Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-03 / 127. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PER SPIEGEL Ellentétben a mostanáig ér­vényes verzióval, Helmut Kohlt a franciák nem zárták ki 1994-ben a szövetséges csapa­tok normandiai partraszállá­sának évfordulóján rendezett ünnepségekből, a német kan­cellár saját akaratából nem akart elmenni, sem akkor, sem 1984-ben - úja a német hírmagazin új számában. A múlt felelevenítése azért vált időszerűvé, mivel vasárnap Gerhard Schröder személyé­ben először vesz részt német kancellár a partraszállás év­fordulós ünnepségein: a má­sodik frontot 60 évvel ezelőtt nyitották meg a Hider-ellenes koalíció nyugati résztvevői. <3? Zsolnai dilemma: - Remélem, Rusko ezt a földet nem akarja kisajátítani a dél-koreai autógyár­nak. (Peter Gossányi karikatúrája) A szerb hatóságok továbbra sem találják a tetteseket - a verések, atrocitások, sírgyalázások és falfirkák elfeledve? Pofonok a vajdasági magyaroknak Történt pedig a legutóbbi szombaton, hogy zártkörű mulatságot szervezett mintegy harminc magyar fiatal Törökkanizsán. Ma­ga a település tízezer lako­sú, egészen közel a magyar határhoz, a nagyjából fele­fele arányban lakják szer- bek és magyarok. SINKOVITS PÉTER Éjféltájban beállított két szerb fiatal, mondván, egy ismerősüket keresik, ám közölték velük, hogy a bulira csak meghívottak hivatalo­sak, az általuk megnevezett sze­mély pedig különben sincs jelen. Még visszajövünk, morgott erre a két szerb suhanc. És érkeztek is rö­videsen, több gépkocsival, s azon­nal ütni-verni kezdték az udvaron éppen szellőzködő négy-öt fős ma­gyar társaságot, majd a segítsé­gükre érkezőket is - akiket a későn befutó rendőrök szállítottak a kór­házba. Petar Teofilovics tartomá­nyi ombudsman már másnap szót emelt az ügyben, erélyesen köve­telte a bűncselekmény felderítését (a törökkanizsai belügyi titkárság megígért hivatalos közleménye máig késik). Teofilovicsnak egyéb­ként rövid időn belül ez a második megnyilatkozása, március utolsó napjaiban már igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a koszovói véres eseményekből táplálkozó erőszak- hullám át-átcsap a Vajdaságba is. Kovács László magyar külügymi­niszter több alkalommal telefonon értekezett Vojiszlav Kostunicával, a közbenjárását kérve, a szerb mi­niszterelnök néhány napra rá fo­gadta a Kasza József által vezetett VSZM-delegációt is, újabb ígérete­ket téve - a helyzet azonban nem csitult. Április első napjaiban (is­mét) magyarellenes falfirkák je­lentek meg szabadkai középülete­ken, majd Zentán is „Halál a ma­gyarokra” és „Ez itt Szerbia” szö­veggel, valamint sírokat döntöttek le a katolikus temetőben. A rendőrség persze egy elkövetőt sem talált meg, amire már Kor- hecz Tamás vajdasági kisebbségü­gyi titkár is megjegyezte: az állam „passzívan viszonyul az üyen je­lenségekhez”. Alig múlt el egy hét, Temerinben Csorba Bélának, a VMDP alelnökének a kapu alatt bedugott konyhakésre ráerősített papírcetlin üzenték meg cirill betűkkel, hogy felkoncolják, má­jus elején Törökbecsén sírokat gyaláztak meg, a falunapot tartó Tordán pedig randalírozó szerb fi­atalok zavarták meg az ünnepsé­get, ezt kiáltozva: „Meggyilkolunk benneteket, felgyújtjuk a házaito­kat!” A rendőrség tizenöt perc múlva már a helyszínen is volt, de a tettesek addigra eltűntek. A ma­gyar külügyminisztérium ekkor találkozóra invitálta Dejan Ján­osát, Szerbia és Montenegró buda­pesti nagykövetét, nyomatékosan kérve a vajdasági magyarság biz­tonságának megőrzését, s több al­kalommal fejezték ki aggodalmu­kat a vajdasági magyar pártok is. Talán mondanunk sem kell, min­dezek ellenére az atrocitások foly­tatódtak. A minap Szabadka köz­pontjában egy kávézó előtt három magyar fiatalra támadt rá egy nyolc fős csapat. Egyikük elmond­ta, hogy nem ütött vissza, mert amazok túlerőben voltak, egy­szerűen megpróbálta kaijaival az arcát védeni. „Azt hiszem, része­gek voltak, és virtuskodni akartak, de az biztos, hogy azért vertek ép­pen minket, mert magyarok va­gyunk, a kávézó előtt ugyanis hal­lották, hogyan beszélünk” - közöl­te a történtekről. Rá egy napra Te- merin központjában szerb fiatalok egy csoportja minden ok nélkül megvert két magyar diákot. És most pedig a törökkanizsai eset. (Tegyük hozzá: a lista korántsem teljes.) A kilencvenes évek elején mindennaposak voltak a kisebbsé­gek számlájára elkövetett inciden­sek, aztán hosszú csend követke­zett, majd az utóbbi hónapokban ismét elszaporodtak az ilyen jel­legű provokációk. Mindenképpen szervezett akciókról van szó, ame­lyeket csak ösztönöz a rendőrség „tehetetlensége”. A cél kettős. Megfélemlíteni az itt élő kisebbsé­geket és elterelni a figyelmet a sú­lyosabb gondokról (pénzromlás, növekvő munkanélküliség). Avagy: az általános elégedetlen­ség most még lecsillapítható a na­cionalizmus léggömbjeivel. Erre mellesleg kapóra jön a Magyar Szó által szervezett, azóta sok hul­lámot kavart honvédtalálkozó is. Friss hír: Mihók Rudolf, a napilap igazgatója és Kókai Péter felelős szerkesztő képviseleti jogosítvá­nyai egyelőre felfüggesztve. A ma­gyarverések, sírdöngetések és fal­firkák pedig feledve... A cseh pártok jelzésértékűnek tekintik az EP-választást; politológusok általános megméretésnek tekintik Európai és belpolitikai kérdések keverednek KOKES JÁNOS Bár Csehországban általános a vélemény, hogy a jövő heti euró­pai parlamenti választás nem lesz közvetlen befolyással a belpoliti­kai színtérre, a pártok tudatában vannak annak is, hogy a voksolás kimenetele számukra mégis ko­moly jelzéssel bír. Cseh politoló­gusok úgy vélik: a kormány man­dátumának félidejében sorra ke­rülő EP-választás mindenképpen általános megméretés, amely ugyanakkor lehetőséget nyújt a részt vevő pártok számára, hogy felmérjék támogatottságukat, a választók hangulatát és az egyes pártokon belüli helyzetet is. Ezt mutatja a kampány is, amelyben az európai témák keverednek a belpolitikai kérdésekkel, de a ha­zai parlamenti választást me­gelőző szokásos, éles vita helyett inkább csak általános szólamokat hallani. A lakosság érdeklődése a választási kampány iránt pedig igencsak mérsékelt. Néhány utób­bi felmérés azt jelezte, hogy a vá­lasztási részvétel várhatóan csak negyven százalék körül fog mo­zogni. A legerősebb ellenzéki cso­portosulás, a Polgári Demokrati­kus Párt (ODS) számára az euró­pai parlamenti választás gyakor­latilag semmiféle kockázatot nem jelent. Az ODS hónapok óta vezeti a népszerűségi listákat, s a válasz­tás nagy esélyese. Az őszi tisztújí­tó kongresszus előtt a siker való­színűleg megerősíti a jelenlegi pártelnök, Miroslav Topolánek pozícióit. A másik nagy ellenzéki párt, a kommunisták pozíciója is stabil. Miroslav Grebenícek nem­régiben megvédte pártelnöki tisztségét, s a kommunistáknak esélyük van arra, hogy az ODS mögött a második legtöbb man­dátumot szerezzék meg. Nehe­zebb a hárompárti kormánykoalí­ció helyzete, a pártok preferenciá­ja csökken, s belső problémákkal küzdenek. A legerősebb kor­mánypárt, a Cseh Szociáldemok­rata Párt (CSSD) sikertelensége valószínűleg megerősítené a párt­elnök-kormányfő, Vladimír Spid- la kritikusainak táborát, amely is­mét az elődöt, Milos Zemant sze­retné látni az élen. Zeman meg­üzente: ha támogatói kikényszerí- tenék a párt rendkívüli kong­resszusának a megrendezését, hajlandó lenne szorítóba menni. Hívei azonban egyelőre kisebb­ségben vannak. Nagy izgalommal várja a választás eredményét a ko­alíció legkisebb tagja, a Szabad­ság Unió-Demokratikus Unió (US- DEU), amelynek támogatottsága már hosszú ideje az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt mozog. Petr Mares pártelnök, miniszter­elnök-helyettes kijelentette: ha a politikai erő egyetlen mandátu­mot sem szerez, távozik a párt éléről. A nagy kérdés az, milyen hatással lesz ez a koalícióra. Az US-DEU-ban erős azoknak a tábo­ra, akik el akarják hagyni a koalí­ciót, illetve más párttal szeretné­nek egyesülni. Spidla kormányfő nehéz helyzetben van, mert az US-DEU nem megbízható, s a koa­líciónak a 200 tagú képviselőház­ban formálisan is csak 101 man­dátuma van, tehát a lehető legki­sebb többség. Spidla szerint azon­ban bármilyen eredményt hoz is az EP-választás, a kormány hely­zetét alapvetően nem rázhatják meg, hiszen a voksolás nem a kor­mányról szól. „Az európai válasz­tásnak biztosan lesz valamilyen eredménye, de a kormány számá­ra ez semmiképpen sem jelent, s fog jelenteni katasztrófát. Milyen veszélyt? A választás nem a kor­mányról szól. Egyébként készek vagyunk minden helyzetre rea­gálni” -jelentette ki a miniszterel­nök a közszolgálati televízióban. Megfigyelők szerint a koalíció eseüeges sikertelensége, politika­ilag mindenképpen nehezíti a ka­binet helyzetét. A csehországi eu­rópai parlamenti választáson a 24 képviselői mandátumért 31 párt és mozgalom indul. A sajtó sze­rint a függetlenek számára ez jó alkalom, hogy láttassák magukat, s a felmérések azt jelzik, hogy si­kerül képviselői mandátumot sze­rezniük. A függetleneknek vagy kisebb pártok jelöltjeinek esetle­ges sikere szintén egyfajta jelzés lehetne a választók felé a két év múlva sorra kerülő parlamenti vá­lasztás előtt. KOMMENTÁR A koalíciós szó elszáll B. SZENTGÁLI ANIKÓ Nem szükséges papírra vetni a kormánypártok egyezségét, mert gentlemani. Pavol Rusko, az ANO elnöke szerint az idő minden sebet begyógyít - ez történt a koalícióval is. Pedig három hete mindegyikük elfogadta az MKP javaslatát, melynek értelmében a koalíciós szerződést kiegészítik azzal, hogy a fontos törvé­nyekről, reformokról kizárólag konszenzussal fognak dönteni. Az MKP szerint a kisebbségbe szorult koalíció helyzetét ezzel le­hetne stabilizálni, mert így legalább 68 képviselőben biztosak le­hetnének, csak az egyes törvények elfogadásához hiányzókat kellene győzködni a parlamentben. Három héttel ezelőtt nem ír­tak alá konkrét szöveget, mert egyrészt Pavol Rusko nem volt je­len - épp Kínában volt szolgálati úton -, másrészt a keresztény- demokraták felvetették, hogy bioetikai kérdésekről is csak kon­szenzussal lehessen dönteni. A partnerek tehát azzal váltak el, hogy majd legközelebb - vagyis most kedden - megvitatják a konkrét szerződéstervezetet. Közben a KDH elfelejtette részletez­ni bioetikai elképzelését, Rusko hazajött Kínából, az egészség- ügyi és a bírósági reform túlélte a parlamenti próbát, az ANO-ból távozott Bánás képviselő bejelentette belépési szándékát az SDKÚ-ba, Bugár Bélának és Pavol Hrusovskynak pedig volt egy kis szócsatája a kormányfővel. A miniszterelnök a besztercebá­nyai diákoknak ugyanis eldicsekedte: vége a koalíciós válságnak, mert Bugár végre felfogta, hogy nem káderezhet az SDKÚ-ban, a KDH meg túltette magát Frantisek Miklosko elnökválasztási fias­kóján. Amikor pedig Dzurinda az SDKÚ választási kampány­műsorában Pat Coxot is szerepeltette, partnerei azonnal össze­vonták szemöldöküket. Ez is bizonyítja, milyen felhőtlen a vi­szony a koalíciós partnerek között, mennyire megújult a biza­lom. Rusko cáfolta, hogy azért nem írnak alá semmilyen szerző­déskiegészítést, mert lényegében nem tudtak megegyezni a kon­szenzusos témakörökben. Pedig az a magyarázat sokkal való­színűbb, hogy a KDH és az ANO képtelen közös nevezőre jutni arról, hogy az interrupcióval és más kényes témákkal kapcsolat­ban is ezt a módszert alkalmazzák-e, sőt az ANO alelnöke, Lubo- mír Lintner a tanácskozás előtt azt is kifecsegte, pártja még a ki­sebbségi kérdésekben is konszenzusra fog törekedni. A gyorsan megújult kvázibizalom azonban ugyanilyen gyorsan elpárolog­hat. Igaz, az írásos szerződést is meg lehet szegni, mégis: a szó azonnal elszáll, míg az írás talán mégiscsak tovább megmarad. Olajozottan nő az olajár SIDÓ H. ZOLTÁN Szinte már nem is számít újdonságnak, hogy a hordónkénti (159 liter) világpiaci olajárak a napokban újra 21 éves rekordot dön­töttek. Lassan már az a hír, ha az ár - a korábban hallatlanul ma­gasnak tartott - barrelenkénti 40 dollár körülire mérséklődik. A világgazdaság vérének tartott fekete arany drágulásának oka több tényezőre vezethető vissza: a közel-keleti válságra, az ame­rikai olajtartalékok megcsappanására, Kína egyre növekvő im­portjára, esetleg spekulatív manőverekre. Az okok további kere­sése helyett tapintsunk a lényegre: ha az idén mintegy 27 száza­lékkal drágult kőolaj belátható időn belül nem lesz érezhetően olcsóbb, akkor fékeződik a vüággazdaság növekedési üteme és felgyorsul az infláció. Mivel Szlovákia kis belső piacú, a külvilág felé kitárulkozó ország, ezért e két negatív hatás műiket hatvá­nyozottan érintene. A probléma nem mondvacsinált, az Európai Unió pénzügyminiszterei kedden ez ügyben máris egyeztettek, s aggodalmukat fejezték ki az unió eleve lagymatag növekedési ütemének valószínűsíthető lefékeződése miatt. A súlyos helyze­tet tapasztalva mától minden szem Bejrútra szegeződik, ahol a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az OPEC csúcstalálkozója kezdődik. A világ olajkivitelének 55 százalékát biztosító szerve­zet, ha eléggé elszánt, akkor a napi 23,5 millió hordóban megál­lapított kitermelését néhány millióval növelhetné, ami csillapít­hatja a világ energiaínségét, s egyben leverné az árakat. Talán van erre remény, hiszen éppen az OPEC meghatározó tagja, Sza- úd-Arábia jelentette be e héten, hogy kitermelését napi 800 ezer barrellel növeli, s így tesz az Egyesült Arab Emírségek is. A gaz­dasági szempontból ésszerű döntést azonban megtorpedózhat­ják az iszlám szélsőségesek. A hét végén az al-Kaida Szaúd-Ará- biában véres merényletet követett el, ami arra utal, hogy a rette­gett terrorszervezet célja már nemcsak az emberéletek tömeges kioltása, hanem a nyugati államok gazdaságának aláaknázása is. Ha Oszama bin Ladenék valóban ebbe az irányba mozdulnak el, akkor a kőolaj ára az 1973-ban és 1979-ben tapasztalt, s akkor ál­talános válságot okozó magasságokba emelkedhet. FIGYELŐ ZET RÁDIÓ A lengyel elnök nem zárta ki, hogy már ősszel megrendezik az idő előtti parlamenti választáso­kat Lengyelországban, bár véle­ménye szerint az lenne a leg­jobb, ha január elseje után kerül­nének sorra. Aleksander Kwas­niewski egy kereskedelmi rádió­ban megerősítette korábbi állás­pontját, mely szerint Marek Bel- ka kormányának meg kellene alakulnia, és legalább 2005. ja­nuár elsejéig működnie, mert el­engedhetetlen az új egészségbiz­tosítási törvény és a 2005. évi költségvetés elfogadása, vala­mint az EU-pénzek befogadásá­nak lebonyolítása.

Next

/
Thumbnails
Contents