Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-28 / 200. szám, szombat
17 ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 28. ___________________________________________________________________________________________________ Riport A Romológiai Kutató és Módszertani Intézet célja a hátrányos megkülönböztetésben élők felkutatása, megszólítása és segítése, illetve a romák életkörülményeinek javítása Variációk a „roma probléma” megoldására Jó kifejezés a „roma probléma” - nyugtáztam elégedetten, amikor néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, kiderítem, mi is rejlik mögötte. Előbbre persze nem jutottam; egyrészt, mert senki nem akarja nevén nevezni a gyereket, másrészt, mert minden magyarázat arra utal, hogy a roma képtelen beilleszkedni a társavitte a Bihari János Művészeti Középiskola késmárki kihelyezett tagozatának a tervét. így szeptemberben huszonöt roma tanuló kezdheti meg a tanulmányait díszműkovács szakon, amely a legősibb roma mesterségek egyike. Egy év múlva aztán megnyithatja kapuit a roma zenei konzervatórium, majd a hatéves szín- művészeti középiskola is, külön média szakkal. Persze csak ha az akkreditációban érdekelt szervek is úgy akarják. getünk is majd egy keveset.” Ez mindent megmagyaráz; a zene szakrális, dolog, külső és belső „megtisztulást” kíván. „Maga újságíró? Jöjjön be nyugodtan!” - invitál az épület padlásterében kialakított lakások egyikébe Bertókné. Csinos, kétszobás kégli, minden ragyog a tisztaságtól. - „Öten lakunk ebben a két szobában. Önhibánkon kívül kerültünk az utcára, mert az előző lakhelyünkön nem tudtuk fizetni a rezsit. Nincs állásunk, de közhasznú munkára járunk.” Eszembe jutnak a tőketerebesi romatelep földbe vájt viskóiban lakó romák, akik kedvéért a szociológusok megalkották az „underclass” - vagyis a minden társadalmi réteg alatt álló osztály - fogalmát. „Ravasz úrnak és Pázmány polgármester úrnak köszönhetjük az esélyt, hogy még kezdhetünk valamit az élettel” - mondja búcsúzóul Bertókné, a többiek pedig rábólindalomba. LŐRINCZ ADRIÁN Néhány évvel ezelőtt a rend őrei jobbára csak gázálarcban léptek be a dunaszerdahelyi, Karcsai úti romatelep térségébe. Derékig ért a kétszintes épület ablakai alatt felhalmozott szemét, a lépcsőházban patkányok járták násztáncukat. Az épület kivert ablakain kihajoltak a fák, mintegy jelezve, hogy ha valahol, hát e helyütt tökéletesen megvalósult az ember és a természet felhőtlen együttélése. A „kukások” ki sem jöttek, mondván: az egész telepet likvidálni kell, úgy ahogy van! Azóta sok minden megváltozott. Aki betér a telepre, rendezett telken találja magát. Szemétnek se híre, se hamva, a dzsungelból szelíd liget lett, és elbontották a terület közepén éktelenkedő, az „átkosból” itt maradt vasbeton emlékművet is, mert kell a terület másra. Sihederek hada söpri az udvart olyan tempóban, mintha ettől függne az életük. „Gulyásparti lesz este” - tudom meg -, „aztán zenél„Nagy a család, de elférünk. Fő, hogy tető van a fejünk fölött” - mondja Berták Ilona. Ravasz József: „Nagy előrelépésnek tartom, hogy Szlovákiában végre beszélhetünk a roma holokausztról, és emlékművet emelhetünk. ” A felvételen a makett látható. (A szerző felvétele) tanak. Nem szoktak hozzá, hogy az esély után kapjanak még egy esélyt. Ne az íróasztalok mögül! Ravasz József „romológus” és publicista. De ha kell, fényképészként örökíti meg a romák mindennapi bajait és örömeit - a Kárpátmedencén belül és kívül egyaránt. Szociológusként a dunaszerdahelyi Romológiai Kutató és Módszertani Intézet vezetője, a 2004 januárjában alakult Szlovákiai Romák írószövetségének elnöke. „Huszonöt éve foglalkozom a roma nemzetiség problémájával” - mondja. .Jellemző, hogy a többségi társadalom megpróbálja a roma közösségeken belüli negatív cselekvéseket kizárólag az ő számukra specifikussá tenni. Gondolok elsősorban a bűnözésre vagy a munkakerülésre. Pedig ezek a gondok minden társadalomban jelen vannak, minden közösségben bekövetkezhetnek. Hogy kinek és miért jó a félremagyarázás? A nagypolitikának - hogy elterelje a figyelmet a valós gondokról, és hogy leplezze tehetetlenségét. Sok száz tervezet született - közöttük egészen hajmeresztőek is. —, melyek orvosolnák a roma problémát. A gond csak azzal van, hogy míg az ezzel megbízott szakértők ki nem mennek a telepekre, nem beszélnek az emberekkel, addig hiába minden. A gondokat nem lehet íróasztalok mögül, esetleg konferenciatermekben megoldani, és nem lehet olyan vezetőkkel sem, akik a mindenkori kormány érdekeit tartják szem előtt, miközben problémamegoldásról beszélnek. Csak hogy egy konkrét példát említsek: ma, azaz 2004 derekán hatszáz- negyvenöt roma telep van az országban, melyekben több mint százötvenezer ember él. Miközben az Európai Unióból milliárdok érkeznek a különféle roma programok támogatására, a telepek - vagy ha úgy tetszik, a pérók - száma 1998 óta több mint egy tucattal nőtt. Nem jogos a kérdés, hogy az uniós pénzekből a kormány vajon új roma telepeket vásárol?” Középréteg kell Egy következő, nagyon szembeszökő tulajdonsága a roma problémának, hogy általában leszűkítik Kelet-Szlovákiára. Pedig az ország középső és nyugati részének déli területein is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek. Csak kevesebbet beszélnek, cikkeznek róla. Duna- szerdahelyen - ha jól tudom - ilyen címszó alatt nem ismerik a romákat. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 353 ember vallja magát roma nemzetiségűnek a városban; hogy számuk valóban mennyi, nem lehet tudni pontosan. A Romológiai Intézet - melynek célja a hátrányos megkülönböztetésben élők felkutatása, megszólítása és segítése -, valamint a város önkormányzata idén tízmillió koronát hagyott jóvá annak a tervnek a kivitelezésére, melynek célja a Karcsai úton élő huszonnyolc család, körülbelül százhetven ember életkörülményeinek a javítása. A lakásgondok, úgy tűnik, rövidesen rendeződnek; ám van a tervezetnek további három, sokkal inkább a jövőbe mutató mozzanata is. Nevezetesen: az oktatás, a munkahelyteremtés és a szociális felzárkózás problémáinak a megoldása.. Ha minden jól megy - tudtam meg Ravasz Józseftől -, a Karcsai úti telep egyik épületében rövidesen irodahelyiségek, illetve közösségi terem nyílik. Az első feladat, hogy a szervezési gondokat megoldják, a másik, hogy az emberek beszéljenek egymással. Három, állandó alkalmazásban lévő asszisztens felügyeli majd, hogy a tervezet megvalósuljon. Egy másik épületben óvoda nyílik majd, amely tíz-tizenöt gyereket lesz képes felkészíteni évente az iskolába lépésre. Lesz ember arra is, hogy tanácsokat adjon az olyan mindennapos gondokkal kapcsolatban, mint a családtervezés, a lakáskultúra, vagy éppen a családi költségvetés kézben tartása. Ami azonban a legfontosabb: ha a felsőbb szervek is áldásukat adják rá, nyílik majd egy ötven embernek munkát adó kisüzem, mely tisztes megélhetést nyújthat mindazoknak, akik komolyan gondolják a beilleszkedést, a hasznossá válást. A romák között ki kell alakítani egy középréteget - idézem megint Ravasz urat, aki sikerre sor a legnagyobb tömeges kivégzésre; a lengyelországi Oswie- czimben háromezer román hajtották végre a halálos ítéletet. Előttük rójuk le kegyeletünket azáltal is, hogy előreláthatólag még idén, de legkésőbb jövő év tavaszán felállítjuk Dunaszerdahelyen a roma holokauszt emlékművét. A Romológiai Intézet nagy sikerként könyveli el, hogy ma Szlovákiában ez már megvalósulhat. És hogy miért épp itt? Kevés városnak van olyan toleráns légköre, mint Dunaszer- dahelynek.” Végezetül, de nem utolsósorban: a Szlovákiában élő romáknak 18 hivatalosan jegyzett politikai pártja, mozgalma és 251 társadalmi szervezete van. 1982-ben megalakult a Roma Harmadik Szektor, 2000-ben Cervenák úrral az élén a Roma Parlament, majd ebből lett még egy, immár Fizik úr vezetése alatt. Mi hiányozhat még? Egy olyan kulturális-társadalmi szervezet, amely a számtalan kisebbet összefogja, valamint egy politikai intézmény, mely a roma pártokat, parlamenteket - beleértve a magyarul beszélő romák még meg sem alakult parlamentjét is - megfelelő szinten képviselné. És persze néhány karizmatikus vezető, akik mögött egy több százezres nemzetiségi csoport áll -, ha kell - egy emberként. A szlovákiai romák ma még ettől. messze vannak, de már fel tudnak mutatni olyan dolgokat, amelyekre érdemes odafigyelnünk. Beilleszkedés és asszimiláció „A legnagyobb gondot az okozza, hogy a szocializmus alatt elindított asszimilációs folyamat ma is érezteti a hatását” - kanyarodik vissza a jövőből a múltba Ravasz József. „Persze nem a kommunisták találták fel, hogyan kell a romából nem romát csinálni; már Mária Terézia 1761-es rendeletéiben is szerepelt, hogy a cigányokat „újmagyarokká” kell nevelni, s fia, II. József folytatta ezt a politikát. A roma nemzetiség fogalmát csak a rendszerváltás óta használjuk, pedig az International Romani Union - tehát a Nemzetközi Roma Unió - már az 1971. április 8-án Londonban megtartott konferenciáján sürgette a romák nemzetiségi státuszának a kivívását. Ezt az áprilisi napot tartjuk azóta a romák napjának. Népünk történelmének van egy másik, sokkal szomorúbb emléknapja is, ez pedig augusztus har- madika. Ekkor a roma holokauszt áldozataira emlékezünk; mert bár a hivatalos történelemkönyvekben nem szerepel ez az adat, a második világháború idején a náci lágerekben több mint félmillió romát végeztek ki. Augusztus 3-án került „A gondokat nem lehet az íróasztal mögül megoldani.”
