Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-29 / 149. szám, kedd
14 AGYSZUNET ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 29. VIGYORGÓ Egy csepp se...- Jean, maga tökéletes inas. Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az Skizofrén zsiráf (vicclap.hu) emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm. Óra- Jean, vigye le az órámat a pincébe.- De minek, uram?- Hogy felhúzhassam. Zenészek- Jean! Holnap zenésztársam érkezik.- Rendben uram, akkor cintányéron fogom felszolgáni az ételt! Vicc- Jean, mondok egy viccet, melyet csak a hülyék nem értenek. Az uraság elmondja a viccet.- Értette, Jean?- Igen uram.- Akkor legyen szíves, magyarázza el nekem is! SZAMÁRFÜL Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai KÖNYVAJÁNLÓ Az író 1835-ben született, akkoriban Sámuel Langhorne Clemensnek hívták. Mark Twain: a Mississippin a biztonságos hajózáshoz szükséges két ölnyi vízmélységet hívják így. Izgalmas és hányattatott sorsa volt, míg megtalálta igazi hivatását - az írást. A Mississippi mellett nőtt fel, és már 12 éves korában, apja halála után be kellett állnia dolgozni. így nem járhatott iskolába többé. 18 évesen nyakába vette a világot, volt nyomdászsegéd, kormányos gőzhajón, révkalauz a Mississippin. Két hétig harcolt a polgárháborúban a déliek oldalán, majd csatlakozott bátyjához, ezüstbányászattal és telekspekulációkkal próbálkoztak - sikertelenül. E kudarc után kezdett el újságíróként dolgozni. Ez olyan tevékenység volt, amelyből egyrészt meg tudott élni, másrészt sikert is jelentett számára. San Franciscóba költözött, írásait szerte az országban nívós lapok jelentették meg. 1870-ben nősült meg. Feleségének komoly munkájába telt a hanyag öltözködésű, szalonképtelen viselkedésű és modorú fiatalemberből elfogadható megjelenésű és stílusú írót faragni. Ettől kezdve 1910- ben bekövetkezett haláláig rengeteget írt. Több felolvasókörutat tartott Európában, szalonja mindig nyitva állt, és tömve volt a közélet és az író társadalom jeles képviselőivel. Halála óta is folyamatosan jelennek meg eddig még nem ismert írásai, hiszen hatalmas életművet hagyott hátra. Rengeteg írásából két ifjúsági regénye, a Tom Sawyer kalandjai és a Huckleberry Finn kalandjai tették halhatadanná. Mindkét könyvet gyermekkori élményei alapján írta. Tom Sawyer 11-12 éves árva kisfiú, akit nagynénje, Polly nevel. Tom a város rossza, legalábbis a felnőttek szerint. Minden pillanatban játékon, kalandokon töri a fejét. Élénk és nyughatatlan fantáziája nem hagyja nyugodni. Nem tehet róla, ha iskolába menet az erdőben egy fa kalózhajóra emlékezteti, amellyel kénytelen megtámadni más hajókat. Arról se, ha a nagy melegben elcsábítja a hűvösen hömpölygő folyó. Ráadásul mindig számíthat Huckleberry Finn társaságára, aki ugyancsak árva, de rokon híján egy hordóban lakik, és teljes mértékben a maga ura. Egyszóval megesik vele, hogy néha nem ér el az iskoláig, amelybe Hűek még életében be nem tette a lábát. De nem csak iskolakerüléssel keseríti nénikéje életét. Huckkal rendszeresen akad éjszakai elintéznivalójuk. Előfordul az is, hogy elfoglaltságában több napig nem megy haza. Ezek és más efféle apró botlások azok, melyeket szegény néni nem kezel kellő megértéssel. A regény Tom életének körülbelül egy évét öleli fel, amelyet a sors igencsak mozgalmassá tett. Egy hosszabb kiruccanást, melyet a fiúk saját gyászmiséjük áhítatos végighallgatásával koronáznak meg. Egy gyilkosság egyetlen szemtanújaként megmentenek egy ártatlanul vádolt férfit, és igazi kincset találnak, amely dúsgazdaggá teszi őket. A sok kaland során megismerhetjük a város majd minden lakóját, bepillanthatunk életükbe, mindennapjaikba. Bár ifjúsági regényről van szó pontos szociológiai képet kapunk az 1840-es évek Amerikájáról. Az oktatási gyakorlatról, a büntetőjogi gyakorlatról, az emberek Istenhitéről és erkölcséről. Természetesen a könyv egyetlen mondata sem száraz vagy unalmas, mindig van min izgulni vagy nevetni. Érdekes felfedezni a mai és az akkori gyerekek közötti különbséget és a koroktól független hasonlóságot. Az író végig Tom agyával gondolkodik, ami még több okot ad a vígságra. Ezen tulajdonságok teszik a könyvet kortalanná, vagyis minden kor minden korosztály számára élvezetessé, szórakoztatóvá és fontossá, (i, he) Strasbourgban jártak a Magyar Tannyelvű Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskola tanulói A diákok átvették a hatalmat A múlt hónapban gyermekzsivajtól volt hangos az Európa Parlament épülete Strasbourgban. Az Euroscola program keretében minden tagország képviseletében egy-egy iskola diákjai utazhattak az Európai Unió központjába. ANDRÁSSY LÁSZLÓ (Képarchívum) za. S milyen volt a rendezvény záróakkordja? A parlament előtti téren közösen elénekelték a Európa Unió himnuszát - mindenki a saját nyelvén -, a zenét a Karlsruhében állomásozó német légierő katonazenekara szolgáltatta. Ezután városnézés, majd hazautazás következett. Mit adott ez a tanulmányút a diákoknak? - kérdeztük a dunaszerdahelyi gyerekeket elkísérő Kulcsár Andreától. „A gyermekek komolyan vették a rájuk bízott feladatok elvégzését. Megismerhették, az Európa Parlament képviselőinek munkáját, tapasztalhatták az idegen nyelv fontosságát és célszerűségét, láthatták az 111 folyó partján álló parlament impozáns épületét, szóval egy olyan örök élménnyel lettek gazdagabbak, amilyennel nem mindenki dicsekedhet” - vélte az igazgatóhelyettes. Szerinte máskor is nagyon szívesen mennének hasonló tanulmányútra, de inkább átadják a stafétát, hiszen rajtuk kívül számtalan más iskola vár a lehetőségre, hogy közelről is megismerkedhessen az Európa Parlamenttel. Mint Kulcsár Andrea hangsúlyozta, a dunaszerdahelyi városháza támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy a huszonöt tagú diákcsoport nemcsak iskoláját, hanem a várost és a csallóközi régiót is képviselhette és bemutathatta Strasbourgban. tét. így egy nappal korábban útra is kelt a dunaszerdahelyi mezőgazda- sági szakközépiskola diákcsapata Franciaország felé. Huszonöt diák és 3 kísérő tanár indult útnak Strasbourgba. Csak angolul beszélő diákok jelentkezhettek, akiket különböző évfolyamokból válogattunk össze, hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. Ők az EU által megküldött ismertető alapján hat csoportra oszlottak, aszerint, hogy kit mi érdekel a leendő vitatémák közül. S hogy milyen volt az Euroscola rendezvény? Mint Kulcsár Andrea elmondta, megérkezésük után a 21 országból érkezett diákok elváltak a tanáraiktól, 6 csoportba osztották be őket és a parlament üléstermébe vezetett az útjuk. Mindegyikük Ezen a napon a képviselők helyett - ha csak jelképesen is - a diákok hoztak döntést. Szlovákiát, városunk nem kis dicsőségére a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakközépiskola 25 diákja képviselte. A diákokat elkísérő tanárok egyikével, az iskola igazgató- helyettesétől, Kulcsár Andreától megtudtuk, hogyan juthattak ki diákjai az Európai Unió székházába. „Iskolánk fiatal tanára, Süli János fölvette a kapcsolatot egy francia, szintén mezőgazdasági irányzatú középiskolával, amellyel azóta testvérkapcsolatot tartunk fenn. Ók hívták fel a figyelmünket arra, hogy az Európa Unió minden évben többször rendez hasonló akciókat iskolás gyermekek számára. Már áprilisban felhívtak bennünket, hogy diákjaink kijuthatnának Strasbourgba” - tudtuk meg Kulcsár Andreától. Az út azonban nagyon drága lett volna (160 EUR/ diák), így a meghívást az iskola nem fogadhatta el. Kis idő múlva a franciák jelezték, hogy május 9-én ugyanez a rendezvény ingyenes, az EU megfizeti az utazást és az ottléA gyermekek komolyan vették a rájuk bízott feladatok elvégzését (Képarchívum) Huszonöt diák és 3 kísérő tanár indult útnak Strasbourgba nyakba akasztható mágneskártyát kapott, amivel az épületen belül zavartalanul közlekedhettek. Az ülésteremben Pat Cox, a parlament elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd minden diákküldöttség kapott 1 percet, hogy bemutassa saját iskoláját. A mi intézményünket Botfa Angéla harmadik osztályos tanuló mutatta be. A diákok a képviselők helyén ültek, tárgyaltak, határozatokat hoztak és szavaztak. A társalgási nyelv az angol volt, de németre, franciára és spanyolra is fordították. Ezután egy négytagú énekkórus adott elő minden tagállam nyelvén egy-egy, az adott országra jellemző dalt, ami nagy sikert aratott. Délután a már említett 6 csoport, amelybe minden ország iskolája egyenlő számban képviseltette magát különvált egymástól. Minden csoport elnököt, alelnököt és titkárt választott magának. A csoportok témák szerint határozati javaslatokat készítettek, amelyeket délután az ülésteremben felolvastak, megvitattak, majd szavaztak róla. Ezt követően EU - s játék következett. A kiválasztott 4 tagú csoport Európa Unióval kapcsolatos kérdéseket kapott, amelyekre ismereteik szerint válaszoltak, de a többiektől is segítséget kérhettek. A játékban résztvevők sapkát és pólót kaptak, de a többiek sem maradtak ajándék nélkül, ugyanis minden résztvevő diák oklevelet, és minden iskola egy EU- s zászlót vihetett haFelforgattuk az egész lakást, kihúztunk minden szekrényt, átkutattunk minden kis zugot, de hiába Egy vakmerő kishörcsög nagy kalandja HUGYECZ MARIANNA Épp földrajzórán voltunk és síri csendben ültünk a teremben. Tiszta ideg voltam, mert nem tanultam semmit erre a napra. És persze, ahogy sejteni lehetett, a napló pontosan nálam nyűt ki! - Mariann, gyere ki a táblához, meséld el nekünk, mit is tanultál erre az órára! Ebben a pillanatban úgy éreztem magam, mint aki kivégzésre indul. A földrajz amúgy se tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, és ha még azt is hozzáteszem, hogy egy szót se tanultam, akkor szerintem mondanom sem kell müyen arccal vonultam ki a táblához. És akkor megkezdődött az, amit sosem kívánnék senkinek sem! 45 perces tömény kioktatás egy nagy adag lelkifröccsel vegyítve. Egyszer csak hirtelen meghallom, hogy valaki a nevemet mondja. A hangja hihetetlenül ismerős, de nem tudok rájönni, ki is lehet az! Ekkor finom rázogatást érzek, és oldalra fordulok, hogy láthassam ki az. Kinyitom a szemem és hirtelen anyukám arcát pillantom meg: „Ébredj fel! A hörcsög kiszökött az akváriumból és nem találom sehol!” Ekkor tudatosodott bennem, hogy mindent csak álmodtam, és hogy már lassan két éve nem is tanulok földrajzot. Szinte egy mázsás kő esett le a szívemről, de azért beletelt néhány másodpercbe, amíg felfogtam, hogy hajnali fél négy van és hogy mi is történt valójában. Azt tudni kell rólam, hogy imádom az állatokat, és sajnálatos módon karácsonykor halt meg a kishörcsögöm. Anyu látva a szomorúságomat, egyik nap egy kis dobozkával jött haza. Mikor megláttam, mi van benne, nagyon megörültem. Egy hófehér kis szőrgombóc, nagy fekete gombszemekkel és apró rózsaszín tappancsokkal. Egyből el is neveztük az új kis „családtagot” Hópihének. Szóval, ez az apró szőrgombóc meglógott az éjszaka közepén. Felforgattuk az egész lakást, kihúzgáltunk minden szekrényt, átkutattunk minden kis zugot, de hiába... nem találtuk sehol a kis szökevényt. Az ágyam felé fordulva viszont megakadt valamin a szemem. A párnáim mögül abban a szent pillanatban mászott elő a kis rosszcsont, és megállt az ágyam közepén. Sosem felejtem el a tekintetét! Mintha szemrehányóan ezt akarta volna mondani nekem: „Miért ébresztettél fel? Még olyan korán van! Álmos vagyok!” Mikor odaértem az ágyhoz, arra gondoltam, hogy el fog szaladni. De épp ellenkezőleg! Várta, hogy a kezembe vegyem és visszarakjam a helyére, ahol nyugodtan szundizhat tovább. Mondanom sem kell, én már nem tudtam visszaaludni, bár a suliban majdnem sikerült az egyik órán. De Hópihe „szókimondó” pillantása mindent megért! És még van, aki azt mondja, hogy az állatok nem okosak! Szerintem igenis azok, és megérzik ki is szereti őket valójában! Ti hogy vagytok ezzel? Van, aki azt mondja, hogy az állatok nem c ak? (Képarchívum)
