Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-24 / 196. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Szabadkán szerbek ismét megtámadtak magyar fiatalokat. Vasárnap hajnalban a városközpontban levő Pátria Szálloda előtt történt a bántalmazás. A rendőrök nem akarták felírni a tettesek gépkocsijának rendszámát sem, noha a sértettek a járművet is megmutatták nekik. Hasonló, jobbára magyar fiatalok elleni támadásoknak se szeri, se száma Szabadkán, illetve a magyarok lakta Észak-Bács- kában, ennek ellenére eddig egyetlen rendőrségi feljelentésben sem szerepelt az, hogy az atrocitásoknak etnikai hátterük lett volna vagy éppenséggel magyarellenesség lett volna az okuk. A diplomáciai játszmák, a megbékítési politika totális sikertelenségeként szerződtek a nácik a kommunistákkal kudarc és keleti paktum Nyugati 1939. augusztus 24-én, de valójában már 24-ére virradó éjszaka aláírta a szovjet és a német külügyminiszter Moszkvában a két ország közötti megnemtámadási egyezményt. Sztálin alattvalói közül sokan megdöbbentek, mások megnyugodtak, és azt gondolták, így legalább elkerülhető a háború. KÖVESDI KÁROLY A két külügyminiszterről Molo- tov-Ribbentrop-paktumnak nevezett szerződés titkos záradékáról a közvélemény ekkor még semmit sem tudhatott, hiszen a megállapodás 1941-ben, a titkos záradék pedig lényegében csak az 1989-es rendszerváltásokat követően vált ismertté. Pedig a szerződés lényegét éppen ez utóbbi tartalmazta: Közép- és Kelet-Európa német és orosz érdekszférára történő felosztását. Eszerint Finnország, Észtország, Lettország és Besszarábia, valamint Lengyelországnak a Narew, Visztula és San folyótól keletre eső része a szovjet érdekterülethez, a demarkációs vonaltól nyugatra eső területek pedig a német érdekszféra befolyása alá kerültek. A náci-szovjet paktum tulajdonképpen megismételte Lengyelországnak Nagy Katalin cámő, Nagy Frigyes és Mária Terézia által 1772-ben végrehajtott felosztását, a különbség mindössze annyi volt, hogy Hitler és Sztálin ideológiai ellenfelek voltak, ám a közös érdek - Lengyelország felosztása - háttérbe szorította ezt az „aprócska” különbséget. A paktum okai és előzményei ismertek. Hitler és Sztálin gyakorlatilag ugyanazt akarta megvalósítani: mindketten világuralomra törtek. Sztálin arról álmodozott, hogy egy szép napon egy kommunista világot kormányozhat a Kreml falai közül, Hitler pedig - mint azt a Mein Kampfban írta - egy „fajtiszta” államot szeretett volna, melyben a felsőbbrendű német faj dominál. A két őrült vízió miatt kitört II. világháború évtizedek távlatából nézve azért szomorú és tragikus - fogalmazta meg Henry Kissinger Diplomácia című művében -, mert a XX. századot, a népakarat és a személytelen erők korát oly csekély számú ember alakította, hogy egyetlen ember eltávolításával akár meg is lehetett volna menteni a nagyobb csapástól. Miközben Anglia és Franciaország már 1939 tavaszától tárgyalt a Szovjetunióval a Németország elleni közös katonai fellépés lehetőségéről, a felek közül egyik sem zárta ki, hogy a másik rovására megegyezzen a félelmetes katonai erejű Németországgal. Az angol diplomaták például arra törekedtek, hogy olyan „átfogó rendezést” dolgozzanak ki, amelyben kölcsönösen elismerik a német, illetve az angol érdekszférákat. A tárgyalások azonban 1939 júliusában megszakadtak, s ezt követően Hitler egyszerre minden figyelmét kelet felé, elsősorban a „lengyel kérdés” megoldására fordította. Úgy tartotta, ehhez bőven elegendő a Szovjetunió leföldelése, ismerve annak katonai gyengeségét és ezzel ellentétben álló nagy étvágyát.- Hitler 1939 augusztusának közepén felkínálta a csalétket Sztálinnak: titkos tárgyalásokat szorgalmazott a Lengyelország elleni közös fellépés, valamint a balti államok és a kelet-európai területek „tisztázása” érdekében. Az időzítés jónak bizonyult, hiszen Sztálin előtt ekkor kezdett derengeni, hogy az angolokkal és a franciákkal folytatott egyezkedések nem vezetnek eredményre. Joachim von Rib- bentrop 1939. augusztus 23-án érkezett Moszkvába, ahol Molotowal megkezdte tárgyalásait: még aznap megegyeztek a megnemtámadási szerződés pontjaiban, melyet augusztus 24-ei keltezéssel írt alá a két külügyminiszter. A tíz évre szóló szerződés szerint a két fél köteles tartózkodni az agressziótól egymással szemben, s ha az egyik fél háborúba kerül egy harmadik hatalommal, a másik semleges marad. Ha valamelyik fél a határidő letelte előtt egy évvel fel nem mondja, a szerződés automatikusan további 5 évre meghosszabbítást nyer. A paktum aláírása után Németország számára megnyílt az út Lengyelország lerohanására. Erre 1939. szeptember 1-jén került sor. Az oroszok sem késlekedtek: a Vörös Hadsereg szeptember 17-én bevonult Kelet-Lengyelország azon területeire, amelyek a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka Moszkvának juttatott. A szeptember 28-án Moszkvában Molotov és Ribbentrop aláírásával véglegesített felosztás értelmében a Szovjetunió hosszas alkudozás után feladta az egykor a cári birodalomhoz tartozó lengyel területek egy részét, és „cserébe” 1940 júniusában Litvániát Lettországgal és Észtországgal, illetve Nyugat-Belo- russziával és Nyugat-Ukrajnával együtt a Szovjetunióhoz csatolták. A határmódosítás nem volt vérte- len: a Vörös Hadsereg alakulatai különböző adatok szerint 2500- 3000 embert veszítettek, és mintegy 200 000 lengyel hadifoglyot ejtettek. Közülük több mint 15 000 tisztet az NKVD később a katyni erdőben brutálisan kivégzett. Sztálin a paktumtól azt várta, hogy legalább 1942 tavaszáig haladékot kap a háborúra való felkészülésre, Hitlernek pedig azért volt égető szüksége rá, hogy ne kelljen egyszerre két fronton harcolnia. A valóságban alig bírta kivárni a kedvező pillanatot, hogy megsemmisítő csapást mérhessen a gyűlölt kommunizmus birodalmára. Amikor úgy vélte, nyugaton már nincs mitől tartania, 1941. június 22-én megindította minden idők legnagyobb támadását a Szovjetunió ellen. Ezt a szándékát egyébként sosem rejtette véka alá, hiszen már jóval korábban kijelentette: „Minden, amibe belekezdek, Oroszország ellen irányul. Ha a Nyugat túl ostoba és túl vak ahhoz, hogy ezt megértse, kénytelen leszek kiegyezni az oroszokkal a Nyugat szétzúzása érdekében, hogy aztán, a vereségük után a Szovjetunió ellen forduljak egyesített haderőmmel.” Sztálin a paktumtól azt várta, hogy 1942 tavaszáig haladékot kap. VISSZHANG Elnézően szurkoljunk! Reagálni szeretnék Molnár Norbertnak az Új Szó 2004. augusztus 21-i számában, Ötkarikás ostobaságok címmel megjelent írására. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy ilyen szép teljesítmény után ünnepelni kell sportolóinkat, tisztelegve az elért eredmények előtt. Legalább ennyi tisztelet azonban kijárna az Athénban teljesítő kommentátorainknak, sportújságíróinknak is! Nem kellene úgy beállítani őket, mintha nem értenének ahhoz, amit csinálnak. Elismerem, Komlósi Gábor az említett esetben tényleg elhamarkodott kijelentéseket tett, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem ért hozzá, csak éppen talán optimista mert lenni Bátorít Csilla mutatott játéka alapján is. Azt, hogy Gulyás László régebben milyen stílusban közvetített, nem tudom, de most egyáltalán nem használta a „mindenki hülye, csak mi vagyunk zseniálisak” stílust - ahogy ön fogalmazott. Sőt! Volt, amikor igenis kritikusan kommentált, hogy „ez bizony nem lesz elég a továbbjutáshoz”! Továbbá nem értem, Egri Viktorral mi baja? Talán az, hogy olykor mer humorosan fogalmazni, egy kis színt vinni a közvetítésbe? Lennének inkább olyan egyhangú, álmos, lapos, a szórakoztatást teljesen mellőző sportriportereink, mint például a szlovákoknak? Hasonlóan értetlenül állok a Csisz- tu-Faragó párost ért támadás előtt. Összehasonlítva más adókon hallott közvetítéssel, szerintem nagyon is jó megnyitót „produkáltak”. Egyébként miért is lennének műveletlenek? Az „utolsó csepp”, amiért úgy éreztem, írnom kell, az Szántó Dávid küllemét ért támadás. Hogy jön egy - gondolom én - művelt, intelligens ember ahhoz, hogy bárkit is ily módon megsértsen? Ráadásul a háta mögött, „ország-világ” előtt! Az ohmpia nézettségével kapcsolatban pedig: eszébe sem jutott, hogy esetleg Magyarországon nem sorvad mindenki a televízió előtt!? Lehet másképpen is figyelemmel kísérni a történéseket és szurkolni! Ezért is szeretnék kérni mindenkit, akinek fontos a sport, fontos, miképpen teljesítenek sportolóink (hiszen vannak felvidékiek is!), hogy ne kritikusan álljon hozzá, viselje el, ha valami esetleg nem sikerül, nem az ő szájíze szerint történik, hanem örüljön annak, hogy van egyáltalán valaki, aki képvisel minket, magyarokat! Tisztelettel: Szabó Péter szabszo@freemail.hu KOMMENTÁR Pár előírás az MKP ellen KOCUR LÁSZLÓ Ismét hallatott magáról a Szlovák Megújhodási Mozgalom. Ha ez a név ismeretlenül csengene: arról a társaságról van szó, amely két héttel ezelőtt aláírásgyűjtésbe kezdett a Magyar Koalíció Pártjának feloszlatásáért. A megújhodók tegnap fizetett közleményt jelentettek meg az állami hírügynökségnél; tudatták, eddig háromezren csatlakoztak petíciójukhoz. Ezzel az eredménnyel nem nagyon van mit dicsekedni, és nem csak az elérendő cél miatt. Mindössze egy közepes falunyi ember gondolja úgy, hogy az MKP-nak nincs helye a hazai politikai élet színtéren, ahol a belügyminisztériumjegyzéke szerint száztizenegy pártnak terem babér. A listát végignézve az olvasó bizony elgondolkozhat néhány politikai erő létjogosultságán, ám míg azok nem sértettek törvényt, betiltásukról nincs mit elmélkedni, a megfelelő jogi normákat betartva bárki alapíthat pártot, ha úgy tartja kedve. A megújhodási mozgalom azonban azzal vádolja az MKP-t, hogy „megsérti az alkotmányt, a Szlovák Köztársaság több törvényét, a Szlovák Köztársaság állampolgárainak jogait, s ez a lakosság egy részének diszkriminációjához vezet”. Ha az MKP legalább a felét megtette volna annak, amivel ez a társaság vádolja, nem lett volna újság az országban, mely ezt nem a címlapon tálalta volna. Erre azonban egyelőre nem került sor. Érdemes viszont szétnézni a megújhodók háza táján is. Munkatervük szerint - kicsit megkésve - szalonnasütő partival emlékeztek a trianoni békeszerződésre, majd júliusban elzarándokoltak Cirill és Metód szobrához, Komáromba. Mint ismeretes, a szoborcsoport engedély nélkül lett felállítva a város műemlékvédelmi övezetében. Sőt, a Matica slovenská még az illetékesek lojalitásával sem kívánt élni, és harminc napon belül sem nyújtotta be a szükséges papírokat az utólagos engedélyeztetéshez, hisz a szoboravatáshoz Fico és Carnogursky is asszisztált. Nincs az a városvezetés, mely ilyen előzmények után radikális lépésre szánná el magát a jogilag egyszerűnek tűnő ügyben. Augusztusi programjuk az aláírásgyűjtés. Szeptemberben pedig Andrej Hlinka sírjához látogatnak el. Csupa-csupa olyan rendezvény, mely nemzeti megújhodáshoz vezető... Pedig a szlovák nemzeti megújhodás fogalmát nem kéne lejáratni. Magyarként nem tudhatom, hogy szükség van-e 2004- ben ilyesmire, de azt tudom, hogy XIX. században voltak, akik dolgoztak ezen. Ám ők elsősorban könyveket írtak a témáról. Úgy látszik, kései utódaiknak erre már nem futja. JEGYZET Harsog a néptribun BUCHLOVICS PÉTER Inkább leszek populista, mint tolvaj - jelentette ki a minap azzal a csábosán kisfiús maga- biztosságával a Smer elnöke. Merthogy a kormány szétlopja az országot, Dzurindáék ráadásul még soha senkit sem vontak felelősségre korrupció és állami cégek kifosztása miatt. Eltekintve attól, hogy az ominózus kijelentések a legjobb esetben is csak féligazságok, jobb lenne, ha Robert Fico néha tükörbe is nézne, mielőtt az erkölcs és az igazság felkent papjaként grasszál cseppnyi mártírillattal pácolva. Fél újságoldal is kevés lenne felsorolni mindazokat a stációkat, amelyek komor kérdőjeleket és felkiáltójeleket vésnek az ő vakítóan fényes, tisztességes, legfőképp pedig következetes politikusi pályafutására. Volt ő már minden: az ortodox baloldaliságtól a szociáldemokráciáit, az emberarcú szocializmust a szabad piaccal keresztező elképzeléseken át a nemzeti fundamentalizmusig, sőt némely esetekben az újraállamosítás ötletéig minden húrocskát megpengetett már. De mindemellett ízig-vérig demokrata, a nemzetiségeket is szereti; csak itt-ott mondogat olyasmiket, hogy a magyarok elzárják a csallóközi ivóvizet, netán megveszik az összes földet, aztán akkor mi lesz?! 'Nem is tudom, annak idején ki tárgyal- gatott és ígérgetett mindenféle legitimitás és felhatalmazás nélkül az orosz atom- és energialobbi legbefolyásosabb embereivel, vagy ki ágált vehemensen és felelőtlenül népszavazások mellett, melyek végeredménye csak azt bizonyította: újabb milliókat dobtunk ki feleslegesen az ablakon. Magyarán: ez már megint a mi zsebünkre ment, azaz a népére, akit ő úgy szeret. Persze ha valaki bármi áron miniszterelnök óhajt lenni... Ha valaki mániákus küldetéstudattal erkölcsről és rendről kezd papolni, rögtön arra gondolok, büdös van, s mintha a diktatúra hűvös szele fújdogál- na. Ám Robert Fico Cola di Rienzo és Savonarola ötvözeteként egyenesen szánalmas. FIGYELŐ RESPEKT A jelenlegi magyar kormány, a koalíción belül pedig elsősorban a szocialista párt most, a megbízatási időszak második felének kezdetén ráfizetett „a több mint problematikus gazdasági és szociális politikára, amelynek negatív hatása volt a lakosság életkörülményeire” - írja a Medgyessy megy című elemzésében a cseh politikai hetilap. A lakosságot felingerelték a politikusok vég nélküli gazdasági és pénzügyi botrányai. Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza)
