Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-21 / 167. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 21.

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

7

TALLÓZÓ

MAGYAR HÍRLAP

A háború óta egyetlen év első harmadában sem született olyan kevés gyermek Magyarországon, mint az idén. Januártól áprilisig mindössze 30 290 csecsemőt hoztak világra az anyák, ez 461-gyei marad el 1999 első harmadától, 361-gyel kevesebb, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában regisztrált újszülött. így az eddigi negatív rekorddal számon tartott esztendőket (1999-ben és 2003-ban egyaránt 94 650 gyermek) megelőzve minden idők legterméketlenebb éve lehet az idei. Steven G. Kaáli, a legnagyobb magyarországi lombikbébicentrum alapítója mégis bizakodó, nagy kihívásnak tartja, hogy javítsanak a meddőségi kezelések hatékonyságán. Az Egyesült Államokban élő professzor állítja: a magyarországi születések 5 százalékát is elősegíthetnék a módszerei.

Főnök, valami szittyák jöttek, és kérik vissza a nevesítetlen földjeiket

(Lubomír Kotrha karikatúrája)

Ahhoz, hogy visszaszerezzük jogos tulajdonunkat, alig teljesíthető törvényi feltételeknek kell eleget tenni

Földet vissza csak nehezen adnak

Az elmúlt hét magyar vonatkozású sajtóvitáiból kétséget kizáróan kiemelkedik Kaszás Péter és Simon Zsolt földügyeket taglaló összeakaszkodása, amely számos tanulságot hordoz magában. E tanulságok közül az egyik például az: ha valaki tényeket tesz az asztalra, működésbe lépnek a párt önvédelmi reflexei, s ha az érdekek úgy kívánják, a perdöntő bizonyítékok is a nemzet szemétdombjára kerülnek.

SOÓKY LÁSZLÓ

Kinyilvánított járatlanként nem kívánok belefolyni az újságíró és a földművelésügyi miniszter szakmai vitájába, mindössze egyetlen megjegyzéssel és egyetlen konkrét példával járulnék hozzá a bonyolult földügyek még bonyolultabbá tételéhez.

Mindkét avatott szakember hivatkozik mind a 180/1995-ös, mind pedig az 503/2003-as számú törvényre, miközben az egyikük méltatja, a másikuk pedig elítéli azokat. A vita hevületében ugyanakkor mindketten figyelmen kívül hagyják a nevezett törvények alapvetőjét, a törvények végrehajtó rendelkezéseit. Nos, a 180/1995-ös törvény, (melynek átmentett és módosított változata az 503/2003-as törvény) végrehajtó utasításai így kezdődnek: a szlovák törvényalkotás a termőföld tulajdoni viszonyainak rendezése folyamán egy, a nemzetközi jogban szokatlan, merőben újszerű filozófia megvalósítására törekszik, mégpedig abban az értelemben, hogy az eredeti tulajdonosok számára előbb lehetőséget biztosít a nevesítetlen földek záros határidőn belül való beazonosítására, majd a továbbra is ismeretlen tulajdonosú parcellákat államosítják, illetve önkormányzati tulajdonba veszik. Ez a filozófia valóban szokatlan, mint

ahogy szokatlan az is, hogy egy, a választók érdekeinek védelmét programjában deklaráló párt az ilyen filozófiával azonosulni tud. Ezért furcsa a miniszter úr rögzített megjegyzése, miszerint: „A kérdés megítélésénél nem elhanyagolható a tény, hogy az MKP a 150 tagú parlamentben mindössze 20 szavazattal bír, ennek mértékében tudja a döntéshozatalt befolyásolni.” Az 503/2003-as számú törvényt ugyanis az MKP képviselői nem befolyásolták, hanem megalkották, előterjesztették, elfogadták, megvédték és azonosultak mind a filozófiai, mind pedig a tartalmi részével.

Ennyi volt a vitához kapcsolódó megjegyzésem, most pedig nézzük meg, hogy az 503/2003- as törvény alapján milyen egyszerű visszaigényelni a földtulajdont. A miniszter úr nyilvántartása szerint: „... ez év januárjától 3414 személy nyújtotta be a kérelmét, 239-et pozitívan bíráltak el, s csupán kettőt utasítottak el. Jelenleg 3172 kérvény elbírálása folyamatban van.” A 3172 kérvényből egy darab az enyém, lássuk, mi kell ahhoz, hogy a törvény végrehajtó utasításai alapján a saját tulajdonom esetleg újra az enyém lehessen:

1. amennyiben az eredeti tulajdonos nyújtja be az igénylést, a lakhelyet és az állampolgárságot igazoló okmány;

2. amennyiben az eredeti tulajdonos már nem él, elhalálozási igazolás, örökösödési határozat, az örökös anyakönyvi kivonata, s az ő állampolgárságát igazoló okmány;

3. eredeti birtoklap, mely igazolja, hogy az állam által való elbirtoklás pillanatában a vagyon az igénylő tulajdonában volt;

4. telekkönyvi kivonat, esetleg tulajdoni lap, vagy más, a tulajdonijogot bizonyító okirat;

5. gazdaközösségek esetében telekkönyvi kivonat, amennyiben a közös birtoklapon szereplő vagyon egyéni birtoklapokon is szerepelt, az egyéni birtoklapok másolata;

6. a parcellák azonosítását igazoló irat;

7. okirat, amely igazolja, hogy a tulajdonjog átszállt az államra;

8. amennyiben az állam a 142/1947 Tt. alapján elbirtokolta, vagy a 46/1948 Tt. alapján térítés nélkül kisajátította a vagyont, a visszaigénylő bizonyítsa be, hogy nem kapott térítést, vagy tegyen becsületbeli nyilatkozatot;

9. az ügy körülményeihez kapcsolódó esetleges egyéb dokumentumok;

10. dokumentumokkal bizonyítani, hogy mely parcellákat sajátította ki az állam térítés nélkül, melyeket birtokolta el jogi alap nélkül, okirat arról, hogy a földvagyon milyen módon került az állam, vagy más jogi személy nevére;

11. hármas /?/ parcella beazo- nosítási igazolás, - a jelenlegi állapotról és az eredeti telekkönyvi betétekről;

12. bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az adásvételi szerződést az eredeti tulajdonos kényszer hatása alatt írta alá, de az a tény, hogy amennyiben nem írja alá az adásvételi szerződést, kisajátítják az ingatlant, nem tekinthető fenyegetettségnek, mert a kisajátítások folyamán a

törvény ilyen eljárást mindig megkövetelt;

13. igazolás az adásvételi

szerződés megkötésének

előnytelen körülményeiről, de nem tekinthető előnytelen körülménynek az, ha a földterület árát az állam az akkor hatályos előírásoknak megfelelően szabta meg (pl. 4 Kcs négyzetméterenként)

14. a jelenlegi tulajdonos állásfoglalása arról, hogy kiadható-e a földvagyon az eredeti tulajdonosnak, vagy nem.

Látszólag ennyi és a dolgok a helyükre kerülnek. Persze csak

akkor, ha előre nem látható akadályok nem gördülnek elibénk. De Murphy óta tudjuk, hogy az akadályok természetüknél fogva oda gördülnek, ahová akarnak. Az általam benyújtott visszaigénylés rendezésének akadályai a Dunai Vízügyi Hatóság (Povo- die Dunaja) illetve a Szlovák Víz- gazdálkodás Vállalat, amelyek a törvényben meghatározott határidőn belül semmilyen választ nem adtak a folyamodványomra, emiatt az illetékes körzeti földhivatal megszakította az eljárást. Az állami tulajdonban lévő cég tétlensége fölött azért nem kell csodálkozni, mert:

1. a visszaigényelt 24 hektárnyi földterületből az állam 1987- ben négyzetméterenként 4 koronás áron (Zsolnán valamivel értékesebb a termőföld) 11 hektárt megvásárolt, 13 hektárra pedig 2000 és 2002 között valamilyen úton-módon tulajdoni jogot és kataszteri bejegyzést szerzett;

2. az elorzott terület egyik parcelláján sok millió koronáért hajókikötőt építtetett, érdekes módon nyolc új parcellára felosztva a felépítmény területét;

3. a kikötő felépítésének a ténye akár perdöntő bizonyíték is lehet a Magyarország és Szlovákia között folyamatban lévő Bős-Nagymaros perében.

Az említett törvény egyik izgalmas furcsasága az, hogy kizárja a fellebbezés lehetőségét, az illetékes földügyi hivatal döntését csakis bírósági úton lehet megtámadni, ami öt-tíz-húsz áras parcellák esetében ugye, egy kicsit bizarrnak tűnik. Ebből adódóan az engem ért, a törvény által szentesített megaláztatásban még több száz, vagy több ezer sorstársamnak volt, s lesz része. Avatatlanként mindezek ellenére sem minősítem a törvényt, mindössze azt jegyezném meg, hogy a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság eddig megélt történelme folyamán 1919. április 16-a óta kevés olyan törvény született, amely a végérvényesség rémét magában hordozva ilyen szinten szolgáltatta ki ezt a nemzeti közösséget.

A törvény egyik furcsasága, hogy kizárja a fellebbezés lehetőségét.

KOMMENTÁR

Nyúlfaroknyi káosz

MALINÁK ISTVÁN

Néhány érintett csoportot leszámítva senkinek sem jó az, ami a Gázai övezetben történik. A nyúlfarknyi tengerparti terüle- tecske egyik alapkérdése az izraeli-palesztin viszonynak, ami pedig erőteljesen kötődik - s ez az elmúlt egy év alatt sokszor beigazolódott - az iraki helyzet és a terrorizmus elleni harc jó néhány vonatkozásához. A válság a múlt hét végi emberrablásokkal kezdődött, de ez csak a felszín. Régóta hatalmi harc dúl, s most szeretnék többen eldönteni azt, hogy ki fog parancsolni másfél év múlva Gázában, amikor - ha a Saron-terv megvalósul - már csak palesztinok fognak ott élni. A gázai zűrzavar a Palesztin Hatóság, a palesztin kormány gyengeségének a jele. Aggasztja a Gázai övezettel határos Egyiptomot, és aggaszthatja Izraelt is. Sáron rögtön azt mondta, a kialakult helyzet is bizonyítja, hogy nincs kivel tárgyalnia a palesztin oldalon. Salom külügyminiszter árnyaltabban fogalmazott: Izraelnek nem érdeke, hogy a Palesztin Hatóság teljesen összeomoljon és a hatalmat a szélsőséges erők ragadják magukhoz. Jeruzsálem azt szeretné, ha a mérsékelt erők kerekednének felül, de „amíg Arafat fog kormányzni, addig nem szűnik meg az anarchia”.

Márpedig azt egyelőre nem lehet tudni, hogyan kerül ki Arafat ebből a küzdelemből. Az tény, ilyen nyíltan még nem lázadtak fel ellene mozgalmának, a Fatahnak a „reformerői”, s még nem kényszerült ilyen látványosan döntésének (unokaöccse kinevezése) visszavonására. Jeruzsálemben többen úgy vélik, itt a kiváló alkalom arra, hogy Izrael végre megszabaduljon Arafattól, mert a palesztin autonómián belül jelenleg már senki sem sajnálná, ha távozna. Ez egyelőre túlzásnak tűnik, nemcsak azért, mert Arafat a túlélés mestere, hanem azért is, mert a palesztin elnök csak papíron hajtotta végre azt, amit Amerika, az EU és az ún. reformer palesztinok is követelnek. Ez pedig az Arafat emberei által vezetett tucatnyi palesztin biztonsági szervezet számának lecsökkentése háromra. Ez az a terület, amelynek irányítását Arafat eddig nem engedte ki a kezéből, ezért bukott meg a korábbi Abbász- kabinet, és ezért nyújtotta be lemondását a mostani kormányfő, Koréi is.

Érdekesek az izraeli lapelemzések. Ezek szerint a zavargások mögött Gáza erős embere, Mohamed Dahlán ezredes állhat. Dahlán volt belbiztonsági minisztert Arafat pár hónapja rúgta ki a kormányból. Még korábban Dahlán a Gázai övezet nagy népszerűségnek örvendő, eléggé öntörvényű biztonsági főnöke volt, s a reformistákat általában Dahlán embereiként ismerik.

Nem szabad megfeledkezni még egy igen erős játékosról, a Hamász szélsőséges szervezetről, amely az elképesztően sűrűn lakott Gázai övezetben jóval népszerűbb, mint maga a Palesztin Hatóság. Elsősorban azért, mert nem korrumpálódott, mint az Arafat által irányított testület. Izraelnek erre is nagyon oda kell figyelnie.

JEGYZET

Hallgattuk a nád susogását

SZÁSZI ZOLTÁN

így nyár elején, a vakáció dú- lásának idején mindig eszembe jut, mit is csináltunk mi jó huszon-harminc egynéhány évvel ezelőtt ilyentájt. Arra biztosan emlékszem, hogy egy percet se bírtunk unatkozni. Városszélén, félig falun nőttem, no nem mint a gyom, csak mondjuk, mint a vadvirág. Reggeltől estig bújtuk a Baglyast, dinnyére, barackra jártunk Hubó felé, tyúkot sütöttünk a Sajó holtágának valamelyik kanyarulatában, és kalózok voltunk, meg huszárok, Pirx pilóták, meg Zorrók, meg Robin Hoodok, meg Ri- naldo Rinaldinik. Jártunk a strandra, belógtunk a kerítésen, bámultuk a csajokat, meg a fagylaltos néninek segítettünk, meg szemetet takarítottunk, aminek ellenértéke pár gombóc estére megmaradt fagyi, meg vakarák, megmaradt tésztából sütött fáj- ronti lángos volt. Karéjnyi zsíros vagy cukros kenyereken elvoltunk egész nap, szilvát, körtét, almát csórva hozzá, meg barackot, dinnyét. Kárt nem tettünk, kérhettünk is

volna, adtak is volna, de úgy jobban esett. Nem is volt legény, kinek parittyája nem volt, vagy bambusznyelű seprűből nyila. Bebarangoltunk minden temetőt, mezítláb futottunk a felforrósodott mellékvágányok sínjein, fél napokat bujkáltunk a szalmakazlakban. Unatkozás? Ismeretlen szó volt az nekünk. Most meg azt látom, mindenféle ketyerékkel mászkálnak unott arcú kiskamaszok. Videokazettákkal, számítógépes játékkal, kulccsal a nyakukban. Mára már nem legény az, akinek nincs fényképezős telefonja, nincs dvd-je, meg a fene tudja milye még. Mégis unatkoznak! Mintha a Végtelen történet című film mára kezdene valósággá válni. A fantázia, a találékonyság kihalófélben van a gyerekekben. Kész, manipulált látványvilágot kapnak, agyuk ellustult, így hát marad a lézengés, a tunyaság. Esténként bambán hallgatják a duhogó ritmust. Pedig mi valamikor annak idején csak úgy kiültünk hallgatni a nád susogását, számolni a hullócsillagot, meg érintésnyi közelben lenni a hosszú hajú veszedelmekkel. Csak úgy, csak magáért az ottlétért. Mert dúlt a nyár és tudtunk gyerek lenni. Pedig nem tanította azt akkor senki!