Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-13 / 187. szám, péntek
UJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ AMERIKAI SAJTÓ Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) élére George Bush elnök által kijelölt Porter Goss kongresszusi képviselő saját bevallása szerint már nem volna alkalmas CIA- ügynöknek, pedig 1960-tól 1971-ig az volt. Ez abból az in- teíjúból derül ki, amelyet Goss Michael Moore amerikai filmrendező produkciós cégének adott március 3-án, miközben forgatták a Bush elnök kormányát és az iraki háborút élesen bíráló dokumentumfilmet, a Fahrenheit 9/11-et. A filmet már másfél hónapja adják a mozikban. Moore szerdán, a Goss kinevezését követő napon nyilvánosságra hozta az interjú egy részletének leiratát. Goss elmondja, hogy nincs annak a nyelvtudásnak a birtokában, amelyre a modern kori kémeknek szükségük van. Manapság arabul beszélőket toboroznak a hírszerző ügynökségek. „Valószínűleg nincs meg a kulturális hátterem sem hozzá, és biztos, hogy nincs meg a kellő műszaki tudásom sem” - mondta. Akinevezett igazgatót egyelőre nem lehetett megszólaltatni az interjúval kapcsolatban. Trent Duffy, a washingtoni Fehér Ház szóvivője „nevetséges szóbeszédnek” nevezte az interjúrészletet, és kijelentette, hogy Goss nagy tiszteletnek örvend mind a Demokrata Párt, mind a Republikánus Párt szenátorai, képviselői körében. „Senki nem kérdőjelezi meg képzettségét” - szögezte le a szóvivő. (Goss keddig a washingtoni képviselőház hírszerzési bizottságának volt az elnöke.) A 65 éves politikus igazgatói jelölését a szenátusnak még jóvá kell hagynia. Kinevezésének bejelentésekor az elnök azt mondta: „Ő az az ember, akinek igazgatnia kell országunk legfontosabb ügynökségeit ebben a válságos időszakban.” „Goss alaposan ismeri az intézményt, képes felfejleszteni kémhálózatát, nem csak a technikai eszközöket’' - fűzte hozzá az elnök. Michael Moore elmondta, hogy Goss annak idején úgy adott interjút a rendező két producerének, hogy előtte nem nézett utána, milyen cég számára készül az interjú. ERDÉLYI RIPORT Egyeden kabinet sem nyújtott akkora támogatást a határon túli magyarok számára, mint a jelenlegi budapesti kormány ebben a költségvetési évben - mondta Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a nagyváradi hetilap legfrissebb számában. Kifejtette: 2002 májusa, a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta két törekvés érvényesült a hivatal munkájában.. Egyrészt folytatta azt, ami korábban jól működött, másrészt ebben az időszakban új kihívásokkal kellett szembenéznie. „Bárki bármit állít, cáfolhatatlan tény, hogy soha, egyetlen kabinet sem fordított ekkora támogatást a határon túliak javára, mint a jelenlegi kormány ebben a költségvetési évben” - szögezte le Bálint-Pataki. Még nem tudott teljes összeget megnevezni, ugyanis - mint mondta - eddig csak Erdély, a Felvidék és a Muravidék pályázatai érkeztek meg a hivatalba. Egyesek hozzáértése inkább a taktikázásban, mintsem a szaktudásban áll Értelmiségi és politikus A világi értelmiség a felvilágosodás korában lépett az európai színre, és Nyu- gat-Európában versenyre kelt a hatalomért a feltörekvő burzsoáziával. FÓTHYJÁNOS Közép- és Kelet-Európábán nem ütközött hasonló ellenállásba. Meghatározta a nemzet fogalmát, majd jogot formált a kultúra, a gazdaság és a politika meghatározására. Mára ez a szerep hagyományos legitimitást nyert, s nehéz megkérdőjelezni, főleg azért, mert a független értelmiség szerepét ismételten megerősítette a kommunista elnyomás elleni küzdelem és a diktatúra összeomlásában játszott kimagasló szerepük. Demokratikus társadalmi közegben az értelmiség képviselői - orvosok, mérnökök, tanárok, tudósok -, akik egy-egy szakterület ismerői, nagyjából a politikától függetlenül működnek. Itt nyilvánvaló konfliktus van az értelmiségi és a politikus szerepe között. Ebben a közegben az életszférák el vannak különítve egymástól. Az írók, a művészek, a tudósok minőségét nem a politikusok értékelik, hanem a kollégák. Az értelmiségi független és társadalmi szerepe az, hogy a jelen és a közelmúlt kritikája révén tisztázza a fennálló helyzetet, és megfogalmazza a jövő lehetséges alternatíváit, stratégiáját. Nincsenek pártkötődései, így szabadon tudja elmondani véleményét, s töltheti be kritikai funkcióját. A politikus elkötelezett szerepe az, hogy kompromisszumok révén integrálja az érdekellentéteket. A politikában nehéz igazságot keresni, itt csak érdekek vannak, amelyekért gyakran visszaélnek az igazsággal. A politikus hozzáértése inkább a taktikázásban, mintsem a szaktudásban áll. A szaktudást pótolandó alkalmaznak a politikusok értelmiségi tanácsadókat. Csakhogy a posztkommunista rendszerekben a fenti meghatározásokat nem nagyon értik, és a jelenlegi hatalmon levő politikusok nem is sietnek megfelelően értelmezni ezeket, mert így saját státusukat, hatalmukat aknáznák alá. Néhány politikusunk a legutóbbi párkányi értelmiségi találkozón feltette a kérdést: én nem vagyok értelmiségi? A hagyományos demokráciákban vannak politikus értelmiségiek, vagyis olyanok, akik a politika szakértői. A posztkommunista társadalmakban ez a réteg hiányzott, kialakítása többgenerációs folyamat. A jelenlegi politikai színtéren, az amatőr, a profi haszonleső és a megélhetési politikus figurák keverednek, azokkal a valódi értelmiségi politikusokkal, akik már tényleg értik a szakmát. Ezek már nem független értelmiségiek, mert kötelezi őket az ideológia, a pártprogram és a pártfegyelem. A szlovákiai magyar értelmiség a diktatúra bukása után több esetben szervezett értelmiségi fórumot. Ezeken a fórumokon ha volt is kritika, tényfeltárás, az. ott elhangzott elemzések értékelése, a feladatok megvalósítása nem volt határidőhöz kötve, s nem voltak megnevezett felelősök sem. A korábbi fórumokon a politikusok díszvendégek voltak, a legutóbbin Párkányban már többségében ők voltak az előadók is. A hatalom szolgálatába szegődött politikusoknak társadalomkritikát gyakorolni a civil szférában, inkább ambivalencia, mint a demokrácia ismérve. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Politikai képviseletünk szavazóbázisa - egyelőre - állandó, és ha esik, ha fúj, a szavazatok 9-10 százaléka biztosított. Tudvalevő, hogy a politikában az állandóság elkényelme- sít. Egy párt sikerei - ellenzék nélkül - az egypártrendszer tévedhetetlenségének hamis illúzióját keltik. Ezért lenne szükség a független értelmiség kritikájára, elemzésére. Az idő sürget, az Európai Uniónak már ugyan tagjai vagyunk, de ez egy megabirodalom, amely mögött pénzügyi érdekek állnak, és mivel a csatlakozó országok nettó befizetők, a gazdasági fel- emelkedésre még évtizedekig kell várni, az itt élő magyarság pedig elszegényedik. Kisebbségi szinten - a határok légiesítésén kívül - sem várható lényeges változás, hiszen az EU-nak nincs a kisebbségek jogait garantáló törvénye, s ráadásul az EU készülő alkotmányában sincs hajlandóság ezt külön deklarálni. A szerző a Somorja és Vidéke Kulturális Társaság elnöke Tudvalevő, hogy a politikában az állandóság elkényelmesít. Szaddám Húszéin állítólag megsemmisítette valamennyi tömegpusztító fegyverét Nem volt elég pénz a folytatáshoz MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Szaddám Húszéin megbuktatott iraki diktátor 1991-ben, az első öbölháború után megsemmisítette valamennyi tömegpusztító fegyverét - jelentette ki a BBC televízióban Dzsafar el-Dzsafer, az iraki atomprogram egykori irányítója. Az iraki tudós szerint Szaddám 1991 júliusában döntött úgy, hogy véget vet a programnak és minden megmaradt berendezést felszámol. „Mindent megsemmisítettek, oly módon, hogy a program nem indulhatott újra, és nem is indult el ismét soha - mutatott rá az iraki atombomba atyja. - Nem voltak vegyi vagy biológiai fegyverek vagy bármi, amelyet tömegpusztító fegyvernek lehet nevezni.” A programhoz szükséges berendezések az első öbölháború idején megrongálódtak. „A szankciók sújtotta Iraknak nem állt a rendelkezésére elegendő forrás a program folytatásához” - közölte Dzsafar el-Dzsafer. A tudós elmondta, hogy parancsot kaptak, adják át a berendezéseket a Köz- társasági Gárdának, az pedig a berendezések megsemmisítésére kapott parancsot. A BBC munkatársának kérdésére, hogy valamennyi berendezést megsemmisítettek-e, Dzsafer igennel válaszolt. A professzor cáfolta azokat a brit állításokat is, amelyek szerint a megbuktatott diktátor Nigerből kísérelt meg uránt beszerezni atombomba előállításához. Az Irak elleni invázió előtt az amerikai kormány elsősorban az iraki nukleáris fenyegetéssel indokolta a háborút. Az ENSZ fegyverzetellenőrei nem találtak arra bizonyítékot, hogy Irak ismét megpróbált volna atomfegyvereket gyártani. KOMMENTÁR Idézőjeles liberális TÓTH MIHÁLY A parlamenti matematika tudorait már hetek óta foglalkoztatja az ANO-képviselők várható magatartása. A koalíciót még komolyan vevő optimisták szeretnék hinni, hogy Rusko csapatának zöme nem képezi át magát függetlenné, magyarán szólva nem növeli azoknak a honatyáknak a számát, akiknek köszönhetően se hatékonyan működni, se összeomlani nem képes a Dzurinda vezényelte koalíció. Furcsa krízis gyötri a szlovákiai politikát. Ebből talán még De Gaulle se találná meg a kivezető utat, pedig a tábornok mestere volt a válságmegoldásnak. Sokan és sokszor leírták, mit mondott, amikor Párizs számára nemcsak Algéria elveszítése volt a tét, hanem rövidlátó generálisok a francia demokráciát is kockára tették. „Ha egy folyamat nem állítható meg, meg kell gyorsítani.” A szállóigévé vált mondás érvényesítése, persze, némi kurázsi és önzetlenség nélkül elképzelhetetlen. Szlovákia eddig nem szült olyan személyiséget, aki merné vállalni a válság gyorsításának kockázatát, viszont az elviselhetőnél többen vannak, akik „függetlenként” a legtöbbet ígérőre várnak. Elképzelhető eredményes válságmenedzselés 15 év alatt féltucatnyi pártot megjárt haszonlesőkkel? Legyünk jóhiszeműek, tegyük fel, hogy a magát liberálisnak tartó ANO-ban is vannak még nemes eszmények által vezérelt politikusok, akik ha netán távoznak az eljelentéktelenedő pártból, ezt nem azért teszik, hogy a miniszterelnök kilóra megvegye őket. A jó szándék azonban itt már nem elegendő. A szlovákiai politikát teljesen megfertőzte, hogy a 150 tagú parlamentben már most, az ANO igazi kataklizmájának beindulása előtt is van 22 magát félreérthetetlenül ri- száló képviselő, akinek se a koalíció önzetlen erősítése, se össze- omlasztása és így a helyzet tisztázása nem érdeke. Hónapok óta nem múlik el hét anélkül, hogy gazdasági miniszterként az ANO elnöke ne cáfolná anyagi vonzatú konkrét tettel, hogy pártja liberális politikai erő. Az energiaipar privatizálását minden skrupu- lus nélkül úgy vezényli le, hogy a rendszer részvénytöbbségét bármelyik pályázó vásárolja meg is, az mindenképpen állami tulajdonban marad. Ez akkora tranzakció, hogy a röpködő milliár- dokról hallva a kisember legfeljebb a fejét kapkodja, és ha nem akar is, félkézkalmárkodásra kezd gyanakodni. A koreai autógyár telke felvásárlása körüli problémákról értesülve azonban már a közönséges halandó is képet tud róla alkotni, hogy mit értsen azon, ha Rusko azt mondja: liberalizmus. A zsolnai földtulajdonos esetében nem milliárdokról van szó, hanem legfeljebb százezres tételekről. Az ilyen összeg már kézzelfogható. Itt már látja a földje kisajátításával fenyegetett törpebirtokos, mit jelent az, ha Rusko beszél liberalizmusról. Tehát az ANO ma nem ok nélkül tanyázik a népszerűség 5 százalék alatti tartományában. A menteni, ami menthető jelszóból kiindulva Rusko most pártja, az SDKU és a Szabad Fórum erőinek egyesítésére, a Smer ellensúlyának létrehozására tesz kísérletet. Mintha az elmúlt két év alatt már Dzurinda és Simko is nem tett volna meg mindent politikai kétbalkezessége bizonyítására! JEGYZET Kinőttük a várost BUCHLOVICS PÉTER Jópofáskodva most azzal is indíthatnám e glosszácskát: Hunok Párizsban. Merthogy Párkányban gyakran panaszkodnak az ötletszerűen parkoló, szabálytalanul közlekedő, elsősorban túloldali autósokra, ők viszont sűrűn átkozzák a városközpont zsúfoltságát, a bírságoló rendőrök arroganciáját. A pórul járt turisták szerint inkább ők viselkednek hunként, viszont Párkány sem ám Párizs, egyelőre nincs felkészülve akkora forgalom kiszolgálására, mint amilyen a Mária Valéria híd megnyitása óta zajlik a városban. Főszezonban, különösen hétvégéken mindennaposak a dugók, a torlódások, s volt egy-két olyan víkend a Nánai útnál, a fürdő környékén, amikor az állapotok inkább hasonlítottak pokolra, mint normális közlekedési helyzetre. Bár az új parkolási rend bevezetése óta az illetékesek szerint némi javulás állt be, azzal mindenki egyetért: átfogó megoldás kell, nem lehet folyamatosan rögtönözve kordában tartani a felduzzadt közlekedést. Ugyanakkor azt is hozzáteszik: szerintük parkoló már most is van elég, a járművezetők hozzáállásával, a szabályok be nem tartásával van gond. Merthogy mindenki a centrumban akar parkolni, lehetőleg ingyen, a fizetett parkolók ugyanis - mily fura - sosem zsúfoltak. A Vadas fürdőben nemrég egy újabb, ideiglenes parkolót alakítottak ki, ősszel pedig tovább bővítik a területet. A város parkolóórákat készül vásárolni, s a korzó felújításával szintén létesülnének újabb helyek. Ám azért ez sem megy majd simán: egyrészt néhány útszakasz esetében a város és az állami útke- zelőség közt még mindig nem végleges a tulajdoncsere, másrészt pedig a korzó felújítása is csúszik. Sokak tartanak attól is: a Szent István és a Tűzoltó utca még akkor sem fogja bírni a terhelést, ha ezeken a szakaszokon egyirányúsítanák a forgalmat. Csak nehogy akkor derüljön ez majd ki, amikor már felújítják a korzót. Egy biztos: strandidényben duplájára nő Párkány lélekszáma, volt hétvége, amikor több mint tizenkétezer ember fordult meg - csak a fürdőben. Mindenki óhaja, hogy kulturált, kellemes környezetben éljen, mozogjon, parkoljon, ne egy idegbajos káoszban. Ideje felkötni a gatyát, s megszüntetni a jelenlegi ál-- lapotokat, hosszú távon is. Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza)
