Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-26 / 171. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ MTI A német kereszténydemokraták (CDU) elnöke-támogatja a szövetségi belügyminiszter elképzelését az Európába tartó afrikai menekülők feltartóztatásáról. Angela Merkel a Bild am Sonntag vasárnapi bulvárlapnak nyilatkozva ,jogos megfontolásnak” minősítette Otto Schily javaslatát. A szociáldemokrata miniszter - egy korábbi brit ödetet fölmelegítve - azt javasolta, hogy az EU hozzon létre befogadótáborokat Afrika északi részében az Európába tartó menekülők számára. Ott lehetne megvizsgálni, vajon az illetők megfelelnek-e a genfi menekültügyi konvenció kritériumainak. A konzervatív ellenzék vezére egyúttal regionális menekültpolitika kidolgozásáért szállt síkra a lapban. Ennek egyik fő motívuma az lenne, hogy Európa segítséget nyújtson a rászoruló afrikai államoknak - hangoztatta Merkel. A német külügyminiszter viszont elutasította koalíciós kollégája ötletét. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) A merényletek többsége az amerikaiakat veszi célba, céljuk, hogy eltántorítsák a helyieket az együttműködéstől Átalakulóban van az iraki gerillamozgalom átalakulóban van Az emberrablások és merényletek, amelyek az elmúlt időszakban lezajlottak Irakban, sokrétű és kibontakozófélben lévő gerillamozgalom képét mutatják, olyanét, amelynek lendületet adott a Fülöp- szigeteki túsz ügyének kimenetele, a zsarolás sikere - vélik helyi elemzők. MTI-HÁTTÉR Többféle ellenállást lehet megkülönböztetni, és a nemzetinek mondott (volt katonákból, baa- szistákból álló) ellenállás is több csoportra bomlik— mondja Vamid Omar Nazmi, a Bagdadi Egyetem politológiaprofesszora. Annak idején sokan kényszerültek belépni a Baasz pátba - emlékeztet -, később közülük egyesek iszla- mistákká váltak, mások ma hazafinak tekintik magukat. A merényletek többsége az amerikai erőket veszi célba, vagy a helyi rendőrőrsöket, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltántorítsa az irakiakat a megszállóval való együttműködéstől. Más akciók viszont — mondják a szakértők - alig értelmezhetők, hacsak nem tekintendők a végrehajtó szándékaihoz mérten hibának. Ebbe a kategóriába tartozik az a szerdai rakétatámadás, amely két embert megölt a bagdadi Adnán Hairallah kórházban vagy az a felismerhető célpont nélküli, autóba szerelt pokolgéppel végrehajtott támadás, amely három embert ölt meg ugyanaznap a fővárosban. Hasonlóképpen: míg azon országok állampolgárainak az elrablása, amelyek részt vesznek a koalícióban, ezen államok távozását akarja kikényszeríteni, kevésbé világos a célja a kenyai, indiai és egyiptomi teherautó-sofőrök minapi elrablásának, minthogy e három ország nem állomásoztat katonai erőt Irakban. Az emberrablók, akik magukat a Fekete Zászlóvivők néven említik, a hét ember kuvaiti munkaadójának kivonulását követelik, de Nazmi professzor és Haszni Abidi, egy genfi székhelyű kutató- központ, a CERMAM vezetője megjegyzi, hogy bűnbandá k- hol gerillacsoportokkal együttműködve, hol azoktól függetlenül - egyre gyakrabban szállnak be az iraki káoszteremtésbe. A csoport ismeretlen, mint ahogy korábban senki se hallott az egyiptomi diplomatát túszul ejtő Allah Oroszlánjairól. Diá Rasuán egyiptomi elemző, az iszlámista mozgalmak szakértője szerint az utánzás és a lázadó csoportok megsokasodásának jelenségével állunk szemben, amit csak fokozott a Fülöp-szigeteki férfi túszul ejtői által elért siker, az, hogy a túsz életének megmentésére hazája - Washington haragjával dacolva-kivonta csapatait az arab országból. A csoportok, mozgalmak száma több tucatnyi, politikai színezetük számtalan - nacionalisták, baaszisták, iszlámisták, szunniták, síiták- , s lehetetlen egységes stratégiáról beszélni, mégha a célpontok gyakran közösek is - mondja az egyiptomi tudós. Nézetét osztja a már idézett Abidi, aki hozzáfűzi, hogy egyes csoportok egymás ellen is küzdenek. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy adott esetben más lehet a célja az iráni szomszédnak és iraki elvbarátainak - egyes síita mozgalmaknak -, s megint más a baaszistáknak, akik Iránt örök ellenségként tartják számon. A pártok és a fegyveres csoportok heves átalakuláson mennek keresztül, hiszen a jövő Irakja a tét. Abidi meggyőződése, hogy „az iraki választók emlékezni fognak a hazafiakra és az árulókra“. Szerinte az egyik nagyszabású szövetség a bukott rendszer katonái, továbbá a baaszisták és az új iszlámisták - szalafisták és dzsihádisták - között lehetséges. FŐSZERKESZTŐI KÖZLEMÉNY Kommentárírónk, Tóth Mihály arról értesített bennünket, hogy lapunk 2004. június 11-én megjelent számában plágiumot közöltünk. Az Új Szó előző főszerkesztője, Szilvássy József Talán fontosabb a Big Brothernél című cikkében saját gondolataként adta közre Füzes Oszkár Parlament, pártok nélkül című írásának tetemes részét, mely a Népszabadság június 10-ei kiadásában jelent meg. Azzal ugyan, hogy egyik mondatában megnevezte Inotai Editet, Szilvássy a tudomásunkra adta, hogy cikkéhez idegen forrásból is merített, csakhogy ezt idézőjel nélkül tette, ráadásul, feltehetően figyelmetlenségből, tévesen közölte a forrásanyag szerzőjének nevét. Tudniillik, nem a Népszabadság június 10-ei kiadásában megjelent Inotai Edit-cikkből, hanem Füzes Oszkár ugyanazon oldalon megjelent cikkéből „ollózott”. A plágiumvád miatt az Új Szó szerkesztőbizottsága rendkívüli ülést tartott, amelyen etikátlannak ítélte Szilvássy József eljárását. A szerkesztőséget, a kiadót és a szerkesztőbizottságot egyaránt megdöbbentette Szilvássy József eljárása. Értetlenül állok a történtek előtt, mivel Szilvássy! olyan publicistának ismertem meg, aki nem szorul mások gondolataira. Mások szellemi tulajdonának ilyesfajta kisajátítása eddig nem volt gyakorlat az Új Szóban, és a továbbiakban sem lesz az. A szerkesztőbizottság javaslatára, az etikai ügyekben mindenkor szigorúan eljáró Petit Press kiadó jóváhagyásával, Szilvássy József publikálási lehetőségét az Új Szóban a mai nappal felfüggesztem. Mind a kiadó, a szerkesztőbizottság és a kollégák, mind a magam nevében elnézést kérek Inotai Edittől, Füzes Oszkártól, a Népszabadságtól és olvasóinktól. Kocur László, az Új Szó főszerkesztője Szilvássy József válasza Az Új Szó szerkesztőbizottsága úgy ítélkezett, hogy engem, a másik felet, meg sem hallgatott, mi több: nem értesített arról, hogy mivel gyanúsítanak. Csaknem négy évtizedes publicisztikai tevékenységem során sok minden miatt bíráltak - olykor bizony okkal -, de plágiummal még soha. Most sem azt követtem el, ezért nem tartom indokoltnak ezt a megbélyegzést. Cikkemben egyértelműen feltüntettem, hogy az Európai Parlament frakcióival kapcsolatos adatoknak - ezt írta meg Füzes Oszkár - más a szerzője. Abban hibáztam, hogy a Népszabadság on-line kiadásából átvett szöveg szerzőjének a nevét tévesen tüntettem fel. Ezért érintett budapesti munkatársamat ezúton is megkövetem. Nyilván precízebb lett volna, ha a cikkem egyharmadát képező vendégszöveget idézőjelekkel jelölöm, de csupán adatokat és nem véleményt vettem át, ezért ezt nem tartottam fontosnak. Tévedés volt ez is, de semmiképpen sem plágium. Köszönöm Kocur Lászlónak, hogy leírta: nem szorulok mások gondolataira. Bízom abban, hogy tisztelt olvasóink is tudják ezt. Szilvássy József KOMMENTÁR Drága takarékoskodás TÓTH MIHÁLY Szociális ügyben illetékes politikusaink az utóbbi 15 évben rengeteg riasztó adatot közöltek a társadalombiztosítási rendszer legközelebbi néhány évtized alatti összeomlásának veszélyéről. Ennek egyik következménye, hogy sokan már pirulnak bevallani egészségük rozogaságát, nem kevesen elsumákolják gyomorfekélyüket, és van, aki a munkáltató és a munkavállaló közötti harmónia érdekében 37,3 C fokos lázban építi a kapitalizmust. Némi rosszmájúsággal már-már feltételezhetnénk, hogy népjólétünk anyagi egyensúlya megőrzése érdekében van hazánkban egy szupertitkos kutatóintézet, amelyben jól képzett számítás- technikai szakemberek szupermodern komputeren kiszámítják, hogy mennyivel csökkenne az egészségügy költségvetési deficitje, ha az illetékes miniszter agitációja hatására felére mérséklődne mondjuk a gyomorpanasszal orvoshoz fordulók száma. De még az egészségügyi és népjóléti hatóságok íróasztali teljesítményét szenvedve se legyünk rosszmájúak. Viszont azt se tagadjuk, amit mindannyian tudunk, illetve amit minden közepesen képzett falusi orvos is ki tud számítani. Számítógép nélkül is. Nevezetesen, hogy két év múlva, tíz év után, tizenöt év múlva a biológia minden rothadó zápfogért, kikezeletlen vesepanaszért, aszpirinnal gyógyított gyomorfekélyért benyújtja a számlát. Elsőoldalas hírlapi szenzáció, hogy a miniszter által elrendelt húszkoronás orvoslátogatási illeték hatására mennyivel csökkent a rendelők előtti zsúfoltság. Az egészségügyi kormányzat tömeg- elbájolási szándékkal adja hírül, hogy hány millióval csökkent a gyógyszerfogyasztás. Az ilyen hír azt a sötét hazugságot sugallja, hogy az emberek eddig jókedvükben jártak orvoshoz, az orvosok pedig „ha kell, ha nem” alapon írták a receptet. Kétségtelen, hogy voltak - és vannak is - Malvin nénik, akik unalmukban járnak el a doktor úrhoz. De ők olyan kevesen vannak, hogy érdemes lenne őket pénzért mutogatni. Mintha abból indulna ki az egészségügyi minisztérium, hogy ahány orvos van Szlovákiában, az mind elfelejtette, amit az egyetemen pszichológiából tanult. A gyógyszerfogyasztás csökkenését értelmező minisztériumiak soha nem felejtik el hangsúlyozni, hogy az örvendetes javulás annak is köszönhető, hogy van, aki a drágább patikaszer helyett az ugyanolyan hatékony olcsóbbat íratja elő az orvossal. Még egyetlen egészségügyi hivatalnoknak se jutott eszébe újságba megírni, hogy az olcsóbb felíratására nem a honpolgári öntudat készteti a beteget, hanem az anyagi szükség. Nem kell ahhoz Freud Zsigmondnak lenni, hogy valaki észrevegye: abba bele is lehet halni, ha a beteg ember anyagi helyzete miatt érzi magát megalázva. Jókedvű a miniszter, mert intézkedése hatására valóban csökkentek az egészségügyi kiadások. Néhány év múlva kiderül, mennyibe kerül nekünk ez a takarékosodás. JEGYZET Pimasz csókok röpködnek FORGÁCS MIKLÓS Konyhaablaknak háttal, hajdinával szemben, a betont nyagga- tó hőség nyolcadik emeletén, mikor önfeledten éppen reform ínyencnek képzelem magam, érzem, valaki belekotor tekintetével párálló kásámba. - Azelőtt rabok ettek ilyen forró víztől puf- fadt magokat, nem? - susogja egy izzadtságcseppbe bugyolált hang - na, megcsókoljalak? Nem zavartatom magam. Azon morfondírozom éppen, hogy apróra vágott kvarglival, vagy morzsolt rokforttal bolondítsam-e meg puritán ételem. „-A nagy dolgokkal piszmogj. Igazán kibogozhatnád a politikai oldalak összefonódását, a jobbról piacgazdálkodó balt, a balról fegyelmező jobbot, konzervativizmus és liberalizmus vadházasságát, kereszténység és szocializmus kedélyes iszapbirkózását. írd meg, írj erről! Súgok neked csak figyelj!” - az asztalhoz somfordáit, elmerült a Hypernova kínálatában, csettintett egy elismerik, megzörgette a szórólapot, a kedvemben akart járni. -Unom a pökhendi hátad, fordulj már ide -megpróbált kiváncsivá tenni. -Tudod, ki vagyok én? Egy Tes- cós, ultraolcsó, létrás, műanyag gyerekmedence mögül iparkodott cicázni velem. -Ihlető csókok mestere. Ingerülten összegyűrte a reklámcetlit. -Jól van, nem érdekel a nagypolitika, de a buszban idéüenkedő lányok bölcsessége? Nem hallottad az izgága barátnő mondatát: „Ennek aztán beszélhetsz, nem látod, hogy új botaszkija van?!” Nem figyeltél föl a koszlott pádon merengő lány mondatára: „Azután már olyan némásan beszélt.” Miért nem babrálod meg a szavak hátterét? Bíbelődj a mondatparavánok mögött kuporgó alakokkal! Rácsókolok egy-két ötletet, fordulj felém - rimánkodott, talán nemcsak kötelességből. Eldöntöttem, a lestyánt aprítom illatosra, zöld köntösbe segítem a hajdinát. Megkockáztassam a lakóteleppel pimaszkodó fasor nevelte ismeretlen gombát? Ölelne még valamit a nyúlósra olvadó sajt, a földet őrző rög, az üdén foszló rost. -Még mindig szívesen megcsókollak, de a Jednota ajánlatát már nem vagyok hajlandó megnézni! - azért lopva rápillantott a város legolcsóbb kiflijeire. Az sem indít be, ahogy a kislányod mondja a világot? Mi bomolhatna ki abból, hogy „kiborult az ég, esett”! S ha nem jó a tea, mit mond? „Keserves!” Ez már igazán nem hagyhat hidegen! Hadd legyek már hatással! Egy név nélküli, senki, zsur- nálmúzsával mindent meg lehet tenni? Utállak, te fazékba bújó ignoráns! - elfehéredett az ajka, kezében megremegett az egyedül a Billában található, legjutá- nyosabb késkészlet fotója. Már nem moderálta magát: -TE GRAFONYÁMNYILA!
