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Pókember 2 (amerikai) k., sz. 14.15, 16.45, 19.15 Shrek 2 (amerikai) k., sz. 13.45, 15.45 A sötétség krónikája (amerikai) k., sz. 13.15, 15.30, 17.45, 20 Szex, csajok, Ibiza (né­met) k., sz. 14.30,16.30,18.30, 20.30 Trója (amerikai) 20.15 A legjobb rendezés díját kapta a Kontroll Szabó István életműdíja Bangó Margitnak vagy a Princess triónak nem lett volna szüksége alibi-rendezvényre Ambivalens érzések Tornaiján A szövőszéknél és a drótosoknál mindig nagy volt a csődület MTI-HÍR Koppenhága. Ligyíja Bobrova orosz filmrendezőnek a társada­lom szélére sodródott idős embe­rekről készített Nagyi (Granny) cí­mű filmje nyerte el a II. Koppenhá­gai Nemzetközi Filmfesztivál fődí­ját, az Arany Hattyút a legjobb film és forgatókönyv kategóriában. Kontroll című groteszkjéért An­tal Nimród kapta a legjobb rende­zésért járó díjat. A metró világában játszódó Kontroll májusban Ifjúsá­gi Díjat nyert Cannes-ban, június­ban különdíjat kapott az oroszor­szági Szocsiban. Antal Nimród al­kotása júliusban elnyerte a Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Tornyot. Az elsőfilmes rendező alkotása februárban öt elismerésben része­sült a 35. Magyar Filmszemlén. Koppenhágában a legjobb szí­nésznő cím a német Anna Maria Mühének jutott a Szerelem gondo­latban (Love in Thoughts) című dán filmben nyújtott alakításáért. A zsűri a legjobb színésznek járó Arany Hattyút a spanyol Luis To­samak adta, a Take My Eyes című filmben mutatott teljesítményéért. A II. Koppenhágai Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján életmű díjban részesítették Szabó István Oscar-díjas magyar rendezőt, aki idén a zsűri elnöke volt. Az augusztus 19. és 29. között rendezett filmszemlén 112 filmet mutattak be, köztük 12 európait. Csányi Sándor a Kontroliban (Képarchívum) Arról a „bizonyos” fesztivál­ról lesz szó, amely körül he­tek óta dúlnak az indulatok. Illetve rosszul mondom, nem a fesztivál körül dúl­nak, hanem a ráköltött mi­nisztériumi támogatás kö­rül. Az 1. Nemzeti Kisebbsé­gek Fesztiváljával ugyanis a hazai viszonyokat tekintve irreálisan gáláns volt a szaktárca, jobban mondva az illetékes bizottság: 3,5 millió koronát kaptak rá a szervezők. JUHÁSZ KATALIN Mint megtudtuk, ennél azért va­lamivel többet költöttek, mivel há­rom pénzes szponzort is sikerült meggyőzniük arról, hogy a Szlová­kiában élő kisebbségeknek kell egy fórum, ahol megismerhetik egy­mást, és ahol a többségi nemzet megismerheti őket. A Music Art szervezőiroda Tornaija városával együttműködve meg is teremtette ennek lehetőségét, az már nem raj­tuk múlott, hogy az érintettek, azaz a közönség nemigen élt ezzel a le­hetőséggel. Remélem, nem esik sértődés, ha kimondjuk, hogy Tornaija egy isten háta mögötti kisváros Gömörben, amelynek az egyetlen szerencséje, hogy a Pozsony-Kassa főútvonal mentén fekszik. Kulturális téren rit­kán történik itt valami, arra pedig, hogy két nap alatt nyolcszáz fellépő koptassa a Zoltán-kert pódiumá­nak deszkáit, még nem volt példa a történelem során. A szervezők állí­tólag pont ezért választották ezt a helyszínt. Hogy végre Tornaiján is történjen valami. Ha hiszünk ne­kik, bólinthatunk egy nagyot: di­cséretes kezdeményezés. Ráadásul ennek a városnak kultúrapárti pol­gármestere van, földrajzilag pedig mindenhonnan körülbelül egyfor­ma távolságra esik. De nézzük a történéseket a pénzügyekről mit sem tudó közön­ség szemszögéből. Szombat dél­után két óra van, amikor számom­ra kiderül, hogy a város és környé­kének lakói, bizony, nincsenek fesztiválokhoz szoktatva. Érkezés­kor hetven százalékban üres lelátó fogad, alig százötvenen ülnek az árnyékos oldalon, igazi Gomba- szög-fíling, a csoportok javarészt egymást nézik. A helyszín viszont hatalmas változáson ment keresz­tül. A fapadokat eltüntették, és va­donatúj kerti székekben ücsörög­het a nagyérdemű. A lufikkal díszí­tett Zoltán-kertben pedig dúl a ma­jális-hangulat. Népművészeti kira­kodóvásár, nyári korcsolyapálya, sörsátrak, sültkolbász-hegyek. A környék zászlódíszben, a fesztivál lógójával ellátott tollak, lufik, tri­kók, kulcstartók olcsón kaphatók, a fellépőknek pedig ingyen oszto­gatják őket. A szervezők kék feszti­váltrikóban, a könnyebb felismer­hetőség kedvéért. A színpadtech­nikát pedig további húsz percig le­hetne dicsérni. Szóval a külsősé­gek nagyon is rendben vannak, kell is a szemünknek mindez, mert a nagy nyomorban elszoktunk a ní­vós tálalástól. Az előkészületekben viszont oroszlánrésze van a városi önkormányzatnak. Információink szerint százötvenen dolgoztak az akció sikeréért. És ahol az építési szakosztály vezetője vagy a hiva­talvezető gond nélkül beáll szeme­tet szedni, ahol a cigánygyerekek egy labdáért hajlandóak össze­gyűjteni a padsorok között felejtett söröspoharakat, ott talán van jövő­je egy fesztiválnak. És akkor még nem is szóltunk a miniszterekről. Pedig róluk muszáj lesz, mivel két nap alatt négy mi­niszter, egy miniszterelnök-helyet­tes, valamint maga a kormányfő is megfordult Tornaiján, sőt ez utób­bit fővédnöknek is sikerült „meg­szerezni”. Csáky Pál megnyitóbe­szédének legfontosabb gondolata talán az volt, hogy a legjobb kisebb­ség az elégedett kisebbség. „Azért is látok fantáziát ebben a rendezvény­ben, mert a kisebbségek képviselői találkozhatnak, beszélhetnek közös dolgaikról, és üzenhetik a politikai döntéshozóknak, hogy nem félni kell tőlük, hanem jogi és intézmé­nyi garanciákat adni nekik. Az a két törvény, amelynek elfogadása fo­lyamatban van, pont azt célozza, hogy a kisebbségek elégedettek le­gyenek. Jó lenne, ha ez nem politi­kai alku tárgyává válna, ha a politi­kai szféra és a többségi nemzet egy kicsit nagylelkűbb lenne. A másik fontos dolog láttatni magunkat, lát­tami azt, hogy Szlovákia társadal­ma multikulturális társadalom. Ez a színes paletta megmutatja, micso­da értékekkel tudjuk gazdagítani az ország kultúráját” - mondta Csáky. Hasonlóan vélekedett a mondandó­jába az EU-t is belekeverő Rudolf Chmel kulturális miniszter is, aki a szombaton látottak alapján úgy ta­lálta, jó helyre ment a 3,5 millió. Egy minisztertől természetesen nem várható el, hogy figyelemmel kísérje a döntésben illetékes bizott­ság munkáját. Chmel szerint hozzá­értő emberek ítélték oda a támoga­tást. Szíve joga így vélekedni, mint ahogy másoknak is szívük joga megkérdőjelezni ezt. De mielőtt még elkalandoznánk, térjünk vissza a programhoz, an­nak is azon részéhez, amelyet a leg­kevesebben láttak. Az amatőr szín­játszók szakmai tábora egy fillért sem kapott a minisztériumtól (va­jon miért?), így a fesztivál szerve­zői nagyvonalúan befogadták az egyhetes workshopot, fizették a résztvevők étkezési és szálláskölt­ségeit, az egy hét alatt született elő­adást pedig belefoglalták a műsor­ba. Nos, érdemes volt: Perényi Ba­lázs rendezésében és Tóth Gábor ödeteinek nyomán született egy abszurd Lúdas Matyi-feldolgozás, Sereglei András pedig Hamvai Kor­nél Hóhérok hava című darabját rendezte meg, túlzás nélkül: figye­lemre méltóan. Szabó Csilla, a tá­bor fő szervezője nem bánja, hogy a kultúrházban bemutatott előadá­sokra kevesen voltak kíváncsiak, szerinte az a fontos, hogy a résztve­vő fiatalok egy vendégszerető vá­rosban, normális körülmények kö­zött tanulhattak egyet s mást a színházcsinálásról. Vladimír Mertának vagy a Press- burger Klezmer Bandnek szintén sosem tapsolhatott volna a tornai­jai közönség, ha nincs ez a feszti­vál. Bangó Margitnak vagy a Prin­cess triónak viszont nem lett volna szüksége alibi-rendezvényre, bizo­nyára önállóan is megtöltötték vol­na a lelátót, még playback-kon- certtel is. Mert sajnos az a helyzet, hogy a közönség csak este hét után kezdett szivárogni, nyolcra már megtöltötték a lelátót, kilenctől pe­dig mindkét este tömegnyomor volt a Zoltán-kertben, első este né­gyezren zsúfolódtak össze. Vagyis azok, akikért a fesztivált tulajdon­képpen megrendezték, az elhibá­zott dramaturgia miatt valahogy háttérbe szorultak. Legjobb nép­táncegyütteseink, az Ifjú Szivek és a Szőttes például délben, a tűző na­pon volt kénytelen fellépni, olyan hálátlan időpontban, amikor még a mindenre kíváncsi tudósító is csak a levesnél tartott odahaza. Ha be­csempészték volna őket Bangó Margit és a SLUK közé, bizonyára elkápráztatták volna a mit sem sej­tő közönséget. Arról nem is beszél­ve, hogy sem ez utóbbiaknak, sem pedig a mega-kommersz Princess triónak nincs köze a szlovákiai ki­sebbségekhez. Amúgy kicsit soknak tűnt nekem a fellépők száma. A gömöri embe­rek nincsenek hozzászokvá az éjfé­li műsorkezdésekhez, és bizony, mindkét este programja a másnap­ba nyúlt. A kevesebb talán több le­hetett volna. Én személy szerint vasárnap este kilenckor kénysze­rültem távozni, amikor az eredeti programban nem szereplő ifjabb Járóka Sándor és népi zenekara bazsevált vérprofi módon és CD- minőségben. Ha én lettem volna a dramaturg, miattuk bizony kiiktat­tam volna a műsorból a kínzóan amatőr és a népi felhozatalba amúgy sem illő Zhoda náhod nevű punk-rock zenekart, valamint a ga- gyi-popot előadó, hiper-kommersz Oxygene együttest, akik még olyan klasszikust is megszentségtelení- tettek, mint a Black Sabbath Smoke on the Water-je. Aztán ott van a budapesti bolgár egylet, akik hivatalosan bolgárok ugyan, egy­más között azonban magyarul be­szélnek, és hát ilyen bolgárjaink nekünk is vannak. Lenne még pár hasonló észrevé­telem, de most inkább Pék Zoltán, a fő szervező Music Art ügynökség igazgatója hallgattassák meg. Pék szerint az imidzsteremtés, az arcu­lat kialakítása- sokkal többe kerül, mint egy több éve működő kezde­ményezés folytatása, ezért a támo­gatásból egymillió korona reklám­ra, logótervezésre, lufikra és zász­lókra ment el. „Más fesztivállal el­lentétben mi nem számolhattunk magyarországi pénzekkel, ez egy teljes egészében szlovákiai rendez­vény volt. Hazánkban eddig nem volt olyan kisebbségi fesztivál, ahol két nap alatt nyolcszázan léptek fel. Az ő elszállásolásuk sokba került, talán többe, mint amennyibe mondjuk Komáromban került vol­na. Azért ragaszkodtunk Tornaijá­hoz, hogy ebben a régióban is tör­ténjen végre valami” - mondta Pék Zoltán, hozzátéve, hogy a műsort egy háromtagú bizottság állította össze, a nemzeti kisebbségek a mi­nisztériumból kapott névsor alap­ján lettek megszólítva, és maguk dönthették el, ki képviselje őket a pódiumon. Idén a magyar fellépők voltak túlsúlyban, jövőre a romák­nak kívánnak nagyobb teret szen­telni. Érdekes adalék, hogy a népi mesterségeket bemutató kézműve­sek szintén honoráriumot kaptak, e nélkül nem érte volna meg nekik Tornaijára utazni. A 30 százalékos munkanélküliséggel küzdő Gö­mörben valóban nem sokan költe­nek kézzel szőtt lábtörlőre vagy fa­ragott lovacskára, a kovácsműhely­nél, a szövőszéknél és a drótosok­nál viszont mindig nagy volt a cső­dület, és a céhbe tömörült kézmű­vesek készségesen el is magyaráz­ták, mi hogyan készült a múltban. Ezzel egyébként sikeresen kire­kesztették a Zoltán-kertből a Bar- bibaba- és vízipisztoly-árusokat. Volt viszont egy előre meg nem hir­detett dedikálás a könyvsátornál, amiből jövőre akár több is lehetne. Egyáltalán: a műfaji sokféleség nem ártana a fesztiválnak. Hiá­nyoltam az epeijesi ukrán színhá­zat, a Romathant, a kassai Tháliát és a komáromi Jókai Színházat, a képzőművészeket, az írókat és köl­tőket, a táncosokat és filmeseket. Sokan még mindig azt hiszik, egy kisebbség nálunk csakis a folklórjá­val arathat. Hát ez nincs így. Illetve nem egészen így van. A fesztiválról dokumentumfilm is készül (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents