Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-04 / 128. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az egyház hálás az emelésért, de a mostani bérfejlesztés sem jelent valós megoldást Milyen magas lenne az igazságos papi fizetés? TALLÓZÓ NEW SCIENTIST Csak idő kérdése, mikor következik be terrortámadás „piszkos bombával”, vagyis radioaktív anyagot szétszóró robbanószerkezettel - vélte több biztonsági szakértő a brit tudományos magazinban. Frank Bamaby atomszakértő úgy fogalmazott: voltaképpen csodálkozik, hogy eddig még nem történt ilyen terrorakció. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) megállapítása szerint drámaian megnőtt az utóbbi években a radioaktív anyagok csempészete. Rendszerint kórházakból és kutatólaboratóriumokból szerzik be a sugárzó anyagot, mert ezekben az intézményekben nem olyan szigorú a nukleáris anyagok őrzése, mint az a- tomiparban. A „piszkos bomba” nem indít be nukleáris láncreakciót, a hagyományos robbanóanyag detonációja teríti szét a radioaktív anyagokat. Pusztító hatása tehát jóval kisebb egy atombombáénál, de így is lakhatatlanná tehet jelentős területeket. FIGYELŐ AI Kínában még 15 évvel a vérengzésbe torkolló Tienan- men téri tüntetés után is tartanak rács mögött egykori tiltakozókat, sőt még mostanában is tartóztatnak le embereket, akiknek valamilyen kapcsolatuk volt az akkor történtekkel - áll az Amnesty International jelentésében. A tiltakozás leverésének 15. évfordulójára közzétett jelentésében a vüág legnagyobb emberi jogi szervezete azt írta: 50 olyan egykori tüntetőről van dokumentált értesülése, akik börtönben ülnek, de ez valószínűleg a valós szám töredéke csupán. Az AI szerint az elhunyt tüntetők szüleit tömörítő szerveződés több tagját őrizetbe vették a kínai hatóságok, megakadályozandó, hogy megemlékezzenek a június 4-ére virradó éjjel történt leszámolás 15. évfordulójáról. Az emberi jogi szervezet a vérengzés évfordulóján függeden vizsgálatot, és a felelősök törvény elé idézését követeli a kínai kormánytól a fegyvertelen tüntetők megölésének ügyében. A kormány e heti ülésén döntött a papok és lelkészek fizetéséről. A határozat értelmében bérük harminc százalékkal emelkedik. Első hallásra ez meglehetősen nagy növekedésnek tűnik, ám az emelésnek hét év elmaradását kell pótolnia. KOCUR LÁSZLÓ Utoljára ugyanis 1997-ben emelték illetményüket. Akkor ennek összege háromezer koronáról körülbelül hétezerre nőtt. Jelenleg egy pályakezdő pap fizetése 5080 korona, mely a kormánydöntés értelmében 6600 koronára emelkedik majd. Ez az összeg 520 koronával több a minimálbérnél, az átlagfizetésnek pedig kevesebb mint a fele. Egy püspök harminc év szolgálati idő után 11 030 koronát keres. Azt hiszem, vitathatadanul alacsony összegekről van szó. Az egyházak ennek ellenére üdvözölték a döntést. Július Filo evangélikus püspök elsősorban annak örült, hogy az állammal kötött szerződések a kisebb egyházaknak is ugyanolyan lehetőségeket biztosítanak, mint a nagyobbaknak. Erdélyi Géza református püspök hangsúlyozta, a mintegy 110 ezer hívőt tömörítő református egyház hálás az emelésért, de a mostani bérfejlesztés sem jelent valós megoldást. A református egyház híveinek jelentős része a gazdaságilag hátrányos helyzetben levő dél-szlovákiai régióban él, közülük sokan munkanélküliek. A lelkészeket esetlegesen anyagilag segíteni csak a nagyobb gyülekezetek képesek, és a református gyülekezetek kétharmada kisgyülekezet. A második világháború előtt a gyülekezetek gondoskodtak lelkészeikről, sőt intézményeikről is. Az egyházi tulajdonok államosítása után aztán erre értelemszerűen nem voltak képesek. A rendszerváltás óta eltelt tizenöt év pedig nem bizonyult elegendőnek arra, hogy az egyházfinanszírozás mindenki számára elfogadható modelljét megtalálják Szlovákiában. Erdélyi Géza elmondta, híveik olykor még a munkanélküli segélyből is adakoznak, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet többet kérni tőlük. Az így befolyó összeg jobbára csak az épületek fenntartására elegendő, már felújításra is ritkán futja belőle, új épületek emelése pedig szóba sem kerülhet. A püspök szerint az optimális megoldás az lenne, ha a papok bére a köztisztviselői fizetésekhez közelítene. Erdélyi úgy látja, a gyülekezetek csak akkor fogják tudni eltartani a lelkipásztorokat, ha az itteni fizetések megközelítik a nyugat-európai országok fizetéseit. Erre valószínűleg nem jövőre fog sor kerülni... Ebből a fizetésből pedig nagyon nehéz eltartani a családot. A katolikus egyház kicsit óvatosabb a kérdésben. A jelenlegi helyzetben nem szeretnénk, ha úgy tűnne, hogy a papok követelőznek, több pénzt akarnak, mikor oly sok hívő is rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van, mondta Orosch János segédpüspök. Orosch kiemelte, a többi egyház lelkészének sokkal jobban jött ez az emelés, nekik ugyanis családjukról is gondoskodni kell. A katolikusoknál a fizetést kiegészíti az úgynevezett stólapénz is, melyet az esküvők és temetések után kapnak, valamint a hívek által felajánlott misék után is van némi járandóságuk. Orosch osztja Rudolf Chmel kulturális miniszter vélekedését, mely szerint az állam és az egyház szétválasztása Szlovákiában egyelőre nem lehetséges, és nem valószínű, hogy a közeli jövőben erre sor kerülhet. A papi fizetések kérdése persze arra az alapvető kérdésre megy vissza, hogy egyáltalán az államnak kell-e fizetnie a papokat és a lelkészeket. A Vatikánnal kötött szerződés, s ennek nyomán a többi hivatalosan bejegyzett egyházzal aláírt tükörszerződés után azonban erről felesleges vitát nyitni. Azon viszont érdemes elgondolkozni, igazságos-e, hogy az olykor több száz ember (lelki) vezetésével megbízott, a legkülönfélébb szervezőmunkákat végző, oktatással is foglalkozó szakemberek minimálbérnél alig nagyobb illetményt kapnak. Az a csoportosulás kap támogatást, amelynek öt tagországból legalább 18 képviselője van Szélsőjobb pártszövetség fenyeget az EP-ben MTI-BESZÁMOLÓ A szélsőjobboldali pártok - köztük a Brit Nemzeti Párt (BNP) és a Le Pen vezette francia Nemzeti Front - várhatóan olyan jól szerepelnek a jövő heti európai parlamenti választásokon, hogy hivatalosan elismert pártszövetséget alkothatnak, amely uniós pénzügyi támogatásban részesülhet. A The Times értesülése szerint a brit EP-képviselőket annyira aggasztja ez a küátás, hogy szabály- módosítást javasolnak, megakadályozandó egy „EU-pénzekből fenntartott, páneurópai rasszista párt- szövetség” kialakulását az Európai Parlamentben. A jelenlegi szabályok szerint közösségi támogatásra az az EP-pártszövetség jogosult, amelynek öt tagországból legalább 18 képviselője van. Az előrejelzések nem záiják ki, hogy a BNP a jövő héten megszerzi első EP-man- dátumát, a francia Nemzeti Front pedig jó eséllyel ötről nyolcra, a belga szélsőjobb mozgalom, a Vlaams Biok pedig kettőről háromra növeli képviselőinek számát. A The Times megjegyzi, hogy az osztrák Szabadságpártnak öt, az olasz Északi Ligának három, a szélsőjobboldali dán Néppártnak jelenleg egy mandátuma van, és „mindegyikük, vagy legalábbis egyes elemeik a nem fehérek haza- toloncolását szorgalmazzák”. Glyn Ford, a kormányzó brit Munkáspárt EP-képviselóje, az Európai Parlament antifasiszta képviselői csoportjának titkára azt mondta: változást szeretne elérni a párttámogatási szabályokban. Előírná például a képviselőknek egy olyan kötelezvény aláírását, amelyben vállalják, hogy nem szítanak faji gyűlölködést. „Nem tudom elképzelni, hogy a BNP miképp tudná ezt aláírni” - mondta. A Labour egy másik EP-képvi- selője, Claude Moraes szerint a szélsőjobboldali pártoknak juttatott pénzekkel az EU „fasiszta pártszövetségek kialakulását tenné lehetővé”. Április végén Jean-Marie Le Pen, a francia Nemzeti Front vezére személyesen vett részt a Brit Nemzeti Párt EP-kampányá- nak elindításában. David Blun- kett brit belügyminiszter akkor nyilvánosan őrizetbe vétellel fenyegette meg Le Pent, ha nagy- britanniai látogatását gyűlöletkeltésre vagy a közrend megzavarására használná ki. A BNP-t súlyos szavakkal ítélte el az ellenzéki brit konzervatívok vezére is. Michael Howard egy néhány hete mondott beszédében a brit szélsőjobboldali csoportot „politikai pártnak álcázott gazemberek gyülekezetének” minősítette. KOMMENTÁR Most másról dönthetünk JUHÁSZ LÁSZLÓ Bár ugyanolyan értesítést találtunk néhány napja postaládánkban, mint szoktunk választások előtt, az óriásplakátokról is éppúgy mosolyognak a képviselőjelöltek, mint általában, a jövő vasárnapi voksolás mégis másról fog szólni, mint eddig. Ezúttal ugyanis kevésbé fogjuk a saját bőrünkön érzékelni döntésünk következményeit. Az Európai Parlament (EP) 732 törvényhozója közül csak tizennégyen viselnek majd szlovák színeket. Az előbbi mondatot azonnal pontosítanom kell. Valójában nem is törvényhozókról lesz szó, hiszen az EP nem fogad el törvényeket, a testület elsősorban konzultációs jogkörrel rendelkezik, és vétójoga is csak az uniós költségvetés és az új tagállamok felvételének ügyében van. És hát a nemzeti szín sem igaz, mert a hazánkból Stras- bourgba érkező képviselőknek a szlovák népviseletet is le kell adniuk a ruhatárban. Az EP ugyanis nemzetek fölött álló testület, amelyet nem úgy kell elképzelni, mint a szlovák parlamentet, ahol egymás mellett ül egy-egy párt valamennyi képviselője. A Szlovákiából érkező uniós honatyákat azonnal szétültetik. így például a Smer listájáról bejutók a szocialisták képviselőcsoportjában dolgoznak majd - a magyar MSZP-vel és a brit torrykkal együtt -, az MKP emberei beülnek az Európai Néppárt padsoraiba - ahol a Berlusconi-féle olasz Forza Italia képviselői is dolgoznak majd -, a Rusko-féle ANO pedig a többi európai liberális párttal alkot közös frakciót. Hivatalosan tehát szó sincs arról, amit a legtöbb óriásplakát ígér, hogy a szlovákiai képviselők az ország érdekében dolgoznak majd az EP-ben. Ha valamelyik frakció úgy dönt, hogy egy - Szlovákia számára például kifejezetten kedvezőtlen - határozatot támogat, akkor elvárják majd, hogy ahhoz a „mieink” is asszisztáljanak. Leegyszerűsítve tehát, elsősorban az ideológiákról, a politikai irányzatokról szól a jövő heti választás. Azon kell elgondolkodnunk, melyik világnézetet, eszmeiséget akarjuk támogatni. Ha a konzervatívabb, jobboldali szellemiség áll közelebb hozzánk, szavazzunk az MKP-ra, ha szocialista, baloldali érzelmek dúlnak bennünk, voksoljunk a Smerre, ha pedig liberálisan, vagyis szabadelvűén gondolkodunk, adjunk bizalmat az ANO-nak. Ennyire egyszerű. Mondhatja bárki, nem sok szava lesz annak a tizennégy embernek a hétszázvalahány képviselő között - ez talán még igaz is lehet. Szlovákiából tizennégyen viszont - akár elmegyünk szavazni, akár nem - ott fognak ülni az Európai Parlamentben. Ki-ki tartson tehát ideológiai önvizsgálatot, és döntse el, müyen Európában szeretne élni. Lóláb Mohi mögött TÓTH MIHÁLY MPM Normális viszonyok között örülnünk kellene, hogy ismét felpa- rázslott a Mohi Atomerőmű jövője körüli vita. Engem az se keserít el különösképpen, hogy a sajtóban nyakra-főre jelennek meg elemzések befejezésének gazdaságosságáról, és eközben csak úgy röpködnek a tízmilliárdok. Mellette vagy ellene érvelve. Az az elkeserítő, hogy minden adat mögött ott sejtem a politikai lólábat. A rendszerváltás tizenötödik esztendejében odajutottunk, hogy Szlovákiában nincs politikus, aki el tudná velem hitetni, hogy egymilliárdos nemzetgazdasági következményekkel járó döntés mögött nem húzódik meg politikai sandaság. Sőt, még ennél is rosszabb a helyzet. Ma már azt is gyanakodva szemlélem, ha minden milliméterében szakember ágál valami mellett, vagy valami ellen. A politika olyan viszonyokat alakított ki másfél évtized alatt, hogy kevés az olyan egyetemi tanár, akadémikus, vagy művész, akinek véleménynyilvánítása után nem érzek késztetést e kérdés feltevésére: vajon melyik politikai párt szekerét tolja? Az atomerőmű gazdaságossági számításait viszonylag rövid idő alatt két elemző csoport is elvégezte. A 2000-ben készült elemzés, illetve a közelmúltban végzett számítások végösszege közötti különbség legalább 200 milliárd korona. Az első Dzurin- da-kormány a 2000-es évi elemzés adataiból kiindulva utasította el az erőmű építésének befejezését, míg ezekben a napokban Rusko gazdasági miniszter éppen a gazdaságosságra hivatkozva szorgalmazza a hatalmas beruházási akció befejezését. Csak az érdekesség kedvéért: a négy évvel ezelőtti számítások szerint 1 MWó előállítása 3500 koronába került volna, míg a Rusko által megbízott elemzők szerint 1 MWó előállítása az építés befejezését követően mindössze 1950 koronába kerülne. Az adózó állampolgár felteszi a kérdést: vajon nem egyéni érdekek érvényesülnek, amikor szorgalmaznak, illetve elutasítanak egy üyen beruházási akciót? Nem arról van itt szó, hogy már a szakemberek is annyira megfertőződtek a politika által, hogy szakmájukat is a politikai szélirány figyelembe vételével gyakorolják? Ha ez „véletlenül” így lenne, akkor az ilyen magatartást indokoltan a korrupció egyik speciális megnyilvánulásának tekinthetjük. A koreaiak gépkocsigyárának építése is felvet olyan kérdéseket, amelyekről Rusko miniszter nem szívesen ejt szót. Vagy ha hajlandó szólni, azt kincstári optimizmussal teszi. Senki nem tudja, hogy nemzetgazdasági szinten mennyibe kerül nekünk a munkanélküliségnek ezzel az akcióval való csökkentése. E tekintetben is lehetne gazdaságossági számításokat végeztetni. Lehetne, ha a kormányfőnek ehhez lenne kurázsija. Ez a koalíció azonban olyan gyenge lábon áll, hogy már a gyanús ügyletek kivizsgálta- tásához sincs mersze. Ha legalább annyi halat fognék, ahány ötösöd lesz, fiam... (Peter Gossányi karikatúrája)
