Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-08 / 156. szám, szerda
UJ SZÓ 2004. JULIUS 8. Tudomány 23 Kísérleti stádium, ígéretes eredmények Az új fog őssejtből készül A fő akadály valószínűleg a politika és a pénzügyi támogatás, a megvalósítás már nem fog gondot okozni 15 éven belül elkészülhet Az ükunokáink rutinszerűen használják majd a szerkezetet (Fotó: képarchívum) ISMERTETÉS Az elmúlt években Dr. Paul T. Sharpe, a londoni King’s College kutatója munkatársaival együtt közelebb került ahhoz, hogy a sérült vagy hiányzó fog pótlására valódi fogszövetet állítsanak elő. Munkájuk során azt vizsgálták, hogy mi történik, ha a fog létrehozásáért felelős két sejttípus egyikét egy másik sejttípussal helyettesítik. A fogak ugyanis mesenchimális és epitheliális sejtekből alakulnak ki. A mesenchimális sejtek olyan kezdetleges szövetek felépítésében vesznek részt, melyek a későbbiekben kötőszövetekké, erekké fejlődnek. Az epitheliális sejtek pedig a hámszövetek felépítésében játszanak szerepet. Sharpe és munkatársai a mesenchimális szövet helyett hathetes egérből nyert csontvelői őssejtekkel helyettesítették, és ezt hozták össze egérembrió szájából eltávolított epitheliális sejtekkel. Három nap után a mesterségesen előállított fogcsírát beültették egy másik egér veséjébe, ahol rendes foggá fejlődött. A kutatók még nem tudják, hogy az ily módon létrehozott fogcsíra (fogkezdemény) az állcsontba vagy az állkapocs csontba ültetve foggá fejlődik-e, ez irányban további vizsgálatokra van szükség. Korábbi kísérletek azonban azt igazolták, hogy az egérembrióból eltávolított fogcsíra felnőtt állatba ültetve normális foggá alakul. Természetesen távol állunk még attól, hogy az új módszer az emberi fogpótlásban is szerepet kapjon. A csontvelő kinyerése igen fájdalmas beavatkozás, míg az embrionális sejtek alkalmazásánál fokozódik az akár életveszélyes immunreakciók és daganatok kialakulásának kockázata, nem beszélve az etikai jellegű problémákról, (net) Bush embert küldene a Holdra és a Marsra, ám Bradley C. Edwardsnak, a nyugat-virginiai Fairmonti Tudományos Kutatóintézet munkatársának ennél sokkal merészebb ötlete támadt: egy lift 100 000 kilométer magasra az űrbe. ÖSSZEFOGLALÓNK Edwards szerint az űrlift 15 éven belül működhetne, előbb mint a Bush által ígért 2020-as holdra- szállás. Ráadásul csupán körülbelül 10 milliárd dollárért, ami elhanyagolható az egyéb űrprogramok költségéhez képest. „Semmit nem kell felfedezni vagy feltalálni hozzá” - nyilatkozta a kutató az AP hírügynökségnek. „A finanszírozási kérdések késleltethetik, de a 15 év reális becslésnek tűnik ahhoz, hogy üzembe helyezzünk egy űrliftet.“ Az Egyenlítő közeléből indulna Edwards nem csak egy ember egy futó ödettel: ő vezeti az űrlift programot a Fairmonti Tudományos Kutatóintézetben, Nyugat- Virginiában. A NASA eddig már több mint 500 000 dollárt biztosított a téma kutatására, és a Kongresszus is előirányzott további 2,5 millió dollárt. „A NASA-nál sokakat felizgatott az ötlet” - vallotta be az AP-nek Robert Casanova, a NASA atíantai kutatóközpontjának (NASA Institute of Advanced Concepts) igazgatója. Edwards szerint az űrlift az űrutazás olcsóbb és biztonságosabb módja. A lift egy „szalagon” fog közlekedni, amely nanocsövecs- kékből épülne - ezek a kis szénatom kötegek sokkalta erősebbek az acélnál. A szalag körülbelül egy méter széles lesz és vékonyabb egy papírlapnál, de akár 13 tonnát is elbír majd. A szalagot egy Dél-Ameri- ka nyugati partján lévő platóhoz rögzítenék, az Egyenlítőhöz közel, ahol nyugodt a széljárás, kedvező az időjárás, és kevés a repülőjáratok száma. A plató mozgatható lesz, hogy el lehessen görgetni az arra keringő műholdak útjából. Régi álom David Brin sci-fi író, aki korábban fizikát tanított a San Diego Egyetemen, szintén hisz az űrliftben, de kétli, hogy megvalósulhat 2019-ig. „Semmi kétség, hogy az ükunokáink már rutinszerűen használják majd” - nyilatkozta. ,Ám kell még egy generáció, hogy összegyűjtse hozzá a szükséges tuaz űrlift dást.” Az űrlift nem új ötlet. Az orosz fizikus, Konstantin Ciol- kovszkij, már egy évszázada látta lelki szemei előtt, amikor meglátogatta az Eiffel tornyot. Arthur C. Clarke 1979-ben kiadott sci-fijé- ben, Az éden szökőkútjai-ban is olvashatunk egy 40 000 kilométer magas űrliftről, valamint állandó településekről a Holdon, a Merkúron és a Marson. Az álmodozókhoz képest nagy előrelépés, hogy nekünk már van megfelelő anyagunk a megépítéséhez - mondja Edwards. A szalag darabjait rakétákon küldik majd fel az űrbe. A „mászót” - a liftjárművet - ekkor fogják hozzá csatolni a kábelhez, és arra fogják használni, hogy a szalagot lefelé építgesse, amíg le nem ér a földre. Eközben egy ellensúlyt csatolnak a szalag távoli végére, amely azt az építés során egyensúlyban tartja. Edwards szerint mindezt úgy kell elképzelnünk, mintha labdát pörgetnénk egy madzagon a fejünk körül. A madzag a szalag, a végén a labda pedig az ellensúly. A szalagot a Föld forgása tartja egyensúlyban. A lift az energiát fotocellákból fogja nyerni, amelyek a fényt elektromossággá alakítják. A fényt egy, a platóhoz rögzített, a lift felé irányított lézer fogja feljuttatni. Edwards szerint körülbelül két év kell még a szén nanocsövecskék fejlesztéséhez, hogy elérjék a megfelelő erősséget. Ez után kezdődhet az építés. „A fő akadály valószínűleg a politika és a pénzügyi támogatás, a megvalósítás már nem fog gondot okozni.” (ng) Szuperszámítógép alkotta a háromdimenziós modellt Virtuális túra a múmiában A szonda nagyfelbontású felvételein a gigantikus metánfelhők mögül furcsa alakzatok bontakoznak ki A közeljövőben kiderül, van-e élet a Titánon A szonda és a leszállóegység névadója Christiaan Huygens holland csillagász 1659-ben elsőként ismerte fel a Szaturnusz gyűrűinek valódi természetét, és 1655-ben ő fedezte fel a vastag felhőrétegben burkolózó Titánt. 1675-ben Jean-Dominique Cassini, francia csillagász fedezte fel, hogy a Szaturnusz addig egyetlen széles sávnak hitt gyűrűje valójában két vékonyabb, koncentrikus gyűrűből áll, közöttük pedig rés húzódik - ez a rés ma Cassini nevét viseli. Cassini nevéhez fűződik néhány Szaturnusz hold felfedezése is. (ngo) ORIGO A British Múzeum új kiállításán a virtuális valóság révén nemcsak kívülről, de belülről is megismerkedhetünk a múmiákkal. Az ősi Egyiptom múmiái máig őrzik titkaikat, és a varázslat és misztikum örök forrását jelentik. A British Museum új, és a szokásokhoz híven egyedülálló kiállítása éppen a múmiák misztikumára épít: célja a több mint 3000 éves konzervált holttestek megismertetése, és az ősi egyiptojni civilizáció megértése. A kiállítás központi eleme a virtuális túra a múmiában. A múzeum gondosan választotta ki a kísérleti kiállítás alanyát: a múmia, amelyet belülről is bejárhatunk Nesperennub holtteste. Nesperennub a holdisten (Khons) templomának papja volt, és i.e. 800 körül élt. A British Museum több, mint 1500 felvételt készített Nesperennub múmiájáról CT-vizsgálattal, majd egy szuperszámítógép segítségével háromdimenziós modellt alkotott. Vagyis a virtuális valóság technológiájával anélkül csomagolták ki a múmiát, hogy a pólyák eltávolításával károsították volna a múmia szöveteit. A kiállítás látogatói először egy bevezető terembe érkeznek, ahol az ősi Egyiptom világáról, a mumi- fikálásí eljárásokról és a múmiák titkainak megismerésében alkalmazott 3D technológiáról szereznek ismereteket. A következő teremben vetítés vátja őket: egy 12 méteres vásznon látványos, 20 perces virtuális túrát nézhetnek végig - speciális 3D-szemüveggel. A film azt mutalja be, miként végezték a tartósítást 3000 évvel ezelőtt, és milyen speciális tárgyakat tettek a pólyarétegek közé. A filmen számítógép-animációval készült modellek és Nesperennub vüágát bemutató történeti rekonstrukciók láthatók. A kiállítás Nesperennub a holdisten templomának papja volt (Fotó: origo) utolsó termében, 3D-s kivetítőn Nesperennub múmiája látható, színpompás koporsójában. A holttest körül minden megfigyelhető, ami egy befejezett mumifikálás eredménye. ÖSSZEÁLLÍTÁS A Cassini minden korábbinál részletesebb képeket készített a földi élet keletkezésének körülményeiről is információt rejtő Titánról, a Szaturnusz-küldetés egyik legfontosabb célpontjáról. A Cassini-Huygens űrszondapáros küldetésének alapvető célja a Szaturnusz légkörének, mágneses terének, gyűrű- és holdrendszerének vizsgálata. Az egyik legizgalmasabb feladat a Titán vizsgálata. E hatalmas hold főként nitrogénből és metánból álló, optikai tartományban átláthatatlan légköre fagyott felszínt rejt, amelyen folyékony szénhidrogén-tavak lehetnek. Az itt végbemenő kémiai folyamatok tanulmányozásával talán az ősi (prekambriumi) Föld kémiai evolúciójába nyerhetünk bepillantást, s ezzel közelebb juthatunk az élet kialakulásának megértéséhez is. A közelítés során közel száz nagy felbontású kép készült a Titánról. A közeli infravörös hullámhossztartományban, 983 nanométeren felvett képeken „átlátunk” a sűrű, főképp nitrogénből álló légkörön, egészen a felszínig, ahol a gigantikus metánfelhők mögül furcsa alakzatok bukkannak ki. A képek felbontása helyenként eléri a 10-20 km/képpontot, ami az eddigi legjobb képeknél tízszer nagyobb részletgazdagságot jelent. Az öt órás időtartamot átölelő felvételsorozaton jól látható, hogy a hold déli pólusa feletti felhők (lásd az alsó, fekete-fehér képen) gyorsan változtatják helyzetüket és alakjukat. Mindeddig azonban nem sikerült a kutatók nagy része által feltételezett folyékony szénhidrogéntavakra vagy kis tengerekre bukkanni, amelyeknek az elméletek szerint e fagyos környezetben jelen kell lenniük. A mostani és korábbi felvételek alapján a hold részleges térképét is, melyen jól megfigyelhető a hold karakterisztikája. Az egyenlítői régiók - az északi és déli szélesség 30. foka között - nagyon sötét fel- színűek. A sötét és világos területek határa sokszor nagyon éles. Néhány helyen kráterekhez hasonló képződmények fedezhetők fel. Egyelőre természetesen senki nem bocsátkozik a látottak magyarázatába, de bőven lesz még alkalom a Titán megfigyelésére. A következő megközelítések során a Cassini radarral térképezi fel a Titánt, hogy a róla leváló Huy- gens-űrszonda számára megfelelő helyet keressen a leszálláshoz. A Huygens a tervek szerint 2005 januárjában lép be a Titán légkörébe, és szerencsés esetben a felszín eléréséig mindenképpen végez méréseket. Az érdeklődők a szondák tevékenységéről számtalan érdekességet és szebbnél szebb felvételeket találhatnak a http://satum.jpl.na- sa.gov internetes oldalon, melyet naponta frissítenek, (origo) A Huygens-űrszonda a tervek szerint 2005januárjában lép be a Titán légkörébe (Fotó: saturn.jpl.nasa.gov)
