Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-16 / 163. szám, csütörtök
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) ÍZVILÁG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2004. július 16., péntek 4. évfolyam 14. szám Otthoni ízek és szívélyes vendéglátás - ez a titka a doborgazi fesztiválnak Addig jó, míg a mi nagyanyáink ételeinek van sikere A lepény iránt nagy volt az érdeklődés (Juhász Tibor felvétele) Nyugodt séta közben finom ételeket kóstolni - ez a doborgazi helyi gasztronómiai fesztivál titka. Nem kell itt szuper szakács- könyvekből kilesett bonyolult ételekre gondolni. Sőt, inkább nagyanyáink ételeinek van sikere, amelyeket a mai hipermarketes világban sokan elfelejtenek. TUBA LAJOS Alkalmakként azonban szívesen éreznek rá ezekre az ízekre, különösen akkor, ha bográcsban sülve kis füstöt is elnyelve alakul ki az utánozhatatlan összhatás.- Ez a fesztivál már sínen van, reméljük, még sok évig várhatjuk a vendégeket így július elején - mondta a disznótoros udvarába már ismerősként visszatérő vendégek láttán Jankó Zoltán. Ő az egyike azoknak, akik négy évvel ezelőtt összefogtak és a kultúrház elhagyatott szögletében önkéntes munkával felépítették a községi kemencét, elindítva ezzel a turizmusfejlesztést a faluban. A fesztiválon kóstolható ételek közül talán nem a legfinomabbak, de biztosan a legkapósabbak a kemencében sült sós-tejfölös, valamint gyümölcsös lepények voltak. A községi kemencénél az előkészítés minden fázisát nagy tömegben figyelő érdeklődők közül sokan nehezen hitték el, hogy a tésztába csak liszt, víz és élesztő kerül, tojás például egyáltalán nem. Olyanok is nagy számban akadtak, akik rebarbarás mártást itt láttak életükben először, de általában igaz, hogy a kertjeink sarkában lapulevélként burjánzó növényt egyre kevésbé értékelik. Komolyabb viták az elosztás körül törtek ki, hiszen az érdeklődés a lepények iránt nagyságrendekkel meghaladta a lehetőségeket. A Mikus-házbeli eredeti, nagy kenyérsütő kemence jobban bírta a terhelést, ott Matus Tibor és csapata 45 kilogramm lisztből készült tésztát voltak képesek megsütni, miközben még csülköknek is jutott hely. A négyéves községi kemence ennél jóval kisebb, igaz célszerű, hiszen azért egy malac megsül benne. Mégis, egész napos tüzes üzemeltetés ellenére is csak 14 kilogramm lisztből készült tésztát lehetett benne kisütni, így a Fórum Régiófejlesztési Központ aktivistái a lepényeket szeletekre vágva osztogatva igyekeztek minél több kézbe kóstolni- valót juttatni. Ők egyébként is társasági eseményként fogták fel az egészet, így az oda vetődő nagyszámú somorjai és a fórumos ismerősök számára először halászlé, majd pacalpörkölt, végül pedig brindzás galuska főtt. A somorjai Kajak-kenu Klub öregfiúival előző héten a dunakiliti vízifesztiválon járt Rudolf Pőbis ugyanis az ottani főzőversenyen akkora sikert aratott ezzel az étellel, hogy gyorsan Doborgazra is meghívást kapott. Bár régióspecifikus ételnek éppen nem nevezhető, de a brindzás galuska a fesztivál népszerű ételei közé sorolható, a Pozsonyban vendéglős, Doborgazon pedig üdülőtulajdonos Peter Brocka idén már második alkalommal szerepeltette a kínálatában. Annak idején a kemenceépítés ötlete onnan eredt, hogy a környéken korábban nagyon elterjedtek voltak az ilyen külső kemencék. A községi kemence példájára azóta néhány üdülőtulajdonos építtetett is magának ilyet, ők sajnos egyelőre nem vállalták a fesztivál idején való sütés fáradalmait. Duna menti falu lévén a nap fontos eleme a hal. Egy igazi doborgazi a halat nem veszi, hanem fogja, de mivel az ágakra már rég nem a halbőség a jellemző, ez jelentősen befolyásolja a kínálatot. Ennek ellenére a fesztivál főszervezői tisztjét magára vállaló Barta László idén is a halra alapozta az udvarát, aki még idejekorán ellátogatott hozzá, érdekes ízeket tapasztalhatott. Van azonban a halnak egy elkészítési formája, amelynek nem nagyon jönnek rá az ízére. A környéken ecetes halnak nevezett marinírozott hallal már többen próbálkoztak, de nem nagy sikerrel. Úgy néz ki, hogy a sok újjáélesztett régi recept mellett ez valóban a feledés homályába kezd merülni. Hacsak valaki kóstolgató kampányokkal újra fel nem támasztja. A kinyitott udvarok közül a legszebb Hideghéti Etelkáéké volt, aki cukrász lévén eleinte süteményeket kínált, idén azonban már sokak által dicsért pacalpörköltet, sőt a nálunk méltatlanul háttérbe szorult hideg meggylevest is lehetett kóstolni nála. A napközben elhangzott vélemények szerint sokan a réteseket keresve látogattak el Doborgazra. Hegyi Veronikáék például csak ezt kínálták, és bár a házi rétes sem nevezhető éppen tömegesen előállítható ételnek, kapujuk előtt késő estig türelmesen várakoztak az emberek, hogy sorra kerüljenek. Az utolsó nagy ételcsoport a gulyás és más, hosszúlére eresztett, bográcsban készült ételek voltak. A marha- és babgulyás mellett idén olyan újdonságokkal találkozhattunk, mint a kocsisgulyás vagy a Mikus-udvarban kínált palócleves. Sokan hiába keresték viszont Czafik Rózsi néni udvarát. Valószínűleg ő volt az, aki az egész faluban a legtöbbet készült erre a napra, de egy szomorú családi esemény miatt végül a fesztivál szegényebb lett a szálkamentes halászlével, a sokféle rétessel és egyéb, szinte már csak nála kóstolható finomsággal. Aki végette érkezett Doborgazra, azzal távozott, hogy jövőre mindent duplán bepótol. A televíziós stábok udvarról udvarra járva örökítették meg a kínálatot (Szűcs Dénes felvétele) RÓZSI NÉNI LEVELE Doborgazi halászlé s a kihalófélben lévő ecetes hal otthon AJÁNLÓ Az ízvilág örökös gazdasszonya, Czafik Rozália, a mi Rózsi nénink idén is főszereplője lett volna a Doborgazi Kemencék Titka elnevezésű ízfesztiválnak. Akik keresték, egy nagyon szomorú váratlan családi esemény miatt most mégis zárva találták mindenkor vendégmarasztaló portáját. Hogy az utánozhatatlan szálkamentes halászléről meg az ecetes halról mégse kelljen lemondania annak, aki annyira vágyott rá, ismételten közreadjuk a receptjét. Ráadásul az ízvilág hűséges olvasóira Rózsi néni még így is gondolt, s levélben elküldte két különösen finom pogácsa elkészítésének leírását. Valamennyi receptjét érdemes kipróbálni. Ecetes savanyú hal A halat besózzuk, kicsit pihentetjük a hűtőben, majd paprikás lisztben többször megforgatjuk. Egy serpenyőben forró zsiradékon pirosra sütjük. Közben sok hagymát, piros és zöld paprikát vékonyra metélünk. Jó ecetes levet készítünk, felforraljuk és kihűtjük, ebbe tesz- szük a sózott hagymát és paprikát. Végül egy befőttesüveg aljába pár szem egész borsot és koriandert helyezünk, belerakjuk a sült halat rétegezve a hagymával, és ráöntjük a levet. Lefedve hűtő aljában több napig eláll. Jó vendégváró. Doborgazi halászlé Többféle hal kell hozzá. Egy szebb márnát (lehet csuka vagy süllő is) felszeletelünk, besózzuk, és állni hagyjuk. Két kisebb vagy egy nagyobb paducot vagy többféle apróhalat megfőzünk, leszűrjük, de a levét félretesszük. Közben 3 fej hagymát, 3-4 zöld és piros paprikát, egy paradicsomot (lecsónak eltett is jó) megdinszte- lünk, dobunk bele két halászlékocát is. Mikor kissé kihűlt, lemixeljük, majd felöntjük a főtt hal tevével. A főtt halból kicsipkedjük a szálkákat, összenyomkodjuk, és a temixelt hagymás-paprikás lével összeöntjük. Ezt így együtt még egyszer turmixoljuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy sűrűbb levest kapjunk. Föltesszük főni, mikor forr, két evőkanál zsiradékot felolvasztunk, teszünk rá két kanál pirospaprikát, s azzal felöntjük, majd sóval, kakukkfűvel, bazsalikommal ízesítjük, de csak picivel, mert a halászlékocka fűszeres. Ha már összeforrt, belerakjuk a nemeshal-szeleteket, és lassan még 10 percig főzzük. Tepertős pogácsa Hozzávalók: 65 dkg sima liszt, 30 dkg jó zsíros darált tepertő, 2 tojás sárgája, 3 dkg vaj, 2 evőkanál bor, 3 dkg élesztő, 1 tejföl, 2 kockacukor, 2 kávéskanál só. Elkészítése: Egyharmada lisztbe beledolgozzuk a tepertőt úgy, hogy puha masszát kapjunk. A többi lisztet cukorral kis tejben felfuttatott élesztővel, a tojássárgákkal, az olvasztott vajjal, sóval, a borral, a tejföllel és annyi tejjel dolgozzuk ki, hogy jó rétestésztát kapjunk. Mikor megfelelő már, hagyjuk egy kicsit kelni. Azután kisodorjuk, rákenjük a tepertős masszánkat, összehajtjuk, és kis pihenőkkel még kétszer megismételjük ezt a műveletet. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és tojással lekenve jó meleg sütőben kisütjük. Élesztős vajas pogácsa Hozzávalók: 70 dkg sima liszt, 2 egész tojás, 2 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 1 dl tej, 1 dl fehérbor, 35 dkg vaj. Elkészítése: A liszt feléből só, cukor, élesztő, a bor s a tojás hozzáadásával tésztát gyúrunk, a másik felét összedolgozzuk a vajjal. A tésztát kinyújtjuk, rákenjük a vajas lisztet, összehajtogatjuk, pihentetjük. A műveletet négyszer ismételjük, majd pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, tojással megkenjük, és megsütjük. Mind nagyon finom, jó étvágyat kívánok hozzá: Rózsi néni
