Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-23 / 169. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 23. Nagyszünet - hirdetés 15 A mai világban már teljesen elavultak a régebben oly természetesnek tűnő ideák, az odafigyelés, a tisztelet Bezzeg az én időmben! Ifjúság. Mára már szorosan hozzátartozik ez a jelző: mai. Napjaink fiataljai már teljesen más világban élnek, mint elődeik. Sokszor hallhatjuk szüléinktől, nagyszüleinktől: „Bezzeg az én időmben!” kezdetű monológot sűrű só- hajtozás kíséretében. Milyen igazuk van! JUHÁSZ ANITA Nem is lehet összehasonlítani a „régi idők” és a „legújabb kor” társadalmi szokásait. Túl nagy és fájdalmas közöttük a szakadék. Azonban most mégis vakmerő leszek és megpróbálom megtenni. A mai világban már teljesen elavultak a régebben oly természetesnek tűnő ideák. Például a család szeretete, az egymás önzetlen segítése, kölcsönös odafigyelés és főleg a tisztelet. Ma már semminek sincs igazi értéke. Mindenki csak a pénz után futkos. Sajnos a megélhetés szempontjából szükséges, de valaki már túlzásba viszi. Pedig az anyagi javak nem boldogítanak. Sokan úgy gondolják, hogy igen! Bizonyos fokig igazuk is van, mert jó érzés az, ha mindenünk megvan, amire szükségünk van, nem szenvedünk hiányt semmiben. De ez egy teljesen másfajta boldogság. Elégedettség, nyugalom Az igazi, áldott, földöntúli boldogságot nem lehet megtalálni a földi javakban. (Nem lehet megvásárolni.) Nem is lehet kimondani. Vannak olyan érzések, melyek annál sokkal értékesebbek, minthogy szóvá szülessenek, és elillanjanak a szélben. Igen! Egy jelentéktelennek tűnő élethelyzet, pillantás vagy érintés magával hozhat olyan érzéseket, ami már maga a boldogság. Egy hétköznapi táj új élményeket adhat, eddig ismeretlen lélekrezdüléseket hozhat magával. Példaként egy játékos kutya meleg szemeinek tekintete, egy kézfogás, egy őszinte mosoly, részvét szavai és pillantása, a természet ébredése tavasszal a hosszú tél után. Ezeket könnyű lenne észrevenni és megcsodálni; de néha az emberek szemellenzőt viselnek. Főleg a fiatalok Valaki nagyon elrontott valamit, vagy csak az élet hozta magával, az állítólagos modernizáció? A felnövekvő generáció a felnőttekre akar hasonlítani - ez rendjén is lenne, de kérdezem én: mit látnak? Mindenhol kegyeden erőszak, romlott erkölcsök, reménytelenség. Ki tehet arról, hogy a társadalom hanyatlóban van? A városiasodás magával hoz minden újítást, de valahol rombol. A természetet, az adott helyen élő „ősközösséget”. Ez lenne a modern kor? Egy kezdődő emberélet eleinte sok reménnyel kecsegtet, de ahogy egyre jobban előrehalad az úton a pici embergyerek, egyre jobban fogynak reményei, illúziói szertefoszlanák és kétségbeesve fut, könnyezve lohol az élet erdejében, ahonnan nincs biztonságot jelentő kiút. A tapasztalatlan ifjúság első szárnypróbálgatásai sokszor szánalomra méltóak, de hiszek benne, hogy már a gyermekiélekbe behintették a nagy érzések magvát. Nem a fiatalok hibája az, hogy a világ itt tart. Hiszen mit látnak otthon, a környezetükben, a tévében? Mértéktelen hazugságot, erőszakot, erkölcsi hanyatlást mindenhol. Főleg a tizenévesekre nehezedik nagy teher. Rengeteget vár el az iskola, a szülők, a környezet. A megingott önbecsülés és a „haragban a világgal” című szindróma ideje ez; eredménye a lázadás. Ilyenkor nagy a cigire, az alkoholra való rászokás kockázata. Mit csinál a viharban megtépázott „kisróka”? Menekül. Mindegy, hogy hova, csak kicsit, egy időre enyhüljön a zápor. A helyét kereső fiatal nem tudja még (tapasztalatok híján), hogy mi a jó számára, csak reméli, hogy egyszer vége lesz ennek a zord időszaknak. Mert a tinédzser se nem gyerek, se nem felnőtt - és ez az átmeneti állapot egyre elviselhetetlenebb. Elég hosszú idő telt el, míg ez az ésszerű találmány meghódította Európát, de most már ezé a jövő Mióta használnak az emberek zsebkendőt? LÁNGÉSZ Egy igazi női kistáskából és egy férfi zsebből nem hiányozhat a zsebkendő. Az már egyéni megszokás, hogy a ruha vagy a papír zsebkendőt szeretjük-e jobban. De azt vajon tudod-e, hogy mióta használnak zsebkendőt az emberek, illetve hogyan oldották meg régen az orrfújást és a tüsszögést? Járj utána velem! Hapci! Tüsszögünk, náthásak, illetve allergiásak vagyunk, és szüntelenül fújjuk az orrunkat. Mi is lenne velünk zsebkendő nélkül? De vajon mióta könnyíti meg az emberek életét ez a hasznos kis kellék? Vagy az őseinket elkerülte mindenféle nátha és influenza? A zsebkendőről csak a római korból van tudomásunk, már ameny- nyire üyen névvel lehet illetni egy olyan kendőt, amelyet zseb hiányában a tógájuk öblében hordtak a férfiak, s amelyet nem is orrfújásra használtak. Ezzel a kendővel a verejtéket itatták fel homlokukról, illetve a szájukat törölték bele. Keszkenőjüket lobogtatták a rómaiak tetszésük jeléül a színházban, kendőjükkel adtak jelt a cirkuszi játékok megkezdésére. Akkor tehát az ókorban nem is fújtak orrot az emberek? Volt erre a célra is egy kis vászondarab, amelyet azonban nyilvánosság előtt nem illett használni. Egy úrhölgy különösen nem fújhatott orrot társaságban, mert ha zsebkendőt kellett használnia, az azt jelentette, hogy beteg: aki pedig beteg, az maradjon otthon. A római iratokból úgy tűnik, hogy az akkori emberek igen kevés együttérzést tanúsítottak szegény, náthában szenvedő társaik iránt. Egyes kultúrtörténészek szerint a zsebkendő Európában már a 11. században általános volt. Mások úgy vélekednek, hogy csak a 15. században jött divatba Olaszországban. A 16. században azonban már rengeteg helyen rögzítik létezését a különböző leltárak, végrendeletek. A királynők, arisztokrata hölgyek és polgárasszonyok arcképeiken pedig szinte valamennyien keszkenőt szorongatnak. A nők ekkor tehát még nem zsebkendőt, hanem „kézkendőt” hordtak. Ebből a kézkendőből formálódott a keszkenő szavunk. Francia írók jegyezték fel, hogy régebben a drága keszkenőket sajnálva, az elegáns urak elég undorító módon „ujjúkkal csapták földhöz orrukat”. Később azonban a praktikus emberek rájöttek arra, hogy az orrot zsebkendőbe is lehet fújni. Régi magyar leltárakban csakugyan ott találjuk a sok selymes-csipkés, aranyhímzéses keszkenő mellett a pamuttal varrott vagy szőtt parasztkeszkenőket is. Utóbbiak, persze nem a földművelő nép számára készült zsebkendőket jelentik, hanem az egyszerűt, dísztelent, amely télvíz idején nagyobb enyhülést szerzett gazdájának, mint a csipkés, aranyos műremek. Még a 18. században is hordták nyilvánosan a díszzsebkendőt, bár ez méreteit tekintve jelentősen ösz- szezsugorodott. A tubákolás elterjedésével azonban divatba jöttek a színes zsebkendők is. A 18. század végén, 19. század elején a nyomott pamutzsebkendők valóságos politikai propagandaeszközök voltak: megtalálhatjuk rajtuk az amerikai Függetlenségi Nyüatkozatot éppúgy, mint 1812-ben Oroszország térképét és Napóleon gúnyképeit is. A parfümös, csipkés díszzsebkendők korszaka mára már lejárt. Ám a pamut zsebkendő sem bizonyult túlságosan korszerű megoldásnak. Egy utazó feljegyezte, hogy az afrikaiak kinevették, amikor zsebkendőt használt: „Bolondok vagytok ti, hogy elteszitek az orrvizet.” És tényleg: vajon miért is kellene megőrizni az orr váladékát? A megnyugtató megoldást a japánok találták fel. Ők papír zsebkendőt kezdtek használni, amit használat után tűzbe dobtak. Elég hosszú időbe került, míg ez az észszerű találmány meghódította Európát, de most már ezé a jövő. Csupán néhányan vannak, akik még ragaszkodnak a pamutból készült változathoz. Te melyiknek a pártján állsz? (s) A parfümös, csipkés díszzsebkendők korszaka mára már lejárt (Képarchívum) PÁLYÁZÓ Kézimunka-pályázat AJÁNLÓ Ügyes kezű, hímezni, kötni, horgolni, fazekaskodni, gyöngyöt fűzni szeretők, figyelem! Közeleg az ötödik nemzetközi kézimunka pályázat, amire gyerekalkotásokkal (14 éves korig) külön kategóriában lehet pályázni! Az Art Misszió Nemzetközi Művészeti és Hagyomány- őrző Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány, a Kalsiano Art Stúdió, valamint a Tokaji Galéria és Képzőművészeti Szalon közreműködésével meghirdeti az V. Nemzetközi Kézimunka Pályázatot az alábbi témakörökben: népi, polgári hímzések, hímzések történeti textilek mintáival; csipkék; textil-és selyemfestés; tájegységek viseletéi; foltvarrás; gobelin, gobelin alapok kézi festése; szakrális alkotások; nemez; kézi kötés, horgolás; régi mesterségek, kézimunka technikák; gyöngymunkák; textiljátékok, babák, macik, egyéb. A pályázat célja: a kézművesség, kézimunka hagyományainak felkutatása, bemutatása, továbbadása és megőrzése, a határokon átívelő nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolása. A vizuális kultúra terén a látogatóknak nyújtandó értékeken kívül a hobbiművészettel foglakozó alkotók elismerése, ösztönzése. Pályázók köre: 1. Iparművészek, népi iparművészek, népművészeti, díszítőművészeti szakkörök, egyesületek, műhelyek, hagyományőrző és kreatív egyéni alkotók. 2. Hobbiművész alkotók. 3. Művészeti iskolák, gyermekek egyéni alkotásai (14 éves korig). 4. Hagyományőrző mesterségeket bemutató csoportok. Minden témakör, kategória külön elbírálásban, díjazásban részesül. Fődíj: 60 000 Ft, valamint további értékes díjak. Az alkotások beküldésének határideje: 2004. július 25. A pályázaton való részvétel díjtalan! A pályamunkák beküldését jelentkezési lap kíséretében az alábbi címre kérik: Art Misszió Alapítvány Tokaji Képviselete 3910, Tokaj, Bethlen Gábor u.32. További információk, jelentkezési lap igénylése: tel: 003630/514- 5180. E-mail: artmission@chello.hu . (ú) Régi hagyományok, új alkotások (Pavol Kroslák felvétele) ING medzinárodná financná skupina hl'adá SPR0STREDK0VATEL0V PRE STAROBNÉ DÖCH0DK0VÉ SPORENIE Ak ste: ■ komunikatívny, ■ flexibilny, ■ máte úplné stredoskolské vzdelanie máte jedinecnú prílezitosí: ■ pracovaí pre renomovanú zahranicnú spolocnosí ■ získat' skúsenosti v oblasti financníctva ■ zazif vynikajúce bezplatné skolenia ■ ovplyvnií svoj príjem Kontaktujte nás na: ING Zivotná poistovría, a. s„ Feriencíkova 5, 811 06 Bratislava Tel.: 02/ 5292 0773-9, fax: 02/ 5292 0780 website: www.ing.sk Rengeteget vár tőlünk az iskola, a szülők, a környezet (Képarchívum)
