Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-23 / 195. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 23. Nagyszünet 9 Egyre több a 25 évesnél idősebb, a második (esetleg harmadik) diplomájáért tanuló fiatal Egyetemista álmok - és a valóság Diplomával a kézben javulnak az elhelyezkedési esélyek, de csak akkor, ha idejében gondoskodunk a munkahelyről is (Lubos Pile felvételei) IDŐBEN SZÓLUNK Az abortusz veszélyei ISMERTETÉS Szlovákiában évente 14 ezer terhesség-megszakítás történik. A legsúlyosabb következmény a méh átszakítása. Nagyon ritkán fordul elő, az összes terhesség megszakítások egy százalékánál történik meg. Az ilyen szövődmény nem a nőgyógyász hibája. A méh egy zárt tér, nem lehet látni, csak érezni, hogy meddig nyomjuk a vákuum csövét. Terhesség alatt a méh fel van puhulva, sokkal könnyebb a falát átszakítani, mint nem terhes állapotban. Az ilyen szövődmény - rosszabb esetben - végződhet a méh eltávolításával is. Gyakoribb szövődmény a műtét utáni lázas állapot, méhnyálka- hártya-gyulladás, petefészek-gyulladás, mely azon kívül, hogy fájdalmas - s bár antibiotikumokkal jól gyógyítható -, nem lehet kizárni, hogy petevezeték-elzáródást okoz, mely szintén meddőséghez vezethet. A terhesség-megszakítások további veszélye lehet, hogy nem sikerül tökéletesen eltávolítani a magzati részeket, hiszen mint írtam, az orvos egy zárt térben dolgozik. A visszamaradt magzatrészek fertőződhetnek, így magas lázat, gyulladást, erős vérzést okozhatnak, és a műtétet még egyszer el kell végezni. Ezután is lehet késői szövődmény a meddőség vagy a gyakoribb méhen kívüli terhesség. A testi szövődményeken kívül nem szabad elfeledkezni a lelki következményekről sem. Minden nőt megvisel az a tudat, hogy magában hordott egy életet, amit önszántából megölt. Általában ez az idősebb hölgyeket viseli meg jobban lelkileg. A fiatalabbak sajnos nagyon könnyedén veszik, és sokukkal előfordul, hogy egy éven belül kétszer is jelentkeznek erre a műtétre. Pedig sokkal okosabb, kevésbé fájdalmas és kevésbé veszélyes dolog a fogamzásgátlási lehetőségekkel élni, mint egy terhességmegszakításon átesni, (he, i) Vajon mióta létezik ez a csodaszép hagyomány? A jegygyűrű nyomában Az egyetemek és főiskolák a fiatalok szellemi műhelyei: nagy elmék találkozóhelye, akik az intézmények személyre szóló gondoskodásával készülhetnek a jövő- jükre. Ez az álom azonban alaposan átalakult az utóbbi évtizedben. Mire készüljön egy fiatal, ha most kezdi tanulmányait? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Nyugat-európai és amerikai felmérések szerint csak nagyon kevés egyetemista engedheti meg magának azt a luxust, hogy főállású diák legyen. A felsőoktatás tömegessé válása és a tandíj, illetve költségtérítés intézményének megjelenése miatt a helyzet hazánkban is hasonló. A hallgatók nagy része kénytelen kiszakadni a védett diákközösségekből, és egyre több időt fordítani egyéb tevékenységekre: többek között a munkára, hogy előteremthesse a megélhetéséhez szükséges összeget. A felmérések eredményei szerint a növekvő hallgatói létszám a hallgatók sokféleségét is fokozta. Ma már különféle nemzetek, nemzetiségek és társadalmi rétegek gyermekei tanulnak egy-egy főiskolán, egyetemen. A társas sokszínűség következménye, hogy a kampuszok és kollégiumok társasági élete egyre széttöredezettebbé válik. Úgy tűnik, egyedül a partik, a nagy bulik tudják összehozni a társaságot. Csökken az érdeklődés a hallgatói szervezetekben való részvétel iránt, annak ellenére, hogy jelentős mértékben fokozódott a diákképviselet hozzászólási és döntéshozatali joga. A jelek szerint az alsóbb évfolyamok hallgatóit egyre kevésbé érdeklik a diákpolitikai döntéshozatal teendői, lehetőségei. Idősödő hallgatók Az elmúlt évtizedben a hallgatók az életkor szerinti összetétele is változott. Egyre több a 25 évesnél idősebb, a második (esetleg harmadik) diplomájáért tanuló fiatal. Ennek természetes következménye, hogy ők már többnyire munka mellett végzik tanulmányaikat, így kevesebb idejük van, szemben azokkal, akiknek a tanuláson, az egyetemre járáson kívül nincs más dolguk. Statisztikai adatok szerint a felsőoktatásban tanulók közel 56 százaléka nő, és a hallgatók több mint harmada legalább részmunkaidőben dolgozik. Az új generáció számára az egyetemista-főiskolás életmód nem jelenti a teljes munkanap igénybevételét, az órák látogatása csak egy a napi rutin ezer tennivalója közül. Gyakran az élet többi területe - a munka és a család - fontosabb, mint a tanulás. Az előbbiekben említett - idősebb, dolgozó - hallgatók munkatársaikhoz fűződő viszonyuk mintájára kölcsönös, kollegiális munkakapcsolatot várnak diáktársaiktól és oktatóiktól is. Megváltoztak az elvárások magukkal az intézményekkel szemben is. A hajdani elefántcsonttorony helyett a mai hallgatók azt vátják el egy felsőoktatási intézménytől, hogy az szolgáltatásait lehetőség szerint az ő lakhelyéhez közel nyújtsa, órarendjét és kínálatát az ő személyes időbeosztásához igazítsa. Kényelemre és pontos kiszolgálásra vágynak a nap 24 órájában: udvarias, szolgálatkész munkatársakra a tanulmányi osztályokon, pontos nyilvántartási rendre és naprakész ellátásra a szociális szolgáltatások területén. A piacgazdasági és fogyasztói szemlélet erősödésével természetesen megjelenik az a szempont is, hogy mindezeket a szolgáltatásokat - a magas színvonalú oktatás mellett - lehetőség szerint minél alacsonyabb tandíj (költségtérítés) fizetése ellenében kapják meg a hallgatók. Szintén a gazdaságossági szemlélet következménye, hogy a hallgatók nem szívesen fizetnek olyan programokért, ellátásért, amit nem vesznek igénybe (focicsapat, sportlétesítmények, egyetemi színpad vagy zenekar fenntartása). Költségtérítéses képzés Még fontosabbnak tartják ezeket a szempontokat azok a hallgatók, akik fizetnek tanulmányaikért. A következő évtizedek megoldandó feladatát jelenti a távoktatási programok és egyéb, alternatív oktatási lehetőségek működési módjainak kidolgozása. Mert ennek igénye már megjelent - különösen az idősebb, munka mellett tanulni szándékozó hallgatók körében. A tömegessé váló felsőoktatásban egyre nagyobb arányban jelennek meg olyan hallgatók, akik komoly problémákkal kénytelenek megküzdeni. Egyre többen küzdenek étkezési zavarokkal (a statisztikák szerint a hallgatók közel kétharmadát érintheti a probléma), jelentős a beilleszkedési problémákkal, illetve a droggal, alkohollal vagy más szenvedélybetegséggel küzdők aránya. Egyre többeknek vannak szorongásos tünetei is. A félelmet kiváltó tényezők sorában éppúgy szerepelhet az általános szociális és gazdasági helyzet, környezetszennyezés, terrorizmustól való félelem, mint a személyes kapcsolatok alakításának képtelenségétől való félelem, a magány, a tanulmányok finanszírozása miatti aggódás, vagy az esetleges munka- nélküliségtől való félelem. Az előbbiekben felsorolt problémák eredményeként a diákok közötti kapcsolatok hálózata is gyengülni látszik. Egyre nagyobb problémát jelent a magány, az intimitástól való félelem, visszahúzódóvá válhatnak a diákok. A párkapcsolatok építésének sem kedvez ez az új helyzet. A kutatási eredmények szerint a hagyományos párkapcsolatok helyett a fiúk és lányok csoportos bulizása a jellemző. Ez az elköteleződés nélküli forma nélkülözi a mélyebb bevonódást, kockázatmentesebb kapcsolati formát jelent. Magyarázata - szintén a vizsgálati eredmények alapján - egyszerű. A felsőoktatásba érkező generáció több mint harmada egyszülős családból származik - azaz hiányoznak a működő partnerkapcsolatra vonatkozó minták. Társasági élet Annak ellenére, hogy az egyes főiskolák és egyetemek soha nem látott programkínálattal várják a hallgatóikat, a társasági élet egyre inkább kisebb csoportokra korlátozódik. Az egyéni igényeknek megfelelő kisebb közösségekben találkoznak a diákok, speciális érdeklődési köreiknek megfelelően. Nyugati vizsgálatok eredményei szerint növekszik az egyágyas szállásra, kollégiumi szobára vágyó hallgatók aránya, és egyre többen nem a kampuszok területén laknak. A jelek szerint az sem kovácsolja össze a hallgatókat, hogy valamennyien egy közös cél, a tanulmányaik folytatása miatt választották egyetemüket, főiskolájukat. A kutatási eredmények szerint a hallgatók egyre inkább eszközként kezelik a felsőoktatási tanulmányokat. Egymással és az intézménnyel is csak addig maradnak kapcsolatban és addig dolgoznak együtt, ami a tanulmányi minimum teljesítéséhez kötelező. Esetleg a munkavállaláshoz szükséges készségek közös fejlesztésére még hajlandóak a diákok, de az esetek többségében nehezen mozgósíthatóak többlet- munkára. Karrierjük szempontjából hasznosítható tudást keresnek, annak ellenére, hogy egyre kevésbé hisznek abban, hogy a diploma önmagában garantálná jövőbeli sikerüket. Egy azonban biztos: anélkül még annyit sem érhetnének el. A diploma egyfajta választóvonallá vált a fizikai és szellemi munka között. Zárásul magáról a tanulmányi munkáról. A felsőoktatásba érkező hallgatók az eddigiekben felsoroltak alapján olyan képzési formát szeretnének, ahol felhasználóbarát módon előkészített anyaggal foglalkozhatnak, lineárisan haladva tanulmányaikban, a szükséges tudást egymásra épülő képzési blokkokban elsajátítva. Ez a tudás lehetőség szerint azonnal alkalmazható, gyakorlati elemeket is tartalmazhatna. A valóság azonban teljesen más. A felsőoktatási intézmények önálló gondolkodásra, munkavégzésre kész hallgatókat várnak, akik az eléjük tárt hihetetlen információmennyiségből önállóan képesek kiemelni a legfontosabbakat. Nem csoda, hogy a két elvárás ütközése könnyen csalódásokhoz vezethet. A diákok szenvednek a rengeteg - feleslegesnek látszó, és sokak számára később valóban feleslegessé is váló - információ miatt, az intézmények pedig a hallgatók általános motiválatlansága miatt küszködnek. Elhelyezkedés Az eddig bemutatott helyzetkép többféle megoldást is tartogathat, ezek közül legkézenfekvőbb az önállóság fokozása és a tanulással, karrierépítéssel kapcsolatos készségek fejlesztése - már rögtön az első félévben. Ha nincsenek stabil hallgatói csoportok, amelyeket az intézmények kínálnának, akkor azt a diákok önszerveződése pótolhatja. A kisebb tanulókörökben egymással szorosabb barátságot építő diákok a modulokra épülő kreditrendszerben is találhatnak segítséget, és összefogva köny- nyebben megbirkóznak a magas követelményekkel is. A kisebb tanulókörök csökkenthetik a magány érzését, biztonságot jelenthetnek az „idegen” helyzetben és támaszt a problémák áthidalásában. A tanulási készségek fejlesztésével pedig hatékonyabbá tehető a kényszerűen könyvek felett eltöltött idő. Diplomával a kézben javulnak az elhelyezkedési esélyek, de csak akkor, ha idejében gondoskodunk a munkahelyről is. A tanulmányok mellett végzett önkéntes szakmai gyakorlat, részmunkaidős állás jelentheti a továbblépés lehetőségét, illetve a kapcsolati hálózat fokozatos bővítése. így az utolsó évben nem kell majd amiatt aggódniuk, hogyan fizetik vissza a diákhitelt, fejezik be tanulmányaikat, szerezhetnek egy jó munkahelyet és hogyan kezdhetnek önálló életet a szülőktől külön költözve, (he, o) LÁNGÉSZ Az augusztus - sok más minden mellett - a házasságok hónapja. Ekkor tartják a legtöbb esküvőt, ám az eljegyzések nagy része is ilyenkor köttetik. És bármilyen legyen is az a menyegző, az egyik elengedhetetlen kelléke a jegygyűrű, amit régi szokás szerint az eljegyzés pillanatától visel az ifjú pár. De vajon mióta létezik ez a csodaszép hagyomány? Induljunk ki a gyűrű alakjából! Formáját tekintve ez az ékszer megszakítás nélküli kör: nincs eleje, nincs vége. Ezért az ókorban, az egyiptomiaknál is a végtelenséget jelképezte. És ha már itt tartunk, akkor rögtön érthető, hogy miért viselik a jegyes-, illetve a házaspárok. Az emberi képzeletnek nem kell messze szárnyalnia ahhoz, hogy a gyűrűt a végtelen hűség, a soha el nem múló szerelem jelképének tekintse. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez a gondolat pontosan mikor keletkezett: a 16. században már általánosan élt-e, vagy Balassi Bálint költői szerelmes szívének meglátása, amikor menyasszonyának ezekkel a szavakkal küld gyűrűt: „Mihelyt ez gyűrűt foglalták összve,/ Nincs sehol vége, /Legyen így vég nélkül hozzám a szerelme...” Ám az eljegyzési gyűrű használata ennél sokkal prózaibb eredetű. Ősi szokás szerint a vőlegény, vagyis a „vevőlegény” megvette az „eladó” lányt. A házasság megkötése előtt a vőlegény foglalót, zálogot adott. És hogy miért? Azért, hogy ne léphessen egykönnyen vissza, ne állhasson el a szándékától, vagyis ne bolondíthassa büntetlenül a lányt! Később ez a foglaló már csak jelképes lett. Nem tudjuk pontosan, hogy a gyűrű mikor lett ilyen jelképes zálog. Ezt a szokást a rómaiak már biztosan ismerték: az eljegyzési gyűrű náluk vaskarika volt. A jegygyűrű használata tehát világi eredetű. A szokást később a keresztény egyház is szentesítette, a gyűrűt megáldó papi formula már all. századból ismeretes. Eleinte azonban csupán a menyasszony kapott a házasság szertartásában gyűrűt, s csak a 13. századtól kezdett mindkét házasfél jegygyűrűt viselni. Azt is tudjuk a forrásokból, hogy a jegygyűrűnek csak az újabb időben alakult ki egységes típusa: a 19. századtól lett következetesen sima karika. Alakja korábban meglehetősen változatos volt. A középkorban köves gyűrűt használtak, de a két egymásba fonódó kéz és az úgynevezett ikergyűrűk is kedveltek voltak. Luther Márton eljegyzési gyűrűje például a keresztre feszített Krisztust ábrázolta. Most még bizonyára távolinak tűnik, de egyszer majd számodra is eljön az a pillanat, amikor felhúzza valaki az ujjadra a jegygyűrűt, vagy éppen te húzod fel az ő ujjúra azt. És így nyáron rengeteg a csodaszép menyasszony! Ugye, lányok? Ugye, fiúk? (s) A kisebb tanulókörök csökkenthetik a magány érzését, biztonságot jelenthetnek az „idegen” helyzetben és támaszt a problémák áthidalásában Most még bizonyára távolinak tűnik, de egyszer majd számodra is eljön a pillanat (Képarchívum)
