Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-16 / 163. szám, csütörtök
28 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 17. Sok csecsemő a nap bizonyos időszakában gyakrabban kér enni, míg máskor hosszabban alszik Babára hangolva Ma már azt szorgalmazzák a világ összes országára vonatkozó nemzetközi ajánlások, hogy az egészséges, érett újszülött a lehető leghamarabb kerüljön édesanyja mellére, engedjék szopni, ahányszor csak szeretne, és ne kapjon semmit anyatejen kívül féléves kora előtt. TANÁCSADÓ Ezek egyszerű, egyértelmű szabályok. Ám a múlt század „fegyelmezett’ gyerektáplálási és nevelési elveinek térhódítása megnehezíti a természetes szoptatási gyakorlat elfogadását. A rendszeresség és a korai hozzátáplálás hívei attól tartanak, hogy a baba éhen marad, ha nem kap mást, mint anyatejet, ráadásul az elkényeztetés rémével riogatják a szülőket. Egyértelmű állásfoglalások Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása a csecsemőtáplálással kapcsolatban: ♦ a csecsemő hat hónapos koráig csak anyatejet kapjon, ♦ hat hónapos kor után az anyatejes táplálás kiegészítéseként kínálják meg otthon készített, biztonságos élelmiszerekkel, ♦ a szoptatás tartson a gyerek kétéves koráig, vagy tovább. Csak anyatejet! A szoptatott csecsemőnek féléves kora előtt nincs szüksége az anyatejen kívül sem egyéb folyadékra, sem kiegészítő táplálékra. Az anyatej összetétele és mennyisége ugyanis alkalmazkodik a kisbaba igényeihez. Nincs „gyenge”, „híg” vagy „túl erős” anyatej. Mindig éppen annyi fehérjét, szénhidrátot, zsírt, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, amennyire az adott babának szüksége van, és mindezeket olyan formában, hogy a csecsemő szervezete a lehető leghatékonyabban tudja fölhasználni. Ezt egyetlen más táplálékról sem mondhatjuk el. Ha mást adunk a csecsemőnek (akár vizet vagy teát), azzal az értékes, immunanyagokat is tartalmazó anyatejtől vesszük el a helyet a pici gyomrában. A féléves kor előtt adott kiegészítő táplálék ártalmas is lehet, hiszen megnehezítheti egyes fontos anyagok felszívódását, hasmenést vagy éppen székrekedést okozhat, allergiát válthat ki. Ha a baba mást is eszik, nem fog annyit és olyan gyakran szopni, mint azelőtt, emiatt csökken az anya tej mennyisége. Hiányzik belőle valami? Vas: megfelelő mennyiségben van jelen az anyatejben, jobb hatásfokkal szívódik fel a baba szervezetében, mint bármilyen más táplálékból. Csak azoknak az alacsony súllyal született vagy koraszülött babáknak lehet szükségük vaspótlásra, akik magzatkorukban nem tudták föltölteni vasraktáraikat. D-vitamin: Ha a szopós baba nem tartózkodik hetente legalább fél órát csak pelenkában, vagy legalább két órát felöltözve, sapka nélkül a napon, D-vitamin-pótlásra van szüksége. Ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek: Az amerikai John Hopkins Egyetemen indított La Leche program során kísérik figyelemmel a kizárólag szoptatott babák gyarapodását, fejlődését, tápanyag-ellátottságát. A laboratóriumi vizsgálatok még a kilenc-tíz hónaposán csak anyatejet fogyasztó csecsemőknél sem tudtak hiánybetegséget vagy bármilyen eltérést kimutatni. Igény szerint Ha egy kisbaba állandóan az édesanyja közelében van, és bármikor szophat, valószínűleg nem fog három-négy órás szüneteket tartani, mint ahogy ezt még a közelmúltban is javasolták. Az első hónapokban az a természetes, ha naponta nyolc-tizenkét alkalommal mellre kerül, éjjel és nappal egyaránt. A gyakori szoptatás biztosítja a megfelelő tejtermelődést és a kisbaba számára létfontosságú testi kapcsolatot. A ténylegesen mellen töltött idő és a gyakoriság minden gyereknél más és más. Sok csecsemő a nap bizonyos időszakaiban (többnyire délután, estefelé) gyakrabban kér enni, míg máskor hosszabban alszik. Ez természetes dolog, nem azt jelenti, hogy kevés az anya teje, és pótlásra lenne szükség. Mikor ne hallgassunk a babára? A sárgasággal küzdő, beteg, koraszülött csecsemőket rendszerint ébreszteni kell a szoptatáshoz, hogy elegendő táplálékhoz jussanak. Ha egy baba nagyon gyakran (óránként) szopik váltott mellből, előfordulhat, hogy túl sok laktózban dús tejet kap (ez ürül a szoptatás első perceiben), ami hasfájást, hasmenést, puffadást okozhat. Ha ezt tapasztaljuk, próbáljuk rábírni, hogy valamivel ritkábban szopjon, és mindig csak az egyik mellből kínáljuk meg. Ezzel elejét vehetjük a hasfájásnak. (K-a) A mesterséges ondóbevitel nagy előnye, hogy az anyának a terhesség és a szülés teljes élményét adja, genetikai állományát is átadhatja gyermekének Kivédhető a negyven éven felüli nők genetikai kockázata SOROZAT Ma már szerencsére sokkal gyakoribbak a férfiak magatartásának jó példái: amikor mindent megtesznek a kívánt gyermekáldás eléréséért. Sokszor ez komoly áldozatot is jelent. Mert sajnos vannak olyan esetek, amikor a férfi befolyásolhatatlan meddősége miatt nem tudunk segíteni a családon. Ilyenkor jön szóba az örökbefogadás, illetve a mesterséges ondóbevitel (arteficiális inszemináció). Az utóbbit tévesen művi megtermékenyítésnek szokták nevezni. A mesterséges ondóbevitelnek több fajtája ismeretes: a homológ inszeminációnál a feleséget a férj ondójával „kezelik”. Erre akkor kerül sor, ha a férj nem teljesen meddő, de spermája „rossz minőségű”: alacsonyabb az ondósejtszám (miként például 20 milliónál kevesebb), s ezért általában nem következhet be fogamzás természetes körülmények között. A férjtől nyert ondót esetleg különféle módszerekkel, például gyógyszerek hozzáadásával feljavítva a méhbe, közvetlenül a petevezeték szája- dékához vagy a méhnyak külső nyílásához juttatják el. így az ondósejtek változatlan számban mennek át a hüvelyen, a méhnyakon, valamint a méhüregen, ahol különben óriási mennyiségben pusztulnának el. S ez teszi lehetővé, hogy az alacsonyabb sejtszámú ondó is termékenyítőképes legyen. Előfordulhat azonban, hogy a herében egyáltalán nincs ondósejtképző- dés; ilyenkor a félj ondójával nem lehet mesterséges ondóbevitelt végezni. Ekkor jön szóba a mesterséges ondóbevitel „idegen” ondóval. Az ondót ilyen esetben az úgynevezett donoroktól vagy az úgynevezett ondóbankból lehet beszerezni. A befecskendezés gondos előkészítés után, természetesen a peteérés időpontjában történik. Ez sem mindig sikeres. Háromszori próbálkozás után 66%-os a teherbe esés valószínűsége. Hat hónap alatt ez az arány 70-80%-ra javul. A mesterséges ondóbevitel nagy előnye, hogy az anya számára a terhesség és a szülés teljes élményét adja. Emellett az anya genetikai állományát is átadhatja gyermekének. Neki tehát valóban „édes” gyermeke. A mesterséges ondóbevitel bevezetése óta gyakorta és jogosan kritizálják az érvényben levő rendeletet. Csak negyven éven aluli és házas nőknél alkalmazható. Miért? Valószínűleg az amúgy is csökkent termékenység és fokozott genetikai kockázat miatt. A negyven éven felüli nőknek azonban különösen nagy okuk lehet életük legfőbb keservének, gyermektelenségük orvoslására. A nem házas, de tartósan együtt élő párok aránya a mi társadalmunkban is növekszik. Őket sem helyes kizárni a gyermek- vállalás e ritka, de hasznos orvosi lehetőségéből. Felül kellene tehát vizsgálni a jelenlegi szabályozást. Több érv is szól e mellett: egyrészt az orvosi beavatkozások alkalmazását nem sikerességük, hanem szükségességük határozza meg. Másfelől a negyven éven felüli nők genetikai kockázata a méhen belüli magzati vizsgálattal kivédhető. Harmadrészt ez lenne összhangban az ENSZ-tagállamok által elfogadott genfi konvencióval is. A meddőségek harmadik típusa a házaspárok úgynevezett együttes meddősége. Előfordulhat ugyanis, hogy a szokásos vizsgálóeljárásokkal a házastársak egyikében sem sikerül kimutatni olyan kóros szer 'e- zeti vagy működésbeli eltérést, mely magyarázatot adhatna a meddőségre. Már régebben feltételezték, hogy ilyenkor esetleg a feleség szervezetében ellenanyagok termelődnek a férj ondójával szemben, amelyek lehetedenné teszik a megtermékenyítést. Ez a folyamat hasonló ahhoz, amikor a szervezet az idegen fehérjék, a baktériumok és egyéb kórokozók ellen védekezik. Az ellenanyagoknak a hatása abban nyilvánul meg, hogy az ondósejtek összecsapódnak, s ezáltal mozgásképtelenekké válnak. Mikroszkóp alatt látható, hogy a sejtek szinte csomókká gubancolódnak össze, ami természetesen pusztuláshoz vezet. Külföldi vizsgálatok igazolták ezt a feltételezést, miután kimutatták e nők vérszérumában és hüvelyváladékában a férj ondó- sejtjeivel szembeni ellenanyagokat. Két kérdés azonban még megválaszolásra vár. Egyrészt: hogyan juthatnak be a férj ondósejtjei, illetve ezek fehérjekomponensei a feleség vérkeringésébe? Hiszen az ondósejtek csak a női belső nemi szervekbe kerülnek, a vérkeringésbe nem. E kóros folyamat kialakulásában nagy szerepet játszhatnak az ivarszervek gyulladásos vagy egyéb megbetegedései, ugyanis emiatt a hüvely, a méhnyak, esetleg a méhüreg hámsérülésein át behatolhatnak az ondósejtek a hajszálerekbe, így a vérpályákba. Az is lehetséges, hogy a belső női nemi szervekben működő enzimek a hibásak, mert nem bontják le a spermiumok fehérjéit, emiatt azok megtartják „idegen” jellegüket. Az említett két ok miatt juthatnak be az ondósejtek, illetve azok fehétje- komponensei a partner vérkeringésébe, s ezért kerülhet sor ellenanyagok képződésére. Ez a biológiai védekező reakció hosszú időn át, néha az egész élet során megmarad. Tartós nemi megtartóztatás - eseúeg gumi óvszer alkalmazása - után némelykor mégis bekövetkezik terhesség. Fel- tételezések szerint ilyenkor az ellenanyag-termelésre ható ismételt ingerek elmaradása miatt következik be végül a fogamzás. E házaspárok más partnerekkel gyakran képesek gyermeknemzésre, csak együtt nem. (Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából) egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469 Burík Máté 1993. december 14-én született Ipolyságon i mmmmm Új Samuel 2003. november 15-én Dunaszerdahelyen látta meg a nagyvilágot
