Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-28 / 200. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR „4 gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével ” (Arany János) 2004. augusztus 28., szombat 8. évfolyam 33. szám Nem akarat kérdése, a szenvedélybetegek sok esetben nem gyenge emberek, csak rossz családba, rossz hajlamokkal és nagyon érzékeny lelki világgal születtek 12 lépés a boldogságig Az üveget könnyebb kinyitni, mint az emberi lelket (Illusztrációs felvétel) „Jó napot kívánok! Molnár Miriam vagyok, könyvfüggő.” így kezdeném a gyógyulást, ha olyan mértékben lennék könyvfüggő, hogy minden pénzemet könyvekre költeném. MOLNÁR MIRIAM Ha elhanyagolnám miattuk a családomat, barátaimat, nem mennék dolgozni, mert csak olvasnék, lassan megszűnne minden kapcsolatom a külvilággal, csak a könyvesboltokba mennék el, végül nem lenne hol laknom, mert nem fizetném a lakbért, és ennem sem volna mit. Szerencsére nem vagyok még így, kordában tudom tartani a szenvedélyem. így aztán nem kell az Anonim Könyvfüggők találkozásaira eljárnom (ha létezne ilyen) és betartani a 12 lépést. Szenvedélybetegek Ám vannak közöttünk bőven olyanok, akik kevésbé szerencsések. A szenvedélybetegség nem erős vagy gyenge akarat kérdése. A szenvedélybetegek sok esetben nem gyenge emberek, csak rossz családba, rossz génekkel, hajlamokkal és nagyon érzékeny lelki világgal születtek. A mi társadalmunk sajnos a beszélgetés, a problémamegoldás helyett leginkább italt vagy más pótcselekvést kínál a nyomasztó élethelyzetekre, ami hamar átveheti az uralmat az ember élete felett, hiszen az ilyen cselekvés reflexszé válhat. Később aztán minden krízishelyzetben a probléma ilyetén elnyomását választja az érintett, mert más reakciót nem is ismer. Az alkoholisták találták ki annak idején az absztinencia 12 lépéses programját, de ma már mindenre alkalmazzák: drogoktól, gyógyszerektől, ételtől, szerencsejátéktól vágy akár szextől való függőségre. Világszerte bevált, mindenhol egyformán követik a lépéseket, és mindenhol névtelen, ami többek között biztonságérzetet ad a gyógyulni vágyóknak. Az alkoholista Robert Smith 1935-ben ivott utoljára. Ő és William Wilson később leírták tapasztalatukat, amely szerint egy alkoholista segíthet egy másiknak abban, hogy ne igyon. Az úgynevezett Nagy könyv, A névtelen alkoholisták alapkönyve, amely a 12 lépést tartalmazza, valamint egyedi sorstörténeteket is, először 1939- ben jelent meg. A könyv sok kiadást megélt, sok nyelven, és igazából csak a történetek változtak, az alap maradt. Csak a negyedik kiadásból 19 millió példány kelt el. Van segítség Az üveget könnyebb kinyitni, mint az emberi lelket. A hűtő vagy spájz ajtaját is. Az Anonim Alkoholista program szerint van segítség, mégpedig akkor, ha az illető beismeri, hogy nem ura szenvedélyének, ha tökéletes és alapos önvizsgálatot tart, ha szembesül saját hibáival, ha listát készít arról, kiket és hogyan-bántott meg, és ha ezektől az emberektől személyesen bocsánatot kér. Továbbá ha segít másokon, akik hasonló helyzetben vannak, és ha az absztinencia etikáját az élet minden területén érvényesíti. A program szerint a segítség a nálunk magasabb erőben van, de nekünk kell megtennünk a 12 lépést, hogy a segítség megadattas- sék. New York városában mindennap több gyűlés is kínálja a segítséget. A különböző szenvedélybetegségekben szenvedőknek tartott csoporttalálkozókon a tagok csak keresztnéven ismerik egymást. A rendszeres találkozók ingyenesek, egy dobozka jár viszont körbe, amelyben a terembérre és hasonló kiadásokra gyűjtenek adományokat. A csoportok nem fogadnak el semmüyen anyagi segítséget senkitől, csak a tagoktól, így őrizve meg függetlenségüket. A gyűléseken termék- vagy gyógymódbemutatókat sem tartanak, nem beszélnek név szerint intézményekről, amelyek segítséget nyújthatnak, mert a csoportok célja a 12 lépésen való munka, és az előbbiekben felsoroltak elterelnék a tagok figyelmét. Vannak kezdőknek szánt találkozók, amelyek általában nyitottak, ezeken bárki részt vehet (a szenvedélybeteg családtagjai, barátok stb.). Ezeken a gyűléseken egy már több éve absztinens és a programot követő tag elmondja, hogyan működik a csoport, és ezután teret ad egy-két önkéntesnek, akik elmondják saját élettörténetüket és azt, miben segített nekik a csoportban való részvétel. Az újonnan érkezők ezek után kérdéseket tehernek fel. A 12 lépés gyűlések, amelyekre inkább a már több éve abszti- nensek járnak, legtöbbször zártak. Itt az egyes tagok mesélnek egymásnak jelenlegi élethelyzetükről, és bár tanácsot nem adhat senki senkinek, a problémák vagy félelmek megosztása is segíthet. A programban csak olyanok vehetnek részt, akik absztinensek és készek a 12 lépés szerint élni. Sokan hetente több alkalommal is elmennek egy-egy ilyen találkozóra, főleg, ha életükben krízishelyzet áll elő. Jellemzően mindenkinek kialakul a heti egy kedvenc találkozója, amelyre rendszeresen eljár. A gyűlések 1-1,5 óra hosszat vesznek igénybe. Nem ítélkeznek A találkozók alkalmával az, aki hajlandó/képes másoknak támaszként szolgálni, beírhatja egy könyvbe a telefonszámát, s hogy mikor lehet őt hívni. A hívások általában rövidek: a hívó elmondja, mi történt vele, és miért érez késztetést a szenvedélyébe menekülni. A hívott megpróbálja emlékeztetni, melyik lépést kell elismételnie, és bátorítást, megerősítést ad az absztinencia folytatására. De tanácsot nem. Magasabb foka a segítségnek az, amikor egy kezdőnek úgynevezett szponzora lesz, akivel mindennap beszél, beszámol arról, hogy jutott túl a napon, hogy tudott ellenállni a késztetésnek, és tervet csinál a következő napra. Ha esetleg visszaesik, a szponzor nem ítélkezik felette, hanem visszavezeti őt az aktuális lépéshez. Egyszerre csak egy napon kell absztinensen túl lenni. Minden csoport önálló és elsődleges célja, hogy a felépülés üzenetét adja át a segítséget kérőknek: Együtt képesek vagyunk arra, hogy megtegyük, amit egyedül nem tudunk. Internetes kutatásaim alapján arra a következtetésre kellett jutnom, hogy Szlovákiában nincsen hivatalosan jegyzett Anonim Alkoholisták szervezet. Magyarországon és Csehországban viszont már évek óta működnek a csoportok, a találkozók időpontjai, valamint más hasznos információk megtalálhatók a vüághálón. A 12 lépés szerinti életmód ideálja a sok évtized alatt már alaposan beleitta magát az amerikai kultúrába. Legutóbb a Finding Nemo (Nemo nyomában) című animációs filmben láthattunk három cápát, melyek 12 lépéses csoportot alakítottak, és Dóri, a memóriazavarban szenvedő kék kis halacska is rendszeresen eljárt a gyűléseikre. A csoport célja: nem enni halat. A csoport mottója: A hal a barátunk, nem ételünk! Ez egy cápa esetében önpusztító magatartás, és persze, ez volt a filmben a vicces referencia helye, amelyet a gyermekek nem nagyon értettek. Az ember számára viszont az az önpusztító, ha megadja magát az italnak, a drogoknak, a korlátlan evésnek, szerencsejátéknak stb., és ezzel nem csak a saját, hanem szerettei egészségét, életét is tönkreteszi. Minden szenvedélybetegség legyőzhető. Meg kell kísérelni kinyitni a sérült emberi lelket. Megéri. A tapasztalat azt mutatja, hogy sorstársak segítségével könnyebb. Bővebb információt az érdeklődők a www.anonimalkoholi.stak . hu honlapon találnak. Az Anonim Alkoholisták 12 lépése: 1. Beláttuk, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben - hogy életünk irányíthatatlanná vált. 2. Arra a hitre jutottunk, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő visz- szaadhatja elménk épségét. 3. Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket - a saját felfogásunk szerinti - Isten gondviselésére bízzuk. 4. Alapos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról. 5. Megvallottuk Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink pontos természetét. 6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellembeli torzulásainktól. 7. Alázatosan kértük Őt, hogy vegye el tőlünk gyarlóságainkat. 8. Felsoroltuk mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készen álltunk arra, hogy mindnyájuknak jóvátételt szolgáltassunk. 9. Konkrét jóvátétellel szolgáltunk azoknak, akik esetében ez lehetséges volt, kivételt csak azok képeztek, akik számára ez sérelmes lett volna. 10. Folytattuk az önvizsgálatot, és azonnal elismertük, ha hibásnak találtuk magunkat. 11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat - a saját felfogásunk szerinti - Istennel, csupán azt kérve, hogy velünk kapcsolatos akaratát megtudhassuk, és erőt, hogy azt kivitelezhessük. 12. Miután e lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet továbbadni az alkoholistáknak, és ezeket az alapelveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni. a problémamegoldás helyett jöhet az ital vagy más pótcselekvés A munkahelyeden sem győzöd a munkát, otthon sem - magadba fordulsz: biztosan öregszel, mi más lehetne az oka, hiszen régebben sokkal könnyebben ment minden Vajon mennyit bír egy ember... FIALA ILONA Ismered azt az érzést, amikor estefelé leülsz a tévé elé, hogy megnézd az időjárás-jelentést, mondván, ennyi neked is jár, egész nap dolgoztál, akár az igavonó állat, akkor hát most igenis leülsz egy kicsit, hogy miközben a lábadat pihenteted, legalább annyit megtudj a világról, milyen időjárásra számíthatsz másnap? Kényelmes karosszékedben szépen végigülöd a néhány perces műsort, s amikor családtagjaid megkérdik: na, mit mondtak, hány fok várható holnap? - csak nézel, nézel bambán, aztán magadhoz térsz, de nem érted, hogy lehet, hogy egyetlen szót sem hallottál a jelentésből. Sőt azt sem tudod, hogy férfi vagy nő volt-e, aki a várható időjárásról beszélt. Akkor tudatosítod csak igazán, milyen fáradt vagy már estére, s ez így megy nap mint nap. A munkahelyeden sem győzöd a munkát, otthon sem. Magadba fordulsz: biztosan öregszel, mi más lehetne az oka. Hiszen régebben sokkal könnyebben ment minden. Bezzeg, akkor nem okozott gondot a háztartás. Munkából hazajövet vígan elbántál a konyhakerttel, kész öröm volt a befőzés, a különféle szörpök, lekvárok, csalamá- dék, saláták készítése. Telente pedig más tennivalóknak hódoltál: kötöttél, varrtál, ruhákat javítgattál... Most meg? Csak rakod halomra a lyukas zoknikat, pedig tudod, hogy már sohasem fogod bestop- polni őket. S kész katasztrófa, ha érik az eper, a barack, a szilva... Tudod, hogy fel kell dolgoznod, ezt a munkát nem halogathatod. A kert pedig egyenesen rémisztő - a sűrű gazban alig találod a termést. Már te is azt mondogatod, amit nem egyszer hallottál a szomszédoktól, hogy jó lenne csukott szemmel locsolni, mert akkor nem aggasztana az a borzasztó látvány. S már egyre kevesebbet olvasol. Igaz, a József Attila-kötetet - megsárgult és zsírpecsétes oldalaival - továbbra sem tudod nélkülözni. Még mindig ott van a konyhában, s ha már úgy érzed, minden kötél szakad, leülsz a rendetlenség közepébe, s elolvasol néhány verset. Elmélázol egyes sorok pimaszul lezser hangzása fölött: „És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt.” - És elgondolkozol: micsoda hajszában élsz! De miért? Ennyit kell gürcölni az egyszerű megélhetésért? Egyre nagyobbak az igények a munkahelyeden. Nincs megállás, minden ismerősöd is ezt állítja. Például a barátnőd, aki kórházban dolgozik. Eddig tizennégyen voltak az osztályon, most nyolcán látják el ugyanazt a munkát, sőt két szobával bővítették az osztályt, ami plusz hat beteget jelent. A szomszédod az egyik fővárosi hivatal iktatójában dolgozik. Azt hitted, hogy neki nyugalma van a munkahelyén. Tévedés. Ő is panaszkodik. Jó néhány éve egyedül csinálja ugyanazt, amit régebben hárman végeztek. Nem túloz, amikor azt állítja, hogy vécére se tud kimenni. Ebédről meg csak álmodozhat, hiszen az iktató egész nap működik, s nincs, aki helyettesítené őt, amíg ebédszünetet tartana. A húgod, aki elárusítónő egy nagyáruházban, állandó időhiányról, kialvatlanságról és hullafáradtságról beszél. Nővéred, aki egy autógyár fióküzemében dolgozik, apró alkatrészeket készít ezerszám, már nem mond semmit. A szinte megvalósíthatatlan napi norma teljesítése minden erejét kifacsarja. Pedig hát teljesíteni kell, különben csökken a jövedelem, azt pedig senki sem engedheti meg magának. A féljed rendszerint ingerült, a lányod szemtelen, a fiad makacs, se idejük, se erejük nincs arra, hogy estefelé uborkás üvegeket mossanak, hogy - ők ezt állítják - te eleget tehess befőzési hóbortodnak. Váltig hajtogatják, hogy azt a pár üveg befőttet meg tudnátok venni, s akkor nem kellene még ilyesmivel is bajlódni. Csak te tudod igazán, hogy mit jelent a háztáji, hiszen te kezeled a családi kasszát. S kötelez az apai örökség is, a kert. S csinálsz mindent tovább, szívósan próbálsz helytállni a munkahelyeden és otthon is. Végül is örülhetsz, hogy van munkád, hogy havonta rendszeresen megkapod a fizetésedet, még ha keveselled is, mégis csak jobb. mintha munkanélküli volnál, Közben pedig azon rágódsz, mennyit bírhat az ember. „...Ér dolgozni akarok!” - mondja to vább József Attila. Te pedig vitába szállsz vele: rendben van, a mun ka valóban jó dolog. Csakhogy a jóból is megárt a sok. S a költő szavait így módosítod: Én éln szeretnék. Kicsit nyugodtabban kicsit kényelmesebben. Vagy ez már nagyravágyás?
