Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-17 / 164. szám, péntek
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 17. HÉTVÉGI OLVASMÁNY A két szász Stróbl Alajos: Jókai-Jókai tér, Budapest JÓKAI MÓR Apafi Mihály uram idejében sokat járt a szász választófejedelem Erdélyországban; úgy látszott, hogy nagyon megszerette azt az eredeti, őssajátságú fajt, míg az erdélyi urak is megkedvelve a vidám és bátor, a mulatságra mindig kész s legmerészebb kalandokra vállalkozó ifjút, kézről kézre adták a fejedelmi vendéget; egész Erdélyben létele egy folytonos lakodalom volt, ma itt, holnap amott, mindenütt vendégszerető kiskirályok, mindenütt deli hölgyek, mindenütt új kaland. E szilaj mulatozás közben udvari cselédsége úgy szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország minden részeiben lehete belőlük találni, csak nála senkit. A magyar urak cselédei elmarasztották a szász cimborákat, s ha a fejedelem valaha egy fullajtárt Kolozsvárról elküldött Felvincre, az előbb bejárta Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott, ahova küldve volt. így történt egy ízben, hogy egy fullajtárja a szász fejedelemnek el lévén küldve Fej érvárra valami sürgetős levéllel, Enyeden összetalálkozott Toldalagiék lovászaival, azok leitatták, félkótyagosan nekiindult az útnak, az útban összejött Apor hajdúival, kik éppen menyasszonyt vittek. Sólymosra; a lakodalmas nép elfogta a legényt, elvitte magával; Sólymosról odább ment a násznép kárlátóba a vőlegéay apjához Balázsfalvára; a fullajtárt oda is elvitték magukkal, s miután ott egy kicsinyt kijózanodván, kérdezősködék: hogy merre menjen Fejérvárra, olyan szépen útbaigazították, hogy estefelé csakugyan eljutott Szebenbe. Nem tévesztett el egyebet, csak azt, hogy nyűgöt helyett délnek tartott. Itt aztán megértve a városházán, hogy tíz mérfölddel van messzebb Fejérvártól, mint reggel volt, elkezde hathatósan káromkodni minden nyelven, szidta a szebenieket, mintha azok tévedtek volna el, nem ő; mire nézve jónak láttatott minél hamarábbi bekvártélyozása valami jó emberhez, ki a szászok közt legvendégszeretőbb volt. Az egy becsületes vargamester volt a bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász választófejedelem fullajtárja jön hozzá szállásra, igen megörüle, gondolván, milyen jól fog ő mulatni e messze földrül jött rokonnal, ki vele azonegy nyelvet beszéli; és kiálla előre a kapuban, s föltevé zöld bársonysipkáját, hogy legyen mivel köszönnie az érdemes vendégnek. A fullajtár nem soká váratta magát, s miután a hellebárdos, aki odáig vezette, rábízta őt a gazdájára, összeölelkezett, ösz- szecsókolózott vele; a varga bevitte őt tisztaszobájába, leültette a lócára, az inas lehúzta csizmáit és menten kifényesítő; a két szász ezalatt diskurzushoz látott. Előbb a fullajtár beszélt a vargának, azután a varga beszélt a fullajtárnak, s miután mind a ketten eleget beszéltek egymásnak, akkor jutottak arra a tudomásra: hogy egyik sem érti, amit a másik beszél.- Der Duivel! - kiálta fel János varga, lecsapva zöld bársonysüvegét az asztalra - tud kend magyarul?- Hogyne tudnék? Esztendeje, hogy itt őgyelgek.- No hát beszéljünk magyarul, mert amit németül szóltál, azt nem értem. Tehát beszéltek mindketten magyarul. Es mivel tudvalévő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít, tehát hogy annál jobban megértsék egymást, előhozott János mester egy nagy veder jóféle bort, azt két kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek mind a ketten. Mindkettő gyakorlott bajnok volt ilynemű harcokban; folyt a beszélgetés oly fennhangon, mintha veszekedtek volna.- Hiszen kend is csak győzi, János mester, én is győzöm - szólott a fullajtár -, de úgy mégsem győzi senki, mint az én uram, az maga megiszik egy ülő helyében egy vederrel.- Megiszik Apafi Mihály uram kettővel - viszonzá a varga.- De nem megy ám ennek a feji- be.- Biz Apafi Mihály uram sem tölti azt oda. A fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak látta egy pohár borral növelni haragját, úgy kezdett megint a szóhoz.- Hallja kend, az én uramnak van egy akkora karbunkulusa a gyűrűjében, mint egy dió.- Van Apafi Mihály uramnak hat, akkora, mint a fejem! - kiálta villogó szemekkel a varga. A fullajtár fújni kezde dühében, odakönyökölt a varga elébe, s félvállról intézve hozzá a szót, monda:- Hallja kend, az én uram olyan erős ember, hogy egy malomkövet felvesz a vállára.- Elevenen? - kérdé flegmatice a varga, két könyökkel tehenkedve az asztalra.- Megveszett kend? Mit elevenen? A malomkövet?- No, mert Apafi Mihály uram felveszi ám a vállára az eleven bivalyt! A fullajtár lecsapta az asztalra a kupát, s ordított, ahogy kifért a torkán.- De azt mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja így a kezében a nehéz ezüstkupát, úgy meg tudja azt szorítani, hogy ösz- szevissza horpad, s kiömlik belőle a bor!- Azt Apafi Mihály uram is meg- cselekszi, csakhogy ő előbb kiissza belőle a bort. A fullajtár tökéletesen le volt gázolva, mérgében mit tehetett egyebet? kiitta a kupáját, s megint tele- töltötte.- Szállók kendnek, varga gazda - szólt, a vargára köszöntve a poharat.-Állok elébe.- Az én uram, a választó herceg egészségéért! - kiálta, odanyújtva kupáját. A varga elvette, kiitta és mondá:- Isten éltesse sokáig. Ekkor a varga merítette meg a maga kupáját, s a fullajtárra kö- szönté.- Ez meg az én uramért, Apafi Mihály fejedelemért! A fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.- Köszönöm, varga gazda, nekem már sok volt a bor.- Sok é? De több lesz, ha a nyakad közé öntöm az egész vederrel! - szólt a varga dühbejövén. A fullajtár elkezdett nevetni, s csú- fondárosan faragta ujját a varga orra alatt.- Azt mondom, öcsém - szólt a varga -, hogy nyúlj ehhez a kupához, s ne várd, hogy az nyúljon te- hozzád, mert azt nem köszönöd meg. A fullajtár látva, hogy a varga haragszik, még erősebben haho- tázott, s minden módon inzultálta a dühöngőt. A varga mindig alantabb kezdte beszélni társához, mint szokása az embernek, mikor már közel van hozzá, hogy valakit főbe üssön.- Még egyszer kérdem tőled, édes öcsém - szólt a varga moderate, oly szelíden, mintha könyörögne -, iszol-e vagy sem? - s amint erre a fullajtár még nagyobbat röhögött, úgy vágta hozzá a kupát, hogy az székestül hanyatt dűlt. Erre a fullajtár is dühbe jött, s kirántva széles vadászkését, nekirohant a vargának, vérben villogó szemekkel. De János mester sem volt rest, hanem előkapott egy fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte ellene kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben. Reggelre kelvén az idő, a fullajtár is fölveté szemeit, s hát imé, amint kezeit, lábait kezdené mozgatni, el nem tudja képzelni magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja sem volt helyén, ahova csak tapintott, mindenütt fájt valami részecskéje.- Ugyan mi bajom lehet nekem? - kérdezősködék az ott levő inasoktul -, úgy érzem magamat, mintha valaki az éjjel álmomban szörnyen megdöngetett volna.- Azt ugyan jól álmodta kend - felelt neki az egyik inas -, mert az éjjel bor mellett összekaptak kendtek a gazdámmal, mestram aztán kimángorlotta kegyelmedet, mint a szapult vásznat. A fullajtárnak ekkor jutott eszébe a múlt éji mulatság. Rögtön egész méltatlankodással felván- szorgott fekhelyéről, s ment panaszra Veterani tábornokhoz, aki akkor legnagyobb úr volt Sze- benben, igen derék vitéz úriember, a magyarságnak nagy védelmezője vala, és a jó tréfát sem utálta. Ehhez járult nagy sántikál- va a fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megverő, de elhallgatta, hogy miért? megmutogatta kék foltjait, és nagy elégtételt óhajtott. A tábornok odahivatta a vargát, s szembesítve a peres feleket, elmondatá magának a dolgot, melyet is elejétől végig jól megértvén, nyúla a zsebébe, s kivon belőle egy tízes aranyat; azt adá a vargának, mondván:- Imhol kendnek, amért ide fáradt. Kend pedig, fullajtár uram, már megkapta a magáét, az a kendő marad. Egyébiránt jövendőre tanulja meg kend: hogy ha inni akar, igyék a többi fullajtárokért, vagy akár a Hofmesterért, de az azon fellyül való személyeknek egészségeérti ivást bízza kend különb emberre. - Kend is pedig, varga mester, ha máskor szomjazik, igyék a varga komákért, igyék a varga céhmesterért, a fejedelem egészségéért való italnak pedig hagyjon kend békét - mert kend nélkül is eleget isznak azért! 1851 A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Habverés 1. Tojáshab felverése. Legokosabb habüstben, vagy akinek van, külön habkeverő készülékben végzi. A sárgájától elválasztott friss fehérjét (tiszta, üveges legyen, semmi zavarosságot ne mutasson, és ne folyjon szét, mint a víz, mert akkor nem lehet habbá verni) a habüstbe tesszük. Csipetnyi sót teszünk hozzá, mert akkor könnyebben felverődik. Azután a habverővel egyenletesen, egy irányban veregetjük, nem kell túlságos erővel ütni. Mikor egészen kemény a hab, nem ömlik ki a tálból, jó a hab és felhasználható. 2. Tejszínt is csak akkor lehet habbá verni, ha teljesen friss. Csipetnyi sót teszünk ebbe is, úgy verjük, mint a tojáshabot, de itt nagyon kell vigyázni, hogy túl soká ne verjük, mert akkor vaj lesz belőle. Cukrot a felvert tejszínhabba csak közvetlenül a felhasználás vagy fogyasztás előtt szabad keverni, különben vizet ereszt tőle. A cukrot apránkint, könnyedén keverjük bele, hogy össze ne törje a habot. Hagyma tárolása Legjobban úgy tarthatjuk el, hogy szellős helyen hálóban tartjuk. Fagy természetesen ne érje. Hagymapirítás Amibe nem muszáj, ne tegyünk hagymát. Illetve az ízét beleadhatjuk úgy, hogy a hagymát megmosva, félbevágva dobjuk bele a zsírba. Mikor jól átsült, az ízét is kiadta, a hagymát kidobjuk és csak a hagymás zsírt használjuk fel. Amibe okvetlenül hagymát akarunk tenni, következőképpen csináljuk: a zsírt kicsit felmelegítjük, az alatt a hagymát megreszeljük, és így reszelve tesszük a zsírba. Pillanat alatt elsül és rá vagy hozzáadhatjuk a többi kelléket. Hagymaszagú kezünket... ...mossuk meg langyos vízben, melybe néhány csepp szalmiákszeszt tettünk. Hagymavágás Szinte elkerülhetetlen, hogy ne könnyezzünk. Ezt úgy előzhetjük meg, hogy tisztítás közben erős vízsugarat bocsátunk a hagymára. Hagymavágó Ügyes konyhaeszköz, használatánál csupán külső hajától kell megtisztítani a hagymát, s utána a hagymavágóval pillanatok alatt apró kockákra vághatjuk. Ma már üvegből készült hagymavágó is van, melynél a kés ide-oda mozgatásával tetszés szerinti nagyságú hagymadarabokat vágunk. Kezünket ezzel teljesen megkíméljük a kellemeden hagymaszagtól. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Július 10-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2b, 3b, 4b, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Szőke Emília, rimaszombati kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az AB-ART ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: július 21. 1. Mit jelent a vőlegény? a) vevő legény b) hívő legény c) tevő legény 2. Összeházasodhatnak-e az unokatestvérek? a) igen b) nem c) külön engedéllyel 3. Hány évig építették a Tadzs Mahalt? a) 40 b) 25 c) 20 4. Mitől szokott rá a bilire Enikő? a) a veréstől b) a mesés bugyipelenkától c) magától 5. Ki veszi vállára az eleven bivalyt? a) a fullajtár b) a varga c) Apafi Mihály CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
