Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-20 / 166. szám, hétfő
8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 20. MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17.15 Az 50 első randi (amerikai) 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Maradok! (francia) 21MLADOSÍ: Buddy (norvég) 16,18,20 TATRA: Szégyenfolt (amerikai) 18.30,20.30 AUPARK- PALACE: Shrek 2 (amerikai) 15, 15.40, 17, 19, 21 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.50 Pofa be! (francia) 17.20,19.20,21.20 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 14.30,15.30,16.30,17.30,18.30,19.30 Holtak hajnala (amerikai) 21.30 Starsky és Hutch (amerikai) 16.10, 18.40 Fegyvertársak (amerikai) 20.50 Trója (amerikai) 16.40, 20.20 Szégyenfolt (amerikai) 20.30 Buddy (norvég) 19.40, 21.50 Az 50 első randi (amerikai) 19.40,21.50 Betörő az albérlőm (amerikai) 14.20,16.50,19.10,21.40 Holnapután (amerikai) 14.40,18.10, 21.10 A főnököm lánya (amerikai) 15.20 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 18.20,20.40 PÓLUS - METROPOLIS: Betörő az albérlőm (amerikai) 15.20, 17.25, 19.30 Szégyenfolt (amerikai) 15.35, 17.45, 20 Shrek 2 (amerikai) 13, 13.40,14.20,15,15.40,16.20,17,17.40,18.20,19,19.40, 20.20, 21, 21.40 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 13.25,15.15,16, 17.50, 18.45 Holnapután (amerikai) 16.05, 21.35 Trója (amerikai) 13.05,18.25 Pofa be! (francia) 13.45, 21.20 Holtak hajnala (amerikai) 13.20,21.45 Az 50 első randi (amerikai) 20.25 KASSA TATRA: Szégyenfolt (amerikai) 18, 20 CAPITOL: Betörő az albérlőm (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Shrek 2 (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Flört a fellegekben (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - KERTMOZI: Az 50 első randi (amerikai) 21.30 PATH - KERTMOZI: Trója (amerikai) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Holtak hajnala (amerikai) 21.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Pán Péter (amerikai) 18 Baromi jó 2 (cseh) 20 Gothika (amerikai) 22 LÉVA-JUNIOR: Holnapután (amerikai) 18 KERTMOZI: Holnapután (amerikai) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hideghegy (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Gothika (amerikai) 15 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 15,17.45,20.30 Holnapután (amerikai) 17.30,20 Holtak hajnala (amerikai) 15.45,18, 20.15 Időzavarban (amerikai) 15.30, 17.45,20 Padlógáz (német-luxemburgi) 15.30,19.45 Shrek 2 (amerikai) 16,18, 20 Trója (amerikai) 14.15,17.15, 20.30 A tűz óceánja (amerikai) 16.45, 19.30 Van Heising (amerikai) 17, 19.45 Zser- nyákok (svéd) 17.30 Az 50 első randi (amerikai) 16.15,18.15, 20.15 A tárlaton végigkövethetjük egy lelkes autodidakta útját a festővé válásig Komponált szertelenség Kassa. A Löffler Múzeum emeleti kamarakiállításainak határozottan polgá: ribb miliőjük van, mint a földszinten helyet kapó avantgárdok tárlatainak. A kevésbé elvont, a régióhoz kötődő képzőművészek alkotásai ugyanis a Löffler házaspár egykori lakószobáiban kaptak helyet, és ugyanannyi, sőt talán több látogatót vonzanak, mint a „trendi” földszintiek. JUHÁSZ KATALIN Ráadásul az intimebb tér eleve alapos válogatásra kényszerít, azaz csak a legjobb dolgok kerülhetnek a falra. Nincs ez másképp Anton Ilmát esetében sem. A név nem véletlenül cseng ismereúenül, az 1997-ben, negyvenhat évesen elhunyt művész ugyanis főleg az utcán állított ki. Ihnát autodidaktaként leste el a nagyok ecsetkezelését, technikáját. Tíz év alatt hatalmas utat tett meg a szolgai másolástól a klasszikus részletezésen át a saját stílusig. A tárlat végigköveti ezt az utat, a 26 kép alapján ezért tűnhet úgy, hogy nem egy, hanem három-négy festő műveit nézegetjük. Egy idő után azonban felfedezhetjük az ösztönös tehetséget, amely nem a naiv festők mesevilágába tévedt, hanem tudatosan ragaszkodott a nagy klasszikusok megoldásaihoz. A kezdeti korszak részletező alapossága eltűnik, a határozott vonalakat felváltják a puha sziluettek, megmarad viszont a hagyományos képszerkesztési technika, a komponáltság és a stilizáltság. Ihnát élvezettel ütközteti a színeket, mégsem szakad el teljesen a realitásoktól, afféle megkomponált szertelenség mutatkozik a vásznain. A tárlat összeállítója, Stefan Lazorisák szerint kivételes tehetség távozott idő előtt e világról, aki húsz-harminc évnyi festés után a legjobb hazai képzőművészek közé verekedte volna be magát. Ihnát szinte szívta magába az információkat, tudatosan kereste a kassai képzőművészek társaságát, és élete utolsó időszakában már megrendeléseket is kapott, azaz a festészetből élt. A betegség akkor csapott le rá, amikor a legjobb úton volt a fi- guratív expresszionizmus felé. A kiállítás szeptember 12-ig látható. Orosz-brit összefogással Film Artúr királyról Észak-Oszétiában forgatják azt az orosz-brit koprodukcióban készülő Kicsoda Ön, Artúr király? című filmet, amely a legendás angol uralkodóról és a kerekasztal lovagjairól szóló mondák szarmata- alan gyökereit boncolgatja. A film rendezője az orosz Alekszej Piscsulin. A forgatókönyv Howard Reed, brit néprajztudós Artúr királyról szóló munkája alapján íródott. Könyvében azt írja, hogy: „A legendakor történeteit automatikusan vezetjük vissza a kelta-brit pogány kultúrkörbe, noha egyáltalán nem minden eleme gyökerezik abban.” Az etnográfus elmélete szerint az Artúr-mondakörnek szarmata-alan gyökerei vannak. (Az alanok az iráni népek északi ágához tartozó lovas-nomád nép, amely a szarmata törzsszövetség tagja volt.) Howard Reed könyve az első olyan történelmi mű, amely kísérletet tesz az Artúr-mondakör katonapolitikai és társadalmi eredetének feltárására. A professzor munkájában a koraközépkori Európa haditudományára és politikai ideológiájára gyakorolt szarmata-alan hatást elemzi, s igyekszik bemutatni a katonai elit becsületkódexének gyökereit. Howard Reed szeretné átdolgozni művét, mivel az Oszétiában gyűjtött történelmi és néprajzi adatok jelentősen tágítják az összehasonlító elemzés lehetőségeit. (MTI) A Laura hosszú ideje a kortárs irodalom egyik nagy rejtélye Megjelenik Nabokov utolsó regénye Szíjjártó Jenő lelkesedése, munkabírása ma is példakép előttem Már diákként jegyzett le népdalokat MTI-TUDÓSÍTÁS Milánó. Vlagyimir Nabokov eddig ismeretlen műve kerülhet hamarosan az olvasók elé. A Lolita szerzője 1977-ben, Montreux-ben bekövetkezett halála előtt egy regényen dolgozott, amelynek a Laura eredetije (The Original of Laura) címet adta. A mű csak félig készült el, és az író kifejezett kívánsága volt, hogy családja semmisítse meg a kéziratot. Fia, Dmitrij Nabokov azonban elmondta a Corriere della Sera című milánói napilapnak, hogy édesanyja és ő képtelenek voltak erre. „Nem volt erőnk apánk végakaratát teljesíteni. Ha megsemmisítenénk, senki soha nem olvashatná el. Másrészt viszont nem tudom, hogy örömet szereznék-e apámnak a publikálással. Talán keveset írt belőle ahhoz, hogy teljes képet lehessen alkotni róla. Talán megoldás lenne odaadni egy egyetemi könyvtárnak, de előbb-utóbb valaki mégis publikálná. Akkor jobb megcsinálni most, az én irányításommal.” A Laura hosszú ideje a kortárs irodalom egyik nagy rejtélye. Nabokov ceruzával írta először otthon, majd a lausanne-i kórházban. Arra a kérdésre, hogy miről szól, fia hosszú sóhajjal válaszol: „Egy egész könyv kellene a válaszhoz. Laura eredetije egy nő, aki a regény világában él. A regény különböző optikákból, különböző helyzetekből nézi őt, és valamennyire megtalálható benne az az őrület, amely apám könyveinek sok szereplőjét jellemzi. Erről a könyvről vagy mindent el kell mondani, vagy semmit. Metaforái nagyon eredetiek. A könyv a próza költészete.” Dmitrij Nabokov tevékeny részese volt apja irodalmi művének, és ma is ő gondozza hagyatékát. Oroszul írt regényeit, verseit, színdarabjait ő fordította angolra. „Apám bennem találta meg azt a fordítót - magyarázta -, aki elfogadta, hogy a legszigorúbban ragaszkodik a szöveghez. A szükséges módosításokat aztán ő végezte el rajta.” Az ifjabb Nabokov jelenleg apja versgyűjteményén dolgozik, amely ugyancsak próbára teszi. „Vannak köztük nagyon rövid versek, amelyeket nehéz visszaadni más nyelven. A versfordítást szeretem a legjobban, nehéz, de kitartással a problémákat meg lehet oldani.” ÁG TIBOR Néhány nappal ezelőtt kért fel napilapunk egyik szerkesztője, hogy Szíjjártó Jenő karnagy, zeneszerző és népdalgyűjtő születésének 85. évfordulója alkalmából rövid megemlékezést írjak. Boldogabb lennék, és talán könnyebb lenne az írás is, ha még köztünk lehetne. Gazdag, értékes tapasztalataival segíthetné azt a munkát, amelyet több mint fél évszázaddal ezelőtt közösen vállaltunk. Emlékképek tódultak lelki szemeim elé. Az első találkozásunktól kezdve a közös munkálkodásunkon át, egész a CSMTKÉ megalakításáig és még tovább, az énekkari fesztiválokon a „Békét akarunk” gyermek- és vegyes karra írt művének bemutatásáig. A Ko- dály-napokon Berzsenyi Dániel Kodály Zoltán által megzenésített költeményének Jenő vezette felejthetetlen megszólaltatásáig. A gyorsan múló idő nem homá- lyosította el az emlékeket. Sőt most még élénkebben él bennem az ő szelleme, hadakozása az igazság mellett. Lelkesedése, munkabírása ma is példakép előttem, csakúgy, mint ötvenegy évvel ezelőtt, amikor lelkesen készültünk a NÉPES bemutatójára. Amikor az Ifjú Sziveknek komponált remek népdalfeldolgozásainak bemutatására készült az énekkar. Jenő személye egybeforrt a NÉPES, az Ifjú Szivek művészi munkájával, a szlovákiai magyar kórusmozgalommal, a szlovákiai magyar folkórhagyo- mány felkutatásával, tolmácsolásával és továbbéltetésével. Kevesen tudják, hogy a NÉPES feloszlatása után Jenő, Hemerka Olga és Grébnerné népdalgyűjtő munkába kezdett. Évtizedek múlva, amikor a Szíjjártó család Jenő népdalgyűjtésének eredményét akarta publikálni, hasztalanul kerestük az általuk gyűjtött és leadott népzenei anyagot. A gondosan letisztázott népzenei gyűjtés nyomtalanul eltűnt. (A NAP Kiadó Du- naszerdahelyen 2001-ben adta ki Szíjjártó Jenő népdalgyűjtésének egy, a kézirataiból rekonstruált részét, 193 népdalt.) Már diákkorában is jegyzett le népdalokat, Nyitra környéki diáktársaitól. Jenő szívesen vállalta volna egy intézmény keretében a hivatásos népdalgyűjtés munkáját, hisz felkészültsége és hivatástudata erre a munkára feljogosította volna. De ilyen intézmény nem jött létre. Ma sincs. Kevesen tudják, hogy Jenő a NÉPES feloszlatása után évekig nem tudott visszakerülni a rádióban azelőtt betöltött zenei rendezői státuszába. Sokáig csak mint zenei szerkesztő dolgozhatott. Azt is kevesen tudják, hogy Jenő egyik szívügye a magyar karvezetői képzés volt. 1968-ban egy többoldalas beadvánnyal fordult a Cse- madok akkori vezetéséhez a karvezetői tanfolyamok és a kórusmozgalom támogatása ügyében. Eredménytelenül. 1964-ben Jenő szervezte Gyur- csó Istvánnal a magyar tanítók énekkarát. A jelentkezések alapján ő járta végig az országot, ő válogatta a jelentkezők közül az arra legméltóbbakat. Mégsem ő lett a tanítók kórusának karnagya. Ennek a története is hosszú. Nem fér bele egy rövid megemlékezésbe. (Képarchívum) IIP 1678 Anton Ihnát: A játékos
