Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-30 / 150. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 30. Profi nyomdai felszerelést használnak a hamisítók Lefoglalt eurós zsákmány MTT-HÍR Párizs. A múlt héten a francia pénzhamisítás elleni központi hivatal 7500 darab 50 eurós, több mint 18 ezer darab 20 eurós, és 120 ezer darab 10 eurós hamis bankjegyet zárhatott el széfjében, a Montpellier, Lille és Párizs környéki összehangolt rendőri akciók eredményeként-számolt be a Le Figaro francia napilap. A hamis pénzen kívül lőfegyvereket, lopott kocsikat, hamis hitelkártyákat is lefoglaltak a pénzhamisító műhelyekben. A mostani rendőri siker 15 hónapos nyomozás eredménye: az ügy 2003 januárjára nyúlik vissza, amikor a nyomozók lelepleztek egy hamis euró viszonteladásával foglalkozó bűnbandát. A vizsgálatok során kiderült, hogy a 12 fős csapat egy nagyobb hálózat részeként 2002 novembere óta forgalmazott hamis eurót a schengeni zónán belül, elsősorban Belgiumban és Németországban: a rendőri szervek és az európai központi bankok fiókjai közel 130 ezer hamis bankjegyet foglaltak le ez alatt a néhány hónap alatt. A mostani zsákmány 50 és 20 eurósait gyártó felszerelést már megtalálták a nyomozók: a „mesterek” kereskedelmi forgalomban kapható elefántcsont- és kék színű papírt, csúcsminőségű számítógépeket és körülbelül tíz kisebb lézer- nyomtatót használtak, és viszonylag jó minőségben tudták reprodukálni a bankjegy eredetiségét bizonyító fémcsíkot és vízjelet is. A120 ezer darab 10 euróst gyártó, „valószínűleg profi offset nyomdát” még keresik a nyomozók. A hat fős, főként számítástechnikusokból álló „kemény mag” kihallgatása során a hálózat struktúrájára már fény derült: a „gyártók” a pénz névértékének 10 százalékáért adták az „árut”, a nagybani viszonteladók és a „kiskereskedő” a lánc végén már 50 százalékot kértek. A hatályos jogszabályok értelmében a pénz- hamisítókra 30 év börtönbüntetés szabható ki - írja a Le Figaro. Minden negyedik európai itt akar vakációzni Spanyolország a merénylet ellenére célország maradt euro.hu Spanyolországot választja a legtöbb európai turista, amit még a március 11-i terrorista támadás sem tudott változtatni - derül ki egy francia kutatásból. A felmérés szerint, melyet áprilisban készítettek, minden negyedik európai, aki a kontinensen tervezi töltetni vakációját, Spanyolországot nevezte meg üdülési célországának. Országonként lebontva a biztonságért aggódók száma Spanyolországban csupán öt százalékkal nőtt, míg más országokban ennél nagyobb mértékben: 12 százalékkal Olaszországban, 9 százalékkal Franciaországban és 8 százalékkal Ausztriában. Európában a spanyolok leginkább saját országukban szeretnek utazgatni (85 százalék), a skála másik végén a belgák állnak, 14 százalékkal. CSALÁDTAGOK Görögország A nyugati kultúra bölcsője- ként számon tartott Görögország 1981-ben csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, a későbbi Európai Unióhoz. Az ország lakossága hasonló nagyságú, mint Magyarországé vagy Csehországé kb. 10.5 millió. A fővárosa Athén idén nyáron az emberiség nagy részének figyelmét fogja újra magára vonni, mivel a nyári olimpiai játékok újra visszatérnek a szülőhelyükre. Érdekes múltjának köszönhetően Athén Rómával és Jeruzsálemmel vetekszik. Különös egyvelege keletnek és nyugatnak, az első és a harmadik világnak. Rekedt utcai árusaival, színes piacaival a török bazárra emlékeztet. Az Akropolisz csodás Parthenónjával, mint vigyázó őr magasodik a város fölé, s annak szinte bármely pontjáról látható. Ma már nemcsak az európai kulturális és szellemi élet gyökereihez visszavezető ókori helyszínek vonzzák a külföldieket, hanem a fantasztikus táj, a szigetvilág mediterrán bája, a görög emberek vendégszeretete, valamint a számos kiváló strand is. Körülbelül 1400 szigete van, ebből mindössze 169 lakott. A két legnagyobb ezek közül Kréta és Ewia. Az ország területének durván négyötöde hegyvidék, amelynek nagy része 1500 m fölé nyúlik. A görög konyhára nagy haGÖRÖG KÖZTÁRSASÁG tással volt a négyszáz éves török uralom, s ma ez különösen az előételekben érezhető (ilyen a tzatziki és a citromlében és olívaolajban pácolt polip). Olcsóbb harapnivalókat, mint például a szuflaki és spani- kopita bárhol találunk. Népszerű főétel a pastitsio (makaróni darált hússal sütve és béchamel mártás), a töltött paradicsom és a frissen grillezett tengeri finomságok. A görög ételek fő velejárója a görög saláta. Az állami ünnepeken kívül s.ok egyházi és egyéb ünnepet ülnek. Január 8-a az ország északi részén fordított nap. A nők töltik napjukat kávézóban, élnek társasági életet, és a férfiak maradnak otthon, hogy elvégezzék a házimunkát. Legjelentősebb ünnepük a Húsvét, amikor díszmeneteket rendeznek, és tűzijátékok szórakoztatják az oda látogatókat. Mivel a hangsúlyt nem a keresztrefeszítésre, hanem a feltámadásra helyezik, ez örömteli ünnepnek számít. (nu) Európai unió 11 Az előzetes becslések szerint az összes új tagállamból évente 5-13 ezer tartós letelepülő érkezik Egyelőre nem özönlenek a keleti munkavállalók Nagy-Britanniába Nyoma sincs annak a tömeges bevándorlásnak a brit munkaerőpiacon, amelytől sokan tartottak az EU bővítés előtt - mondta a brit belügyminisztérium bevándorlásügyi államminisztere. ÖSSZEFOGLALÓ Des Browne szerint a brit kormány „megfelelő időben” közzéteszi, hogy hányán érkeztek az új tagországokból. Az államminiszter szerint azonban az eddigi adatok egyértelműen arra utalnak, hogy „nincs bevándorló-özön” a bővítés óta. Akik jönnek, azok zöme is csak rövid időre, általában néhány hétre vagy néhány hónapra, és nem évekre tervezi munkavállalását - tette hozzá. Browne a londoni szlovák nagykövetségen tartott előadásában - amelyet az Institute for Public Policy Research nevű londoni politikai kutatóintézet szervezett - nem közölt adatokat arról, hogy a bővítés óta eltelt másfél hónapban hányán vállaltak munkát Nagy-Britanniában az új tagországokból. Kijelentette ugyanakkor: azok igen jelentős többsége, akik május 1-je óta bejegyeztették munkavállalásukat, már a bővítés előtt az országban tartózkodott. Des Browne szerint a brit munkaerőpiac rugalmasabbá vált a bővítéssel; az új tagországok munkavállalóinak szakképzettségét olyan, munkaerőhiánnyal küszködő ágazatok hasznosíthatják, mint a vendéglátóipar vagy a mezőgazdaság. A múlt szerdán nyilvánosságra Egyre több az idénymunkás Angliában, de hosszú időre nem maradnák (Képarchívum) hozott friss adatok szerint májusban minden korábbinál szoronga- tóbbá vált a munkaerőhiány a gyorsan növekvő brit gazdaságban. A májusi munkapiaci statisztikák szerint a munkanélküliek aránya - a vártnál kétszer nagyobb, 12 ezer fős havi csökkenés után - alig 2,8 százalék volt. Ez az egyik legalacsonyabb szint a fejlett ipari világban, és alig több mint a negyede a többi nagy uniós gazdaságra jellemző arányoknak. Nagy-Britannia az egyeden nagy EU gazdaság, amely a bővítés után nyitva hagyta munkaerőpiacát az új tagországok polgárai előtt, jóllehet a sajtó és a konzervatív ellenzék nyomására bizonyos jóléti megszorításokat bevezetett, és a bevándorlási helyzet folyamatos figyelemmel kísérése végett munkaviszonyuk bejegyeztetésére kötelezte a kelet-európai EU tagállamokból munkavállalási céllal érkezőket. Ez utóbbi mindazonáltal nem azt jelenti, hogy az új tagországok polgárainak munkavállalási engedélyt kell kiváltaniuk; a már meglévő állásra vonatkozó bejegyzési igazolást - igaz, 50 font (kb. 3000 korona) egyszeri eljárási díj fejében - automatikusan kiadja a belügyminisztérium. A bővítés előtti hónapokban több brit lap apokaliptikus bevándorlási előrejelzésekkel alátámasztott kampányt folytatott annak érdekében, hogy a kormány zárja el a munkaerőpiacot az új tagállamok elől. A brit belügyminisztérium előzetes becslése szerint azonban az összes új tagállamból évente 5-13 ezer tartós letelepülő érkezik, (fn, mti, ú) Nem teszik láthatóbbá az uniót a kereskedelemben Mégsem lesz az árukon „Made in the EU” címke INDEX-HÍR Úgy tűnik, hamvába holt az Európai Bizottság elképzelése, hogy a jövőben minden európai terméken kötelezően szerepeljen a „Made in the EU”. Az Európai Bizottság még januárban javasolta, hogy a jövőben minden Európában forgalomba hozott terméken szerepeljen egy „Made in the EU”, vagyis „Az EU- ban gyártva” címke. A címke célja az volna, hogy jobban tudatosítsa az európaiakban a kontinens egységét, és „láthatóbbá” tegye a közösséget a nemzetközi kereskedelemben. A tagállamok kereskedelmi illetékesei múlt pénteken tárgyaltak először a címkéről Brüsszelben. Az Index úgy tudja, hogy a javaslatot nem fogadták túlzott lelkesedéssel. A legtöbb tagállam szerint a címkének nem volna sok haszna, már csak azért sem, mert az európaiak jelentős része nem is tudja pontosan, ki tagja az EU-nak és ki nem. Wally Olins, a Saffron nemzetközi márkakonzultáns cég vezetője nemrég azt mondta a Financial Timesnak, hogy szerinte azért kár erőltetni a közös címkét, mert az EU-nak, mint egésznek, nincsen igazi márkaértéke, ahogy Németországnak, Angliának vagy Olaszországnak. „Európa azt jelenti: kisebb, minőségibb, drágább. Azt jelenti, elit, luxustermék. De az EU? Az EU abszolút semmit nem jelent.” Ráadásul szakértők szerint egy ilyen címke eredetiségét nem is nagyon lehet ellenőrizni. A címke ellen szól az is - és ezen a ponton a tagállamok nagy része egyetért az ipari lobbival -, hogy pluszkiadást jelentene a gyártóknak. Az EU-s címke ugyanis nem helyettesítené a „Made in Slovakia” vagy a „Made in England” címkét, hanem mellette szerepelne, és így extra költséggel jár pénzben, időben és adminisztrációban. Ezt egyébként az Európai Bizottság is elismerte, amikor a tagállamok elé terjesztette a javaslatot. Diplomaták szerint a címkét a tagországok közül csak egy „divatszakmában érdekelt déli állam” támogatta - ebben az Index ipari és kereskedelmi elemzői Ólaszországot vélték felismerni. Az ágazatok közül a textilipar támogatja a címke bevezetését, az európai export támogatása, „láthatóbbá” tétele miatt. Az egyeztetések még folytatódnak a tagállamok közt, de ha az első körben ekkora ellenkezés van, az általában azt jelenti, hogy a javaslatnak ebben formájában nincs jövője. EURO.HU Munkanélküliség, bűnözés, migráció, bizonytalan öregkor - az unió tagországaiban ezek okoznak nyugtalanságot, félelmet, egy közvélemény-kutatás most publikált adatai szerint. A GfK-Nürnberg Piackutató Intézet nyolc országban végzett felmérése során összesen kilencezer embert kérdeztek meg Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Lengyelországban és Nagy-Bri- tanniában arról: mit tartanak a következő időszak legnagyobb kihívásának Európában, saját környezetükben. A kutatási eredményekből kiderül, minden országnak megvan a maga baja, a munkanélküliség azonban „listavezető”, öt ország uniós polgárai jelölték első helyen. Az európai átlagot messze felülmúlva a németek 77, a lengyelek 73 százaléka aggódik az állástalanság miatt. A foglalkoztatási adatok alapján jogos is a félelmük. Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában is központi kérdés a munkavállalási lehetőség, ám ezekben a tagállamokban kevésbé kiugró az ezt első számú prioritásként választók aránya (56, 41 és 40 százalék). A hollandokat a bűnözés aggasztja leginkább, Európa átlagában második helyen szerepel ez a „félelmi ok”. Érdekes, hogy a Benelux országban tavaly óta csaknem kétszeresére nőtt azok száma, akik első helyen jelölték meg ezt a problémát, holott nem szaporodtak meg jobban a bűn- cselekmények, mint más európai államban. 2003-ban a hollandok az e- gészségügyi ellátórendszert ítélték kritikus pontnak; a mostani felmérésben ez a kérdéskör a nyolc ország átlagában a harmadik helyen szerepel. A britek és a hollandok tartanak leginkább a menekültektől, a németek a nyugdíjrendszer okozta bizonytalanságtól félnek. Ez utóbbi szorosan összefügg a német kormány jóléti rendszert érintő reformjával, amely szűkítést, megszorításokat hoz, komoly népszerűségvesztést okozva Schröder kancellárnak és az SPD-nek. A közvélemény-kutatók különbséget észleltek Németország két felében: míg Nyugaton a népesség elöregedése és a nyugdíjak reálértéke a nyugtalanság forrása, a volt NDK polgárai a szociális juttatások megvonásától félnek a legjobban. Európára, avagy a mumus a munkanélküliség Az állástalanságtól fél a legtöbb uniós állampolgár
