Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-10 / 184. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS IC 18 Sport Hammeri László szinte örökös szövetségi kapitányként már ötvenkét éve a magyar sportlövészet kulcsfigurája Elcsábította a lőporfüst szaga Élete összefonódott a ma­gyar sportlövészettel. Benne és vele él több mint fél évszázada. Hatvankét évesen sem a távozás gon­dolata foglalkoztatja, ha­nem a következő tenniva­lók. Hammeri László, To­kió (1964) olimpiai bajno­ka, szinte örökös szövet­ségi kapitány. Vele beszél­gettem. J. MÉSZÁROS KÁROLY Meddig kíván szövetségi kapi­tány maradni? Ez még nem foglalkoztat, sok­ban függ attól, hogy milyen ered­ményeket érünk el az athéni olim­pián, hogyan alakul a sportág sor­sa. Úgy érzem, a sportlövészet az életem. Ötvenkét éve vagyok ben­ne. Ha még egy-két esztendeig ma­radok, az már a múlthoz képest nem olyan sok. Szeretnék még dol­gozni ebben a sportágban. Az 1996-99-es kinn létét leszámítva Magyarországon együttvéve már huszonöt éve szövetségi kapitány. Ebben, fel­tételezem, verhetetlen a hazai szakvezetők között... Eltalálta. Már ranglistavezető vagyok. Török Bódog, a női kézi­labda-válogatott egykori szakveze­tője volt huszonnégy évig szövetsé­gi kapitány. Hogyan lehetett ezt ilyen hosszú ideig kibírni? Hetvenhat végén, amikor felkér­tek ennek a posztnak a betöltésére, három dolog közül kellett válasz­tanom: hogy orvosként folytatom- e, megpróbálom-e versenyzőként kiköszörülni a montreali olimpiai csorbát, vagy főállásban leszek szövetségi kapitány. Akkor elvál­laltam. Nem edzői képesítéssel, hanem huszonöt éves versenyzői múlttal. Később életem részévé vált, napjaim meghatározója lett. Van egy olyan mondás: „Aki egy­szer megszagolta a lőporfüst sza­gát, nem tudja otthagyni.” Én ilyen vagyok. Tényleg ez az életem. Bol­dog ember vagyok, mert azt csiná­lom, amit szeretek, abban tevé­kenykedem, ahol voltak eredmé­nyeim - versenyzőként és kapi­tányként is. Nem túlságosan egyhangúak a kapitány hétköznapjai, mint­hogy a lövészet sem tömegvonzó adrenalinsport? Mindig van valami. Irodámban nincs helye az unalomnak. Elég nagy a válogatott keret, több mint száztagú létszámmal. Nincs olyan nap, amikor ne akadna valaki, aki megpróbálja velem megosztani a gondját, vagy éppen az örömét, el­foglaltságot szerez nekem. Négyen vagyunk főállásban a szövetségen, ezért rám is jut elég szervezőmun­ka. Naponta egy kétezres lélekszá­mú szlovák faluból, Pilisszentke- resztről járok munkába. Lőni is szokott még? Évente egyszer, légpuskával. A novemberi öregfiúk-öreglányok bajnokságon. Az indulhat, aki öt éve nem aktív versenyző. Nyolcva- nan mindig összejövünk. Mi történne, ha egyik napról a másikra hátat kellene fordítania a sportlövészetnek? Meglennék nélküle, mert arány­lag kiegyensúlyozott ember va­gyok. Megvan egy nyugodt családi hátterem, házam, egy két és fél éves kisfiam. Harmadik házassá­gomban élek. Mindegyikből van egy gyermekem: az elsőből egy lány - az orvosin végez, a második­ból egy érettségiző gimnazista fiú. Előző feleségem, Flórián Éva, a mostani, Joó Éva, mindketten ki­váló sportlövők, világbajnoknők. Nagyon hiányozna a sportlövészet. Biztosan keresném a kapcsolatot a visszatérésre, ha szövetségi kapi­tányként nem folytathatnám. Egykoron az orvosi pályáról is lemondott a mostani szerep­köre javára. Ha történetesen akkor még nem olimpiai baj­nok, rá se szánta volna magát erre a lépesre? Ötkarikás elsőségemmel meg­változott az életem. Rengeteget köszönhetek aranyérmemnek, a lövészetnek. Ezt próbálom kicsit visszaadni. Ettől függetlenül elvál­laltam volna a kapitányi posztot. Mert megragadott a lövészet lé­nyege, amely hallatlan önfegyel­met, önuralmat, önismeretet köve­tel. Nem balhéktól zajos a sportág, mert fegyelmezett emberek űzik, hiszen az élet kioltására alkalmas eszközzel dolgoznak. Tehát ná­lunk a fegyelem alapvető tényező. Valójában erre is nevel a sportlövé­szet, ezért nagyon jó a fiataloknak. Engem ez ragadott meg belőle. Negyven év elteltével mi kitö­rölhetetlen tokiói aranyélmé­nyei közül? Amikor letettem a fegyvert, és kijöttem a lőállásból, s hátrafordul­va láttam, hogy harminc-negyven ember állt mögöttem, már sejtet­tem: itt valami történt. A verseny alatt sikerült annyira kikapcsolód­nom, hogy szinte géppé váltam. Fogalmam nem volt arról, hogy hányadik lövésnél tartok, hány hi­bám van, mit csinálok. Úgy mond­tam ezt annak idején: leengedni a függönyt, és csak saját magammal, a lőtáblámmal foglalkozni. Ez sike­rült. Csodálatos érzés volt tudato­sítani, hogy nyertem. Máig őrzöm magamban, akárcsak a dobogón eltöltött percek emlékét. Azt kívá­nom, minél több magyar sportlövő élje át ezt a pillanatot. De élénken él bennem a verseny nyitánya is. Roppant nehéz elkezdeni egy nagy viadalt. Egy olyan sportágban, ahol az abszolút idegfeszültség mellett az abszolút mozdulatlan­ság elérésére van szükség. Olyan­kor az ember még a szívverését is észlelve arra törekszik, hogy a fegyver mozdulatlanul ott álljon, és találja el a tizenkét milliméter átmérőjű tízest. És minél többször. Ha egy-két lövést leadunk, utána már elindul a kis gépezet. Ennek átvészelése a legnehezebb. Ha va­laki itt hibázik, máris hátrányba kerül. Minek szorít még helyet életé­ben a sportlövészet mellett? Sok időm nem marad másra. Be­leférnek a gyerekeim, nagyon jó­ban vagyunk, egymást is nagyon szeretik, bár különböző anyáktól vannak. Imádok vezetni, főleg éj­szaka. Megfontoltan, és inkább hosszú távokat. Elmegyek akár Londonba is autóval. Ha kell, meg­pihenek, majd újra folytatom. Sze­retem a természetet, hisz azért is költöztünk Pilisszentkeresztre, gyönyörű erdőszéli környezetben lakunk. Szeretem az állatokat is, a lovakat, a kutyákat. Lovam nincs, de kutyám van. Még Új-Zélandról hoztam. És szeretek mindent, ami a vízzel kapcsolatos. Valamikor úsztam, vízilabdáztam... Vadászni nem szokott? Nem. A hatvannégyes olimpia után elvittek megmutatni. Nem is vadász, inkább rapsic volt az illető. Látott szaladni egy nyulat, próbál­ta eltalálni, de nem tudta. Utána odaadta a puskát, kénytelen vol­tam meglőni a szerencsétlen álla­tot. Megköszöntem. Mondtam: ne­kem ez az egy lövés elég volt, én többet nem vadászom. Csak szövetségi kapitány, vagy edzői teendőket is vállal, netán akadnak tanítványai? Versenyzőim nem lehetnek. Fel­üthetné fejét az elfogultság, ezért ezt tiltja a belső szabályzat. Két fe­leségem lövő, néha megvitatjuk a dolgokat, de nekik megvan a saját edzőjük. Tanácsot persze minden­kinek adok. Trénerként a nemzet­közi szövetség megbízásából utaz­tam fejlődő országokba, ahol az edzőknek tanfolyamokat, a ver­senyzőknek edzőtáborokat tartot­tam. így jutottam el Új-Zélandra is. Ténylegesen nem orvos. Szö­vetségi kapitányként is gyako­rolhat valamit ebből a hivatás­ból? Aki ennek tanul, azt nem lehet soha elfelejtem. Rögződik benne a segíteni akarás, a tanácsadás a rá­szorulónak. Én ezt alapszemlélet­nek tartom az életemben. Jó, ha a szövetségi kapitány orvos? Lehet hasznosítani. Például a terhelésben. Mert a jó orvos vala­hol lélekbúvár is. Azért a szövetsé­gi kapitánynak nem árt, ha konyít valamit ehhez a területhez is. Sportolóként az volt a ve­zérelve, hogy versenyzés köz­ben nem figyelte az eredménye­it, s mindig a következő lövésre összpontosított. Szövetségi ka­pitányként milyen alapelvhez igazodik? A csapatmunka híve vagyok. Az edzőkollégákkal és a versenyzők­kel is. Tehát társnak tekintem őket. Először megbeszélem velük a dol­gokat, de azért valahol érvényesí­tem az akaratomat, ugyanakkor hagyom befolyásolni is magamat mások véleménye által, hallgatok a tanácsaikra. Aztán kialakul egy közös elképzelés a legjobb edzők­kel, s utána a versenyzőkkel is át­veszem, felvázolva a célokat. Ezt szeretném folytatni. De fontosnak tartom a következetességet, a jó vi­szony tartását mindenkivel, még azokkal is, akikkel különben nem lennék jóban, de a sportág érdeke ezt kívánja. Ugyanakkor a támoga­tókat, segítségadókat is keresem, hogy minél nagyobb anyagi hátte­re legyen a sportágnak. NÉVJEGYKÁRTYA NÉV: Hammeri László. SZÜLETETT: 1942. február 15., Budapest. CSALÁDI ÁLLAPOTA: nős. KLUBJAI: Ganz Villamossági Művek, MHSZ, Újpesti Dózsa LEGJOBB EREDMÉNYEI: olimpiai bajnok (1964 - Tokió, kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni), olimpiai ezüstérmes (1968 - Mexikó­város, kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni), olimpiai bronzérmes (1964-Tokió, kisöbű sportpuska, összetett, egyéni), világbajnoki bronzérmes (1974 - Bern, kisöbű sportpuska, álló, csapat), Euró- pa-bajnoki bronzérmes (kisöbű sportpuska, térdelő, csapat), 37- szeres magyar bajnok. PÁLYAFUTÁSA UTÁN: szövetségi kapitány 1976-1996, 2000-. Közben Új-Zélandon vállalt edzőséget. MEGKÉRDEZTÜK Hogyan tölti az olimpiai megnyitó előtti napokat? edzőtáborból. Pálkovács Zol­tán válogatott cselgáncsozó: Csütörtökön érkeztem haza Ji- cínből, az utolsó Azóta már csak könnyebb gyakorlásokat végzek, egy kis súlyzózás, egy kis futás, kikapcsolódásképpen pedig foci. Sokat pihenek, hiszen már nem kell semmire se hajtani. Persze vigyázok a súlyomra, hogy ne szaladjon fel a verseny előtt. Augusztus 6-án ünnepelte a születésnapját. Mi volt a leggyakoribb jókívánság? Mindenki megemlítette az olimpiát, sok sikert kívántak, hogy minél jobban szerepeljek. Sokan gratuláltak, voltunk is kint ünnepelni, de persze csak visszafogottan. Figyeli az ellenfelei formá­jának alakulását? Most már nincsenek verse­nyek, így semmi hírt nem ka­pok róluk. De Japán a dzsúdó hazája, így valószínűleg na­gyon erősek lesznek az olimpi­án. Különösen igaz ez az én súlycsoportomra, a 100 ki­lósokra, itt Koszéi Inoue a leg­nagyobb esélyes, de Kovács An­tal is ellenfelem lesz. (bt) Balázs Péter nagymegyeri súlyemelő csúcsai Ritka bravúr Stavengerben ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Nagymegyer. Tavaly anyagiak híján nem küldte ki a szövetség a korosztály kontinensviadalára, idén azonban már bizonyíthatott a 17 éven aluli fiúk stavengeri Euró- pa-bajnokságán a nagymegyeri Balázs Péter. És bizonyított is! A 85 kilósok között 15 induló társaságá­ban a tizedik helyen végzett, de még ennél is fontosabb, hogy köz­ben két szlovák csúcsot javított, 7,5 kilogrammal megtoldva egyéni legjobbját. Új ifjúsági rekordja összetettben 247,5, lökésben 135 kiló. „Nagyon büszke vagyok Pé­terre, aki ritka bravúrt hajtott vég­re a norvég városban - kommen­tálja védence teljesítményét Buzg Lajos edző, aki a válogatott szakví zetőjeként is jelen volt Skandináv ában. - A kiküldetési szintnél i jobb eredményt ért el, ami a viláp versenyeken nem jellemző a szlc vákiai súlyemelőkre. Korábba csak egyszer fordult elő üyen bn vúr: fiam, Gábor nevéhez fűződik. Azt is elárulta, hogy Balázs löké közben sérülten birkózott meg csúcsot jelentő tárcsával, s végi nyolchónapos felkészülése mej hozta a kívánt eredményt. A nagy megyeri közgazdasági szakközép iskola harmadikosa jól tanul, egyá talán nem bőbeszédű, a súlyemel pódiumon elért eredményei azor ban sokatmondóak. (jmk) SPORT A KÉPERNYŐN STV 2 - 21.30: Út Athénba (olimpiai stúdió) EUROSPORT - 17.00: Eurogó- lok (összeállítás) 18.00: Női súlyemelés, Euró­pa-bajnokság(+ 75 kg) (felvé­telről) GALAXIE SPORT - 15.00: Fér­fi tenisztorna, Toronto, döntő (felvételről) Az amerikai Andre Agassi nyerte a Cincinnatiban rendezett, 2, millió dollár összdíjazású férfi tenisztornát, miután a fináléba 6:3, 3:6, 6:2-re legyőzte az ausztrál Lleyton Hewittot (Reuters-felvétel „Szeretnék még dolgozni ebben a sportágban” (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents