Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-31 / 176. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 31. Fókuszban: a varsói felkelés 3 Hatvan évvel ezelőtt az emigráns londoni lengyel kormány kezdeményezésére eleve halálra ítélt harcokba kezdett a lengyel főváros civil lakossága Sztálin és Hitler ellen is felkeltek a lengyelek Városi dzsungelharc 1944 augusztusában Varsóban Küzdelem a csatornákban Az 1944 augusztus elsején kirobbant varsói felkelésben jelentős szerepe volt a város csatornahálózatának, amelyen át a felkelők a különböző negyedek között közlekedtek - emlékezett vissza egy hajdani résztvevő, a ma 76 éves „Motek”, ahogy az illegalitásban hívták. 16 éves volt, amikor a lengyel nem kommunista ellenállás megindította a nácik elleni felkelését. „Kis termetemnek köszön­hettem, hogy a csatornapatkányok közé osztottak be” - mondta a férfi. így nevezték azokat a fiatal kalauzokat és küldöncöket, akik­nek az volt a feladata, hogy továbbítsák a parancsokat és a fegyve­reket, evakuálják a harcosokat és a sebesülteket. A harcosok a csa­tornák mélyén kilométereket tettek meg a fiatal kalauzok, nem egyszer 15-16 éves lányok irányításával. A bűzlő csatornákban meghajolva kellett közlekedni, a sebesülteket a hátukon vitték a harcosok, a hordágyakat a legsúlyosabb esetek számára tartották fenn. A varsói felkelésnek csak a kommunista rendszer bukása után emeltek emlékművet az Óvárosban, (pan) Hatvan évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-jén tört ki a varsói antifasiszta felkelés, a második világháború utolsó szakaszának egyik legdrámaibb ellenállási akciója, amelyben 25 ezer mindenre elszánt lengyel ragadott fegyvert a fölény­ben lévő német megszál­lók ellen. A felékelés len­gyel áldozatainak száma 200 ezer. MTI-PANORÁMA A felkelést az emigráns londoni lengyel kormány kezdeményezte, és az úgynevezett Honi Hadsereg parancsnoksága irányította, élén Bór-Komorowski tábornokkal. Bár a felkelés katonailag a német megszállók ellen robbant ki, poli­tikailag Sztálin ellen irányult, aki­nek Vörös Hadserege felszabadí­tóként közeledett a lengyel fővá­ros felé, és 1944 július végén elér­te a Visztulát. Az előkészületekről sem a nyu­gati szövetségeseket, sem a szov­jet vezetést nem tájékoztatták. Az utóbbival való egyeztetés nyilván­valóan megfosztotta volna értel­métől a felkelést az emigrációs kormány számára, amely a varsói közigazgatás sietős átvételét tűzte célul maga elé, hogy befejezett té­nyek elé állítsa Moszkvát. Az előz­ményekhez tartozik, hogy - Len­gyelország német megszállás alatt lévén - 1940-ben lengyel emigráns kormány alakult a fran­ciaországi Angers-ben, majd ez a kormány, élén Wladislaw Sikorski tábornokkal átköltözött London­ba. Másfelől, 1941 nyarán meg­kezdődött a lengyel harci alakula­tok felállítása a Szovjetunióban. A Varsóban 1942-ben megalakult baloldali Lengyel Munkáspárt lét­rehozta a Népi Gárdát, ez alkotta az 1944-ben megalakult illegális Népi Hadsereg magvát. Az emig­rációs kormány egy szintén illegá­lis Honi Hadsereg felállításával válaszolt. Moszkva a londoni len­gyel vezetéssel 1943 áprilisában megszakított minden kapcsolatot. Az első lengyel terület Lublin tér­ségében 1944. július 20-án szaba­dult fel, a harcokban a szovjetek oldalán az I. Lengyel Hadsereg is részt vett. A lengyel Honi Hadse­reg londoni irányítás mellett 1942-1945 között 250-350 ezres létszámmal, illegális katonai szer­vezetként harcolt a német meg­szállók ellen. Feloszlatását az emigráns kormány 1945 januárjá­ban rendelte el. A Népi Hadsereg hat katonai körzetet létesített, 16 partizán dandárból és 20 önálló zászlóaljból épült fel, felszerelését a Szovjetuniótól kapta, 1944júni­usában mintegy 60 ezer fővel ol­vadt bele az I. Lengyel Hadsereg­be. A Lengyel Munkáspárt vezeté­se igyekezett megelőzni a varsói felkelést, de amikor az már töme­ges jelleget öltött, a Népi Hadse­reggel vállvetve támogatta a fel­kelőket. A szovjet csapatok vi­szont megálltak a Visztulánál, Varsó kapujánál, így a náciknak maradt idejük leverni a felkelést. A szovjetek szerény taktikai mű­veletekre és anyagi-technikai légiszállítmányokra korlátozták a támogatást. A két hónapos felke­lés a lengyel polgári lakosság kö­rében és a lengyel partizánerők­nél együttvéve 200 ezer áldozatot követelt. 1944. július 4-én a szovjet erők visszafoglalták a fehérorosz fővá­rost, Minszket és felmorzsolták az egész 4. német hadsereget, Ez­után Sztálin a lvovi terület mi­előbbi visszafoglalása mellett döntött, Lublin elfoglalása után azonban, augusztus 3-án a német csapatok Varsótól 25 kilométerre nagy ellentámadással megállítot­ták a szovjet előrenyomulást. A szovjet erők fáradtak voltak, kész­leteik elfogytak, az utánpótlási vonalak több száz kilométerrel megnőttek, a németek pedig újabb erősítéseket tudtak ezen a frontszakaszon harcba vetni. Winston Churchill brit minisz­terelnök 1944 januárjában a jö­vendő lengyel határok kérdésé­ben konfliktusba került a londoni lengyel emigrációs kormánnyal, amellyel - a teheráni konferencia nyomán - már a szovjet vezetés­nek sem volt érdemi kapcsolata. Sőt, 1944. július 23-án Moszkva a felszabadított lengyel területek igazgatását a Lublinban megala­kult Lengyel Nemzeti Felszabadí- tási Bizottságra bízta. A londoni emigráció lehetetlen helyzetbe került, és a felkelés kirobbantásá­ban kereste a kiutat. A varsói fel­kelés az első napokban sikerrel járt: a német rendőri és SS-egysé- geket kaszárnyáikba szorították vissza, néhány fontosabb közmű­vet, pályaudvart a felkelők kezük­be kaparintottak. A széles támo­gatottság ellenére azonban - kü­lönösen a német csapaterősítések nyomán - a helyzet megváltozott, több kerületben elszigetelték a németek a felkelőket és szilárdan birtokukba vették a Visztula nyu­gati partját. Sztálin augusztus 13-i hivatalos nyilatkozatában, majd Churchill- hez küldött augusztus 16-i levelé­ben a varsói akciót „bűnös köny- nyelműségű vállalkozásnak” mi­nősítette, amelyhez Moszkva az adott helyzetben „katonailag nem tud kapcsolódni”. Némi változás következett be 1944 augusztus végén, amikor a szovjet erők a varsói arcvonalszakaszon megszi­lárdították pozícióikat, ám a fel­kelők közvetlen segítésének fel­adata az I. Lengyel Hadseregre hárult. Utóbbinak néhány száza­da alig egy hétig tudta tartani a Visztula jobbpartján, Varsó Praga nevű elővárosában létesített híd­főjét. Ebben az időszakban ameri­kai szállító repülőgépek enge­délyt kaptak arra, hogy ejtőer­nyőn fegyvereket és gyógyszert juttassanak a felkelőknek, majd Poltavánál leszállhassanak. Mind­ez hiábavalónak bizonyult, októ­ber 2-án a lőszer- és élelmiszerhi­ánnyal küzdő felkelők megadták magukat. A németek kíméletlen vérfürdőt rendeztek, a lakosság nagy részét Németországba de­portálták, a megmaradt épülete­ket felrobbantották. A szovjet csak 1945 januárjában kezdték meg a műveleteket a középső frontszakaszon, január 17-én Var­só, májusra egész Lengyelország felszabadult. Bár a varsói felkelés kudarca egyben azt is jelentette, hogy csődbe jutottak a londoni lengyel emigráció és a vele kap­csolatban álló lengyelországi jobboldali erők politikai elképze­lései, az 1945 februári jaltai kon­ferencián Churchill, Roosevelt és Sztálin olyan megállapodásra ju­tott, hogy a Lublinban összeállt, zömmel kommunista ideiglenes kormányba bevonják „a többi de­mokratikus erőt is”, beleértve a londoni lengyel közösséget. (En­nek küldöttségét 1945 áprilisában Moszkvában letartóztatták.) Egy lengyel történész, Andrzej Paczkowski a következő értéke­lést adta a minap: „A vita arról, hogy hasznos volt-e a varsói felke­lés, sohasem fog megszűnni Len­gyelországban. A maga idejében a felkelés katonailag és politikailag egyaránt kudarcot vallott. Hosszú távon azonban az ellenállás jel­képévé vált, és azóta is lelkesíti a lengyeleket.” Schröder a lengyel fővárosba megy Gerhard Schröder személyében első ízben vesz részt német kan­cellár az 1944. augusztus elsején kitört varsói felkelés évforduló­ján rendezett megemlékezésen, miközben a háború után kitelepí­tett németek kártérítési igényeinek elutasítására szólította fel a lengyel miniszterelnök a berlini kormányt. A német kancellár láto- gatásárá célozva Marek Belka kijelentette: „Nem várunk térdre esést, csak jószándékú szavakat”. Belka ezzel Willy Brandt néhai kancellár gesztusára célzott, aki 1970 decemberi látogatásakor, a koszorúzáskor váratlanul letérdelt a varsói gettó áldozatainak em­lékműve előtt. A lengyel kormányfő reményének adott hangot, hogy német kollégája, Schröder egyértelmű szavakkal fogja elha­tárolni magát a porosz vagyonkezelő kft. kártérítései igényeitől. Ez a szervezet a II. világháború után Lengyelországból kitelepített németek anyagi követeléseit képviseli, (mti) 200 ezer áldozata volt a felkelésnek (TASR/AFP-felvételek) A varsói gettófelkelés Varsóban már 1943 tavaszán volt egy „gettófelkelés”. A lengyel fő­város 1939 szeptemberi elfoglalása után a németek több mint fél­millió zsidót zsúfoltak a három és fél négyzetkilométeres, a korábbi zsidó negyed területén létesített, négy méter magas fallal körülvett gettóba, ahonnan 1942 júliusában megkezdték tömeges elszállítá­sukat a treblinkai és a majdaneki megsemmisítő táborokba. A de­portálások ellen fellépő Zsidó Harci Szervezet részsikereket felmu­tató fegyveres akcióit végül is vérbe fojtották a német SS-zászlóaljak. A zsidó áldozatok száma meghaladta az 50 ezret, (pan) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: NAPOS IDŐ; 24-30 FOK A Nap kel 05.28-kor - nyugszik 20.27-kor A Hold kel 20.59-kor - nyugszik 04.16-kor A Duna vízállása - Pozsony: 320, apad; Medve: 285, apad; Komárom: 260, apad; Párkány: 190, apad. ORVOSMETEOROLÓGIA ELŐREJELZÉS Délelőtt kele­ten még a felhősö- désből várható csapadék, nyuga­ton azonban csök­ken a felhőzet és kisüt a nap. Élénk lesz az északi, északkeleti szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24-30 fok körül alakul, északon és keleten helyenként 20 fok lesz. Éj­szaka 14 és 10 fok körüli értékekre számíthatunk. Holnap már erősö­dik a felmelegedés, 25 és 30 fok kö­zötti értékek várhatóak. Főleg kele­ten lesz átmeneti felhősödés, zápo­rok, zivatarok fordulhatnak elő. A mai frontha­tás főként az or­szág keleti részé­ben okoz kelle­metlenségeket; ingerlékenyebbek, fáradékonyab­bak lehetünk, gyengébben tudunk összpontosítani. Megviselheti az időjárás a reumatikus és mozgás- szervi, valamint a szív- és érrend­szeri megbetegedésekben szenve­dőket. Fájdalmat érezhetünk az ízületek tájékán és a régi sebek helyén. Gyakori lehet a fejfájás. Holnap kedvezőtlenebb hatások­kal számoljunk. TUNISZ 33 -

Next

/
Thumbnails
Contents