Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-26 / 198. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Kit érdekel, hogy 70,93-at dobott, ide produkáljon hét és fél decit! (Elek Tibor rajza) Egyelőre nincs nagy remény az orosz-grúz kapcsolatok gyors javulására Dél-oszétiai dilemmák TALLÓZÓ DIE PRESSE Mindeddig nem gyakorolt nagyobb hatást a forint árfolyamára Medgyessy Péter miniszterelnök kikényszerített lépése és az ezzel kapcsolatos kormányválság. Peter Bognár, a konzervatív bécsi újság budapesti tudósítója egyebek között felhívja a figyelmet arra, hogy szakértők a következő hetekben sem várnak nagy árfolyam-ingadozást, ha a következő napokban gyorsan új miniszterelnököt állítanak Magyarországon, és megalakul az új kormány. Ha azonban mindez elhúzódik, az a forintra is hatást fog gyakorolni. A Die Presse szerint a külföldi beruházók körében a miniszterelnöki tisztség két várományosának a megítélésében enyhe előny mutatkozott Gyurcsány Ferenc javára Kiss Péterrel szemben. A dinamikus és célratörő Gyurcsány általában a markánsabb és következetesebb gazdaságpolitika híve. A tudósító szerint a külföldi beruházókat jelenleg azonban kevésbé foglalkoztatja az a kérdés, hogy Gyurcsány vagy Kiss lesz-e a miniszterelnök - tekintettel arra, hogy egyelőre homályos a gazdaságpolitikai arculatuk mint az, hogy Draskovics Tibor marad-e a pénzügyminiszter. A beruházók osztatlan bizalmát élvező Draskovics személyében ugyanis garanciát látnak arra, hogy nemcsak tovább mérséklődik a magas magyar államháztartási hiány, hanem folytatódik a szigorú takarékossági politika is. A forint zuhanása és a külföldi befektetők tömeges kivonulása sem zárható ki, ha a kormányválság egy új gazdaságpolitikai kurzusba torkollna vagy Draskovics kiesne a kormányból. SVÉD SAJTÓ Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter szerint aligha javulnak az Egyesült Államok és Európa kapcsolatai, amíg George Bush lesz a Fehér Ház lakója. Bili Clinton külügyminisztere Stockholmban bírálta a jelenlegi amerikai elnököt a megelőző háború doktrínája miatt. Úgy fogalmazott, még a hidegháborús idők szovjet vezetői sem voltak képesek olyannyira megosztani az Egyesült Államokat és szövetségeseit, mint most azt Szaddám Húszéin vagy Osza- ma bin Laden tette. A Madame Secretary (Külügyminiszter asszony) című könyvének bemutatóján Albright a hallgatóság nagy egyetértésével találkozott, amikor Bush külpolitikáját bírálta, hangsúlyozva: a jelenlegi amerikai elnök sok szövetségest elriasztott azzal, hogy az ENSZ támogatása nélkül rohanta le Irakot. A múlt héten először került sor fegyveres összecsapásra az orosz és grúz erők között Dél-Oszétiában. ONDREJCSÁK RÓBERT Annak ellenére viszont, hogy a helyzet valamelyest megnyugodott - elsősorban azért, mert a grúz erők az oroszok határozott fellépését követően visszakoztak -, a probléma korántsem rendeződött. Épp ellenkezőleg: a grúz elnök a francia Libérationnak adott interjújában szinte elkerülhetetlennek nevezte a háborút a két ország között. Ezek pedig elég komoly szavak, még akkor is, ha némi rezervával kell kezelnünk őket. Dél-Oszétia a nemzetközi jog szempontjából ugyan Grúziához tartozik, de gyakorlatilag a központi kormánynak nincs fennhatósága a terület felett. Az oszétok függetlenségre, sőt az Oroszországhoz való csatlakozásra törekednek, és Dél-Oszétia lakosságának csaknem fele orosz állampolgárságú. Egyébként az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy létezik Észak-Oszétia is, amely viszont már közvetlenül az Orosz Föderációhoz tartozik. Az elmúlt időszakban rendkívül komoly belpolitikai változások mentek végbe Grúziában - a grúziai „bársonyos forradalom” megbuktatta Eduard Sevardnadze elnököt, aki helyére a fiatal, energikus Mihail Szaakasvili lépett s a következmények a külkapcsolatok- ban és az elszakadni kívánó területekhez fűződő viszonyban is megmutatkoztak. Az új grúz vezető egyértelműen kinyilvánította, hogy egyik legfontosabb céljának az ország területi integritásának helyreállítását tartja. Ez természetesen azt jelenti, hogy a központi grúz kormányzat újra ellenőrizni szeremé a három szeparatista területet, Abháziát, Adzsáriát és Dél-Oszétiát. Első lépésként Szaakasvilinek sikerült visszaszereznie az Abházia feletti grúz szuverenitást, majd figyelme Dél-Oszétia felé fordult. Természetesen mindezt nem valósíthatta volna meg komoly külföldi segítség nélkül. A támogatást pedig az Egyesült Államoktól remélte - és meg is kapta. Beiktatása után számos szimbolikus találkozóra került sor a legmagasabb rangú washingtoni vezetőkkel, s ez nagymértékben megszilárdította a grúz-amerikai viszonyt. Ennek következtében amerikai katonai tanácsadók érkeztek Grúziába, hogy segítsenek a hadsereg egyes egységeinek kiképzésében. Ennek pedig már látszanak is első eredményei, amit elsősorban a sikeres offenzívák bizonyítanak. Természetesen ebben szerepet játszott az is, hogy Washington számára Grúzia stabilitása és területi egysége rendkívül fontos. Ennek elsősorban két oka van. Az egyik, hogy Grúzia viszonylag közel fekszik a Közel-Kelet válsággócaihoz, ezért fontos szövetséges lehet az ott folyó hadműveletek során. A másik, hogy megkezdődött a Ba- ku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezeték építése, amely a 21. század egyik legfontosabb energiaipari szállítási útvonala lesz, és természetesen a földrajzi tényezők következtében grúz területen is áthalad. Az amerikai-grúz szövetség megerősítése érdekében Grúzia - nagyságához képest - viszonylag nagy erőket vezényelt Irakba is, az ottani koalíciós erők támogatására. Természetesen a grúz külpolitika új irányvonala nem igazán tetszik Oroszországnak, amelynek már hagyományosan erős érdekei fűződnek a Kaukázuson túli régióhoz. Moszkvának nagyon is megfelelt a grúz offenzívák előtti helyzet. Az oroszok számára ennek több előnye is volt. Először is, mivel mindhárom szakadár régió Oroszországnál keresett támogatást, volt lehetőségük arra, hogy de facto zsarolják a grúzokat. Ennek megfelelően, érdekes módon, mihelyt Grúzia valami olyan külpolitikai lépést tett, amely ellenkezett az orosz érdekekkel, rögtön elő lehetett húzni az abház vagy őszét kártyát a grúzok sarokba szorítása érdekében. A másik, hogy az oroszoknak nagyon is megfelelt az instabil Grúzia, mivel az komolyan veszélyeztette a már említett Baku-Ceyhan vezeték megépítését, amely viszont energiahordozók szállításában meglevő orosz monopóliumot számolja majd fel. A harmadik tényező, hogy Sevardnadze nem igazán jött ki az amerikaiakkal, azért bukása az amerikai befolyás megerősödését is jelenti a térségben, amit szintén nem néznek jó szemmel Moszkvában. Mivel Moszkva ütőkártyái az abház helyzet megváltozását követően elsősorban az oszétokkal kapcsolatban maradtak meg, az oroszok megpróbálják megakadályozni a helyzet Grúzia számára kedvező rendezését. Természetesen ebben segítségükre van a dél- oszétiai katonai jelenlétük is, amelyet hivatalosan ugyan békefenntartónak neveznek, gyakorlatilag azonban az orosz érdekek érvényesítését szolgálja. Természetesen nem szabad elfeledkezni a grúziai katonai jelenlétről sem, amely az egyik legkomolyabb probléma Moszkva és Tbiliszi viszonyában, hiszen a grúzok az orosz haderők gyors távozását szeretnék. A dél-oszétiai probléma következtében eléggé megromlottak az egyébként sem rendkívül pozitív orosz-grúz kapcsolatok. Gyors javulásra azonban egyelőre nincs remény, hiszen a két fél érdekei ebben a.kérdésben is eltérőek. A grúz külpolitika új irányvonala nem igazán tetszik Oroszországnak. KOMMENTÁR Itt van az ősz NAGYANDRÁS Úgy tűnik, a héten valóban véget ért a politikai uborkaszezon, a parlament munkához látott, megválasztották az EU-bizott- ság tagjait, az új képviselők felesküdtek, megy minden, mint a karikacsapás. Vladimír Palkó megnyugtatta a koalíciós partnereket, hogy a lehallgatási botrány valójában nem is az, aminek látszik, s megint mindenről csak néhány rosszakaratú újságíró, főleg a Markíza tehet. Magyarán: Pavol Rusko megrendelésére furkálja a sajtó a belügyminisztert. De vannak ennél jóval fontosabb dolgok is, például az, hogy megvan-e már a koalíciós többség a parlamentben. Mert a legújabb hírek alapján a koalíció az év végéig még szeretne néhány komoly reformtörvényt elfogadni, ehhez meg valahogy mégis szükséges a 76 szavazat. Ezen most mégis kevesen törik a fejüket, vagy valahogy lekerült a napirendről. De az is elképzelhető, hogy a probléma már megoldva, a függetlenek már rég a mieink oldalán állnak, csak erről nem akar senki tájékoztatni, majd az első szavazásnál jöjjön a meglepetés. A KIA-ügy, na, az még kemény őszt ígér, mert hát még továbbra sem tudjuk, hogy épül-e most akkor autógyár a Vág völgyében, vagy mégsem, piedesztálra kell-e emelni Pavol Ruskót vagy inkább a Taygetoszról dobjuk le a mélybe. Pár napja Nyitrán jártam, ahol megtapasztalhattam, hogy intenzíven folyik az MKP betiltását követelő aláírásgyűjtés is. Hol máshol lennének ilyen aktívak a népek, mint a nemzet bölcsőjében. Ahogy szálltam le a buszról, hátulról három idős nyugdíjas hölgy már lökdösni kezdett. Először csak azt hittem, hogy az Agrokomplexre sietnek ennyire, végül is utolsó nap volt. Aztán kiderült, hogy mégsem, ők a petíciós íveket akarták mihamarább elérni. Kicsit megálltam mellettük, így végighallgathattam a magyarázatot. Merthogy ezt a gyermekeik jövőjéért, a szlovák állam túléléséért és a demokráciáért mindenképpen meg kell tenni. Mármint az MKP betiltását. Lesz itt még szórakozás az ősszel, az biztos. JEGYZET Miniszteri szóáradat PÉTERFI SZONYA Közel negyedszázada figyelem a hazai egészségügy keserves küzdelmét, a fehérköpenyesek és a betegek panaszait, valamint azt, hogy a hatalom - nagy, hangzatos szavakat pu- fogtatva - miként packázik valamennyiünkkel. Bármennyire szomorú, nemcsak a múltban, hanem manapság is, 15 évvel a rendszerváltás után. És egyre inkább dühít, amikor azt hallom, hogy minden a beteg érdekében történik, hiszen tapasztalom, tapasztaljuk, üres szólamokkal etetnek. A minap újra megdöbbentett Rudolf Zajac egészségügyi miniszter hangneme, stílusa, amikor az egyik kereskedelmi tévében vitázva magyarázta reformjának előnyeit. Talán baj van a fülemmel, mert ahelyett, hogy érthetően elemezte volna, az állam miért kényszeríti az egészségbiztosítókat és az állami kórházakat arra, váljanak részvénytársasággá (igaz, Csehországban vannak jól működő rt.-hez tartozó egészségügyi intézetek, ám a váltásról nem a hatalom döntött, hanem az alkalmazottak), politikai síkra terelte a vitát. Észérvek helyett lekezelő hangnemben felrótta a Szabad Fórum elnöknőjének nemcsak azt, hogy a minisztériumi tervezetet „lekoppintva” és néhány módosítással kiigazítva új változatként kínálja, hanem azt is, hogy ugyan legitim az új párt, ám megalakulásának körülményei igencsak furcsák voltak. Pedig nem is oly rég épp a tárcavezető szorgalmazta az egészségügy politika- mentessé tételét. Mindez csak üres szólam volt? Annak ellenére, hogy nagyon odafigyeltem, és tényleg bíztam abban, hogy most az egyszer már biztosan világosabb képet kapok a reform pozitívumairól, s a tárcavezető tényekkel bizonyítja, hogy valóban a javunkat szolgálja, valamint megmagyarázza azt az ellentétet: noha egyes diagnózisok gyógyításának költségeihez nekünk is hozzá kell járulnunk, a reform mégsem ró ránk újabb anyagi terheket, háromnegyed óra alatt csak az bizonyosodott be, mennyire jó szónok a miniszter. Mert hiszen árad belőle a szó, de alig mond valamit, s nem fárasztja magát a feltett kérdések megválaszolásával. Ezért nem csoda, hogy minduntalan a pénzügyminiszter kijelentésére kell gondolnom, aki nem tagadta: az egészség- ügyi reform a legnagyobb bizonytalan, amelynek elébe nézünk. VISSZHANG Valótlanságot tartalmazott Az Új Szó augusztus 23-i számának 24. oldalán, Palackzsugorítás felsőfokon címmel közölt cikk valótlan állítást tartalmazott. Az ismertetés szerint a magyarországi találmányként jegyzett műanyagpalack-zsugorító berendezésből idén tízezer kerül gyártásra, s háromezret a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma rendelt meg. Ez utóbbi állítás nem fedi a valóságot, mivel a tárca az említett berendezésből nem rendelt, s nincs is erre törvényes lehetősége. A Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma Nem tanulnak hibáikból Volt szerencsém olvasni Molnár Norbert Ötkarikás ostobaság című cikkét az Új Szó augusztus 21-i számában, és engedjék meg, hogy dicséretben részesítsem. Bár tudom, hogy nem nagy kitüntetés egy ismeretlen olvasójuktól, de mindenesetre úgy gondoltam, hogy-ennyi jár. Helyénvaló volt az észrevétel, hogy a Magyar Televízió kommentátora, Komlósi Gábor igencsak leszerepelt a cikkben is említett mérkőzés alatt! A legfájóbb viszont az egészben az, hogy ez az ostobaság, sajnos, azóta tovább ragozódott. Vannak, akik nem tanulnak hibáikból. Tisztelettel: Sirgely Csaba maxharlem @yahoo .com FIGYELŐ THE WALL STREET JOURNAL Az ENSZ-nek a következő évben át kellene adnia Koszovó kormányzását az EU-nak, de eközben a tartományt hivatalosan ENSZ-gyámság alá kell helyezni -javasolja Doug Bereuter az amerikai képviselőház külügyi bizottsága európai albizottságának vezetője, a NATO parlamenti közgyűlésének elnöke. Szerinte a tavaszi koszovói zavargások azt jelezték, hogy a tartomány nem képes az önkormányzásra - ugyanakkor a jelenlegi ENSZ-adminisztráció is bizonyította tehetetlenségét, nem tudta megteremteni a megfelelő intézményeket.
