Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-10 / 184. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 10 14 Riport Trinecben bebizonyosodott, hogy sikeres lehet az egészségügy átalakítása - nincs pénzért vásárolt előny, mégis elégedettek az orvosok és a páciensek is Ahol a fehér köpeny rangot jelent Nem vágyódik vissza a szakmába, a kórház, az rt. vezetése égés embert igényel - Marek Potysz igazgató Az egészségügyi reformmal nyűglődő Szlovákiában szinte elképzelhetetlen egy olyan gyors színvonal-emelkedés, mint amilyen a trineci vasmű volt üzemi kórházban ment végbe, miután Marek Potysz altató főorvos néhány lelkes kollégájával 1993-ban privatizálta a négy alaposztályos, veszteségesen üzemelő, csaknem százesztendős egészség- ügyi intézetet. PÉTERFI SZONYA- Ma már nevetve mesélem, mennyire nehéz volt az első év. A kórházon belül gazdasági átvilágítást végeztünk, de menet közben azonnali szemléletváltásra is szükség volt. Az első perctől fogva betegközpontú kórházat akartunk kiépíteni, olyant, amelyben minden az ügyfél érdekében történik, ám külön hangsúlyt kapott a személyzet szakképzettsége. Tudtuk ugyanis, hogy a konkurenciaharcban kizárólag magas szintű szolgáltatásokkal érhetünk el nyereséget és csak így fejlődhetünk - emlékezett az indulásra a több mint két méter magas kórházigazgató, aki egyben az Euromednet Rt. elnöke is. (Az Rt. jelenleg hat kórház tulajdonosa, illetve bérlője vagy üzemeltetője, további négy intézménnyel pedig szorosan együttműködik.) Az rt., melynek egyedüli részvényese a trineci Nemocnice Podlesí, büszkén vállalja, hogy nemcsak a krízishelyzetből vezeti ki a kórházakat, hanem gazdaságilag stabilizálja is őket.-Az anyakórházban, a Nemocnice Podlesíban egy év kellett ahhoz, hogy kilábaljunk a nehézségekből, a többi intézetben az átalakulás már csak három hónapot vett igénybe. A gazdasági sikereken kívül fontosnak tartottuk a cégen belük kultúra meghonosítását - hangsúlyozta Marek Potysz. Szimpatikus egyszerűséggel, lelkesen adja közre 11 évnyi tapasztalatait, s míg hallgatom, óhatatlanul a komáromi kórházban történt „földrengés” jut eszembe, a majd kétszáz alkalmazott elbocsátása. Nem csoda, hogy nyomban a túlfoglalkoztatottság kérdése is érdekelt. - Nem mondtunk fel tömegesen az embereknek, bár volt egy kis mozgás. De mert 10 intézetet felügyelünk, az alkalmazottakat el tudtuk helyezni. Nem létszámleépítéssel érünk el kiegyensúlyozott gazdálkodást, nyereséget, hanem kemény munkával. Nincs hálapénz Az igazgató büszkén mondja: rövid időn belül a legjobb szakemberek közül válogathattak, hiszen a Podlesí kórház, amely a szív- és érbetegségek kezelésére szakosodott, fogalommá vált Csehországban. - A legjobb orvosok dolgoznak nálunk, ám olyan feltételeket teremtünk itt számukra, hogy ne kelljen egyéb megélhetési forrásokat keresniük. Tudatosítjuk, hogy 14 esztendős felkészülés után lesz valakiből kész orvos. De gyakran, bármennyire jók a szakmában, az orvosok nem tudnak érvényesülni munkahelyükön, hiszen nehéz áttörni az idősebb kollégák, főorvosok hierarchiáját. Mi épp őket szólítjuk meg, illetve ők jelentkeznek. Megfizetjük őket, kétszer annyit keresnek, mint az állami kórházakban dolgozók, kapnak autót, mobiltelefont, ha kell, lakást, ám ennek fejében négyszer többet dolgoznak, mint másutt. Cégstratégiánk további alappillére a korrupció elleni küzdelem. Állítom, nálunk nincs paraszolvencia, pénzért vásárolt előny, gyorsabb ellátás. Aki netán vét, azonnal veheti a kalapját, távoznia kell - hangsúlyozta. Másképp, jól Az igazgató optimista beszámolója azt a látszatot keltheti, hogy Csehországban megoldódott a transzformáció kérdése, nincs szükség 20 és 50 koronás térítésekre, gyógyszer-önrész fizetésére. A siker kulcsa az alulról jövő reform. Amikor feszegetni kezdtem ezt a kérdést, Marek Potysz doktor elneveti magát. - Az 1989-es rendszer- váltás Csehországban és Szlovákiában egyaránt meghozta a demokráciának nevezett kapitalizmust, miközben a kórházak „szocialisták” maradtak. Ez pedig a piacgazdaságban gondokat okoz. Mi tagadás, az emberek arra hivatkoznak, amit 40 évig beléjük sulykoltak: ha megbetegszenek, majd az állam gondoskodik róluk, meg hogy az ellátás ingyenes. Soha nem volt az. Tény, a Szlovákiában bevezetett önrészfizetés gazdaságilag nem segít az ágazatnak, de talán arra jó, hogy kissé fegyelmezze a betegeket. Mert amit nem ingyen kap az ember, azt jobban megbecsüli. Nem méltatom az önök reformját, mert bár néhány szakértőt ismerek, pontos ismereteim nincsenek. Mindenütt nehéz Az egészségügyi ellátás szavatolása egyre körülményesebb. Egyrészt a népesség korosodása, másrészt a súlyos krónikus betegségek gyakorisága miatt. Világszerte egyre több a rákos, a cukorbeteg, az allergiás, stb., gyógyításukat nem lehet egyszeri kórházi beutalóval letudni, a hosszan tartó kezelés milliókra rúg. A kiadásokat az ágazat rohamos fejlődése is növeli, egyre jobb diagnosztizáló műszereket, hatékonyabb gyógyszereket fejlesztenek ki a kutatók. Az emberek pedig tájékozottak, követelik a korszerű vizsgálati eljárásokat. Ehhez pénz kell, a társadalombiztosításból azonnal nem futja mindeme. Ezért nem kell kétségbeesni, ha a nem sürgős műtétek várólistákra kerülnek. Az igazgató és csapata úgy véli, az egészségügyi szolgáltatások nyújtását az államnak csak felügyelnie kellene. A játékszabályok felállításával, betartatásával, a lakosság megfelelő, székes körű tájékoztatásával kellene foglalkoznia, és nem kórházak üzemeltetésével. Felelősségérzet Jogosan büszkék az elért sikerekre, megküzdöttekérte. - Mindig akadnak, akiknek nem tetszett és nem tetszik az ágazaton belüli magánosítás, akik azt hangoztatták, magántársaságunk csak a jól tejelő, lukrativ osztályokat mazsolázza ki. Holott mi hosszú távra rendezkedtünk be, tudjuk, hogy a sikeres tevékenység alapkövetelménye a felelősségérzet. Nem vagyunk szerények, hiszen 1 millió lakos betegellátására rendezkedünk be, s részeredményeink - egyre több beteg választja kórházaink valamelyikét - biztatóak. Békés egymás mellett élés Megtudtuk, a múltban a legnagyobb ellenfelük a helyi ún. városi kórház volt, hiszen ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtotta, mint a magánkézben lévő intézet. Ezért kellett váltaniuk. Éspedig úgy, hogy ebből haszna legyen mindkét intézménynek. A sebészet, bel- és ideggyógyászat, illetve a rehabilitáció megszűnt, és kardiológia, szívsebészet, miniinvazív osztály és érsebészet működik a Nemocnice Podlesí-ben. Hogy a fiatal menedzsercsapat ért az átalakításhoz, az is bizonyítja, hogy a 2000- ben és 2001-ben restrukturalizált morvaországi kórházak, pl. a Cesky Tésín-i, az ostravai, a Novy Jicín-i, a Valaské Mezirící-i intézetek mára korszerűvé, sikeressé, nyereségessé váltak. Jó példa erre a Cesky Tésín-i városi kórház esete is, melynek irányításával a városatyák - főleg a szakértelemhiány miatt - nem tudtak mit kezdeni. - Felkerestek bennünket és segítséget kértek. Lefektettük a közszolgálati és magánszektor közötti partnerkapcsolat alapjait, bérbe vettük az intézetet és átalakítottuk. Bezártuk a kisteljesítményű szülészetet és a sebészeti osztályt, ma csúcsminőségű szolgáltatást nyújtunk a belgyógyászati, rehabilitációs és utógondozó részlegeken. Mert a régióban ezekre volt igény. A kórház gazdaságüag fellendült, kis nyereséget termel, műszereket vásárolhat, fejlődhet. Az igazgató szóba hozta, hogy rengeteg papírmunkát kellett és kell elvégezni, kemény tárgyalásokat kell folytatni az egészségbiztosítókkal, de végső soron ma már belátják ők is: hasznot hoz a jó üzemelés. A Novy Jicín-i kórház, amely 2001-től a régió onkológiai központja, 2004-től a legkorszerűbb radioterápiás (lineáris gyorsítóval) kezeléseket nyújtja. Az az ostravai kórház, amelyet meg akart az állam szüntetni, a holding részeként 2003-ban gasztroenterológiai ellátásra szakosodott, rendelőit korszerűsítették, közel 4 millióért műszereket, enteroszkópot, nagyí- tós kolonoszkópot, 1 millióért lapa- roszkópot vásároltak. Határokon átnyúló tevékenység A sikercsapat azt tervezi, hogy előbb-utóbb kiterjeszti tevékenységét a határokon túlra, trineci székhelyüktől Szlovákia 20, Lengyelország 6 kilométernyire fekszik. A jelenleg politikailag deklarált határokon átnyúló együttműködés a gyakorlatban nem működik, Lengyelországban egy sor jogi akadályba ütköztek. - A legfőbb gondot a minőség eltérő megítélése jelenti. Mert igaz, hogy a lengyelek ügyelnek a várótermek kényelmére, ám az ellátás minőségével nem nagyon törődnek. Alacsonyabb szinttel is megelégedtek volna, ám a mi szakorvosaink nem tudnak kevesebbet nyújtani annál, amit ni lünk megszoktak. Egyre több beteg választja a magánkórházakat Csehországban nem csak elvbe választhat orvost, kórházat a bete; s ebből az Euromednet Rt. alá tar tozó intézetek is profitálnak. - Mir den igyekezetünk arra irányú hogy az ügyfeleink elégedettek le gyenek. Ha pedig ők azok lesznel mi is elégedettek és anyagilag is s keresek leszünk. Mert vállalni kel nem csak küldetésről, szakmai et káról van szó, hanem gazdasági él dekről is. A legkorszerűbb gyógymódok Simona Soucková, a kórház szc vivője kíséretében járjuk végig kórház új szárnyát, a kardiocem rumot. Mariann Branny kardiolc gus főorvos a beteg felkészítés közben magyarázza, mennyire k mélő beavatkozások segítségév* vizsgálják a szív- és érbetegeket.. nálunk annyit hangoztatott egynt pos sebészeti beavatkozásokat központban a kezdettől fogva vé; zik, a betegek kényelmes körtei mekben, szakszemélyzet felügy* lete alatt pihennek. - Minder megteszünk a páciens gyógyulást ért. Az orvos számára fontos, hog tudását a legkorszerűbb körűim* nyék között kamatoztathatja, jó él zés, hogy munkáját szakmaik; anyagilag elismerik. Nálunk a fehe köpeny valóban rangot jelent. Marian Branny főorvos, a legnagyobb morva kardiocentrum értelmi szerzője A beteget a legkorszerűbb műszerekkel vizsgálják, kezelik A trineci Nemocnice Podlesí (Somogyi Tibor felvételei
