Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-08 / 156. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 8. Iskola utca 21 A szülő szíve vérzik gyermekéért: keresi az okokat, segíteni szeretne, támogatásért a tanárhoz fordul Mitől népszerű, mitől magányos? Nem véletlen az, milyen helyet foglal el valaki egy adott társas mezőben (Pavol Funtál illusztrációs felvétele) A gyermekpszichológust felkereső szülők jelentős része számol be arról, hogy gyermekének nincsenek barátai, magányos, vagy egyenesen ki is közösítik az iskolában, ahol hétköznapjait reggeltől késő délutánig eltölti. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A szerencsétlenül kialakult osztályközösség, a rossz iskolai légkör vagy a pedagógus alkalmadansága ritkábban okolható egy gyermek beilleszkedési nehézségeiért, mint bizonyos személyiségvonások. Mik is ezek pontosan? A szülő szíve vérzik gyermekéért: keresi az okokat, segíteni szeretne, támogatásért a kicsi tanáraihoz fordul, ám többnyire ők is tanácstalanok. Látják ugyan a problémát, de nem tudják, hogyan lehetne segíteni rajta. Néha a magányos gyermeket hibáztatják, (kilóg a sorból, túl félénk, stréber, vagy éppen elevenebb a többieknél), máskor a rosszul működő osztályközösséget okolják (agresz- szív hangadók, klikkesedés, szolidaritás hiánya). A szülőben nemegyszer az is felmerül, talán másik iskolába kellene vinnie gyermekét, hátha ott új esélyt kapna, mindent elölről kezdhetne. Az iskola- váltással kapcsolatos praktikus nehézségek mellett azonban az is óvatosságra inti a szülőt, hogy nem lehet biztos benne, az új közösség megoldást jelent. Vajon nem viszi-e magával a gyermek ugyanazokat a problémákat egy új osztályba, melyek az eddigi kudarcokért is felelősek, vajon nem termelődinek-e újra ugyanazok a helyzetek, melyektől már eddig is szenvedett? Nem alaptalanok a félelmek A gyermekközösségek működését vizsgáló kutatások ugyanis azt találták, hogy egyáltalán nem véletlen az, milyen helyet foglal el valaki egy adott társas mezőben. Vannak örök népszerűek, született vezetők, akik akárhová kerülnek, sok barátot szereznek vagy egyenesen vezetőkké válnak, és vannak olyanok is, akik a csoportjellegétől és összetételétől függedenül, mindig inkább magányosak, elutasítottak lesznek. A szerencsédenül kialakult osztály- közösség, a rossz iskolai légkör vagy a pedagógus alkalmadansága ritkábban okolható egy gyermek beilleszkedési nehézségeiért, mint bizonyos személyiségvonások. Mik is ezek pontosan? A társas beilleszkedésért, a közösségen belül elfoglalt központi helyzetért, a szerteágazó barátai kapcsolatokért és a mozgalmas társas életért egy szóval a szociabilitás nevű személyiségvonás felelős. Egy felmérés során kutatók jó társas helyzetű, központi szerepet betöltő gyerekek személyiségét hasonlították össze peremhelyzetben lévőkével, legalább 3-4 különböző személyiségteszt segítségével. Az eredmények azt mutatták, hogy a társaságban sikeres emberek miközben magas indulati feszültségben élnek (mindenről van véleményük, könnyen lelkesednek vagy fogalmaznak meg kritikát), önszabályozásuk mégis fejlett, alapvetően értelmi vezérlésű, vagyis heves kirohanások és hisztériás jelenetek rendezése helyett inkább érvelnek, vagy körnek értelmes kompromisszumot. A szociálisan hatékony személy szenvedélyesen részt vesz a közösség történéseiben, mégis fegyelmezett és alkalmazkodó, egyszerre képes alárendelődni a helyzetnek és alakítani is azt. A szisztematikusan visszautasított, peremhelyzetű személyekre szintén jellemző a magas indulati feszültség, nekik is határozott véleményük, fejlett kritikai érzékük lehet, ők azonban nem bánnak jól az indulataikkal; ha konfliktusba kerülnek gyanakvóak, sértődéke- nyek, számonkérők lesznek, érzelmi reakcióik kiszámíthatatlanok és gyakran aránytalanul erősek, emiatt a társaikhoz való alkalmazkodásuk nem zökkenőmentes. Fegyelmezetlenek Míg a jó társas helyzetű emberek magas indulati feszültség mellett fegyelmezetten viselkednek, a közösségből kiszorulók hasonló helyzetben fegyelmezetlenek. Mivel a társas viselkedés egyik fontos eleme a csoport normáihoz való állandó érzelmi viszonyulás és alkalmazkodás, az egyén közösségben elfoglalt helyzete jelentős részben függ a csoporttagokkal és társas szituációkkal kapcsolatos indulatoktól. Semmüyen közösségben nem népszerűek általában azok, akiknek nagyon alacsony teljesítményük (iskolai közösségben bukásra állnak, sportegyesületben ügyetlenek, énekkarban hamisan énekelnek stb.), akiknek nincs humoruk, akik irigyek, vagy akik valamilyen tulajdonságukban (meg-, jelenés, tájékozottság, nyelvhasználat, stb.) nagyon eltérőek a társaiktól. Ezek a'szempontok akár nagyon igazságtalanok is lehetnek, mégis a legtöbb emberi közösségben működnek. Annyi bizonyos azonban, hogy a csoportban elfoglalt helyzetnek nemcsak oka, de következménye is lehet jó néhány személyes tulajdonság. A társak szere- tete, elismerése, a folyamatos megerősítés a népszerű embereket egyre magabiztosabbá, lendületesebbé teszi, amitől csak még vonzóbbá válnak. Ezért nagyon fontos, hogy a diák beilleszkedési nehézségeinek okát megértsük, és ha kell, pszichológus segítségével, minél hamarabb valamilyen megoldást találjunk, (he, gya) Az utcákat ilyentájt jóformán ellepik a felügyelet nélkül közlekedő kiskorúak Szaporodó nyári gyerekbalesetek FELDOLGOZÁS A vakáció beköszöntével sajnos nemcsak a kellemes nyári élmények, de a gyerekeket ért balesetek száma is évről-évre megszaporodik. Az ütcákat-utakat ilyentájt jóformán ellepik a felügyelet nélkül közlekedő kiskorúak, akik kerékpárral, gyalog, vagy rollerrel, és legtöbbször körültekintés nélkül vágnak neki úti céljuknak. Az elszomorító statisztika szerint baleset következtében évente több gyerek hal meg a világon, mint az összes betegségben együttvéve, a végzetes esetek több mint 40 százalékát a közlekedési balesetek teszik ki. Bár a baleset-megelőzési propagandának köszönhetően a tragédiák száma észrevehetően csökken, az áldozatul esett kiskorúak között mégis nő azoknak a száma, akik biciklin vagy gyalog szenvedik el a szerencsétlenségeket. A legtöbb baleset a kimutatások szerint nem évközben, az iskolába jövet-menet éri leginkább a gyerekeket, hanem épp a nyári vakáció idején, amikor sokkal több gyerek közlekedik felnőtt felügyelete nélkül. Bár a gyerekek számos esetben valóban figyelmetlenül közlekednek, és maguk okozzák a bajt, a hatóságok és a közlekedési szakemberek egybehangzó véleménye szerint a szerencsétlenségekért közvetve vagy közvetlenül mindig felnőttek hibáztathatok: ha egy gyereket elgázolnak, nem ő a hibás, hanem az, aki nem fogta a kezét; nem tanította meg közlekedni; vagy a kormány mögött ülve nem vigyázott rá eléggé. A szülőknek tudatosan kellene a biztonságos közlekedésre tanítani gyerekeiket, ám gyakran éppen a szülők mennek át a tiloson, lépnek ki az autók mögül, fúrnak át az úton, kézen fogva gyereküket. A gyerekeket a második leggyakoribb sérülési okként utasként éri baleset, sok felnőtt ugyanis előbb szereltet be extrákat az autóba, mint biztonsági gyerekülést, amelynek olcsóbb változata is nagyobb védettséget nyújt, mint a semmilyen. Utasként tavaly egyébként 1250 gyerek sérült meg a magyarországi utakon, közülük 16-an meghaltak, de ma is élhetnének, ha a szülők használták volna a gyerekülést, vagy a biztonsági övét. A nyári szünet idején nemcsak a gyalogosként csellengő, önállóan közlekedő, de a kerékpárral úrnak induló gyerekek száma is megszaporodik: az alapvető közlekedési ismeretek hiányában azonban sokan a legalapvetőbb szabályokat, biztonsági előírásokat sem tartják be. A biciklis balesetekben szintén óriási a szülő felelőssége: a felnőtteknek már a kerekezés elsajátításakor tudatosítania kellene a gyerekben, hogy a kerékpározás nemcsak szórakozás, sport; hanem odafigyelést és körültekintést igénylő, szabályokhoz kötött közlekedési forma. Bár a megfelelő közlekedési ismeretek fontosak, a szabályok be- biflázása nem védi meg a gyerekeket a sérüléstől, a legfontosabb passzív biztonsági eszközt, a sisakot azonban csak elvétve használják a biciklisek, (he, i) Ha egy gyereket elgázolnak, nem ő a hibás, hanem az, aki nem fogta a kezét (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK Szabadidős elfoglaltságok ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az iskolában eltöltött időmennyiségnek az utóbbi időben tapasztalt jelentős mértékű növekedésével együtt járt, hogy az iskola egyre nagyobb szerepet vállalt és vállal a tanulók oktatása, nevelése mellett a fennmaradó, azaz a fenti definíció értelmében szabadnak tekinthető idő eltöltésének megszervezésében is. A szabadidő kitöltésére szervezett iskolai programok elsősorban a nevelési elvárások megvalósítására törekednek, azaz többségükben a személyiség, a kommunikációs és egyéb készségek fejlesztését tűzik ki célul. A szabadidő-fogalom pontosítása vonatkozásában a szakirodalom határozottan különbséget tesz az iskolai és iskolán kívüli szabadidő között. Az előbbibe éppúgy beletartoznak a tanóra előtti és utáni, túlnyomórészt pedagógus irányításával vagy felügyeletével folyó kulturális és sporttevékenységek, mint az iskolai „restauráció” különféle programjai; egy, francia iskolások körében végzett közvélemény-kutatás szerint például a különféle, tanórák közötti rekreációs programok 88%-os népszerűséget élveznek, a sporttevékenységet kínáló alkalmak pedig 76%-ban elfogadottak. Az ilyen programok némelyikét viszont - főként a brit és az amerikai iskolák gyakorlatában - a szakemberek általában a „szabadjáték” kifejezéssel jelölik meg. Az iskolán kívüli szabadidő fogalmába besorolható tulajdonképpen minden más, azaz a család, a szűkebb és tágabb közösség által szervezett, a tanulmányi, a szociális és a fiziológiás tevékenység körébe nem tartozó esemény. A család e téren játszott szerepére vonatkozóan is érdekes megfigyeléseket tettek a szabadidő kutatói. Kimutatták, hogy a családdal, főleg a szülőkkel való közös szabadidős programok csökkenését nemcsak a gyermekek életkorának növekedése, hanem az adott család szociokulturális státusa is befolyásolja. Elsősorban a főiskolát-egyetemet végzett, értelmiségi foglalkozású szülők tulajdonítanak nagy jelentőséget a szabadidő megfelelő eltöltésének; ők azok, akik maguk is áldoznak erre, illetve, akik lehetőségeik szerint támogatják az iskola és egyéb intézmények ebbéli törekvéseit is. Ugyanez a felmérés egyéb figyelemre méltó különbségeket is feltár a gyerekek szabadidős programjaival kapcsolatban. Külön foglalkozik például a tehetséges gyerekek szabadidejének jellegzetességeivel, hangsúlyozva, hogy közöttük például - átlagos társaikhoz viszonyítva - jóval kevesebben gyűjtenek különféle tárgyakat, illetve a televízió előtt eltöltött idejük is jóval kevesebb, mint a többieké. Többen is megállapítják, hogy bár ezen a területen - azaz az iskolán kívüli szabadidő eltöltésében - nem érvényesül közvetlenül a pedagógusok személyi és szakmai befolyása, a gyerekek által látogatott iskola típusa erősen befolyásolja a szabadidős tevékenységi formák választását, illetve a választások gyakoriságát. Ez a hatás az egyes gyerekek esetében közvetetten is érvényesülhet, például a kortársi csoportok szociokulturális hatásai révén. » Vannak olyan kutatási adatok is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az utóbbi időben az iskolán kívüli szabadidő minden eddiginél nagyobb jelentőséghez jutott elsősorban a serdülőkorú fiatalok életében. A szabadidős elfoglaltságok térben is és időben is mindinkább elkülönülnek a gyerekek-fiatalok iskolai és családi tevékenységétől is, illetve, hogy a szabadidős tevékenység vagy csak kortársi kapcsolataikban, vagy kizárólag magányos programokban valósul meg. (mi, rv) Az utóbbi időben az iskolán kívüli szabadidő minden eddiginél nagyobb jelentőséghez jutott elsősorban a serdülőkorú fiatalok életében (Képarchívum) ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427,02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com
