Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-25 / 146. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 25. Vélemény és háttér 7 Szöveg nélkül KoTflHf) v /V<- '* • , . (Lubomír Kotrha rajza) Érthetetlen, hogy egy márciusban hozott döntésről június végén sincs szerződés Röhej? Nem, megalázás! TALLÓZÓ KRÓNIKA Váratlan paktumot kötött a liberális-demokrata szövetséggel Kolozsvárott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, emiatt loan Rus, a kormánypárt Kolozs megyei elnöke árulással vádolja a helyhatósági választásokon még őt támogató magyar szervezetet. Az RMDSZ megtartotta Kolozsvár alpolgármesteri székét, u- gyanakkor a Kolozs Megyei Tanácsban is tarolt: a testület mindkét alelnöki székében a szövetség színeiben bejutott képviselő ül. Pálfí Mózes Zoltán és Kerekes Sándor egyaránt 19 szavazatot kapott. FINANCIAL TIMES A Európai Unió alkotmányos szerződésének elfogadása megnyithatja az utat a kétse- bességes Európa előtt. A lap szerint lesz egy első osztály mindazon országok számára, amelyek már most tagjai az európai klubnak - például a schengeni egyezménynek. Franciaország mindenképpen ide fog tartozni, amint a többi alapító országok java része is. A másodosztály azon államok számára lesz fenntartva, amelyek kiválaszthatják, hogy melyik csoportba akarnak tartozni. Az új tagok esetében fennáll a veszély, hogy másodosztályú országokká válnak - akár akarják, akár nem. Mert a kemény magnak számító tagországok egyre magasabbra helyezik a klubtagság mércéjét. THE TIMES Az anglikán egyház rövidesen ismét eretnekpereket rendez olyan papok ellen, akik nem tartják magukat szigorúan doktrínáihoz és szabályaihoz. A perek jogot adnának az egyház legkonzervatívabb szárnyának, hogy üldözzék a liberálisabb és mérsékeltebb papokat, és ösztönözzék a rítusokról és a liturgiáról az 1800- as években folyó viták felelevenítését. A tervek szerint létrehoznának egy „fegyelmi bíróságot”, amelynek jogi végzettségű elnöke volna, s három püspök, két alacsonyabb rangú pap és két vüági személy volna a tagja. Elvileg a perbefogott papokat kiközösíthetik, ha bármi olyat prédikálnak vagy tanítanak, amely ellentmond a Bibliának, az anglikán egyház 39 törvénycikkelyének, valamint a közös imádságok 1662- ben könyvének. Büntetés sújthatja azt a papot, aki a homoszexuális „házasság” szentségét hirdeti. Nagyon sokat vártunk 1989-ben a rendszerváltástól. Személy szerint tudtam, hogy sok minden nem változik meg egyik napról a másikra, sőt lesz, ami akár hosszú időre is rosszabb lesz. Azt azonban, ami az élet különböző területein jelenleg folyik, minden képzeletet felülmúl. REICHER GELLÉRT Idetartozik a civil szervezetek, kulturális csoportok, együttesek, a kultúrát amatőr körülmények között művelők (nem) támogatása. Amikor az állami támogatás megvonása után bevezették a pályázati rendszert, mondván, az előbbi igazságtalan, a szervezeteknek csak úgy, alanyi jogon nem jár támogatás, igazságosabb pályázatok kiírása, egyetértettem! Sőt! Ha jól működik, ma is egyetértek, elvileg valóban igazságosabb. Nem is az elbírálással van bajom - és meggyőződésem, hogy nemcsak nekem -, hanem azzal, ahogy és amikor a pénz, hangsúlyozom: a jóváhagyott pénz eljut a pályázókhoz. Sajnos, nem új keletű az ügy, és magam sem tudom, mi okból tűrtünk eddig. Sajnos, betelt a pohár. A helyzet elviselheteden, röhejes, megalázó!!! Az elviselhetetlent nem kell magyarázni. Hogy röhejes, ezt csak kínomban írtam le, illetve ha az, még szomorú is, mert akkor egy röhejes társadalomban élünk. Nem a mi hibánk, nem mi tettük röhejessé, legfeljebb úgy, hogy üyen képviselőket, kormányt választottunk. Szerintem azonban inkább a megalázó jelző a helyes. Megalázó, hogy az üyesmi több éve ismétlődik. A parlament, ugye, az éves költségvetés összeállításakor a nemzetiségi kultúrára is elkülönít bizonyos összeget, majd jóváhagyja, azaz törvényerőre emelkedik. Pontosabban, a parlament által jóváhagyott összeg jár a nemzeti kisebbségeknek, kultúrájuk, anyanyelvűk ápolására, művelésére. Ekkor jön a pályázat meghirdetése, jövünk mi, és benyújtjuk pályázatunkat, amelyet egy erre kinevezett, szakmai csoport elbírál, és javaslatot tesz a pénz „leosztására”. Itt pedig megáll a tudomány. Először is, ami az idei évet ületi, érthetetlen, hogy a pályázatok benyújtásának határideje miért ez év február közepe volt, amikor három korábbi alkalommal mindig az előző év novembere, ületve decembere. A nagyobb baj viszont a hosszadalmas ügyintézés. Érthetetlen, hogy egy márciusban született döntésről június végén még nincs szerződés vagy szerződésjavaslat, és akkor hol van még a pénz átutalása!!! (A számunkra az utóbbi években a legkorábban utalt „támogatás” 1999-ben volt, amikor május 19-én lett az összeg számlánkra írva, ez sem túl korai időpont, de hát ez a mostani év?!) Megalázónak érezzük, hogy a költségvetésből, a saját adónkból a parlament által a kultúra művelésére, terjesztésére jóváhagyott, az érvényes írott és íratlan szabályok értelmében, szakmai bizottság által elbírált, javasolt, jóváhagyott pénzösszeg nem jut el idejében az arra jogosultakhoz. Igenis, itt már jogosultakról kell beszélni. Kérdem én többedmagammal, kik tartják vissza a pénzt, kik kamatoztatják, amikor mi, sok százan, hogy működjenek csoportjaink, együtteseink, kénytelenek vagyunk (amellett, hogy a kultúra ápolását szabadidőnkben, ellenszolgáltatás nélkül végezzük) saját pénzünket „bevetni”, vagy nem kis kamatú kölcsönöket felvenni. Végezetül két hab a tortán. Az égjük a kulturális minisztériumnak a szerződésben foglalt azon kitétele, hogy a rendezvények megvalósításakor kérik feltüntetni: a rendezvény a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával valósult meg. Ez nemcsak a fent elmondottak miatt nagyon érdekes, de nézetem szerint jogi alapja sincs, ugyanis csak olyasvalakinek a támogatását szokás, illetve illik megköszönni, aki a saját pénzét adja, a saját vagyonával támogat, ami a kulturális minisztériumról nem mondható el: ő az adófizetők pénzét „osztja”, ületve azt sem ő, hanem egy szakmai csoport. A másik szomorú eset, amikor egyes minisztériumi tisztségviselők megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és azt állítják, hogy a minisztérium megajándékozta együttesünket X összeggel. Nem értik, hogy minket nem ajándékoztak meg semmivel, ők csak feladatul kapták, hogy a törvény által jóváhagyott összeget a szakmai bizottság elbírálása, jóváhagyása alapján eljuttassák a címzetthez! Mindennek a teteje és ezzel összefüggő, mondhatnám, „logikus” következménye. Egy magániroda képviselője felkeresett, hogy a nyáron az ő szervezésében sorra kerülő fesztiválon vegyünk részt, ingyen, mindennemű ellenszolgáltatás nélkül, mert a minisztérium nagyobb összeggel ajándékozott meg bennünket... A szerző a Fábry Zoltán-díjas, a Szlovák Köztársaság ezüstplakettjével kitüntetett Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezőtitkára. Vladimír Spidla már bejelentette: ha nem kapja meg a bizalmat, akkor a párt és a kormány éléről is távozik Idő előtti választásokat szeretne a cseh lakosság KOKES JÁNOS Előrehozott parlamenti választást szeretne a csehek többsége - derült ki egy országos felmérés eredményeiből. A megkérdezettek 64 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a jelenlegi bonyolult belpolitikai helyzetet idő előtti parlamenti választással kellene megoldani. A voksolás kiírását ugyanakkor 12 százalék egyértelműen ellenzi, a polgárok 24 százaléknak nincs határozott véleménye. A következő parlamenti választás 2006 nyarán esedékes. Az emberek 67 százaléka szeremé, ha Vladimír Spidla miniszterelnök megválna a Cseh Szociáldemokrata Párt elnöki tisztségétől, s erejét a kormányzati munkára összpontosítaná. Magában a szociáldemokrata pártban szintén ez a mérsékelten többségi vélemény. A koalíció súlyos kudarca az európai parlamenti választáson - a 24 cseh mandátumból a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták csak két-két helyet szereztek, a liberálisok egyet sem - válságot okozott a kormányoldalon. A szociáldemokrata belső ellenzék Spidla, a parlamenti ellenzék az egész kabinet távozását követeli. A kormányfő, hogy pozícióját mentse, bejelentette: a kormány bizalmi szavazást kér a képviselőházban. Spidla azzal számolt, hogy a koalíciós képviselők mandátumuk megőrzése érdekében támogatnák a kormányt. Elképzelését azonban kedden a koalíciós partnerek, szerdán pedig a kormány többsége is elutasította, így a tegnapra tervezett bizalmi szavazás elmaradt. A szociáldemokrata párt azonban holnap rendkívüli központi bizottsági ülést tart, amelyre egyes csoportok szeretnék meghívni a már „politikai nyugdíjban” levő Müos Zeman volt pártelnököt, egykori kormányfőt is, aki az utóbbi időben a pártban Spidla legnagyobb kritikusa. Spidla már bejelentette, ha nem kapja meg a bizalmat, akkor a párt és a kormány éléről is távozik. Várható, hogy távozása esetén Stanislav Gross, a párt alelnöke venné át a szociáldemokraták vezetését. A koalíciós cseh kormány sorsáról tehát szombaton születik döntés. KOMMENTÁR Az adóparadicsom íze TÓTH MIHÁLY Senki sem gondolhatta komolyan, talán még Pavol Rusko gazdasági miniszter sem, hogy időtlen időkig eltitkolható, mi mindenre kötelezte el magát a szlovák kormány, amikor képviselője aláírta a milliárdos értékű beruházásokról szóló szerződéseket. Dániel Lipsic igazságügy-miniszter kezdeményezésére a nemzetközi gazdasági szerződések körüli köd eloszlatása törvényes feltételeinek megteremtésére jogi elemzést dolgoztak ki. Az egyszerű állampolgár nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a törvényhozásban várhatóan legalább kísérlet történik a nemzetközi szerződések átláthatóbbá tételére, még köznapibban szólva: belátható időn belül talán többet is megtudhatunk arról, amit közönségesen csak adó- paradicsomként emlegetünk. A gazdasági szerződések természetéből adódik, hogy ezeknek vannak, pontosabban: lehetnek titkos záradékai. Az viszont már a rendszerváltás óta Szlovákiában meghonosodott politikai szokások természetéből adódik, hogy nálunk politikai megfontolásból a szerződések olyan részleteit is titkossá nyüvánítják, amelyeket egy demokráciában teljesen nyilvánossá kellene tenni. Ennek a következménye, hogy az elkövetkező évek nagyberuházásairól politikusaink olyan képet alakítottak ki, mintha azok finanszírozóit kizárólag emberbaráti megfontolások vezérelnék. Még az egyszerű, a tőkebeáramlástól kenyérkereseti lehetőséget remélő munkanélküli számára is túlságosan rózsaszínű ez a tájkép, hát még Rusko miniszter politikai ellenfelei számára, attól függetlenül, hogy ezek a koalícióban állnak-e ugrásra készen, vagy az ellenzékben. Tegyük fel, hogy Lipsic miniszter kezdeményezése olyan hatékony törvénnyé érlelődik, amelynek alapján megkóstolhatjuk, milyen íze van a Rusko termelte tőkecsalogató „paradicsomnak”. Csak mellékesen: ezen újabban legkevésbé kell csak adókedvezményt érteni. Össznépi drukk kíséri az igazságügy-miniszter törekvését. A várva várt információszolgáltatási törvény elfogadása után vajon többet sikerül a lényegről megtudnunk? A havonként legfeljebb 15-20 ezres tételekkel kalkuláló kisember látását nem élesíti, hanem inkább elkápráztatja, ha arra kérik, mondjon véleményt egy többmilliárdos beruházás gazdaságosságáról, netán arról, hogy az ezzel kapcsolatos szerződéskötések során felmerült-e és kinél merülhetett fel saját zsebre gazdálkodás. A tisztábban látást csak a politika tisztességesebbé válása és a sajtó lényegre törőbb és politikátlanított tájékoztatási szerepvállalása segítheti elő. Az ideális az lenne, ha e két tényező együttműködve hatna. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy Rusko miniszter, a KIA gépkocsigyár felépítésének nyélbe ütője, illetve a Mohi Atomerőmű befejezésének támogatója nem lelkesedik a külföldiekkel kötött szerződések átláthatóbbá tételéért. Ebből ki-ki levonhatja a tanulságot. JEGYZET Az első áldozat VOJTEK KATALIN Láttam egy kapitalista temetést. Nem volt ez hivalkodóan pompás szertartás, csak olyan átlagos, amilyen egy szívinfarktusban pillanatok alatt elhalálozott, 41 éves mérnöké szokott lenni, akit két tizenéves árva sirat. Furcsa módon ez a kapitalista temetés kísértetiesen hasonlított arra, amelyet még a szocializmus éveiben láttam. Ott pap nem volt, csak két elvtárs szónokolt, zsebükből körülményesen előkotort, gyűrött papírlapról olvasták akadozva a végső búcsú szavait, és egy vállalati ad hoc kórus énekelt elszomorítóan. Itt most volt pap, személyhez és szívhez szólóan beszélt, ami még papok körében is ritkaságnak számít. Nem csoda: nehéz magyarázatot adni a meg- magyarázhatatlanra, arra, amit mi, gyarló földi halandók korai halálnak nevezünk. A pap érzéssel és szépen beszélt, külön szólítva meg minden egyes családtagot, de senki sem figyelt rá, mert a halott mérnök édesanyja összeesett, és fejveszett lótás-futás támadt a gyászolók soraiban. A sírnál ismét volt gyászbeszéd, egy komoly, az elhunyttal körülbelül azonos korú férfiú olvasta fel egy gombóccá gyűrt papírfecniről, számos krákogás és makogó szóismétlés kíséretében: „Engedjék meg, hogy a cég és a kollégák nevében én is búcsút vegyek az elhunyttól. Stanislav csak két éve került a cégünkhöz, de nyugodt szívvel elmondhatjuk róla, hogy igyekvő, szorgalmas, derék ember volt. Bár egészen más területről érkezett, mégis rögtön belépésekor bekapcsolódott a cég munka- folyamataiba, és szorgalmasan képezte magát, hogy megfeleljen a cég magas követelményeinek. Ha nem értett valamit, mindig utánanézett, hogy hi- bádan munkát tudjon végezni, és méltó módon képviselhesse ' a céget. Úgy ismertük meg, mint megbízható munkaerőt, aki áldozatra is hajlandó a közös cél, a cég sikere érdekében. Mindig az elsők között érkezett, és az utolsók között távozott, optimista ember volt, hitt abban, amit csinált, lelkesedett a cégért. Sajnáljuk, hogy a cég perspektivikus munkatársa távozik most személyében. Stanislav, a cég és valamennyi dolgozó nevében veszek tőled örök búcsút. Isten veled, legyen könnyű számodra a föld.” Körülbelül így és ennyi volt, a harmadik mondat után számolni kezdtem, hányszor fordul elő a „cég”. Nem volt mondat, amelyben né szerepelt volna. A temető kijáratánál viszontláttam a szónokot. A cég lógójával díszített minibuszból kihajolva sürgette a kollégáit, szálljanak be gyorsan. A Cég, az életerős férfiakat bedaráló moloch már türelmetlen. Várja az újabb áldozatot.
