Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-27 / 172. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 VISSZHANG Füzes Oszkár levele Lapunk tegnapi számában közöltük azt a Főszerkesztői közleményt, amely a szerkesztőbizottság rendkívüli üléséről számolt be. Az érintett, Szilvássy József lapunk internetes honlapja alapján azon nyomban elektronikus levélben részletesen tájékoztatta a történtekről, a testület döntéséről és a megjelent cikkről Füzes Oszkárt, a Nép- szabadság brüsszeli tudósítóját, az ügy kulcsszereplőjét, aki vasárnap késő éjjel az alábbi választ küldte a feladónak: Kedves Jóska, a világon semmi „plágiumot” nem látok a dologban, nincs miért bocsánatot kérni, ne törődj vele. Szeretettel és tisztelettel: Füzes Oszkár (Elek Tibor karikatúrája) A község tíz évig nem adhatja el a 2005 szeptemberében tulajdonába kerülő földterületet Ha rövid a kardod, toldd meg... Nagy érdeklődéssel figyeltem az elmúlt hetekben a szlovákiai magyar sajtó hasábjain zajló kampányhadjáratot, mely hivatalosan ugyan több közérdekű problémát szeretne felvetni, de valójában csak próbálkozás, hogy nyomást gyakoroljon az MKP-ra egy szűkén vett gazdasági cél érdekében. VILÁGI OSZKÁR Az elmúlt hónapokban három témát próbáltak összevonni a „tényfeltáró” cikkek szerzői azzal a szándékkal, hogy azt a látszatot keltsék: a földvisszaigénylések körül valami nagy igazságtalanság alakult ki. Az első téma a 229/1991 Tsz., a köznyelvben csak földtörvény néven ismert törvény, és az 503/2003 a kárpótlási törvény rendelkezései. A 229/1991 Tsz. törvény előadója voltam az akkori szövetségi parlamentben és az én módosító javaslatom alapján sikerült ezt a törvényt kárpótlási jogalapként érvényesíteni azokban az esetekben, mikor a föld tulajdonjoga az 1948 előtti időszakban a Benes-dekrétumok alapján került az állam tulajdonába. Áz akkori időben óriási jelentőségű törvény 13 év után - ismerve konkrét eredményeit - sarkalatos törvénye a szlovák jogrendnek. Szlovákiai magyar szemmel pedig a XX. század egy legfájóbb tulajdonjogi igazságtalanságát sikerült vele, ha nem is teljesen, de részben orvosolni. A Benes-dekrétumok alapján kisajátított földterületekből az elmúlt 13 évben több ezer hektár visszakerült a volt tulajdonosok vagy azok leszármazottjai tulajdonába. Nem tagadható, hogy az eljárás hosszadalmas volt, s főleg az első években rettentő sok lelki erőt és türelmet igényelt a kárpótlást igénylőktől - az eredmény viszont impozáns. A 2003-ban elfogadott 503/ 2003-as törvény lényegében a 229/1991-es földtörvény által nyújtott kárpótlási lehetőség „felújítása” azokra az esetekre, amikor a kárpótlásra jogosultak a bürokrácia és körülményes intézkedési lehetőségek folytán nem éltek a földtörvény adta lehetőségekkel. Nem igaz az az állítás, amelyet az egyik cikk szerzője sugall, hogy az 503/2003-as törvény alapján lényegesen nehezebb a föld visszaigénylése, mint előtte. Az az igazság, hogy a visszaigénylésekhez pontosan ugyanannyi dokumentumra van szükség, mint a 229/1991-es földtörvény alapján. Talán a hivatali intézés egyszerűbb, mivel az ingatlan-nyilvántartás 13 év alatt lényegesen javult. A földtörvény alapján 11 000 jogosult személy kérelme esett pozitív elbírálás alá, a törvény alkalmazható voltát mi sem bizonyítja ennél jobban. Fontos tény, hogy az 503/2003- as törvény elsősorban a kárpótlási igény újbóli érvényesítésére ad lehetőséget. Az MKP-t, mint a törvény kezdeményezőjét, tehát tisztességes szándék vezeti. Hiszen az egyik kétkedő cikk szerzője is, saját állítása alapján, kedvezményezettje ennek a törvénynek: tehát visz- szakapja a földtulajdonát, amelyről már lemondott (a 229/1991-es törvény alapján nem indított kárpódá- si eljárást a többi 3172 kérvény kezdeményezőjével együtt). A második témakör az úgynevezett nevesítetlen földek témája. Ebben a témában a legtöbb a ködösítés és a csúsztatás. Az első fontos megállapítás, hogy a nevesítetlen földek alatt olyan földterületet kell érteni, amelynek nincsen bejegyzett tulajdonosa. Nos, az ilyen földterületek száma elenyésző, mivel általában olyan földterületekről van szó, amelyek az elmúlt években jöttek létre, például úgy, hogy a vízmosás hozta őket létre a folyók partján. A földterületek 99,99 százalékának Szlovákiában van bejegyzett tulajdonosa - tehát nem nevesítetlen földről van szó. Most jutottunk el ahhoz a témához, amely „a dolgok mozgatója” megjelölésre is jogot formálhatna. Mivel Szlovákiában a szocializmusban is, eltérően a szomszédos országok nagy részének joggyakorlatától, a földterületek tulajdonosainak nyilvántartása folyamatosan kapcsolódott az 1948 előtti tulajdonosi névjegyzékhez, a mai nap is szerepelnek a telekkönyvekben és egyéb tulajdonosi nyilvántartásokban olyan személyek, akik az elmúlt 60 évben nem jelentkeztek, illetve nem indítottak semmiféle tulajdonosi joggyakorlásra utaló eljárást. Ennek több oka is lehetett: például a II. világháborúban elesettek családja kivándorolt vagy elpusztult, 1948 után sokan az ország más területeire költöztek, így nem kerültek a tulajdonosi jogok a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvébe, tehát a most vezetett tulajdonos valójában már régen meghalt és törvényes örökösei, ha voltak, nem érdeklődnek ezen tulajdon iránt. A 180/1995-ös, a földrendezésről szóló törvényerejű rendelkezés értelmében Szlovákiában elindult egy földtulajdon-rendezési folyamat. Az állam több százmillió koronát költ arra, hogy egy adott kataszteren belül olyan tulajdonjogi állapotok jöjjenek létre, hogy a sok kis parcella vagy kis tulajdonrész tulajdonosainak vagyonát összevonják. (Például öt kis parcellából, amely az adott kataszterben szétszórtan, öt különböző részen terült el. A földrendezés után egyetlen parcella keletkezik, amelynek tulajdonosa az öt szétszórt parcella tulajdonosa, és amelynek térmértéke megegyezik az öt kis parcella összességének térmértékével.) Ez egy mindenképpen fontos és jó szándékú törvény. Feltételezhető, hogy a rendezési eljárások során sok olyan tulajdonosnak sikerült azonosítania tulajdonát, akiknek ez eddig nem sikerült. Tény, hogy a törvényalkotók 1995-ben, Meciar második kormányzása alatt, szerették volna a törvényt felhasználni azon földterületek tulajdonjogi rendezésére, amelyek tulajdonosai a fentiekben leírt okok miatt nem voltak aktívak. A törvény úgy rendelkezett, hogy ezen földterületek az állam tulajdonába kerülnek 2005. szeptember 1-től. Az 503/2003-as törvény pedig úgy módosította ezt az elvet, hogy ezen földterületek átkerülnek az állam tulajdonából a község tulajdonába, és a község 10 éven keresztül ezeket a földterületeket nem adhatja el, illetve nem helyezheti zálogjog alá. Hangsúlyozom: ezen földterületek tulajdonosai, ha később jelentkeznek - szabad kárpótlási eljárás keretén belül -, 10 évig kárpótlásra jogosultak az állammal szemben. Tehát ha valaki 60 éven keresztül nem mutatott érdeklődést a földtulajdona iránt, ez a földtulajdon átkerül a község tulajdonába. A volt tulajdonos, ha jelentkezik, 2016-ig jogosult kárpótlásra, sőt mivel a község 10 éven keresztül nem adhatja el a földterületet, a törvényalkotó azt sugallja, hogy esetleg lehetősége van a községgel megegyezni, hogy visszakapja tulajdonjogát. Lehet ugyan vitatkozni arról, jobb lenne-e ezeket a földterületeket továbbra is a nem jelentkező tulajdonosok nevén vezetni a nyilvántartásban, de kétségtelen, hogy az elfogadott elv mindenképpen valós tulajdonost jelöl meg a község személyében, és az így befolyó jövedelem az adott község bevételét emeli, s létrehoz egy valós tulajdonosi réteget az adott kataszteren belül. Akkor mi az oka ennek a nagy sárdobálásnak az MKP felé? Milyen érdek vezérli a cikkírókat? Tételezzük fel, hogy léteznek olyan földterületek Pozsony környékén, amelyek tulajdonosai nem jelentkeztek, előkutatni sem sikerült őket az elmúlt 13 évben. Ezen földterületek hosszú távon komoly értéket képviselnek, és ha nem sikerül egy év alatt előkeríteni tulajdonosukat, akkor a község tulajdonába kerülnek, és tíz évig lényegében nem hasznosíthatóak, még akkor sem, ha a község részéről lenne ilyen szándék - a törvény tehát nem ad lehetőséget a spekulációra. És ez pozitívum. A helyzet nézetem szerint nem olyan bonyolult, csak egyesek rövid kardjukat most toldják meg egy lépéssel. Kérdés az, hogy ehhez miért van szükség ránk, kívülállókra? A szerző ügyvéd A földterületek 99,99 százalékának van bejegyzett tulajdonosa. KOMMENTÁR Bátortalan nyilvánosság PÁKOZDI GERTRÚD Pavol Ruskónak és csapatának néhány hónapja a kormány többi tagjával sikerült elfogadtatnia a dél-koreai Hyundai/Kia autógyárral kötött szerződést. Mint ismeretes, nem ment könnyen, de a fő érv - miszerint Szlovákiának minden munkahely-teremtési lehetőséget meg kell ragadnia - hatott. A szerződés megpecsételése fölötti örömöt azonban hamarosan számos tényező kezdte beárnyékolni. Előbb a beruházásra kijelölt terület felvásárlásának előkészítetlensége, a tulajdonjogi viszonyok rendezetlensége okozott gondot, később pedig, hogy kiderült: állami pénz felhasználásáról lévén szó, a kormánynak a nyilvánosságot nincs joga megfosztania a szerződés titkosított részeinek megismerésétől. Az ekörül kibontakozó vita, a politikai adok-kapok eredményeképpen a szerződés szövege végül is felkerült a gazdasági minisztérium honlapjára. Aki szemfüles volt, azonnal el is olvashatta. Aki viszont nyári szabadsága utánra tartogatta ezt az „élvezetet”, az már kissé körülményesebben szerezheti meg a dokumentumot. A koreai cég nyomására ugyanis a kormány rövid úton (egy hét után) levetette az internetről a szerződést, amelyet egyébként a parlament határozata értelmében minden képviselő megkapott. A szerződés tartalmára kíváncsiak tehát a képviselőknél is kopogtathatnak, de a gazdasági minisztériumban is kérvényezhetik kiadását. Miután a kormány vállalati nyomásnak engedve visszavonta a közpénzek felhasználását is tartalmazó szerződés internetes közzétételére vonatkozó döntését, újabb magyarázkodási hullám kezdődött. A pénzügyminiszter egyértelműen megmondta: csupán a beruházó iránti gesztusról van szó. A koreaiak ugyanis a kormány tudomására hozták: nem tetszik nekik a szerződés körüli sajtóbeli találgatás és a közzététel formája. A kormány pedig-jobban megijedve saját korábbi bátorságától, mint a nyilvánosság erejétől - eleget tett a beruházói kérésnek. Az új helyzet bizonyára megfelel az ide készülődő többi beruházónak, hiszen a koreaiakkal kötött szerződés ismeretében könnyebben diktálhatják esedeges itteni letelepedésük feltételeit. Ettől tart a koreai beruházási projekt főmenedzsere is. De ha korábban elfogadhatónak tartotta a Hyundai/Kia feltételeit, akkor vajon miért tart attól, hogy mások is hasonló követelésekkel állnának elő...? Ha két magáncég között köttetik üzlet - a titoktartás nyilvánvaló kötelezettség. De ha pénzével az állam is benne van az üzletben, akkor a nyilvánosság általi ellenőrzés lehetővé tétele elengedhetetlen. Ha nem így lenne, megroggyanna a jogállamiság egyik pillére. Bár e pillért helyrehozhatatlanul nem sikerült meggyengítenie a kormánynak, sikerült magát nevetségessé tennie. JEGYZET Atyai felelősség JUHÁSZ KATALIN Ötéves forma, barna bőrű kisfiú szedegeti a csikkeket a buszállomás flaszterén. Este nyolc múlt, a távolsági buszok zöme már útba ejtette a poros kisvárost, a sofőrök már kimorogták magukat amiatt, hogy néhány leszálló kedvéért kellett beevickélniük ide, ahonnan senki nem utazik sehová. A gyereken piszkos alsónadrág, lábán a kelleténél néhány számmal nagyobb szandál, kezében papírzacskó, abba gyűjti nagy szakértelemmel a csikkeket. A félig elszívott cigarettákat nadrágzsebébe rakja, és miután végez a megállókban, a váróterem melletti hatalmas kuka felé feszi az irányt. Bemászik a csaknem üres szeméttárolóba, és kezdi kidobálni a csikkeket. Páran ácsorognak a környéken, senki nem szól, de minden szem a kukára szegeződik. A keresgélésnek megvan a jutalma, egy félig elfogyasztott üdítő is előkerül, a fiúcska leül a porba és elégedetten cumizza a flakont. Mióta lézenghet itt? Nem keresi senki odahaza? Hol vannak a szülei? Kérdezgetik az emberek egymástól a szemükkel, egy falusi bácsi dühösen rázza fejét, aztán az egyik pádról feltápászkodik egy fiatalember, és odakiált valamit a fiúnak. Á, szóval neki dolgozik! Ő fogja szépen szétbontogatni a csikkeket, összekaparni a dohányt és cigarettát sodorni belőle. Valamiért megkönnyebbülnek az emberek, bizonyára mindenki azt hitte, a kissrác magának gyűjtöget. Amikor pedig a férfi kiszedi a duzzogó gyerek zsebéből a legszebb darabokat, és azokat is a többihez dobja, az elégedettség végképp győz a szánalom fölött: Lám, ilyen egy rendes, felelősségteljes apa. Nem hagyja bagózni a kicsit. TALLÓZÓ PRÁVO Megrongálták Edvard Benes volt csehszlovák államfő mellszobrát Cesky Krumlovban, talpazatáról eltávolították a német nyelvű feliratot. Benes elnök szavai arra figyelmeztettek, hogy sosem szabad elfelejteni a németek II. vüágháborús bűneit. A mellszobrot májusban helyezte el a Rűze panzió tulajdonosa, s ez több német és osztrák turista bírálatát váltotta ki, néhány szu- détanémet a panzió bojkottálására szólított fel. A vitába Václav Klaus cseh államfő is beleszólt, aki néhány napja tüntetőleg a panzióban szállt meg, és megkoszorúzta az emlékművet.
