Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-31 / 176. szám, péntek

ÚJ SZŐ 2004. JÚLIUS 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Felmérés a dekrétumokról A csehek mintegy kétharma­da úgy véli, hogy továbbra is érvényben kell maradniuk a II. világháború után kiadott Be- nes-dekrétumoknak, amelyek alapján kitelepítették az or­szágból a szudétanémet ki­sebbséget és megfosztották jo­gaiktól a szlovákiai magyaro­kat. A prágai közvélemény-ku­tató intézet (CWM) felméré­séből kiderült, a megkérdezet­tek 67 százaléka úgy gondolja, hogy a Benes-dekrétumoknak továbbra is érvényben kell ma­radniuk, s csupán 8 százalék mondta azt, hogy bizonyos dekrétumokat már érvénytele­níteni kellene. A fennmaradó 26 százaléknak nincs vélemé­nye a kérdésről, illetve nem vá­laszolt. Az emberek 56 százalé­ka ma is igazságosnak tartja a szudétanémetek II. világhábo­rú utáni kitelepítését Csehszlo­vákiából, míg 28 százalék igaz­ságtalannak. A közvélemény- kútató intézet szakértői szerint a Benes-dekrétumokról, illetve a szudétanémetek kitelepíté­séről a cseh lakosság vélemé­nye alapvetően nem változik évek óta. A megkérdezettek többsége egyetértett azzal, hogy a Benes-dekrétumok kér­dése befolyásolja a cseh-né- met, illetve a cseh-osztrák vi­szonyt. Kétharmaduk szerint a dekrétumok ügye negatívan hat a cseh-német viszonyra, míg több mint kétötödük sze­rint a cseh-osztrák viszonyra. TALLÓZÓ SUPER-EXPRESS Pedofíliával gyanúsítják a Lengyelországban népszerű Henryk Jankowski atyát, a Szolidaritás egykori lelkészét, Lech Walesa exelnök egykori gyóntatóját. A 68 éves Jan­kowski, a gdanski Szent Brigit­ta plébánia papja határozottan visszautasította a gyanúsítást és kijelentette, hogy a média hecckampányt indított ellene. A Super-Express című lap sze­rint egy 16 éves fiú, Jankowski atya volt házvezetőnőjének fja nevében tettek feljelentést a gdanski ügyészségen, mert a katolikus pap tíz éven át rajta élte ki pedofil hajlamait. A Ra­dio Gdansk azt is tudni véli, hogy Tadeusz Goclowski gdan­ski érseknek már régóta tudo­mása van az ügyről. A gdanski ügyészség annyit megerősített, hogy egy panasz nyomán vizs­gálatot folytat egy pedofil bűncselekmény ügyében, de nem közölte se a panaszos, se a gyanúsított nevét. Jankowski kiállt a nyolcvanas években a kommunista rendszerrel daco­ló Szolidaritás mozgalom mel­lett, amely a gdanski hajógyár munkásai körében jött létre. Az 1989-es rendszerváltás után számos antiszemita nyilatko­zatot tett. Kijelentette, hogy „elfogadhatatlanok a zsidó val- lású emberek a lengyel kor­mányban”. A Dávid-csillagról azt mondta, hogy ez a jelkép „rokon a horogkereszttel, vala­mint a sarló és kalapáccsal”. A Brigitta-templom bejáratánál egy időben antiszemita tartal­mú írásokat árusítottak. A len­gyel katolikus egyház 1997- ben mindezért egy évre eltil­totta Jankowski atyát az igehir­detéstől. Szöveg nélkül (Eubomír Kotrha karikatúra) HÉTVÉG(R)E Eljutni a fővárosba- Valami lesz - morogta a férfi a koszos vonatablak­nak. Jegy nélkül utaztak, látta mindenki, aki vasút mellett nőtt fel, és a nő kérdése is arra az eshető­ségre vonatkozott, mi lesz, ha kérik a jegyet, a válasz meg feltételezni engedett valamiféle tervet. HOLOP ZSOLT Volt is, őszinte felháborodásá­ban rögtön szájon vágta a nőt, amikor végre jött a kalauz, aztán a vasutassal nem is törődve riká­csolásba fogtak, illetve a férfi egy­szer felajánlotta neki, pofozza meg ő is, de egyébként csakis egy­mással voltak elfoglalva, a vonat közben kétszer megállt, utasok szálltak fel, megcsodálták a pofo­nokat, a kalauz elment integetni az állomásfőnököknek, szája eny­hén rángatózott, amikor vissza­tért. - Nem vetté?! Viszem a fővá­rosba, cipőt venni neki, ez meg... Mondtam, hogy vegyé?!, mond­tam! Hogy lenne száz pár cipőd, de lábad egy se, teee... Szeretem, ha egy nő arányos, ha pont akkora a két melle, mint a feneke, és ez a nő bizony arányos volt, és nem volt jegye és új cipője. - Kórházba megyünk, hogy dögöljenek meg az orvosok is, ka­lauz úr, azok tették bele az apá­mat a kómába... - de itt véget is ért a pofonszünet. A kalauz azon­ban semmi érdeklődést nem mu­tatott a durva orvosi műhiba rész­letei iránt, végre sikerült valahogy felállítania őket és az ajtó felé tuszkolni, majd le, a keskeny pe­ronra, s ekkor már mint egy jacht kapitánya, úgy mosolygott a sza­ros szerelvény lépcsőjén, a szája se rángott. Pedig közel volt már a főváros, itt azonban csak egy kis vasúti épület, a falu eltűnt, a vo­nat se áll meg mindig.- És miből vettem volna, mi? - kiabálta a nő, a férfi pedig úgy rúgta hasba, hogy lerepült a kes­keny peronról, be az orgonalevél- zöld orgonabokrokba, mert mi­hez kezdjenek most, a semmi kö­zepén. ♦ ♦♦ (Pozsony önkormányzata és a rendőrség „Szeretett szülőhe­lyem” fedőnéven közös akciót in­dított az aszociálisnak ítélt ele­mek utaztatása érdekében. Az ál­landó pozsonyi lakhellyel nem rendelkező hajléktalanokat vo­natra ültetik és „hazaküldik”, egy­ben fellendítve ezzel a vasút for­galmát.) HETI GAZDA(G)SÁG Osztogatás után adócsökkentés jön TUBA LAJOS Mi legyen a 4 milliárd koronás többlettel? Ez a probléma kétség kívül kellemesebb, mint a tavalyi, amikor 20 milliárdos hiányt kel­lett kompenzálni a luxusadók idő előtti növelésével. A pénzügymi­nisztérium egyelőre tartja magát ahhoz, hogy a többletbevételt nem osztja ki teljes mértékben, valamit azért az államadósság csökkentésére is fordít. De azért ez a kis prémium sok egyéb he­lyen is jól jön. így végre bevallhat­ják, hogy az oktatásügyi miniszté­rium 500 millió koronával elszá­molta magát az iskolák költségve­tésével kapcsolatban. Jut pénz a KIA-nak is, ha már olyan sokat ígértek neki. Érdekes lesz a hely­zet, ha esetleg a koreaiak, megun­va az egyre furcsább helyzetet, tényleg elvonulnak Lengyelor­szágba, akkor majd azon lehet vi­tatkozni, mi is legyen a nekik szánt állami milliárdok sorsa. Az osztogatás szimpatikus do­log, még akkor is, ha újra viszony­lag kevés jut Dél-Szlovákiába. Pontosabban csak annyi, ami az ország minden pontjára. De azért reméljük, hogy nem csinálnak belőle rendszert. A mostani oszto­gatás egyetlen mentsége, hogy fél év alatt valóban nem lehet felmér­ni az adóreform teljes hatását. Egyszer azonban már ki kell jelen­teni, hogy ez megtörtént és akkor a többletpénzek osztogatása he­lyett elérkezik az adó, továbbá a társadalombiztosítási elvonások csökkentésének ideje. A politiku­sok számára ugyanis nagyon kel­lemes dolog komoly pénzeket jut­tatni különféle szférákba, de az igazi segítség az, ami mindenkit érint. Az első féléves többlet lát­tán még csak az ellenzék követeli kötelező jelleggel az adócsökken­tést, bár az országot annak idején pénzügyminiszterként térdre kényszerítő Sergej Kozlík eseté­ben ez meglehetősen gyomorfor­gató dolog. Reméljük, hogy a ked­vező folyamat az év végi összesí­téskor is megnyilvánul, akkor vi­szont már a közvélemény is elvár bizonyos intézkedéseket. Persze lehet, hogy a politikusi logika alapján jövőre még kitartanak a mostani szint mellett és afféle kedvcsinálóként egy évvel ké­sőbb, viszonylag komolyabb csök­kentést vezetnek be. A héten beérkeztek a Szlovák Villamos Művek privatizációs ajánlatai is. A kormány tanult az első, sikertelen próbálkozásból. Ezúttal már 66 százalékot kínált fel és több kockázati tényező kiik­tatásával igyekezett szépíteni a menyasszonyt. Aki még nem tud­ná, ez a mi zsebünkre is ment, hi­szen az atomerőművek felszámo­lási költségeit áremeléssel fogják biztosítani. Egyébként is, ez volt Európa valószínűleg leglazább villamos energetikai privatizációs pályázata. A gazdasági miniszté­rium mindent a placcra dobott és az érdeklődők választhatták ki, mit is vinnének el. Olyannyira, hogy a hírek szerint a csehek rész­ben még a bősi erőműre is szemet vetettek, pedig azt a hágai vita le­zárásáig kénytelen egy állami le­ányvállalatban tartani a tárca. A fő kérdés, főleg Pavol Rusko parti­zánakciói óta, az atomerőművek ügye. Az osztrákok persze nem engedhették meg maguknak, hogy ezért is jelentkezzenek, ez­zel valószínűleg diszkvalifikálták magukat. Érdekes az orosz jelent­kező, amely egy konzorcium kere­tében több nyugati atomlobbi cé­get is behozna a hátán, ők nyil­vánvalóan a két befejezetlen mohi blokkra utaznak. Mivel a privati­záció hallatán sokaknak az ár­emelések jutnak az eszébe, annyit azért hozzátennénk, hogy a villa­mos energia árát egy ideje egy független energiahivatal állapítja meg. Márpedig a privatizált cég működése várhatóan gazdaságo­sabb lesz, mint amit állami elődje produkált. Az energiahivatal pe­dig az árak megállapításakor a működési költségekből indul ki, így még az is megtörténhet, hogy néhány év múlva csökken a villa­mos energia ára. KOMMENTÁR Öngyilkosok kormánya KAREL STEIGERWALD Az új cseh kormánykoalíció egykettőre elkészült a kormányprog­rammal és a koalíciós szerződéssel. A választók csábító jelszava­kat kaptak, melyeket bármelyik kormánytól megkaphattak volna a világon. S kaptak néhány felelőtlen, betarthatatlan ígéretet ar­ról, kinek mit ad a kormány. A tárgyalások a tárcák elosztásáról soha nem látott szenvedéllyel folytak. Az elmúlt tizenöt évben soha nem egyszerűsödött le ennyire a politikáról való diskurzus: egyértelmű, hogy a hatalom elosztásáról van szó. Az a kérdés, hogy ki melyik posztot kapja, háttérbe szorítja az alapkérdést, mely így hangzik: tulajdonképpen mit is fognak csinálni azok a miniszterek? Ez a kormány voltaképpen egyetlen dolgot tehet: megtartja a hatalmat. Balra nem tolódhat, ahogy ezt Spidla pár­ton belüli kritikusai szerették volna. Nem engedik a liberálisok. Jobbra sem tolódhat: nem engedik Spidla kritikusai. Semmiféle határozott lépést nem várhatunk tőlük, erre mandátumuk sincs. Ez a kormány az apró, láthatadan mozgások, taktikai helycserék kormánya. Miroslav Kalousek, a kereszténydemokraták elnöké­nek győzelme egyértelműen bizonyítja ezt. Kalousek nem enged­te át a külügyi tárcát a szociáldemokratáknak. Gross szerette vol­na sarokba szorítani Kalouseket, s végül Kalousek szorította sa­rokba Grösst. Nagy politikai csata folyik, hogy mekkora, az első ránézésre nem is látszik. Grossról azt tartják, gyakorlatiasan áll hozzá a hatalomhoz. Kalousek megmutatta: ő is. A kormány fia­talabb lesz az eddigieknél, de ez nem a fiatalok inváziójának kö­vetkezménye. Ezeket a fiatal politikusokat a hazai politikai élet mozdulatlansága juttatta oda, ahol vannak. Éppen ezért bajosan tudnánk őket valamiféle politikai irányvonalhoz kapcsolni. Lét­rehoznak egy kormányt, mely az öngyilkosok vagy az áldozatok kormánya lesz, de leginkább a mozdulatlanságé. Aztán elül a csatazaj, és minden úgy lesz, ahogy Spidla alatt volt. Aki számá­ra ez hihetetlenül hangzik, az gondoljon arra, a kormány mind­össze egy fős többséggel rendelkezik a parlamentben. A politikai posztok körüli torzsalkodás a politikához tartozik. De ha a politi­kából mindössze ennyi marad, az nem túl jó. Márpedig ennek a kormánynak a megalkotóit mindössze egy dolog tartja össze: kormányon akarnak lenni. S ez nem biztos, hogy soká kitart. A szerző a Mladá ffonta Dnes kommentárírója JEGYZET Lenni vagy nem enni! TALLÓSI BÉLA Sokáig mást se szajkóztunk, mint hogy a kövérség népbe­tegség. És ezt ránk, magyarok­ra kellett érteni. S arra akartuk serkenteni magunkat, hogy le kellene szoknunk a jó magya­ros ételekről, az erősen fűsze­resekről, a disznózsírban to­csogókról, a finom szaftosak­ról. Fekete listára került a csül- kös bableves, a sült oldalas, a töltött káposzta, a bográcsgu­lyás, a disznópörkölt. Elret­tentő képeivel egy reklámfilm is megpróbált bennünket átne- velni: túlsúlyos emberkéket mutogattak a strandról azzal, hogy ők nem esznek müzlit. Aztán vékonyka, guszta em­berkéket, rátartin állítva róluk, hogy ők bizony müzlit esznek. No, de tudják, mi volt ebben a pláne! Hogy a túlsúlyosak csú­nyák és idősek, legalábbis kö­zépkorúak voltak mind. A kar­csúk pedig kivétel nélkül fiatal leányzók és ficsúrkák. Ment is bennem a pumpa, akárhány­szor őket mutatták bugyiszélre hajtható szárnyas betét he­lyett, de mert finom akartam lenni, nem mondtam soha, hogy kapjátok be... a müzlite­ket, csak gondoltam. Akárcsak az arckrémről, amely ellensége a megereszkedett bőrnek, s amelynek használatával hetek alatt látható az eredmény: re­generálódik és kisimul a bőr, s olyan bársonyos lesz, mint az egyszeri használatos vattaga- tyesszal kényeztetett, klasszi­kus gumigatyát sose látott bé­bipopsi. Erről egy retusált arcú dáma próbál meggyőzni me- nopauzán innen és túl lévő ránctulajdonosokat. Mondom is ilyenkor, azám, mutassatok ki eredményt nem szobatiszta üknagyimon, mert az aztán csodakrém lesz a javából! De vissza a kövérséghez! Kide­rült, hogy nem csupán magyar betegség. Sújtja Amerikát is. Be is lendült a kampány: egy­szeriben hadat üzentek a gyorsétkezdéknek azzal, hogy a fiatalokat megpróbálják le­szoktatni rossz táplálkozási szokásaikról. Az új amerikai konyha „anyja” „ehető iskola” elnevezésű tervével új kapcso­latot kíván kialakítani a gyere­kek és a táplálék között. Ami szerinte azzal érhető el, ha konyhakerteket telepítenek az iskolákban, s a gyerekek ma­guk termesztenek zöldséget és gyümölcsöt. Lám csak, hol kul­log mögöttünk Amerika?! Ne­künk már a hatvanas években volt iskolai konyhakertünk. Utáltuk is kellőképpen, mivel­hogy a legtöbb biológiagyakor- lat-órán azt tanultuk, hogyan kell a gyomot mechanikus úton megsemmisíteni. De egye fene! Terheljük meg még job­ban a nebulókat, termesztes- sünk velük zöldséget az iskola­kertekben, manipuláljuk az ét­vágyukat a kedvünkre és a zse­bünkre. De azt is mondjuk el nekik, hogy a mai génkezelt uborka már azt se tudja, mi fán terem. Természetrajzórán kell vele megismertetni, milyenre nőjön. Mai világukban, amikor a csirkék éjjel nem tudnak aludni saját fényüktől, oly mér­tékben foszforeszkál a csont­juk, nem olyan egyszerű ám ki­gyógyulni a népbetegségből, vagyis leadni a súlyunkból egészséges táplálkozással. Esedeg úgy sikerülhetne, ha el­határoznánk, hogy holnaptól nem leszünk többé evésfüggők.

Next

/
Thumbnails
Contents