Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-05 / 129. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 5. 3 Fókuszban: a normandiai partraszállás Hatvan évvel ezelőtt, 1944. június hatodikén, hajnali kettőkor szálltak partra a szövetségesek Normandiában Világháború-fordító „D”-nap Az archív felvételen az 1944-es partraszállás pillanatai. Alul ugyanolyan kétéltűn érkeznek a hatvanadik évfordulót ünneplők a normandiai partokhoz. (TASR/AP-felvételek) Terrortámadástól tartanak Franciaországban Először a német kancellár Hatvan évvel ezelőtt, 1944. június 6-án hajnali 2 órakor kezdődött az „Overlord” („Feljebbvaló”) hadművelet keretében az amerikai és brit erők normandiai partraszállása, a második világháború legnagyobb tengerideszant-művelete. PANORÁMA Célja a La Manche csatorna birtokbavétele, majd a hadászati hídfő megszerzése volt az észak- nyugati francia partvidéken, amelyet a belga és a holland tengerparttal egyetemben a Rommel tábornagy vezette német „B” hadseregcsoport védett (38 hadosztály, ebből három hadosztály a „berendezetlen” partraszállási övezetben). A két és háromnegyed milliós, Eisenhower tábornok vezette angolszász erők 11 ezer harci repülőgéppel, mintegy hétezer hajóval vágtak neki a műveletnek, teljes tengeri és légi fölény birtokában. Az európai kontinens mélységébe való behatolásra azonban csak 1944. július 24-től került sor. A deszant művelet legfelsőbb irányítása az amerikai elnök és a brit miniszterelnök kezében volt, nekik rendelték alá a két vezérkari főnök vegyes törzsét, illetve utóbbinak a szövetséges expedíciós erők főparancsnokát. A „D”-napot eredetileg 1944. június 5-ére tűzték ki, de a csatornán tomboló vihar miatt 24 órás halasztás mellett döntöttek. Mindenekelőtt három légi deszant hadosztályt (35 ezer fő, 500 tüzérségi eszköz, 110 köny- nyű harckocsi) juttattak a part mentén védekező német egységek mögé 2316 szállító és 2590 vitorlázó repülőgép igénybevételével. Ezek a deszantok a tengerparttól 10-15 kilométer távolságban két napig folytattak önálló harctevékenységet. A partraszállási területet az angolszász légi kötelékek 4500 bevetésben „készítették elő”. Magát a partraszállást nehezítette a kedvezőtlen időjárás; a szövetségesek vesztesége az első napon 10 ezer 500 fő és 114 repülőgép volt. Szeptember 15-ig az angol-amerikai erők a partra tett 2 millió katonájukból 40 ezret veszítettek, a német veszteség becslések szerint megközelíthette a 700 ezer főt. A hídfőből való kitörés már a Cobra művelet keretében zajlott. 1944. június 13-án a németek megkezdték Anglia a V-l (Vergeltungswaffe - „bosszúállás fegyvere”) jelzésű „szárnyasbombákkal” való támadását. Augusztus 25-én De Gaulle és a szövetséges csapatok bevonulhattak Párizsba, szeptember 5-én Brüsszel is felszabadult. A normandiai partraszállás, általában a második világháborús „második front” problematikája nagyléptékű világpolitikai, hatalmi problémákat, stratégiai érdekeket és a szolgálatukba állított taktikai megfontolásokat érintett. A szembenálló stratégiákra emlékeztetve, a hitleri Németország a „villámháború” elméletét vallotta, amely szerint a támadás áldozatául kiszemelt államot előzőleg politikailag el kell szigetelni, majd a fegyveres erők masszív meglepetésszerű csapásával kell villámgyorsan szétzúzni. Minthogy Németország elsősorban kontinentális hatalmak ellen készült háborúra és gazdasági lehetőségei viszonylag korlátozottak voltak, haditengerészete gyengébb volt az amerikai és az angol flottánál. A németek a tengeri harcban a tengeralattjáróknak és a légierőnek tulajdonítottak döntő jelentőséget. Az akkori angol katonai doktrína vezérelve a tengeri uralom kivívása volt, a legfőbb eszköznek az erős flottát és a haditengerészeti támaszpontok rendszerét tartották. A katonai rendszerben a szárazföldi haderő másodrendű szerepet játszott. Anglia egy kontinentális háborúban nem szándékozott nagy haderővel részt venni. Az Egyesült Államok hivatalos katonai doktrínájának három legfőbb tételét John D. Heyes Peripheral Strategy című könyvében a világhatalommá válásban, ennek érdekében a tengerek ellenőrzésében, ennek eszközeként pedig nagy hadihajókból álló flotta hadrendben tartásában foglalta össze. A washingtoni kormányzat kitüntetett figyelmet fordított a hajóépítésre és a hajógyártásra, miközben a szárazföldi hadsereg (szervezetileg hozzá tartozott a légierő) a második világháború kezdetekor kicsiny létszámú volt és lényegében az első világháborúból megmaradt régi haditechnikai eszközökkel rendelkezett. A német „villámháborús” hadászati felfogással szemben az Egyesült Államok és Anglia katonai doktrínájának alapelve volt, hogy a háború első időszakában haderőik lehetőleg ne bocsátkozzanak hadműveletekbe az ellenség főerőivel, csak korlátozott erőkkel és eszközökkel a periférián tevékenykedjenek, megőrizve saját főerőiket a háború befejező szakaszára, amikorra az ellenfél erőforrásai már kimerültek. Hadtörténészek szerint a né-' met, az angol és az amerikai stratégiának közös vonása volt, hogy a kitűzött cél elérésének lehetőségét tekintve a legkedvezőbb helyzetet vette alapul és egyik sem számolt azzal, hogy a politikai és a hadászati helyzet a háború folyamán megváltozhat. Moszkva már 1941-ben javasolta a brit kormánynak a második front megnyitását, 1942-ben pedig már követelte, hogy az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erői kezdjenek Nyugat-Eu- rópában nagyméretű hadműveletekbe és ezzel kényszerítsék a német hadvezetést, hogy legalább 40 hadosztályt vonjon el a „keleti frontról”. Szavakban mindkét kormány egyetértett ezzel. A három kormány megegyezéséről 1942. június 12-én Londonban, Moszkvában és Washingtonban hivatalos közlemény látott napvilágot, mely szerint „teljes megegyezés jött létre az Európában 1942-ben megnyitandó második front halaszthatatlan feladatait illetően.” Winston Churchill háborús emlékirataiból azonban kitűnik: az amerikai és az angol delegáció az 1941 decemberében tartott washingtoni konferencián megegyezett, hogy a két hatalom haderői legkorábban 1943- ban kezdik meg a behatolást Európába. Amire végül 1944-ben eljött a D-nap, a keleti fronton már a szovjet csapatok kezében volt a kezdeményezés. Az amerikai és a szovjet csapatok végül is 1945. április 25-én találkoztak egymással Torgaunál („elbai találkozás”). MR, MTI Franciaország egész területén és minden határán szigorú ellenőrzéseket tartanak a hatóságok a Normandiai partraszállás 60. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek idején. Június 1 és 7 között az uniós államokból érkezők iratait-is tüzetesen átvizsgálják a közúti, légi és vasúti átkelőknél. Párizs belvárosában semmilyen demonstrációt nem engedélyeztek terrortámadástól tartva. AII. világháború fordulópontjának számító esemény 60 évfordulójára Franciaországba utazik az amerikai elnök, az orosz államfő, az angol királynő és első alkalommal, meghívottként vesz részt a német kancellár is. Gerhard Schröder német katonasírokat is felkeres. Schröder vasárnap Ranville- ben felkeresi az ottani katonai temetőt, ahol a Brit Nemzetközösség országaiból származó 2200 halott mellé 322 német katonát is eltemettek. Schröder itt koszorúz, de az ismeretlen német katona sírjánál is helyez el koszorút. A Rheinische Post jelentése szerint a kancellári hivatal igyekezett elkerülni a politikai ballépést. Különösen a La Cambe-i temető számít kényesnek, mert itt a Waffen-SS (a hitleri terrorszervezet frontharcos részlege) tagjai közül is eltemettek jó néhányat. Norbert Geis, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa azt ajánlotta Schrödernek, hogy vegyen példát Helmut Kohlról, „aki 1985-ben az erős ellenállás dacára is felkereste Reagan amerikai elnökkel a bitburgi katonai temetőt, holott ott is fekszenek elhunyt Waffen-SS katonák.” Schröder személyében először vesz részt Normandiában partraszállási évfordulós ünnepségen német kancellár. Korábban úgy tudták, hogy Helmut Kohl kancellárt nem hívták meg például az 50. évfordulón rendezett ünnepségre, ám a Der Spiegel hírmagazin új számában tisztázta: maga a kancellár nem akart elmenni Normandiába, ahol bátyja súlyosan megsebesült. Kohl kamasz fejjel, 14 évesen élte át a traumát, Schröder kéthónapos volt a normandiai partraszállás idején. Amerikai katonák a partraszállás pillanataiban és azután. Arra várnak, hogy tábori kórházba szállítsák őket. (TASR/AP-felvételek) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS ÉGBOLT; 17-21 FOK ELŐREJELZÉS Ma változóan, gyakran erősen felhős lesz az égbolt, szórványosan alakul ki zápor, zivatar, később azonban egyre hosszabb időre süt ki a nap. Megélénkülhet a déli szél. A hőmérséklet csúcsértéke napközben 17-21 fok körül alakul. Kellemesebb éjszakák várhatóak, 12 és 8 fokos lesz a hőmérséklet. Holnap a változóan felhős ég mellett csak időnként süt ki a nap. 17 és 21 fok közötti értékekre számíthatunk. A jövő hét elején melegszik az idő, de megmarad a változékony jellege. 0RV0SMETE0R0L0GIA Ma nem lesz közveden fronthatás. Főként a reumatikus és mozgásszervi betegségekben szenvedőknek lehetnek nehézségei. Gyakoribbá válhat a hátgerincbántal- mak miatri fejfájás, gyötrő fájdalmat érezhetünk az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén. Ingerlékenyebbek, fáradékonyabbak lehetünk, lassulnak a reakcióink, ezért a munkavégzés során és a közlekedésben ajánlott a fokozottabb figyelem. Egyes légúti betegségek tünetei ugyancsak jelentkezhetnek. KIJEV 21 TUNISZ 26— A Nap kel 04.55-kor - nyugszik 20.46-kor A Hold kel 23.56-kor - nyugszik 06.34-kor A Duna vízállása - Pozsony: 550, árad; Medve: 500, árad; Komárom: 420, árad; Párkány: 300, árad.
