Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-27 / 172. szám, hétfő
13 A telep felnőtt lakosságának túlnyomó többsége az általános iskolát sem fejezte be, ami miatt esélyük sincs arra, hogy bárhol is alkalmazzák őket Rimaszombat nem csak a romákról szól ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 27. Riport A szlovákiai viszonylatokhoz képest jelentős sajtót kapott a Rimaszombat részét képező Dúsa utcai peremlakótelepen kialakult helyzet, az ott felbukkant sárgaságjárvány, s a roma lakosság kilátástalan helyzete. SOÓKY LÁSZLÓ Megtudhattuk, hogy ezeket a szerencsétlen romákat mindenki magára hagyta, hogy kikapcsolták a villanyt, a fűtést, a sárgaságjárványt pedig az okozta, hogy már a vizet is elvették tőlük A tudósítások és a riportok szinte mindegyike azt sugallta, hogy mindezért a felelősség a várost terheli, az állam és a cigányemberek saját felelősségéről már sokkal kevesebb szó esett. A Fekete Város Mielőtt megérkeztünk a „Fekete Városba” telefonon felhívtuk az ott élők egyik szószólóját Banya urat, aki készségesen állt a rendelkezésünkre, s hamarjában még azt is megszervezte, hogy a telep lakói közül néhányan éppen akkor ragadjanak takarító szerszámokat, amikor a fotós elővette a gépét. Banya úr hirtelenjében nem tudta megfogalmazni, hogy mi is az ő feladata, ezért átkiáltott a másik csoportvezetőhöz Dunka Tiborhoz, mondaná el ő, hogy mi is a nagy helyzet. Dunka úr professzionális nyilatkozóként elmondta, hogy a lakótelepen 750 ember él, mindannyian romák, akik között akadnak rendesek és tiszták is, de nagyon spk a rendetlen is. Most éppen a rendetlenek által a lépcsőházakban hagyott szemetet takarítják, mert bekapcsolódtak az „aktivációs programba”, ami azért jó, mert így több pénzt kapnak, 1500 koronával kiegészíthetik a jövedelmüket. A telepen élő munkaképes lakosság három fő kivételével munkanélküli, illetve szociális segélyből él. Dunka Tibor kitanult kőműves és épületgépész, kérdésemre, hogy a várostól távolabb vállalna-e munkát ugyanazt válaszolta, mint a többi megkérdezett is, „nem, mert a családot nem lehet itt hagyni.” A család az ő esetében három gyereket jelent, s most a kiegészítéssel együtt összesen havi 6000 korona jövedelemhez jutnak, ebből fizetnék a rezsit és a maradékból kellene megélniük, ami még az egyre jobb makroöko- nómiai mutatókat lobogtató Szlovákiában sem olyan egyszerű. Dunka úr elmondta azt is, hogy a villanyt hol elveszik, hol visszakapcsolják, a víz elzárását pedig attól tették függővé, hogy a telep lakói befizetik-e vízdíjat, vagy sem. „Most mindenki kapott csekket, amin el tudjuk küldeni a pénzt, ez a háromszáz korona senkit nem vág földhöz, ha pedig nem fizetünk, nem lesz vizünk, akkor ránk jön az epidémia.” „Várunk valamit” A beszélgetésbe bekapcsolódott Bartos Tibor is, akinek egy gyereke van és a feleségével együtt összesen 5000 koronát kapnak. - Ebből a pénzből - mondta sem a villanyt, sem a vizet nem fizethetik, mert akkor nem maradna élelemre. Kérdésemre, hogy elmenne-e külföldre dolgozni, nemmel válaszolt, mert mint mondta, az újságban olvasta, hogy sehol nem lehet annyi pénzt keresni, mint amennyit ígérnek. További kérdésemre, hogy mit várnak a jövőtől, azt mondta: „Várunk valamit, lehet, hogy kisegít minket az Isten. Szabad ég alatt vagyunk, imádkozunk, aztán valami majdcsak lesz velünk.” Ez is egy álláspont, kérdés, hogy hosszú távon eredményes-e. A kö- rülállóktól megtudtam azt is, hogy a telepen óvoda és alsó tagozatos iskola is működik. Az illetékesek figyelmét arra hívnám fel, amit Dunka Tibor mondott:„ha mi cigányok vagyunk is, nem vagyunk mindannyian egyformák, csak abban, hogy magyar cigányok vagyunk és erről a telepről minden gyerek magyar iskolába jár.” Ő mondta el azt is, hogy a telep felnőtt lakosságának túlnyomó többsége az általános iskolát sem fejezte be, ami miatt esélyük sincs arra, hogy bárhol is alkalmazzák őket. Maguk között különbséget tesznek aszerint is, hogy ki melyik épületben lakik, mert Bartos Tibor szerint, akik elöl laknak, azok sokkal tisztábbak, mint, akik hátul és most nekik is takarítaniuk kell a mások piszkát. „Miattuk szenvedünk 1500 koronáért” - mondta. Kivágott erdő A lakótelep falaiból kályhacsövek meredeznek az ég felé, mintha Romániában járnánk. A távfűtést már kikapcsolták, igaz ilyenkor nyáridőben erre kevesen gondolnak. Amikor aziránt érdeklődtem, hogy mi lesz a telep lakóival télen, Dunka Tibor ezt válaszolta: „Nézzen csak maga mögé! Látja azt a nagy erdőt? Az az erdő télen mind eltűnik onnan. Tavaly kivágtuk az egyik felét, most kivágjuk a másikat.” Az, hogy az erdő a városé, egyiküket sem érdekli, kivágják, aztán majd csak lesz valahogy. Visszanézve az autóból látom, hogy a sajtó jelenlétének szánt ezerötszáz koronás munkakedv rajtaütésszerűen lelohad, a lapátok, a gereblyék a falnak támasztva várják a Markízát, majd az megoldja az ő minden bajukat. A városházán láthatóan nem örülnek a jöttünknek, nyilván elegük van már abból, hogy Rimaszombatot a Dúsa utcai lakótelepen keresztül mutalják meg a világnak, amely hírek alapján éppen azok alkotnak és tesznek közzé lehangoló véleményt, akiknek hivatali feladatuk lenne az, hogy a roma kérdést szakavatottan kezeljék. A városháza Kovács László mérnök, a városi hivatal helyettes hivatalvezetője elmondta, hogy a legutolsó hivatalos adatok szerint Rimaszombat lakosainak a 12,3 százaléka roma, ami a valóságban nyilván meghaladja a 20 százalékot. Ezt az adatot ki-ki a saját ízlése szerint értékelheti, de közben arról sem szabadna megfeledkezni, hogy a maradék 80 százalék szlovák és magyar, s az ő tisztességükön múlik a többi közt az is, hogy a romák a mostani szinten fenn tudják tartani magukat. A város a költségvetésében nem tesz, mert nem is tehet különbséget a roma és a többi lakos között - vette át a szót Cifrus István polgármester, de emberként törődünk mindenkivel. A romák hálája természetesen utolér bennünket, tavaly például azzal köszönték meg a városi adófizetők jóságát, hogy kivágták a város erdejét. Nincs egyszerűbb dolog - mondta a polgármester -, mint az, hogy a sajtóban piacra dobnak valamit és bűnbakot keresnek. A sajtóban megjelent például az, hogy a Dúsa lakótelepen esetleg kikapcsolják a villanyt, a vizet. Arról nem szóltak a hírek, hogy a város elengedte a nem fizető romák 15 milliós koronás adósságát, hogy négyzetméterenként egy koroná1500 koronáért takarítanak ért eladta nekik a lakásokat. A sajtóban hatalmas port vert a hír, miszerint a Fekete Városban sárgaságjárvány tombol. Ugyanez a sajtó nem kérdezte meg, hogy Rudolf Zajac miniszter úr ésszerűsítési őrülete kapcsán a rimaszombati kórházból miért telepítették át Losoncra a fertőző osztályt, s mitől racionális az, ha tudatosan, a megyei képviselők tudtával és áldásával leépítik a romaszombati kórházat. Az ivóvízzel kapcsolatosan a polgármester leszögezte, hogy az önkormányzat nem hozott és nem is hozhatott olyan döntést, miszerint ezen, vagy azon a lakótelepen lezárják a vízvezetéket. Ha a vízszolgáltató ilyen döntést hozna, a városnak kötelessége összehívni a válságstábot és lajtos kocsikkal bebiztosítani a lakosság ivóvízzel való ellátását. Ezt tették tavaly egész nyáron a Dúsa utcai lakótelepen és Mezőtelkesen, csak az akkor a kutyát sem érdekelte. Senki sem kérdezte meg, hogy Cifrus Pista, mivel és miből hordatod te a vizet ebbe a faluba 580 embernek? Dél elhanyagolása A város életével kapcsolatban mind a város lakosságának, mind pedig a magas lóra felkapaszkodottaknak lehetnek elvárásai - mondta a polgármester, de azoknak a hatalmasságoknak, akik véleményt alkotnak és véleményt formálnak azt is tudatosítaniuk kellene, hogy ebben a járásban ebben a városban és a teljes déli régióban évek óta 30 százalék fölötti a munkanélküliség, s egy teljes generáció nőtt fel nyomorszinten alapvető létbizonytalanságban. Kovács László szerint a korábbi és a jelenlegi kormány részéről is egyre nyilvánvalóbb az a törekvés, hogy a magyarok által többségben lakott területeket gazda- ságüag elsorvassza, a lehető legnagyobb mértékben leépítse. Szlovákiában csak ott állt talpra a gazdaság, ahová centrális akarat szerint, kormány- és pártlobbi segítségével ipart telepítettek. Elengedett tartozás Visszatérve a helyi cigánykérdésre Cifrus István leszögezte: „Rimaszombat város képviselő-testü- lete erejéhez mérten nagyon sokat tett az itt élő cigányokért és soha nem futamodott meg a problémák elől. A romák nem ártanak nekünk, együtt élünk velük, oly módon is, hogy a sokat emlegetett lakótelep a kurinci turistaút mellett található, s a félrevezető híresztelések ellenére sem akarjuk őket onnan kitelepíteni. Nem szép látvány a Dúsa utcai lakótelep, de az erre járó turistáknak sem csupán a kincstári kirakatok alapján kell az országról véleményt alkotniuk. Attól tartunk csupán, hogy egyszer a nem cigány lakosság is megunja a nagy engedékenységet, s azt mondja, hogy, ha a roma nem fizet, akkor neki sem kell fizetnie, ha a roma szemetel, akkor ő is szemetelhet, ha a roma tarthatja a markát a város, vagy a kormány felé, akkor ő is oda tarthatja. S, ha a romák nem tartják be a törvényt, s nem tartják be a város rendelkezéseit, akkor azokkal a többiek is szembeszegülhetnek. Azok a lakások a Dúsa utcában négyzetméterenként egy koronáért a romák tulajdonába kerültek. Törődjenek velük úgy, ahogy a többiek törődnek a .sajátjukkal. Tartsák tisztán, fizessék a szolgáltatásokat úgy, ahogy azt mindenki teszi, s ne tekintsék a várost fejős tehénnek. Az a 15 millió koronás tartozás, amit a város elengedett nekik, bizony ma is hiányzik mind a városnak, mind pedig a város polgárainak. Ami a fűtési szezont illeti, ha a tűzoltóság engedélyezi a kályhákkal való fűtést, hozatunk a lakótelepre ötven köbméter fát, vágják fel, fűtsenek, de ne vágják ki a város erdejét. De nem hozatunk nekik fát arra a célra, hogy ugyanezt a fát köbméterenként ötven koronáért eladják Tamásfalvában. Magánembereknek. A telepen kiütött sárgaságjárványhoz pedig csak annyit, hogy a világon mindenütt felbukkanhat, ahol nem mosnak kezet és az élelmet a kosszal együtt a szájukba teszik. A képviselő-testület egyik tagja sem soviniszta, de azt ki kell mondani, hogy a cigányaink közül nagyon sokan arra várnak, hogy a manna majd a szájukba esik, de lehet, hogy nem. Ha mi európaiak akarunk lenni, akkor akarjanak a romák is azért, hogy segíthessük őket. Senki sem akarhatja azt, hogy egy ilyen történelemi várost a huszonegyedik században get- tósítsunk. A kialakult helyzet alfája és ómegája a 32 százalékos munkanélküliség, amit sem a város, sem a gömöri polgármesterek szövetsége nem old meg, különösen akkor nem, ha a megoldásra magának a kormánynak sincs semmilyen ötlete” - mondta Kovács László. A kormány A város és környéke gazdasági életét elemezve Kovács László elmondta, hogy munkalehetőség híján nagyon sok tehetséges fiatal hagyta el a régiót, s nincs arra utaló jel, hogy a válsághelyzet a közeli jövőben javulna. A fejlődés a rendszerváltozás óta megállt, központi segítség és akarat nélkül senki sem várhatja azt, hogy a helyi önkormányzatok megoldják a nyomasztó munkanélküliséget. Ez a kormány ugyanúgy, mint a többi, diszkriminálja a déli régiót. Példaként az útépítést említi. - Menjen el Zsarnócára - mondja -, húsz buldózer és ötven teherautó mozgatja a földet, s menjen el a tornaijai útépítésre, ahol két ember tologatja a taligát ide-oda. Nagyjából ekkora a különbség két szomszédos régió építkezései között. Nem kell sem hazudni, sem mellébeszélni - mondja - itt van a szomszédban magyarországi testvérvárosunk. Ózd ugyanazokkal a problémákkal küszködött, mint Rimaszombat. Az, hogy a General Electric oda költözött, nem az ön- kormányzaton, nem a polgármesteren, hanem a kormányon múlott, amely ebbe a régióba irányította a beruházást. Ezzel az MKP már régi adósa a választóinak. Cifrus István befejezésül csak annyit mondott, kérdezze meg végre valaki a magyarságot képviselőket, hogy a mi voksaink ellenében mit tettek ide a mi asztalunkra. Nem kell, hogy az a gyár Rimaszombatba kerüljön, ne szeressenek annyira bennünket, de legyen ebben a régióban, mert már olyan nagy a lyuk, hogy Losonctól Nyit- ráig lehetetlenség átugrani A telep szóvivői (Somogyi Tibor felvételei)
