Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-19 / 165. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 19. Háromezer helyet tartanak fenn a magyar diákoknak Elkezdődött a beiratkozás 8 Magyar glóbusz_____________ DUNA TV Erdélyben, a Babes-Bolyai Tu­dományegyetemen és a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudmányegye- temen megkezdődött a beiratko­zások időszaka. A középiskolát végzett, magyar anyanyelvű fia­taloknak a két egyetem összesen ezernégyszáz tandíjmentes és kétezernégyszáz tandíjköteles helyet kínál. A Babes-Bolyai Tudományegye­tem több mint 17 ezer helyet hir­detett meg, ebből háromezret azoknak tartanak fenn, akik ma­gyarul szeretnék elvégezni fel­sőfokú tanulmányaikat. Az egye­temen a 2004-2005-ös tanévtől uj szakok is indulnak, ilyen például a környezettudományi szak. A Ba­bes-Bolyai egyetem székhelye Ko­lozsvár, de ezen kívül még 17 er­délyi városban működtet karo­kat. A magyar kisebbségen kívül anyanyelvükön tanulhatnak itt németek és romák is, de külön helyeket tart fenn az egyetem a moldáviai román fiatalok, sőt, a testi fogyatékossággal élők szá­mára is. A Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem idén negyedik alkalommal hirdet fel­vételit a Csíkszeredában, Maros- vásárhelyen és Kolozsváron mű­ködő 18 szakára. Aradon túl keveset foglalkoznak a megelőzéssel Népszerű a vadkender HÍREK.RO A drogfogyasztás nemcsak a nyugati országokban, de Románi­ában is egyre több áldozatot szed. Arad határmegyében lehangoló módon egyre nagyobb a terük a kábítószercsempészeknek. Dán Ilarie, az aradi ügyészség szervezettbűnözés-megelőző és drogellenes irodájának főügyé­sze szerint a tavalyi év hasonló időszakában számolt, kábító­szer-csempészettel és -fogyasz­tással kapcsolatos hét bün­tetőügyi irathoz képest, idén hu­szonegyet állítottak össze. Ilarie főügyész szerint az aradi drog­függők és -csempészek legin­kább a cannabist (vadkendert) keresik. Ez olcsóbb is, mint a többi drog, a szakértők a „ke­mény drogok előszobájaként” tartják számon. A marihuána ci­garettához szükséges cannabis grammját a feketepiacon 150- 200 ezer lejért lehet beszerezni. A főügyész úgy véli: a fogyasztók már egész fiatal, 13-14 éves kor­ban kipróbálják, a szórakozóhe­lyek, bárok, diszkók pedig meg­felelő helyet nyújtanak erre. Az aradi strandon is jócskán akad­nak cannabis-fogyasztók. Dán Ilarie úgy gondolja: Aradon túl keveset foglalkoznak a me­gelőzéssel és az iskolákban sem világosítják fel kellőképpen a di­ákokat a drogfogyasztás gyilkos hatásáról és következményeiről. A régi-új táblajáték türelmet és figyelmet igényel Szenzációs felfedezés DUNA TV Egy-egy, már feledésbe merülő régi római eredetű játék ötlete nyomán új táblajátékot fedezett fel a nagyváradi Nagy Csaba. A tetrapentaminó 12 ötkockás és egy négykockás alakzat kirakásá­nak változataiból áll. Az új játék, a tetrapentaminó eredetileg az amerikai Solomon Golomb ötletének továbbgondo­lása. A matematikus még egye­temista korában találta ki azokat az alakzatokat, amelyek a külön­böző számú négyzetek egymás­hoz illesztésével jönnek létre. Ilyen a közismert dominó, a ke­vésbé ismert trominó, tetraminó és pentaminó. A logika-fejlesztő játékot most a nagyváradi Nagy Csaba tökéletesítette. A12 ötkoc­kás alakzatokat (pentaminokat) egy négykockás alakzattal (tetra- minoval) egészítve ki alkotta meg a tetrapentaminót egy sakk- táblányi, azaz nyolcszor nyolcas területen. Rájött arra is, hogy ezen alakzatok helyes variációjá­ból nem csupán pár száz, hanem mintegy 5-6 ezer változat létez­het. A gondolkodásmód vetek­szik a sakk gondolkodási szintjé­vel, és sok türelmet igényel. Ezért sokan félbe is hagyják, ez lehet az oka annak, hogy a játék feledésbe merült. A régi, római eredetű játéknak eddig 850 kü­lönböző változatát rakta ki Nagy Csaba, aki azt tervezi, ha eléri az ezret, a Guinness rekordok köny­vébe is bejegyezteti magát, ahol ilyen felfedezést eddig még nem jegyeztek. A játék a sakk gondolkodásmódjával vetekszik (A Duna Televízió felvétele) A romániai tankönyveket román-magyar szerkesztőpárosoknak kellene összeállítaniuk Fejfájást okoznak a román leckék A romániai tanárnő olyan kiadványokat jelentetne meg, melyek segítik a magyar ajkú tanulókat a feladatok megértésében (Képarchívum) A tanévzárók, ballagások után a vizsgaidőszak is vé­get ért. Általános véle­mény, hogy a magyar ajkú tanulók számára az állam nyelvének nem tudása, a tananyag hiányos ismerete sok bosszúságot, keserűsé­get okoz. Román nyelv- és irodalomból jelesre vizs­gázni vagy legalább át­menő jegyet szerezni - a diák és a tanár hozzáállá­sától is függ. NÉPÚJSÁG Anamaria Dobrescut, a Refor­mátus Kollégium román nyelv és irodalom tanárnőjét nagyon szere­tik diákjai, mert talpraesett, lelkiis­meretes, megértő, de szigorú is.- A Marosvásárhelyi Pedagógi­ai Líceumban végeztem, egy évig angol nyelvet tanítottam, majd ta­nító néni is voltam. 1996-ban be­jutottam a kolozsvári Babes-Bo­lyai Egyetem bölcsészkarának ro­mán-francia szakára. Az oklevél megszerzése után hazajöttem, és a Művészeti Líceumban tanítot­tam, s mivel csak egyszázadnyi ponton múlott, hogy megkapjam a teljes katedrát, változtatnom kellett. Mivel déd- és nagyapám papok voltak, én is nagyon vallá­sos vagyok, valami azt súgta, hogy a Református Kollégiumot válasszam, habár nem sokat tud­tam az iskola „életéről”.- Nem idegenkedett attól, hogy teljesen magyar közösségbe csöp­pen?- Sohasem voltak előítéleteim, a politikai élet is hidegen hagy. Én akkor érkeztem, abba a feszült han­gulatba pottyantam az iskolába, amikor a román kollégák el kellett menjenek más tanintézményekbe, és nem akartak. Üllő és kalapács között voltam, biztos vagyok ben­ne, hogy feltették a kérdést, hogy én miért jövök, amikor mások mennek. A magyar kollégákkal re­mekül megértjük egymást, fiatalok és szolidárisak, a diákok szeretnek, én is őket, ennél több nem is kell.- A tanárnő magyar nyelvtanfo­lyamra jár...- Már elég rég meg akartam ta­nulni magyarul, és az a legjobb, amikor gyermekkorunkban sajátít­juk el a nyelvet, mert felnőttkorban már sokkal nehezebb. Nagynéném, nagymamám voltak az első „tanító­im”, de ez mégsem olyan, mint amikor leckeként tanulod. Beirat­koztam a tanfolyamra, ahol tizen- ketten indultunk, aztán négyen maradtunk. Úgy gondolom, hogy az embernek szüksége van arra, hogy minél többet tudjon abból - gondolok jelen esetben bármely nyelvre -, ami hasznára és segítsé­gére van. Mivel magyar gyerekeket tanítok, fontos, hogy segítsem őket a tananyag megértésében, a román nyelv elsajátításában. A két nyelv már nekifutásból nagyon külön­böző, más a rálátás a világra.- A román leckék egyre nehe­zebbek, sok „fejfájást” okoznak, legtöbbször a román anyanyelvű szomszéd sem tud segíteni. A tan­könyvek nem a kisebbség számá­ra íródtak, jó lenne ezt is szem előtt tartani...- Tulajdonképpen idegen nyelv a magyar gyerekek számára. Szerin­tem módszertani, szerkezeti gon­dok vannak, más alapelvekre és célkitűzésekre lenne szükség. Már megfordult a fejemben, hogy ami­kor elegendő tapasztalatra teszek szert a magyar nyelv „területén” és az időm is megengedi, ki lehetne adni olyan kis feladatlapokat tar­talmazó füzetecskéket például, ami a tananyaghoz kapcsolódva segít­séget nyújt, megkönnyíti a magyar ajkú tanulóknak a leckék elsajátítá­sát. Hogy lehet irodalmat tanítani, megszerettetni, ha hiányzik a nyelv birtoklása; beszélünk, de nem tud­juk, hogy mit, ha nem szisztemati­kusan, fokozatosan halad a tanár, a diák a tananyaggal? A tankönyve­ket román-magyar szerkesztőpáros kellene úrnak indítsa. A kommuni­kációra, a nyelvre kellene a hang­súlyt fektetni.- Mi van (lesz) azokkal a diákok­kal, akik nagyon keveset tudnak ro­mánul, és ez nem csak az ő hibá­juk?- Sokan jöttek olyan falvakból, ahol senki sem beszél románul, és az iskolákban sem fektettek hang­súlyt legalább arra, hogy beszélget­ni tudjanak. A gond elsősorban az övék, félnek, idegesek, hiszen a lea­dott leckéből nem értenek semmit.- Hogy lehet magas szinten iro­dalmat tanulni ilyen esetben?- Konzultációkat tartunk, sza­vakat tanulunk, kínlódunk, de így nem lehet érettségizni és bepótol­ni 8-10 év anyagát, amiről lema­radtak. Meg kell érteni, hogy ez hátrány számukra. Sajnálom őket, áldozatai egy nem kedvező konjunktúrának. Egy óra alatt képtelenség szinte minden szót lefordítani, elemezni és az anya­got is megbeszélni. Mindig izgu­lok azért, hogy diákjaim jól szere­peljenek. Nagy elégtétel számom­ra, ha jó eredményeket érnek el, mert mindnyájan tudjuk, hogy aki érvényesülni akar, annak jól kell ismernie a nyelvet. A vőlegény családja biztonsági okokból otthon maradt, mert attól féltek, hogy lecsap rájuk az „ukrán maffia” Lakodalomba mentek a világ végére KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Ilyen még nem volt. Legalábbis tudomásom szerint. De lehetsé­ges. Úgy, ahogy az nálunk egy színmagyar faluban történt. Mert a XXI. században a nagy, korlátlan lehetőségek idejét éljük. Hála is­tennek, fiataljaink csak az időseb­bek elbeszéléseiből tudják, milyen gondokkal, akadályokkal járt egy­kor egy külföldi utazás, a külföldi tanulásról, a munkavállalási le­hetőségekről pedig többnyire leg­feljebb álmodozni lehetett. Ma szerencsére már más a helyzet. Fi­ataljaink százai, ezrei tanulnak, dolgoznak, vesznek részt szakmai gyakorlatokon a szomszédos or­szágokban. Az pedig természetes, hogy a kárpátaljai magyar fiatalok zöme az anyaországban próbálko­zik. Azt is természetesnek tartjuk, hogy a szülőháztól távol kerülő fi­atal az évek során barátságot, mé­lyebb kapcsolatot alakít ki a szom­szédos ország fiataljaival. És a mé­lyebb kapcsolatok nemritkán há­zassággal is végződnek. Csak­hogy... Néha könnyebb, s talán egyszerűbb is emberi, bensőséges kapcsolatot teremteni a fiatalok­nak, mint a gyakran keringő, ró­lunk szóló rémhíreket, tévhiteket eloszlatni, megcáfolni. Mert azok­ból még mindig több mint ele­gendő kering ahhoz, hogy elri­assza a Kárpátaljára látogatókat. Mert miről is van szó? Olykor olyan esetekről, kuriózumokról, mint amilyenre a közelmúltban az egyik színmagyar faluban került sor. Amire utólag már a külföldi vendégek is nagyokat derülve em­lékeztek vissza. ...Lakodalomra készülődött a fi­atal pár. A kárpátaljai magyar falu­ban élő menyasszony és a buda­pesti vőlegény. A helybeliek csak úgy egyeztek bele a fiatalok házas­ságába, ha az ifjú pár egy igazi fa­lusi lakodalmat tart Kárpátalján. Sátor alatt, „tisztességes” vendég­sereggel. Az örömteli előkészüle­tekbe kisebb feszültségek lopakod­tak be. Bár a kárpátaljai hozzátar­tozók nem igazán értették, mi az oka a feszültségnek, amire a há­romnapos mulatás végén, "közvet­lenül a visszautazás előtt derült fény. De akkor már Károly bácsi, mert a vőlegény egyik közeli roko­nát így hívják - aki egyébként tar­talékos katonatiszt -, családja nél­kül, de videóval érkezett, moso­lyogva mesélte újdonsült rokonai­nak: „Ha hiszik, ha nem, úgy jöt­tem ide, mint aki a világ végére megy. Sajnos, ismerőseim sokat ijesztgettek az ukrán maffiával, vé­res leszámolásaikkal. Hosszas ta­nakodás után ezért jobbnak láttuk, ha a család otthon marad és leg­alább ők biztonságban lesznek... De ha otthon elmesélem, hogyan roptuk a csárdást az „ukrán maffi­ával”, akik egyébként ugyanolyan színmagyarok, mint mi vagyunk, talán el sem hiszik. Mert a felvéte­leken a csodás tájakat, az itteni vendégszerető embereket, azokat a körülményeket, ahogy ebben a magyar faluban is élnek az embe­rek, megörökítettem. Most már tu­dom, hogy a közeljövőben vissza­térünk erre a csodás vidékre.” ...Elgondolkoztató az eset. De ha csak erről az egyről lenne tudomá­sunk! Sajnos, még mindig sok a rémhír, a negatív információ ró­lunk, vidékünkről, Ukrajnáról. De a sötétség egy-egy fénysugár által, a bensőséges emberi kapcsolatok révén, az első kézből kapott hiteles tájékoztatás segítségével remél­hetőleg hamarosan eloszlik. Aki érvényesülni akar, annak jól kell ismernie a nyelvet (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents