Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-13 / 160. szám, hétfő

14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 13. SZAMÁRFÜL Elemi részecskék, elemi problémák KÖNYVAJÁNLÓ Michel Houellebecq Elemi részecskék című regénye felkavaró mű, kemény és éleslátó, olykor olyan apokaliptikus hangokat is penget, melyek szokatlannak hatnak mifelénk. Ugyanis arról szól, hogy felnő és lassan kiég egy generáció, mely nyugaton be­leszokott a jóléti társadalomba, megpróbálta megreformálni azt, belebukott, és most annyit sikerült elérnie, hogy önmagát, saját kétségbeejtő állapotát örökíti tovább a most felnövekvő generá­ciókra. A regényben két negyvenes féltestvér egy évét követhetjük vé­gig, ahogy még egyszer utoljára megpróbálják megtalálni a bol­dogságot. Mivel mindketten hamarosan rájönnek, hogy ifjúkoruk már nem jön vissza (erre ki hamarabb, ki csak később ébred rá), legalább azt megpróbálják kideríteni, vajon hol rontották el. Per­sze ez sem ilyen egyszerű, hiszen ki az közülünk, aki biztos, hogy jó felé indul el, amikor a tévedése okát keresi? Sokszor még csak azt sem tudjuk igazán belátni, miben is állt a tévedés. Brutus, a középiskolai irodalomtanár szexuális kicsapongásokban, majd egy tanítványa társaságában keresi az elszalasztott boldogságot. A kicsapongások háttereként a francia szerző számára a libertinus hagyomány olyan hátteret biztosít, mely előtt regényé­nek szókimondó részei egyáltalán nem elütőek. Sőt, még azt is mondhatnánk, valamilyen bensőségesség hatja át őket. Persze Brutus nem változik meg, és amikor tennie kellene valamit, vala­mi igazit, akkor kudarcot vall, és inkább megőrül, ha lehet így fo­galmazni, mintsem igazi döntést hozna. Michel, a másik féltestvér, első osztályú kutató, aki a kiváló bio­lógusok kissé eseménytelen és monoton életét éli, sőt, nem is kis­sé monoton ez az élet. Reggel felkel, bemegy laborba és kutat, hétvégén gondolkodik, konferenciákra jár, és közben eltelik az élete. Nem mintha egyáltalán lehetetlen lenne időt szakítania bármire, de igény sincsen benne. A regény akkor kezdődik, ami­kor belátja ennek tarthatatlanságát, és egy év fizetett szabadságra megy. Ebben a semmittevéssel és meditációval töltött egy évben játszódik a regény. Persze a történet részben detektív-struktúrát is mutat, hiszen a két féltestvér közös múltja, a ‘68-as nemzedékhez tartozó anya alakja csak lassan bontakozik ki a feledés homályá­ból, hogy aztán az egész világot átfogó helyzet értelmezésének kulcsává váljék. A regény egyébként keretét tekintve sci-fi, ugyanis a mesélő nem mostanában él, hanem vagy harminc év múlva, és onnan visszatekintve rekonstruálja az 1999 és 2004 között történteket. Ez az időszak ugyanis, és ez csak a regény végén derül ki, amikor Michel megoldja az ember genetikai sérülésektől mentes tökéle­tes reprodukciójának biológiai feladatát, így az az ember, aki a regényt írja, már nem is a mi fajunk példánya. Ő már egy letisz­tult, tökéletesre génmanipulált faj egyede. A regény csattanója éppen ez: hogy ami a világban a legrosszabb volt, a tökéletes ér­zelmi üresség, ez oldja meg saját átörökítésének feladatát. Ma­gyarán azt állítja Houellebecq, hogy a mi világunkról mindenki tudja, hogy rossz, mégis mindenki azon ügyködik, hogy mindez így fennmaradhasson. Természetesen, bár elmondtunk itt néhány fordulatot a re­gényből, mégis biztos, hogy minden olvasónak mást, és újat tud majd mondani, mert ez egy jól megírt, okos és kíméletlen könyv. Csak azoknak ajánljuk olvasását, akik meg tudnak birkózni saját személyiségükkel, és éppen ezért mások problémáira is nyitottak tudnak lenni. A nagy átlagnak, akik csak saját magukat látják minden regényhősben, inkább nem ajánlanánk. Houellebecq, akárcsak regényhőse, négyéves volt, mikor anyja révén féltestvére született, majd két évre rá, Crécy en Brie-ben élő apai nagyanyjára bízták. Nem titkoltan azért, hogy ne zavarja anyja új családját. Középiskolai tanulmányait egy bentlakásos in­tézetben végezte - akárcsak regényhőse, Brutus. 1978-ban meg­halt nagymamája, Henriette Houellebecq, és íróként az ő emléké­re használja a Houellebecq nevet. Mindez azért érdekes, mert en­nek nyomán mindenki előtt világossá válhat, hogy regényében számtalan önéletrajzi elemet használt fel, és mindenekelőtt Michel alakjában saját küzdelmeit írta meg. Bár azóta is több re­génye jelent meg, és korábban is számos kötetet publikált, egyik sem érte el az Elemi részecskék sikerét. Persze nem is ez az érde­kes, hanem az, hogy ez a regény tényleg egészen kiváló, (he) (Michel Houellebecq: Elemi részecskék, Magvető, 2000.) VIGY0RGÓ- Ettem már jobb sültet is! - mondja a vendég fizetéskor. Mire a pincér szárazon:- Nálunk, uram, aligha. A turistacsoport egy régi vár romjait nézegeti. Falmaradvá­nyok, leomlott kövek, golyóütötte jókora rések. Egy kis­fiú az apjához fordul:- Ugye, itt tanult az anyu vezet­ni? A srác odaáll az apja elé:- Apu, mentem egy kört az új motorbicikliddel. Elmeséljem milyen volt, vagy inkább majd el­olvasod holnap az újságban?- Tanár úr kérem! A Pisti iskola­kerülő!- Honnan tudod?- Láttam délelőtt a moziban. Két barát beszélget:- Nem láttad véletlenül a golyós­toliamat?- Dehogynem, ott van a füled mögött!- Most nem akarsz vagy nem tudsz segíteni? Melyik fülem mö­gött? A rendezvény főszereplője a reggae-király, Bob Marley egyik fia, Julian Marley volt Tizenegyedszer klikkeltünk A háromnapos akció főszereplője Julian Marley volt (Pézman Zoltán felvételei) A szórakozni kívánó em­berek ismét kaptak egy le­hetőséget a bulizásra, ar­ra, hogy saját igényeik sze­rint kitombolhassák magu­kat. Hétvégén ugyanis im­már 11. alkalommal került sor a Közel Klikkfesztre Érsekújvárott, melynek legnagyobb sztárja a vi­lághírű reggae-király, Bob Marley egyik fia, Julian Marley volt. TOMPA GABRIELLA Na, de ennyire még ne szalad­junk a végére, kezdjük mindjárt az elejénél. Az idén is háromnaposra tervezett rendezvény első, csütörtö­ki napja idén ingyenes volt. A sáto- rozók nagy része már ezen a na­pon el is foglalta helyét a táborban. Az akciót a bacsfai Impotent nyi­totta, majd a Mementó követke­zett, az első nap sztárja pedig a somorjai Rómeó Vérzik volt. Egyes táborozok hangulatát sajnos kissé beárnyékolta, hogy mindjárt az első napon kiraboltak néhány sátrat, na de erről igazán nem a szervezők tehettek. A következő napon újabb embersereg érkezett, de igazán nagy részvétel az utolsó napon volt csak érzékelhető. A pénteki nap magyar sztárvendégeként játszott a Zanzibar és a Hooligans. Érdekes volt látni slipknotos, metallicás pó­lókban „nyomuló” tizenéveseket, amint e két zenekar dalait énekel­ték. Az estét a Kispálésa Borz zár­ta, akik már szinte hagyományo­san, kiválcr bulit produkáltak a nagy tömeg számára. A szlovákok közül ezen a napon a Horkyze slíze, Pavol Hammel Prúdyval és a Peter Lipa Band szórakoztatta a közönséget. A fesztivál ideje alatt napközben üzemelt a középső színpad, ahol főleg amatőr bandák kaptak teret a bemutatkozáshoz. Pénteken pl. a Sasszemvacka, a Suffocate, szombaton az RH Nega­tiv vagy a Nautilus állt színpadra. Az idei fesztivál egy „rock-blues” színpaddal bővült, ahol több blues- zenész szórakoztatta a nagyérde­műt. Itt játszott többek közt a Trrr..., Juraj Harustiak vagy a Canned Heat Revival is. Természe­tesen a diszkózni vágyók is meg­kaphatták „napi adagjukat”, hiszen este a DJ-k kaptak teret, akik egész hajnalig adták a talpalávalót az elektromos zene kedvelőinek. A szombati, egyben az utolsó nap fel­lépői között volt a magyarországi Tunyogi Rock Band, illetve a Deák Bül Blues Band, szlovákok közül pe­dig az IMT Smile, akik újra bebizo­nyították, hogy ők Szlovákia egyik legjobb zenekara. Szintén szomba­ton állt színpadra a szlovák popze­ne egyik kiválósága, Vaso Patejdl a kitűnő dzsesszgitárossal, Juraj Buriannal együtt. A jamaikai zene rajongóinak örömére a rendezők a fesztivált reggae és ska zenekarok fellépésével zárták. Kétség kívül a háromnapos akció főszereplője Julian Marley volt, aki apját le nem tagadhatná. Kilenctagú, The Uprising nevezetű zenekarával ér­kezett hazánkba, a Klikk helyszíné­re. Mondanom sem kell, hogy fer­geteges hangulatot teremtettek, sa­ját szerzeményeiken kívül termé­szetesen elhangzott egy-két jól is­mert Bob Marley-dal is. Őket követ­te, egyben a fesztivált zárta a Ska Pra Supina, akik humoros elemek­kel fűszerezték produkciójukat, il­letve a Karavana, melynek energi­kusan kongázó énekese szórakoz­tatta az embereket. Azt hiszem e két zenekar teljesen elégedetten térhe­tett háza, már csak azért is, mivel nem sokan mondhatják el maguk­ról, hogy egy ekkora vüágsztár ját­szott előzenekaraként, mint ami­lyen Julian. És szerintem a renge­teg rasta-arc, na meg a többi reggae-rajongó is elégedett lehetett a fináléval. Látszik, hogy a szerve­zők nagyon odafigyeltek a fesztivál műsorának összeállítására, mégis a résztvevők véleménye ezzel kapcso­latban lényegesen megoszlott. Én úgy gondolom, az utolsó este egyet­len problémáját a hideg idő jelen­tette, amely néhány embert a kö­zeli állomásra űzött, ahol legalább meleg volt, és a különböző auto­maták jószívűen kínálták forró teái­kat vagy éppen kávéikat. Fergeteges buli volt A bölcseszek nagy része alig talál állást magának Még több lett a munkanélküli diplomás MAGYARNEMZET A felsőfokú képzés iránti igény nem csökkent annak ellenére sem, hogy a diplomások egyre nehezebben tudnak elhelyezked­ni. Még mindig a legnépszerűbb a bölcsész, a gazdasági és a jo­gász szakok, miközben a munka- nélküliek zöme hasonló végzett­séggel rendelkezik. A bölcsészek nagy része alig talál állást, a köz­gazdászok, jogászok pedig csak legalább két nyelv ismeretében tudnak viszonylag könynyen el­helyezkedni. A végzetteknek azonban alig harmada beszél ténylegesen nyelveket. Augusz­tusban még tovább, akár másfél- szeresére is nőhet az elhelyezked­ni nem tudók száma, ekkor kerül ugyanis a legtöbb pályakezdő re­gisztrációba. Pedig már most 20 százalékkal nagyobb a frissen végzett munkanélküliek száma, mint tavaly ilyenkor volt. Tovább­ra sem találkozik a keresettel a „népszerűség” - derül ki az ada­tokból. A diplomások körében a jogász a legnépszerűbb szak, és az igazgatásszervező, illetve a gazdálkodási is előkelő helyen van. Az alapképzésre jelentkezők között az egyetemi közgazdasági és főiskolai idegenforgalmi és szálloda szak vezet, a harmadik helyen a jogászképzés áll. Az ide­genforgalmi és szálloda szak nép­szerűségének növekedése szak- emberhiányt csökkenthet, a gaz­dasági és a bölcsészképzések népszerűsége 4-5 év múlva to­vább növelheti a diplomás mun­kanélküliséget. A diplomások körében a jogász a legnépszerűbb szak (Képarchívum) Határon túli magyar pedagógusok számára Multimédia és pedagógia ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS 2004. július 1-3. között „Multi­média és pedagógia” címmel nyá­ri akadémiát tartottak Budapes­ten az ELTE-n a határon túli pe­dagógusok számára. A nyári akadémia az ELTE TTK Multimé­dia és Oktatástechnológiai Köz­pontja, az UNESCO és a Micro­soft Magyarország közreműködé­sével, az Oktatási Minisztérium és a Határon Túli Magyarok Hi­vatala támogatásával jött létre. Célja az volt, hogy a résztvevők előadások és szemináriumok ke­retében megismerkedhessenek a digitális taneszközök szerepével a természettudományok és tár­sadalomtudományok oktatásá­ban. Az ELTE-UNESCO-Microsoft Nyári Akadémia előadásainak prezentációi körülbelül két hét múlva az ELTE TTK Multimédia­pedagógiai és Oktatástechnológi­ai Központjának honlapján ( www.edutech.elte.hu ) lesznek megtekinthetők, (ú) Egyház és a keresztény tanítások Európában Kárpát-medencei Kispap Tábor AJÁNLÓ Ma kezdődött Pannonhalmán a Rákóczi Szövetség és Pro Iuventute Alapítvány szervezésében a Kár­pát-medencei Katolikus Kispap Tá­bor, amely július 17-ig tart. A szer­vezők célja, hogy erősítse az egy­ház társadalmi szerepvállalását. A vallási, lelki vezetők számára olyan előadások szerveznek, ahol olyan hivatással rendelkező személyek­kel ismerkedhetnek meg, akik egész életük során vállalták hitü­ket, feladatukat, amellyel istennek, a hazának és embertársaiknak tar­toznak. Szervezett, ám jó hangula­tú kirándulásokon a táborlakók megismerik Magyarország egyházi központjait. Az idei évben a Szege­di Tudományegyetem vallástudo­mány szakos szakmai kollégiumá­val együttműködésben állították össze a tábor programjait, (he)

Next

/
Thumbnails
Contents