Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-11 / 185. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 11. Beiratkozási körkép a Komáromi járás óvodáiban Marcelháza és Hetény Azokban a községekben, ahol két óvoda működik, általában konkurenciát jelent egymásnak a két intézmény. így van ez Marcelházán is, bár a két óvoda közti elég nagy távolság amúgy sem tenné lehetővé a szorosabb együttműködést. Marcelháza, Felszabadulás téri óvoda: A két magyar csoporttal működő óvoda ugyan 51 beíratott gyermeket tart nyilván, ám rendszeresen csupán körülbelül 35 látogatja az intézményt. Jövőre várhatóan 40 beíratott gyermek lesz. A roma szülők általában az első befizetések után kiveszik csemetéjüket az intézményből. „Az étkezési támogatás bevezetése talán javít valamit a helyzeten” - véli Tóth Boglárka igazgatóhelyettes. Az igazgatóhelyettes elmondta: míg 2000- ben 40 gyermek született a faluban, 2002-ben csak 28. Felső sor balról: Németh Ferenc, Szőcs Máté, Marcinkó Nikolas, Téglás Dominik, Szabó Bianka, Bokor Viktória, Lakatos Katalin. Abó sor balról: Kovács Viktória, Keszegh Mónika, Balogh Norbert, Góth Géza, Kecskés Ádám, Hajtman Bianka. A felvételről Rockár Viktor és Répás Márk hiányzik. Marcelháza, Hársfa sori óvoda: A kétosztályos óvodában egy magyar és egy szlovák csoport működik. Az előbbit 21 gyermek látogatja, közülük idén 10 ballag. Góth Magdolna óvónő tájékoztatása szerint jövőre is hasonló létszámra számítanak. „Néhány évvel ezelőtt még három csoportunk volt, de gyerekhiány miatt egyet meg kellett szüntetni - mondta. - Reméljük, a szociálisan rászorult családból származó gyermekek részére megítélhető étkezési támogatásnak köszönhetően ismét növekszik majd a létszám. Fent balról: Varga Réka, Mészáros Bernadett, Baglyos Nikoletta, Gál Piroska, Vörös Boglárka. Lent balról: Kiánek Márk, Papp János, Szabó Dominik. Rajtuk kívül Czibulka Bernadett és Virág Balázs lesz még elsős szeptembertől. Hetény: A kétosztályos óvodát 35 gyermek látogatja, közülük idén 8 ballag. A behatások alapján szeptemberben 37-es létszámra számít Gáspár Katalin igazgatónő. A születések számának csökkenését itt is érzik, hiszen 2001/2002- ben még három osztállyal működött az óvoda. Az iskola kezdeményezésére az utóbbi hónapokban a jövendő elsősök hetente iskolai előkészítőbe jártak. Az igazgatónő szerint a gyerekek nagyon élvezték a foglalkozásokat, megismerkedtek majdani tanító nénijükkel és az iskolai környezettel, (vkm) Fent balról: Szabó Zoltán, Andruskó Tamás, Novák Bálint. Alul balról: Mokos Jadranka, Bakulár Ádám, Dékány Barbara, Papp Attila. A képről hiányzik Pákozdi Fanny. (Vas Gyula felvételei) Úgy is javítható az írás, hogy egyetlen betűt le nem írunk - vallja Szenczi Edit és Bondor Eszter ______________________________________________Szülőföldünk 27 Idegrendszer-fejlesztő terápia Bondor Eszter (balról) és Szenczi Edit elsősorban a budapesti terapeutaképzőben szerzett tudásukat használják a foglalkozás során (Szőcs Hajnalka felvételei) Hetente háromszor különleges tornaórával kezdik a napot a Galántai Magyar Nevelési Nyelvű Óvodában. A gyerekek a tornaszőnyegen ülve, fekve tornásznak, vállat emelgetnek, fejet forgatnak, hason fekve a homlokukat hol a szőnyegre fektetik, hol meg felemelik. GAÁL LÁSZLÓ Négykézláb közlekednek, és hasonló egyszerű mutatványokat produkálnak az egyik ovis kislány anyukája, Bondor Eszter útmutatásai szerint, aki mozgásterápiát végez a kicsikkel. A reggel nyolctól kilencig tartó foglalkozásra a gyerekek tornaruhában, jókedvvel készülődnek, és a legtöbben nevetve, mosolyogva végzik a gyakorlatokat, amelyeket Eszter mutat nekik. A bemelegítés után olyan gyakorlatok jönnek, amelyeknél nem automatikusan utánozzák az oktatót, hanem az eszüket is használniuk kell. Van olyan gyakorlat, amelyiknél Eszter versikét mond, és amikor azt normális hangerővel kántálja, a gyermekeknek lábujjhegyen kell körbe-körbe gyalogolniuk, amikor pedig hangosabban, guggolva mennek előre. Amikor megint halkabban mondja a verset, négykézláb mennek a lurkók, ha pedig csak suttogja, hátrafelé indulnak. Persze akad, aki eltéveszti vagy későn reagál, amit kuncogás kísér, de mindannyian igyekeznek megfelelni a feladatnak. A torna része a trampolinon való ugrándozás is. Nem ugrabugrálás, mert ennek is megvan a maga célja: a zárt lábbal, terpeszben, guggolva, váltott lábbal való ugrálás nemcsak a ügyességet, hanem az odafigyelést, a szellemi tevékenységet is fejleszti. Bondor Eszter hetente háromszor jár hasonló gyakorlatokat végezni a gyerekekkel a galántai óvodába, ezenkívül Galántán és Vágsellyén mozgásterápiát is folytat, amelyen tanulási és magatartászavarral küszködő gyerekekkel foglalkozik. Barátnője, Szenczi Edit Dunaszerdahelyen folytat hasonló terápiás foglalkozást. Munkájukhoz mindketten a budapesti Alapozó Terápiák Alapítvány terapeutaképzőjében szereztek képesítést, ahol Marton-Dévényi Éva ideggyógyász vezetésével folyt a felkészítés. Tudomásunk szerint hasonló terápiával Szlovákiában egyelőre csak ők ketten foglalkoznak, Magyarországon azonban több mint tízéves hagyománya van ennek a módszernek. „A mozgásterápia öttől tizenhat éves korig használható a gyerekeknél. Jól érvényesíthető az iskolaéretlen vagy mozgásügyetlen gyerekek esetében, továbbá a ki nem alakult dominancia esetében, vagyis a torna besegít a vezető kéz vagy láb dominanciájának megválasztásában - avat be a terápia rejtelmeibe Szenczi Edit. - Az iskolában besegít a beszédfejlődésben visszamaradt gyerekeknek, jól tudja segíteni a logopédus munkáját. A torna segít abban, hogy gyorsabban beépüljenek a hiányzó hangok, de besegít az olvasás- és írászavarokkal küszködő gyerekeknek is. Úgy, ahogyan a mozgást segítjük összerendezni, az írás is kifinomultabbá válik. Sikerrel alkalmazható a módszer a hiperaktív gyerekeknél is.” Amit Bondor Eszter az óvodásokkal csinál, még nem terápia, csupán ügyességfejlesztés. „Ez hetente háromszor egy órában nagy csoportban, tíz-tizenkét gyerekkel végezhető, és igazán mélyen nem nyúl bele a gyerekek idegrendszerébe, inkább az ügyességet fejleszti - magyarázza Eszter. - A terápia kisebb csoportokban, hetente háromszor két órában végezhető. Ennek az a lényege, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori mozgások ismétlésével újra beindítjuk az idegrendszer fejlődését. Feltételezhető, hogy „téves” kapcsolatok jöttek létre az idegsejtek között, vagy nem elég sűrű az idegsejtek közötti szinaptikus hálózat. A rendes fejlődés lényege ugyanis, hogy az idegsejtek között minél több összeköttetés jöjjön létre. Azzal, hogy a gyereket csecsemőkorában valamilyen trauma érte, baleset, súlyosabb fertőzés vagy bármi más, megakadhatott a mozgás fejlődése, letapadási pontok jöhettek létre, de ez a lemaradás csak később érzékelhető, amikor iskolába kerül a gyerek. Aais okozhat lemaradást, ha a gyereknek a .fejlődéséből kimaradnak a természetes csecsemőkori mozgások, a kúszásmászás. Például amikor éppen csak elkezd kúszni, és a nagymama már felállítja, hogy két lábon próbáljon járni. Aztán később, a terápiával újra végigmegyünk a mozgásfejlődés egyes fázisain.” Az említett óvodai foglalkozáson is volt olyan feladat, amikor a gyermeknek hanyatt fekve csak a fejét kellett úgy felemelnie, hogy a lábujját nézze, ami annak a csecsemőkori mozgásnak az utánzása, amikor a kisgyerek ismerkedni kezd a környezetével, és felemeli a fejecskéjét. Közben a ritmusérzéket, a térbeli tájékozódást is fejlesztik, és sokszor a mozgást beszéddel is összekapcsolják. Ha egy szülő azzal keresi fel a terapeutát, hogy a gyermeke „lassú”, de amúgy okos is, ügyes is, csak az iskolában nem győzi időre befejezni a dolgozatát, mert figyelmetlen, az üyen gyerekkel egyórás vizsgálatot végeznek, és a gyerek mozgásáról meg tudják állapítani, hogy hol tart az idegrendszer fejlődésében. „Akkor jövünk rá - magyarázza Edit - , hogy ronda, olvashatatlan az írása, mert hogyha a nagymozgásokat nem képes rendesen elvégezni, hogyan tudna az olyan finom mozgásra odafigyelni, mint az írás. Ekkor elkezdjük a heti háromszor kétórás terápiás fejlesztést, és két-három hónap múlva már látható javulás állhat be.” Szenczi Edit egy konkrét eredményt is megemlít: „Volt egy ilyen esetem, amikor a kislány elújságolta, hogy a tanító néni azt mondta, nem is hiszi, hogy ez az ő füzete, annyira megjavult az írása. Ahogy ügyesedik a gyerek a tornában, egyre ügyesebb az iskolában is, ezáltal kinyílik, magabiztosabb lesz. Az érdekes, hogy úgy rendeződik össze az írása, hogy a gyakorlatok során egy betűt le nem íratunk vele, csak tornázunk.” Az is jó ebben a terápiában, hogy a tornára mindig könnyebben rávehető a gyerek, mint ha ugyanannyi időt írnia vagy olvasnia kellene. Eszter és Edit együttműködnek két győri gyermekgyógyásszal, Schneider Júliával és Simon Ferenccel, akik beszédértés-fejlesztéssel foglalkoznak. Ha a galántai vagy a dunaszerdahelyi foglalkozásokon észreveszik, hogy a gyereknek a hallásával, a látásával, a beszédészlelésével vagy a beszédértésével van gond, elküldik Győrbe, ahol megvizsgálják a hallását, a látását, idegorvosi vizsgálatot végeznek, és beindítják a gyermeknél a beszédpercepció-fejlesztést. És ebbe a fejlesztésbe is besegít a mozgásterápia. A gyerekek élvezik a terápiás mozgást „Sikerrel alkalmazható a módszer a hiperaktív gyerekeknél is.”
