Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-07 / 182. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 7. Vélemény és háttér 7 HÉTVÉG(R)E Kis nacionalista kérdőív TALLÓZÓ KRÓNIKA Egyre több gyimesbükki csángó kezdte el visszamagya- rosítani a hatóságok által 1920 után elrománosítoft nevét az utóbbi időben. A 2003/41-es kormányrendelet 20. cikkelye értelmében az illetékes polgár- mesteri hivatal adminisztratív úton eljárva írhatja át a kérvényező anyanyelvére az eredetileg más nyelven anyakönyvezett nevet. Például Ladislau Suciunak, Gyimesbükk alpolgármesterének apját még Szőcsnek hívták. Noha az RMDSZ színeit képviselő elöljárót a községben mindenki Szőcs Lászlóként ismeri, keresztlevelében a Suciu név szerepel. A családnév románosí- tott változata került fia irataiba is, aki azonban nemrég vissza- magyarosíttatta nevét. „Apá- mék tizenketten voltak testvérek; tizenegyüket Szőcsnek, a tizenkettediket Suciunak hívták. Minket már hivatalból Suciuként vettek nyilvántartásba. A fiam viszont a minap két nap alatt elintézte, hogy visszanyerje eredeti családnevét” - magyarázta az alpolgármester. Elmondása szerint az eljárás egyszerű, és nem igényel különösebb kiadást: bizonyítékkal kell szolgálni az ősök nevét illetőleg. A helyi tanácsnál elkészül az új születési bizonyítvány, amely alapján ki kell cserélni a személyi igazolványt és a többi hivatalos iratot is. Ladislau Suciu maga is követné fia példáját. Görbe Vilmos, a Bákó megyei csángó település polgármestere elmondta, hogy az utóbbi időben mintegy tízen kérték nevük visszamagyarosítását. Megkapnak minden segítséget ahhoz, hogy egy-két napon belül visszakapják apáik, nagyapáik eredeti nevét. „Többnyire a fiatalok kérik nevük visszamagyarosítását, ennek pedig egyszerű a magyarázata: az anyaországban kívánnak érvényesülni” - állítja Görbe. Fordított esetről, amikor valaki a magyar nevét szeretné románosí- tani, a bükki községvezetők az utóbbi másfél évtizedben nem hallottak. Pavol Ruskót a héten any- nyian piszkálták, hogy be kell számoljak arról, bizony volt, aki nyíltan kiállt mellette. NAGYANDRÁS Alexander Patkoló jelezte, a romák a miniszter oldalán állnak, mert ha jön a KIA, lesz kubikosmunka, azt meg általában ők végzik. Abban pedig csak reménykedik, hogy a koreaiak nem cigányellenesek, így valami ócska ürüggyel nem utasítják őket vissza. Azt hiszem, erre mondják, hogy „Uram, csak a barátaimtól védj meg, az ellenségeimmel magam is elbánok”. Komolyan érdekes társaság gyűlhet majd össze, amikor Ján Slota meghívja a koreaiakat, a gazdasági minisztert, barátait, köztük - mondjuk - néhány rasszista és xenofób mélynemzetit, hogy tekintsék meg, müyen jól haladnak a földmunkák, ahol természetesen csak helyi romák fognak dolgozni. Persze arra vigyázni kell, hogy ne „magyar” romák menjenek oda dolgozni, mert azok nyilván autonómiapártiak. Még jól is jöhet nekünk, itteni magyaroknak, hogy az SNSmek jutott korábban az eszébe az, hogy aláírásgyűjtésbe kezdjen a magyar autonómia kapcsán. Meg kell várnunk a végeredményt, így teljesen ingyen kiderül, mennyire utasítják el a szlovákok ezt a dolgot. Talán még segítséget is nyújthatnánk nekik, hogy ne csak sima petíciós ívekkel, hanem egy teljes kérdőívvel vonuljanak a nép közé. Az egész valahogy így nézhetne ki: Ugye, nem szeretne Ön sem a magyaroknak területi autonómiát adni? Ugye, nem szeretne Ön sem a magyaroknak kulturális autonómiát adni? A területi autonómia, amelyet nem szeretne, az egész déli országrészt érintse, vagy csak kiemelt területeket? A kulturális autonómia csak a kultúrára, vagy az oktatásügyre se vonatkozzon? A kisebbségi nyelvhasználati küszöböt az eddigi 20 százalékról 15-re vagy tízre ne szállítsuk le? A Benes-dekrétumokat milyen sokáig tartsuk még érvényben? A közvélemény-kutatásban kevésbé jártas olvasó el sem tudja képzelni, milyen sok pénzbe kerülne, ha, mondjuk, ezt mi akarnánk megrendelni egy profi cégnél, hogy szondázzuk a szlovák közhangulatot. így legalább ingyen meglesz az egész. Az MKP betiltásával kapcsolatos aláírásgyűjtésből meg az derülhet ki, hogy a lakosság hány százaléka nem nőtt még fel a demokratikus többpártrendszerhez. Teljesen ingyen kiderül, mennyire utasítják el a szlovákok ezt a dolgot. HETI GAZDA(G)SÁG Majsky merre? Mozgások a mezőgazdaságban TUBA LAJOS Ha Majsky megszökik, lemondok - bökte ki a főügyész az újságíró sokadik visszakérdezésére az egyik lapban. A hét negatív szenzációja a nagyvállalkozó szabadlábra helyezése. Meglepetést azonban nem okozott, hiszen ki ne találkozna még most is szinte hetente olyan esetekkel, amikor a környezetében élő gazdagok, helyi potentátok olyan elbánásban részesülnek az ügyészek vagy bírók részéről, amilyen egy hétköznapi embernek eszébe sem jutna, így ne csodálkozzunk azon, hogy néhány nappal azelőtt, amikor a Majsky-ügy átkerült volna a nagyhalak üldözésére létrehozott új, különleges ügyosztályra, a nagy- vállalkozó kiröppent. A főügyész vállalása sem tekinthető különösebb világrengetésnek, hiszen Majsky ezentúl nyugodtan utazhat szerte az EU-ban, mert ez nem számít szökésnek. Különösen akkor nem, ha a főügyész még azt sem tekintette szökésnek, amikor a határon a képviselői igazolványát villogtató felesége autójából bányászták ki a kihallgatás ügyében őt kereső rendőr elől a hátsó ajtón eltávozott gyanúsítottat. Azt azért látni kell, hogy ő csak a BMG csődje körüli zavarosból próbált meg kihalászni néhány száz milliót, a piramist felépítő fő bűnösök még rács mögött vannak. A nyomozás két éve folyik, lassan már jó lenne hírt adni arról, mennyi pénzre számíthatnak a károsultak. A másik fontos eseménynek az uniós tagság századik napja számít. Még akkor is, ha a gazdaságban nagy dolgok nem történtek, hacsak a banán, a cukor és a vaj árának emelését annak nem tekintjük. A vállalkozói szervezetek szerint a hazai cégek nem élnek nagyobb mértékben a közös piac lehetőségeivel, mint korábban. Paradox módon a tagság eddig csak a változástól korábban leginkább rettegő mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jelentett komoly, pozitív előrelépést. A mezőgazdaságban megkezdték az uniós támogatások folyósítását és a kiváló gabonatermést néhány héten belül ugyanolyan minimáláron veszik meg, mint bárkitől Nyugat-Európában. A tejtermékek tekintetében is nagy mozgásoknak voltunk tanúi, a hazai gyárak sikeres áru-visszatartási akcióval kényszerítették rá a kereskedelmi hálózatokat az áremelésre. Kicsit lassabban, de ugyanez történik a hússal és a tejjel. Vagyis a megkövült dinoszaurusznak számító uniós agrárpolitikának köszönhetően legalább ők hasonló jövedelemhez jutnak, mint a régi tagországokban élő kollégáik. Ez persze nem tántorítja el őket, hogy kitartóan nyomják a területalapú támogatások fennmaradó részének megszerzését. Az ország többi 95 százaléka pedig tovább reménykedik, hogy egyszer a jövedelme szintén megközelíti az unióbelit, és akkor majd képes lesz megfizetni a hazai élelmiszeripar uniósított árait. Addig pedig mindenki figyelmét felhívjuk, hogy azért nincs olyan messze Románia és Szerbia, buszos bevásárlóturizmussal onnét is a nem uniós pénztárcánkhoz mért áron készletezhetünk be élelmiszert. A száz nap krónikájához tartozik, hogy a Kohéziós Alap támogatásával valamikor jövő tavasz- szal megkezdődik Somorja és Jóka környékén egy 1,2 milliárd koronás víz- és csatornahálózat-, illetve víztisztító-építési program, így az eddigi apró uniós pénzek után végre Délnyugat-Szlovákiá- ban is megjelenik a masszív uniós segítség. Legalább ennyi jó hírt mondhatunk, ha már egy-két éve oly rosszul sikerült a regionális vízművek kialakítása, amelybe az MKP kevesebb politikai energiát fektetett, mint, mondjuk, a parlamentbeli anyanyelvhasználatért folytatott küzdelembe. Akik pedig néhány éve a többi csallóközi falutól is beszedtek ilyen címen pénzeket, miközben nem voltak képesek megfelelő színvonalon végigvinni az előkészítést, intézzék el ezt az egykori ügyfeleikkel. VENDÉGKOMMENTÁR Az árleszállítás biznisze LOVÁSZ ATTILA Bizonyára ismerős a történet: Kohn dinnyét árul 5 koronáért. A szemben üzemelő Grün nyomban kiteszi a táblát: dinnye 4 koronáért. Kohn reagál, és három koronát ír ki. Mire Grün kettőt. Kohn dühöng: Grün, észnél vagy, tönkremegyünk a kétkoronás dinnyével! Ugyan, Kohn, és ki árul itt dinnyét? Árleszállítások korát éljük, s mely félj ne tapasztalta volna a feleség boldog mosolyát, amikor „apuci, ezt ennyiért nem lehetett otthagyni” kísérőszöveggel olyan áruval tér haza, amely nélkül a család bizonyára továbbra is boldogan meglett volna. A feleségek pedig szentül meg vannak győződve arról, milyen jó boltot bonyolítottak le. S valóban igazuk van, csakhogy ez a bolt nem nekik, hanem a forgalmazóknak jó. Persze egyáltalán nem azért, mert kiürülnek a raktárak és lehet új árut venni, hanem a közhiedelemmel ellentétben nem kiárusítási KISEBB, hanem igenis NAGYOBB jövedelemre tettek szert. Hogyan lehetséges mindez? A könnyebb számolás kedvéért egy 10 korona beszerzési árú termékkel és 20 százalékos áfával számolunk. A kereskedő 10 koronáért megveszi az árut, visszaigényeli az áfát, tehát az áruja 8 koronába kerül. Ha 12 koronáért adja, 20 százalék áfabefizetés után marad 9,60 a kasszában. De ha 11 koronáért adja, akkor az áfaátutalás után 9,80 marad meg. Tehát húsz fillérrel, ez esetben tíz százalékkal nagyobb az árrés. Egy karton cigaretta esetében nem érdemes ekkora árrésnövelésért még a címkéket sem átírni. De a nagy áruházláncok forgalmában már ilyen fillérekből is komoly ösz- szegeket lehet bezsebelni. 100 milliárdos forgalom mellett (amely nélkül nem vehetünk komolyan semmilyen áruházláncot) a 10 százalékos árrés 10 milliárd. Ha egy-két százalékkal mozdul el az árrés, a különbség százmilliós nagyságrendű. Tehát egyáltalán nem kell azt gondolni, hogy a kereskedő a mi két szép szemünkért vagy a raktárkészletek csökkentése érdekében szállítja le az árakat. Ugyanolyan beszerzési árak mellett nagyobb bevételre tehet szert, persze, ha sok árut forgat. A leszállítások egyik hozadéka pedig az, hogy nagyon sokan vátják ki az alkalmat olcsóbban vásárolni, sőt, egyesek nem az árura, hanem a leszállításra magára kíváncsiak. Az áruházláncok képviselői most már egymásra mutogatnak, mondván: a dömpingárak és a folyamatos árengedmények nemcsak a konkurencia elleni lépésekként értendők, hanem komoly bizniszt jelentenek a kereskedőnek. Ez igaz. Ám ha igaz Kohnra, akkor igaz Grünre is. De melyikük árul dinnyét? JEGYZET Legények a gáton EŐRYANDRÁS Lévén Szlovákia túlnyomó- részt hegyvidéki ország, nem túlzók, ha azt állítom: nálunk az árvíz a néphagyomány része. A nagy vizekre az öregek emlékeznek inkább, ám folyóink tartogatnak még számos meglepetést. Például a Kelet- és Közép- Szlovákia hegyeiben eredő, a déli síkságon folyóvá terebélyesedő vízfolyások, melyek vízhozamukat tekintve még csak bőségesnek sem nevezhetők. Elég egy nagyobb esőzés, és vízszint- jük drasztikusan megemelkedik; a hosszabb csapadékos időszakot követően pedig egyszerűen elhagyják medrüket. Pedig az ország folyóinak jelentős része szabályozott mederben folyik és gátrendszerek veszi körül. Talán pontosan ezzel van a baj. A Her- nád és más kelet-szlovákiai folyók áradása kapcsán szakemberek is kimondták végre, amit korábban is sejtettünk: az állam évtizedeken keresztül a lakosság ellen dolgozott. Azáltal, hogy az amúgy is sebes folyású folyók kanyarulatait leszelték, egyenes mederbe terelték, tulajdonképpen felgyorsították a víz lefolyását. Az alsó, szélesebb szakaszokon persze minden maradt a régiben, csupán néhány védőgátat emeltek, melyeket a lezúduló áradat - mint azt az elmúlt hetek is bizonyították - könnyedén áúép. Persze mindezek az építések a fejlődés jegyében zajlottak, kellő körültekintés és szakértelem nélkül. Ma szó szerint ennek isszuk a zavaros levét. Emlékszem, az Ipoly felső folyásánál egykor dús rétek zöldelltek. A természet törvényeinek megfelelően a folyó minden évben kilépett a medréből, lerakta a termékeny iszapot a földeken, majd visszavonult. Bőséges legelőket, kaszálókat hagyott maga után. A betonmeder kialakítását követően a víz már csak a középső és alsó szakaszon lép ki időről időre - ott, ahol szántók, mező- gazdasági területek találhatók. Az ember megfordította a rendet, ám az új viszonyokkal nem tud mit kezdeni. Avagy mégis: szórakoztatóiparunk nagy ásza, Ludovít Kaník miniszter felajánlotta, rekesszenek folyót keleten a munkanélküliekkel! Merthogy van belőlük elég. Legyen úgy! - nyugtáztam arra gondolva, mi, keletiek vagyunk annyira legények a gáton, hogy túléljünk egy-két árvizet... Kaníkot már nehezebb lesz. FIGYELŐ FINANCIAL TIMES Az utóbbi három évben az arab és az iszlám világban gyűlöletté változott az a rokon- szenv, amely az Egyesült Államok iránt a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után megnyilvánult - állapítja meg Zbigniew Brzezinski. Jimmy Carter volt nemzetbiztonsági főtanácsadója két kulcsfontosságú eseményt említ: az egyik a Palesztin Hatóság izraeli felszámolásához adott amerikai támogatás, a másik az iraki fegyveres beavatkozásról egy évvel később hozott döntés volt. (Elek Tibor rajza)
