Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-08 / 156. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ POLITIKA A magyarok Szerbiában nem élnek fenyegetettségben, mint ahogyan azt Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke állítja - írta a belgrádi napilap, amely szerbiai parlamenti pártok politikusainak körében végzett körkérdés alapján vonta le ezt a következtetést. Az újság idézi Drágán Sormazt, a kormányzó Szerbiai Demokrata Párt politikusát, aki szerint Kasza kijelentése nélkülözi az objektivitást, el van rugaszkodva a valóságtól és politikai vetülete van, mert a VMSZ elnöke már a szeptemberi tartományi és helyhatósági választásokra készül. Sormaz szerint a rendszerváltás óta az összes szerbiai nemzeti kisebbség helyzete javult, és Kasza állításával szemben egyáltalán nincsenek etnikai feszültségek.- Csak gyakorlatozom, anyukám. (Lubomír Kotrha rajza) A korszerű, hatásos és gyors kezelés végső soron a gyógyszerkiadások csökkenését eredményezhetné Amikor drága az olcsó orvosság A minisztériumi illetékes állítása szerint a beteg azért fizet magasabb összeget a nélkülözhetetlen napi orvosságáért, mert a gyógyszergyártók nem csökkentették termékeik árát. PÉTERFISZONYA Majd nyomban azzal igyekszik nyugtami a kedélyeket, hogy minden diagnózis esetében megtalálható az eredeti hatóanyag másolata, vagyis a generikus orvosság, amelyet vagy teljes egészében az egészségbiztosító térít, eseüeg, áldassék érte a bölcs minisztérium és gyógyszerpolitikája, csupán csekély önrész költségének terhe hárul a betegre. Mint ahogyan azt megszoktuk (?!), a főosztályvezető kijelentése csak részben fedi a valóságot. Ugyanis számos eredeti, új, tehát korszerű orvosságnak nincs, de nem is lehet másolata. Azon egyszerű, oknál fogva, mert a dollár- milliók ráfordításával kifejlesztett új hatóanyagot évekig szabadalom védi. Csak tízvalahány esztendő letelte után válik a termék „szabaddá”, és gyárthatják, eláraszthatják vele a piacot a kizárólag generikus orvosságok előállítására szakosodott cégek. (Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy Szlovákiában a rendszerváltást megelőzően a köznép szinte kizárólag ilyen gyógyszereken élt, az eredeti orvosság felírását és behozatalát külön engedélyhez kötötte pártunk és kormányunk. A súlyos betegek hozzátartozói megragadtak minden legális és a törvény határát súroló lehetőséget arra, hogy - a feketén szerzett valután - „nyugatról”, rendszerint Ausztriából, elhozassák szerettük számára a korszerű orvosságot.) Míg a múltban ideológiai szempontból, ma kizárólag gazdasági megfontolásból hirdet az állam háborút az eredeti gyógyszereknek. Mert valóban drágábbak, mint a generikumok, de többnyire jobbak is. Mert bár hatóanyag szempontjából valóban megegyeznek, számos szakorvos a megmondhatója, hogy az adalékanyagok összetétele (gyártónként más lehet) kihat(hat) a beteg szubjektív közérzetére és objektív egészségi állapotára. Vannak generikumok, melyek noha biztonságosak, mégis gyomorpanaszokat, fejfájást vagy vérnyomás-ingadozást, tehát a kellemetlenségek visszatérését eredményezik, holott az eredeti szerek szedése tünetmentességgel járt. A minisztérium érvelése, hogy a gyógyszerkiadások csökkentésével - a másolatokra való átállással - sikerült tehermentesíteni például a cisztikus fibrózisban szenvedőket, hiszen július 1-jétől a számukra nélkülözhetetlen orvosságokat az egészségbiztosítók állják, cseppet sem nyugtatja meg azokat, akik más, ugyancsak súlyos kór(ok)ban szenvednek. S akik az új gyógyszerjegyzékben lévő 1106 orvossághoz csak úgy juthatnak hozzá, ha vállalják a 100 koronán felüli önrész kifizetését. Nem fedi a valóságot az sem, hogy a betegek önrészének emeléséért a gyógyszergyártókat terheli a felelősség, mert nem csökkentették az orvosságok árát. íme, egy példa. A súlyos panaszokkal járó és vaksághoz vezető szembetegségben, a glaukómában szenvedők 5-6 éve jutottak egy olyan szemcsepp- hez, amelyet elég naponta egyszer, este csepegtetni; felfedezője Bitó László magyar származású amerikai kutatóprofesszor, aki a prosz- taglandin hatásmechanizmusát vizsgálva jutott el a felismeréshez, hogy bizonyos molekulái éjszaka is kedvezően befolyásolják a belső szemnyomást. Civilizált országokban a glaukóma, mivel a népesség 2-5 százalékát érinti és a betegek 20 százaléka megvakul, súlyos szociális problémát jelent. Nincs ez másképp kis hazánkban sem, jelenleg több mint 50 ezerre tehető a diagnosztizáltak száma, és számuk évről évre néhány ezerrel emelkedik. A szemorvosok ujjongtak, hogy végre mellőzhetik a számos kedvezőtlen mellékhatású, napi többszöri csepegtetést igénylő régebbi szereket, és - bizonyos megszorítások mellett - a modernet alkalmazhatják. Akkoriban a mintegy hat hétre elegendő, 2,5 ml-es csomagolás ára ezer korona körül mozgott, öt év alatt ez az összeg 200 koronával emelkedett csupán. A kategorizációs bizottság, az egészségbiztosítóknak kedvezve, nem ajánlotta a korszerű orvosság teljes árának térítését, a beteg önrészt fizetett. A gyártó viszont, a rászorulók érdekeit szem előtt tartva, a termék 1197,40 koronás árát (a biztosító térítése 1089,80 korona, a beteg önrésze 107,60 korona volt) 1069,30 koronára csökkentette. Az árcsökkenés kedvezett volna a betegnek, ám a hazai gyógyszerpolitika közbeszólt. A biztosítók július 1- jétől csupán 907,50 koronát vállalnak az összegből, a betegek önrésze 54,20 koronával nőtt, vagyis 161,80 koronát kénytelenek érte fizetni. Hogy miért? Azért, mert a minisztérium minden áron takarékoskodni akar. És dönteni arról, mely betegcsoportot támogat más betegek kárára. Pedig tudatosítania kellene, hogy a korszerű, hatásos és gyors kezelés végső soron a kiadások csökkenését eredményezi. És akkor még nem szóltunk a hippokratészi esküről, amelyben szó sincs az anyagiakról. Romániai lapok a magyar miniszterelnök erdélyi látogatásáról: a szülőföldön maradásra biztatta a fiatalokat Medgyessy körútja az RMDSZ érdekeit szolgálta MTI-ÖSSZEFOLALÓ Nagy figyelmet szenteltek a magyar miniszterelnök erdélyi útjának a szerdai román politikai napilapok, hangoztatva, hogy a körút a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) választási érdekeit szolgálta. A vezető román politikai lapnak tekintett Adevarul négyhasábos, fényképes beszámolót közölt a magyar kormányfő és az RMDSZ- elnök, Markó Béla tusnádfürdői szerepléséről. A beszámolót illusztráló, Medgyessy Pétert és Adrian Nastasét ábrázoló fénykép aláírása szerint „a magyar és a román kormányfő az RMDSZ két barátja”. A tudósítás azt emelte ki már rímében is, hogy „a tusnádfürdői nyári egyetemen Markó Béla az RMDSZ- szel rivalizáló pártok veszélyéről panaszkodott a magyar kormányfőnek”. A Tusnádfürdőn elhangzott Medgyessy-előadásból azt tartotta fontosnak kiemelni a lap, hogy a magyar kormányfő a szülőföldön maradásra, a szülőföldjükön történő boldogulásra biztatta a Magyar- országot körülvevő államokban élő fiatalokat. Markó Béla előadásából az ragadta meg a lap figyelmét, hogy az RMDSZ szövetségi elnöke szerint az őszi általános választások alkalmával az erdélyi „Magyar Polgári Szövetség megakadályozhatja az RMDSZ bejutását a parlamentbe”. A független Cotidianul úgy látta, hogy „a magyar kormányfő az RMDSZ választási korteseként” utazott Erdélybe, ahol „támogatást ígért a Székelyföld autonómiájához”. A Curentul a magyar kormányfő fényképével illusztrált rövid tudósításban számolt be az útról. Idézte a magyar miniszterelnöknek az erdélyieknek kilátásba helyezett kettős állampolgárságra vonatkozó kérdésre adott válaszát. Eszerint „mesterséges illúziókeltésről van szó, mert Magyarország nem nyújthat számukra többet, mint amit itt (Erdélyben) elérhetnek”. A többnyire magyarellenességé- vel kitűnő Cronica Romana szerint „Medgyessy Péter elítéli a romániai magyar közösségen belüli botrányt”, és hangoztatta: „Meg kell szűnnie a határon túli magyarok megosztására irányuló bármely kísérletnek”. A jobboldali beállítottságú, nagy példányszámú ellenzéki Romania Libera is azt emelte ki Medgyessy Péter marosvásárhelyi sajtókonferenciájából, hogy a magyar kormányfő hangsúlyozta: fontos, hogy a magyarok „egységes irányba” szavazzanak. A mindig jól értesült és mértéktartó Curierul National Medgyessy közvetít Markó Béla és Tőkés László között címmel számolt be a magyar kormányfő „rövid székelyföldi körútjáról”, s kiemelte, hogy a legközelebbi magyar- magyar találkozó előtt meg akarja hívni a magyar egyházi vezetőket Budapestre. KOMMENTÁR Vita van Kia-lakulóban NAGY ANDRÁS Érdekes vita van kialakulóban a Kia-szerződés körül. A parlament a múlt héten az ellenzék kezdeményezésére arra próbálta kötelezni a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a dél-koreaiakkal kötött szerződést. Pavol Ruskö egyelőre ellenáll, a gazdasági miniszter egyrészt az üzleti titokra hivatkozik, másrészt azt állítja, a szerződés nyilvánosságra hozható részeit már korábban, nem hivatalosan megmutatták, így elégedjen meg a nép és a képviselők eny- nyivel. Mivel Szlovákia történetének legnagyobb külföldi befektetéséről van szó, melyhez többmilliárdos nagyságrendű állami támogatás járul, a szerződés körüli hercehurca részben érthető. Mivel az egész történet már az elején furcsa volt, hiszen azokkal a magánkézben lévő földterületekkel sincs minden rendben, melyeket az állam vásárol fel, nem ártana, ha nem titkolóznának még jobban. A gazdasági minisztériumban tisztában lehetnének azzal, hogy most már minden egyes lépésüket figyelni fogja az ellenzék és az újságírók, arra várva, mikor kaphatnak valakit korrupción, esetleg mikor derül fény arra, hogy ez az egész befektetés nem is olyan jó üzlet, mint ahogy azt eddig a kormány prezentálta. Magyarország számára teljesíthetetlenek voltak azok a feltételek, melyeket a dél-koreaiak támasztottak, állította nemrég az ottani gazdasági tárca államtitkára, így még érdekesebbnek tűnik, vajon mit ígért Szlovákia, amiért győztesként jött ki. Pár hónappal ezelőtt még erre a kérdésre bőven elég volt az a válasz, hogy a befektetőbarát, egyszerű adórendszer, az alacsony adósávok, az olcsó munkaerő, a felkínált terület jó földrajzi helyzete, valamint a SARIO munkatársainak ügyessége miatt nyertünk. Most ezt - sajnos - egyre kevesebben hiszik el. Persze az is elképzelhető, hogy valójában erről van szó. Az azért egyértelmű, hogy az ilyen óriási befektetéseknél komolyan kell legyen üzleti titok és know-how, de hogy az pont az állami támogatást is érinti, az már kissé furcsa. Mivel a lakosság és az újságírók többsége se nem közgazdász, se nem jogász, nem arra vágynak, hogy saját postaládájukba kiküldjék a vaskos szerződést, inkább megnyugtató választ szeretnének hallani azzal kapcsolatban, hogy a saját adókoronáikat vajon jól fekteti-e be az állam. Erről pedig Pavol Rusko mostanában nem nagyon tudja meggyőzni az embereket. Lehet, hogy minden a legnagyobb rendben van, de akkor meg a kommunikációs stratégián kellene változtatni. JEGYZET A nyár igézete RÁCZ VINCE Vajon ki ne őrizne magában szívmelengető kedves emléket gyermekkori vakációiról, mikor a nyár mindannyiunk számára valami egészen mást jelentett, mint később, felnőttkorunkban, a kisbetűs élet sűrűjében. Hajdanán a nyár két hónapon át a felhőtlen öröm és kikapcsolódás ideje volt, a kánikuláé, a lubickolásé, izgalommal és a kötetlenség felszabadító érzésével telítette lelkünket. Június utolsó hetében melyikünk nem rajzolta a pedellustól kunyerált színes krétával a táblára öles betűkkel, hogy Ó, IÓ, CIÓ..., egészen addig, míg a zöld mezőt végre teljes széliében a VAKÁCIÓ felirat díszítette. Emlékeznek micsoda öröm volt már délelőtt hazafelé tartani az iskolából, kezünkben lobogtatva a kék, zöld, sárga színű, áttetsző műanyag irattartóban lapuló bizonyítványunkat, azokban a pillanatokban valóban úgy érezhettük, csakis rólunk szól a szabadsággal kecsegtető világ. Idén is elérkezett a várva várt nyári szünet, és mint minden évben, erőt vett rajtam az édes-bús nosztalgia gyermek- és kamaszkorom nyarai iránt. Nem is olyan rég a július elsejétől augusztus végéig tartó időszakban még a levegőnek is más illata volt, a felszabadultság mámorító- an édes illata lengett a szélben. Bőröm még ma is őrzi a gyermekkori nyarak bizsergető melegét, lehunyt szemmel még ma is látom a futó záporok által a járdamélyedésekben hátrahagyott pocsolyákat, melyek kellemesen langyos vizében olyan jó volt gázolni, miközben megriadt bogárkák szaladtak a feketére ázott, csillogó kövezeten. Gyerekként. az ember, miközben az iskolapadból mindenáron csak menekülni szeretne, nem tudatosítja, hogy amit annyira vár, a felnőttkor küszöbét, egyben a végét is jelenti valaminek, ami már sosem tér vissza életünkbe, a gyermekkorét, mikor az indiánjátékoknak köszönhetően „rézbőrű volt az alkony, és hősi a halál”. Irigykedve gondolok ilyentájt a vakációzó gyerekekre, őket még biztosan áthatja a nyár igézete. FIGYELŐ BLIC Csodával határos módon maradt életben egy 27 éves újvidéki férfi, aki öngyilkossági szándékkal 16. emeleti lakásának ablakából ugrott ki. Djurad Brankovics hétfőn éjszaka szánta rá magát a „halálugrásra”: 40 métert zuhant, több helyen eltörte kezét és medencecsontját, de belső sérüléseket nem szenvedett, s jelenleg az újvidéki kórházban ábado- zik. A Blic szerint az orvosok hitetlenkedve fogadták Brankovics állítását, hogy a 16. emeletről vetette le magát, mivel sérülései ennél jóval kisebb esésre utaltak. Életét valószínűleg az mentette meg, hogy egy személyautó tetejére esett, s így csökkent a becsapódás ereje. A kocsi viszont majdnem totálkáros lett: teljesen behorpadt a teteje, kitöredeztek ablakai. A békés természetű Djurad teljesen megváltozott az 1999-es válság idején Koszovóban letöltött katonai szolgálata után, az ott látottak kizökkentették lelki egyensúlyából.
