Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-21 / 194. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 HÉTVÉG(R)E Ötkarikás ostobaság VISSZHANG Tóth Mihály pénteki kommentárjában részletesen elemzi a kormány állítólagos döntését, melyben a kabinet a Hyundai beruházása kapcsán állítólag döntött a kisajátítás megkezdéséről. A cikkíró továbbá a magyar kormánytagok szemére veti állítólagos hozzájárulásukat „a kisegzisztenciák vagyonkájának kisajátításához”. A magyar kormánytagok álláspontjának avatottabb elemzéséhez hozzájárult volna, ha Tóth Mihály megtekinti magát a kormánydöntést. Az erről szóló kommüniké megtalálható a kormányhivatal honlapján. Ebből az átlagos olvasó is könnyen meggyőződhet arról, hogy a kormány semmilyen, a kisajátítással kapcsolatos döntést nem hozott, mindössze arról volt szó, hogy meghallgatta és megjegyzések nélkül tudomásul vette Pavol Rusko gazdasági miniszter beszámolóját a kialakult helyzetről. A tisztánlátás érdekében azt is érdemes leszögezni, hogy maga az anyag sem tartalmaz semmiféle olyan kormánylépést, mely a kisajátítás ügyében szükségeltetik. Emellett a kabinet ülésén a magyar kormánytagok hangsúlyozták, hogy nem támogatják a kisajátítási folyamatot. Mindenképpen hasznos lenne, ha a jövőben kommentárjai írásakor a szerző a kormány által jóváhagyott anyagból, annak határozati részéből és a tényekből indulna ki, hiszen ez a publicisztika hitelességét növelné. Annál is inkább, mivel ezek a dokumentumok a kormányhivatal honlapján szinte azonnal hozzáférhetők és elolvashatok. Ha azonban az internetes hozzáférés akadályokba ütközne, elég lett volna elolvasni az Új Szó csütörtöki számát, a címoldalán hozza a hírt: „... a kormány csak tudomásul vette Rusko jelentését, de nem fogadott el határozatot a kisajátításról, amelyet az MKP ellenez.” Tóth Mihály kommentárjának tartalmát tehát a lehető leghatározottabban visszautasítom, mivel csupán képzelt tényeken alapul és csupán fikciót elemez. Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesztési miniszter Ünnepelni kéne, Nagy Tímea, Igaly Diána, Cseh Laci, Gyúrta Dani és még sorolhatnám, ki mindenki szerzett örömet. Nekem még Risztov is pozitív, még ha értékelhető eredmény egy szál se.’De kénytelen vagyok ezekben az ünnepélyes pillanatokban az ostobasággal foglalkozni, mert az is Athénba költözött erre a pár napra. MOLNÁR NORBERT Bátorfi Csüla a második fordulóban a kanadai, de Prágában született Petra Cadával (Cada, Cado- vá?) játszik, a kanadai ellépeget, de Bátorfi mindig befogja - foggal- körömmel. Az utolsó szettben Csillának már csak két pont hiányzik, a kanadainak minimum hat, amikor Komlósi Gábor azon a végtelenül idegesítő suttogó hangján elkezdi Bátorfit dicsérni; önmaga zsenialitásába belefeledkezve elfelejti nézni a meccset. Milyen tanári ez a Csilla, suttogja a manó, amikor Cada feljön két pontra. Petra nyugtatja magát a két kezével, mire a Telesport főszerkesztő-helyettese azt lihegi gonoszán, bizony, vissza kell szállni a földre a kanadai kisasszonynak. Cada már csak egy pontra, Komlósi szerint Bátorfi oktatja őt. Kiegyenlít az esélytelen kanadai, de „Bátorfi még mindig fölötte áll”, a suttogós azt búgja, Csilla zseniális, most is megmutatja a világnak, hogyan kell ezt csinálni, Cadának meccslabdája van, a halk szavú fenegyerek meg azt találja mondani, hajjaj, hány szettlabdát adott már vissza Csilla Cadának, csak azt felejti el, hogy hármat nem, mert 3:3-ra áll a meccs. Cada alázza Bátorfit az utolsó gémben, Csilla méterekre az asztaltól próbálja nagy nehezen visszaadni ennek a no name ping- pongosnak a labdákat, mire a sugdosó dicséretáradata elcsendesedik, majd azt rebegi, hűha, baj van-. Bizony az van, mire kimondja, Cada már ünnepel. Annak idején Gulyás László szokása volt minden magyar győzelmet elkiabálni és nem látni, mi zajlik éppen a pályán. Ő most átszokott a „mindenki hülye, csak mi vagyunk zseniálisak” módszerre, Komlósi meg vén fejére elgulyásosodott. Mellényzsebből el tudja érni, hogy a szerencsétlen néző elpártoljon attól, akinek drukkol, mert annyira ellenszenvessé teszi őt az idióta kommentálással. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de ez a nagy arc, ez az elrugaszkodás a valóságtól, ez a csúnya magyar mentalitás már sokszor megbosszulta önmagát. És most nem csupán a sportra gondolok. És ez az ember újságíró-iskolát működtet, nem is akármennyit kell leperkálni ahhoz, hogy valaki ott tanulhasson, s aztán futószalagon löki majd ki az olyan elméket, mint (most a hasamra ütök, fogalmam sincs, kik Komlósi tanítványai) Egri Viktor, a primitív faviccek hivatalos közlönye, vagy az olimpiai megnyitóján műveletlenségből aranyat nyerő Csisztu Zsuzsa-Fa- ragó Richárd páros. Komolyan mondom, a leghallgathatóbb köztük ez a nézhetetlen Mates-figura, Szántó Dávid. Vesztett a hosszútávfutóból vág- tázóvá lett Medgyessy is, aki úte- gálaz... útlegáza... útelázag... útelágazáshoz érkezett, de ott rossz felé indult. Abban az országban, ahol 2004 augusztusának második hetében a legnézettebb tévéműsor a Columbo című szakállas krimisorozat volt. HETI GAZDA(G)SÁG Kedvező fordulat a nyugdíjreformban TUBA LAJOS Hazatért hosszúra nyúlt nyári szabadságáról a nagypolitika és gőzerővel munkához látott. Az e heti kormányülés egy csapásra véget vetett az uborkaszezonnak. Míg az idáig éppen itthon tartózkodók inkább csak javaslataikat, feltételezéseiket közölték velünk, most újra megkezdődött a döntéshozás, ami ugyebár nem ugyanaz. Illetve nem is tudjuk. így vagyunk például a szerencsétlen zsolnai üggyel. A kormány döntése alapján megkezdődik a kisajátítás - közölte Pavol Rusko, miközben Gyurovszky László úgy emlékszik, hogy csak információt hallgattak meg a lehetséges forgatókönyvekről. A dilemmára az interneten szereplő kormányanyag sem ad választ, az illetékes menedzsment viszont beadta a javaslatot a földhivatalba. Az MKP pedig ellenzi a kisajátítást és ebben igaza van. Nem tudni, mi készteti a Zsolna környéki falusiakat a nagy ellenállásra. A hatalmi beavatkozás egy külföldi cég érdekei miatt viszont újra kiélezi a vitát arról, miértjobb a külföldi tőke, mint a hazai. Miért esnek hasra a politikusok, ha valaki háromezer embert akar egyszerre szalag mellé kényszeríteni, miért nem jó nekik, ha száz kis cégben kezdene el dolgozni 30-30 ember. Rendben van, autópályát nem lehet építeni anélkül, hogy végső megoldásként kisajátítsák egy-egy értetlen tulajdonos parcellácskáját, az autógyárat viszont tucatnyi más helyen kialakíthatják. Ha pedig nem tetszik nekik, menjenek máshová, így is elég sértés volt tőlük, mikor annak idején Szlovákia legfontosabb versenyelőnyeként az olcsó munkaerőt jelölték meg. Kaptunk új hírt a franciáknak tett ígéretről is. Nem írásban, hanem becsszóra vállalt a kormány kötelezettséget, hogy száz kilométeres körzetben nem lesz újabb autógyár. Ennek betartásával várhatóan nem lesz gond, hiszen most már mindenki tapasztalhatta, mennyire más együttműködni a franciákkal, mint a koreaiakkal. A dolog egyetlen kellemetlen hátulütője, hogy száz kilométer még a közúthálózattal számolva is, kizárja nemcsak Nyitrát, hanem teljes Nyugat-Szlovákiát. így valóban csak a Zólyom feletti völgy marad, mivel nyilván Kelét-Szlo- vákiába nem lehet a KIA-t elcsábítani. Hozott azért jó hírt is a nagypolitikai feltámadás. A nyugdíjreform harmadik pillére jobbnak néz ki a vártnál, olyan lesz, amilyennek eredetüeg ígérték. Vagyis minden hosszú távú takarékoskodás adómentességet kap. A mértékről ugyan lehet vitatkozni, de az adómentes befizetés összege később még változhat. A lényeg a koncepció, hiszen hónapok óta attól tarthattunk, hogy újra csak a járulékos nyugdíjbiztosításnak nevezett furcsa képződmény tartozik majd ebbe a kategóriába. A szerdai kormányülésen megtárgyalt javaslat szerint a kör bővül, a kereskedelmi jellegű életbiztosítás keretében befizetett díjat is levonhatjuk az adóalapból. Az évi 12 ezer koronás keretet sokan kifogásolják, de ne felejtsük el, hogy manapság egy hazai átlagember nagyjából ennyit szán évente életbiztosításra. A kormány nyilatkozott az euró bevezetésének ügyében is, erre 2009- ben, vagyis öt év múlva kerülhet sor. Itt persze nem csak arról van szó, hogy a korona helyett a pénztárcánkba kisebb címletű bankók kerülnek. Említsük csak a kötelezően betartandó évi 2,5 százalékos inflációt, ami nem hangzik rosszul. Addig viszont rögös lesz az út, főként a 3 százalékos állam- háztartási deficit elérése miatt, ami további takarékoskodást igényel, így nem számíthatunk különösebben örömteli évekre. VENDÉGKOMMENTÁR Kellemes dilemma BODNÁR GYULA Ismerősöm boldogan közölte, fiukat mindhárom felsőoktatási intézménybe felvették, ahová jelentkezett, Nyitrára, a Komáromban most induló magyar egyetemre és Szombathelyre. De nyomban kérdezett is, melyiket válasszák, a családi tanács képtelen dönteni. A fiú legszívesebben Szombathelyre menne, talán mert Magyarország, talán mert távolabbra akar kerülni szüleitől, bár harmonikus együttélésüket anyagi gondok sem zavarják. Nyitjától idegenkednek kissé, többször hallották, ott manapság a nyílt utcán, vendéglőben, áruházban, de még a diákotthonban is a szlovák nacionalizmus különböző megnyilvánulásait kénytelenek elszenvedni a magyar hallgatók, ha anyanyelvűket merik használni. Komárom, az volna a legközelebb, de keveset tudnak a Selye János Egyetemről. Ebben lehet valami, divatos fordulattal élve, mintha rosszul kommunikálták volna kiépítésének körülményeit, oktatói karának, tárgyi feltételeinek kialakítását. Persze, ez részben érvényes a szintén első tanévét ugyancsak most kezdő nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karára is, erre utal a minapi hír, hogy a magyar nyelvű pedagógusképzés számára még mindig keresik a magyarul tudó, oktató tanárokat, docenseket, adjunktusokat. Nem is keveset, merthogy - az imént emlegetett valós vagy feltupírozott nacionalista jelenségek ellenére - „a legkülönfélébb szakokra nagyon sok diák jelentkezett”. Mit válaszolhattam volna ismerősömnek? Egyet tudtam biztosan: a 60-as és 70-es évek fordulóján ifjúságom négy szép esztendejét töltöttem a zoboralji város - akkor még - pedagógiai főiskoláján, sokrétű és aktív diákéletet élve, ugyanis mi, keletiek, a csallóköziekkel, mátyusföldiekkel ellentétben a távolság miatt nem utazhattunk haza a hétvégékre.'És a négy év alatt mindössze egyszer zavart valakit anyanyelvűnk, egy autóbuszban két részeg fickó nem fért a bőrébe, szóra sem érdemes. Noha ismerősöm nem jutott sokkal előbbre velem kellemesnek is mondható dilemmája ügyében, a végén megállapítottuk, korántsem lebecsülendő eredmény - különösen nem a szlovákiai magyar oktatásügy több mint nyolcvanéves, nem éppen virágos történetének tükrében -, hogy ma egy kiválóan teljesítő szlovákiai magyar diák több egyetem közül választhat, ahol magyarul, illetve magyarul is tanulhat, és akkor, maradva itthon, még nem beszéltünk Pozsonyról, Besztercebányáról, a városi és magánegytemekről, több magyarországi felsőoktatási intézmény Szlovákiába kihelyezett részlegeiről, konzultációs központjairól. A szlovák, a magyarországi, az uniós országok, Ausztrália vagy éppen Amerika főiskoláival, egyetemeivel együtt olyan lehetőségek nyílnak a magyar középiskolák diákjai előtt is, melyek szélesebb körben jelenthetnek húzóerőt a magasabb rendű tudás megszerzésének irányában, természetszerűleg növelve egyúttal a közösség iskolázottsági szintjét. És ez különösen fontos a mi esetünkben, tudniillik a magyar diplomások, egyetemi hallgatók számát tekintve hazai viszonylatban is jelentős a lemaradásunk, pedig Szlovákia egészében véve nem tartozik az európai élmezőnybe. Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint Finnországban a diákok 19 százaléka tanult felsőoktatási intézményben, nálunk 8 százalék. Kellemes dilemma ide, kellemes dilemma oda, a régi kérdés mindazonáltal ma is időszerű: ki marad itthon, illetve ki jön haza. Ez azonban magánügy, jóllehet a választás szempontjából nem mindegy, milyen az a haza. Egyébiránt, ismerősömék végül Szombathely mellett döntöttek. JEGYZET A lerobbant winchester POLÁK LÁSZLÓ Szóval eltűnt a rendőrség szigorúan őrzött számítógépéről egy rakás adat. Pontosan: a január elseje és huszonkettedike között rögzített, törvényes telefonlehallgatások. Volt, nincs. Nagy a botrány, mert a felvételek között volt hét nagyon fontos. Olyanok, amelyek egy korrupcióval gyanúsított pozsonyi,- tegyük hozzá kormánypárti - polgármester ügyében perdöntő bizonyítékul szolgáltak volna. A titkosszolgálati feladatkört teljesítő számítógép hard disk-je lefagyott, újraélesztésére semmi remény. A hard disk, vagyis a merevlemez nagy kapacitású, mágneses rögzítéstechnikával működő, központi tároló egység, a számítógépek fontos része, winchester néven is ismert. És érvényes rá Murphy törvénye: ami elromolhat, el is romlik. Akinek van némi fogalma a számítógépes, digitális hangrögzítés fortélyairól, az csodálkozva kapja fel a fejét a rendőrség kétségbeesett magyarázkodására. Most tekintsünk el attól az óvintézkedéstől, amit fontos hangok esetén megteszünk, amikor azt mondjuk: na, minden anyagom elszállhat, ezen az egyen kívül. És csinálunk egy biztonsági kópiát! Ha nincs elég tárhelyünk a hard disk-en, vagy egy másikon, akkor CD-re égetjük. Mert bizony előfordul, hogy a winchester lerobban. Ilyenkor, ha van némi protekciónk a PC- karbantartók körében, megmentik tárolt adatainkat. Ezek szerint rendőréknek egy fia kis protekciójuk nem volt, mert egy konkrét időszak összes dokumentuma elszállt. Pont azok, amiket egy vizsgálat befejeztével csatolni kellett volna fontos bizonyítékként. Micsoda balszerencse! Hát igen. Néha úgy érzem, hogy a számítógépek át akarják venni felettünk a hatalmat. Mintha megpróbálnának diktálni, beavatkozni életünkbe. Lám, most még az igazságszolgáltatás folyamatába is belekontárkod- nak. Én azt szoktam mondani, hogy esze a PC-nek nincs, de anyja biztos van. Mert a múltkor eléggé el nem ítélhető módon szidtam neki az anyját. És azonnal lefagyott. Most már csak azt kellene megtudni, hogy ki anyázott a belügyben. Szöveg nélkül (Elek Tibor karikatúrája)
