Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-18 / 140. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A magyarországi hivatalos szervek nem fogadják el a Szerbiában kiállított magyar nyelvű hivatalos okmányokat, csak a szerb nyelvűeket - írja a Magyar Szó vajdasági lap. Sza­bad magyarul - Magyarorszá­gon is? című írásában a lap fel­hívja a figyelmet arra, hogy a szerbiai hatályos törvények ugyanolyan hivatalosnak is­merik el a magyar nyelven ki­állított okmányokat - anya­könyvi kivonatot, házasságle­velet stb. - mint a szerb nyelvűeket. Azonban ha Ma­gyarországon egy délvidéki magyar magyar nyelvű okmá­nyokat csatol honosítási kérel­méhez, azt a magyar belügy­minisztérium nem fogadja el, s „a hivatalos nyelven, vagyis szerbül kiállított” okmányok magyar nyelvű hitelesített for­dítását kéri. Az újvidéki lap utánajárt annak, hogy a buda­pesti Országos Fordítói és For­dításhitelesítési Iroda (OFFI) a legolcsóbban, egy hónapos vá­rakozási idővel 3100 forintért fordít egy oldalt, plusz minden oldalra jár egy 300 forintos il­letékbélyeg, illetve fordításon­ként jár az okmányokra egy hi­telesítő pecsét is, ami 1000 fo­rintba kerül. Az újvidéki lap szerint jelenleg 16 780 Szerbi­ából Magyarországra kivándo­rolt személy van, aki az anya­országban hivatalos doku­mentumokért folyamodott. Ha mindegyikük csak egyetlen oldalt fordított le a legolcsóbb tarifával a teljes végösszeg 73 millió forintra rúg. FIGYELŐ Alternatív MÁÉRT alakult Kárpát-medencei pártok és szervezetek kezdeményezésé­re szerdán Magyar Nemzeti Tanács alakult Nagyváradon, hogy demokratikus eszközök­kel, egységesen képviseljék a kisebbségi magyarság autonó­mia-törekvéseit - írja a tegnapi Magyar Nemzet. Egyfajta al­ternatív Magyar Állandó Érte­kezletre hívta a közös nemzeti ügy érdekében Nagyváradra Tőkés László EMNT-elnök és Csapó József, a Székely Nem­zeti Tanács elnöke a Kárpát­medencei magyar pártok és szervezetek képviselőit. Ma­gyarország részéről a Fidesz és az MDF képviselői jöttek el, Er­délyből a szervezők mellett a Magyar Polgári Szövetség, a Délvidékről a VMDSZ, Kárpát- aljáról a KMKSZ vett részt a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Tanács alakuló ülé­sén, de ott voltak a horvátor­szági és a Muravidéki magya­rok képviselői is (a szlovákiai MKP, bár jelezte részvételi szándékát, végül nem érkezett meg a tanácskozásra). Az új szervezet célja az autonómia ügyében való egységes fellé­pés, a nemzetközi politikum mozgósítása és az európai in­tézmények közreműködésé­nek kieszközlése, ennek érde­kében diplomáciai munkacso­port létrehozásáról és brüssze­li iroda nyitásáról is döntöttek. A tanácskozás résztvevői nyi­latkozatukban felkérték az Eu­rópai Parlament összes ma­gyar képviselőjét az önrendel­kezési igények képviseletére. Figyelmeztetem, minden, amit a kampány során mondott, a jövőben felhasználható ön ellen! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az MKP-ban hiányoznak a mezőgazdaság problémáihoz értő szakemberek Egy jó meg egy rossz hír Van egy jó meg egy rossz hírem - kezdjük mondan­dónkat sokszor ezzel a szófordulattal. Melyikkel kezdjem? Mivel optimista vagyok, inkább a rosszal kezdeném, hogy a jóval zárhassam a sort. Egyéb­ként pedig mindegy, mert ugyanaz a dolog jutott két­szer az eszembe. KESZEGH BÉLA Vége az idei választási sorozat­nak, vége a kampányok sorának, és bízunk benne, hogy az idén „fe­lizzott” urnák egy kicsit porosod­nak. Szomorú dolog ez, mert a kampányok idején mindig szebb az ország, és olyan délibábos vízi­ókat húznak el előttünk, amelyek felpörgetnek bennünket. De saj­nos, most egy ideig nem csatlako­zunk sehová, ezért le kell monda­nunk a tűzijátékokról, fergeteges programsorozatokról és Lajcsi- koncertekről. De azért valljuk be: jó volt, sok volt a program, és poli­tikusaink felettébb sokat törődtek velünk. Jólesett. De van egy jó hírem is. Véget ért az utolsó nagyszabású kampány, és remélhetőleg két évig nem szé­dítenek minket. Minden politikus, új elnök és európai parlamenti képviselő bevonul a munkahelyé­re, és gőzerővel nekilát mindan­nak, amiről eddig csak beszélt. Na­gyon fontos volna ez most, mivel a lakosság nemcsak a szociális hely­zete miatt fásult, hanem teljesen csalódott a politikai elit tevékeny­ségében. Ezt az elszomorító vá­lasztási részvétel is.tükrözi. Külö­nösen így van ez a szlovákiai ma­gyar választók körében, akik álta­lában ugyanarra a pártra szavaz­nak, de legutóbb inkább eltekintet­tek ettől a lehetőségüktől, így adva hangot csalódásuknak. Látva, hogy néhány MKP-s képviselő - akár helyi, akár megyei szinten - mire használja a választóktól ka­pott hatalmát, sok választó vokso­lási kedve alábbhagyott. De mivel azt ígértem, hogy jó­val zárom a mondandómat, jelez­ném, hogy igenis sok alkalmas po­litikus is van a magyar pártban, amit mi sem bizonyít jobban, mint az EP-választás preferenciaszava­zatai, ahol kampány nélkül is je­lentős támogatást kapott (másod­szor is) egy politikus. Igen, van­nak ügyes politikusok, de nekik vállalniuk kell, hogy soraikat még erősebbé teszik, és visszahozzák a magyar választók választókedvét. Remélem, hogy az MKP a jövőben fel tudja erősíteni sorait olyan szakértőkkel és értelmiségiekkel, akik el tudnak látni magasabb po­zíciókat is. Hiányoznak például a mezőgazdaság problémáihoz értő szakemberek, holott a hazai ma­gyar lakosság jelentős része érde­kelt a témában, de más szakterü­letek esetében is hiányzik a hoz­záértő gárda, háttércsapat. Hát­tércsapat nélkül pedig nem megy. A következő választásokig fel­tétlenül meg kellene szervezni a pártvezetés nagy részének vörös posztót jelentő ifjúsági szerveze­teket. A már papírra is lefektetett tervezetet valóra kell váltani. A fi­atal értelmiségiek minden je­lentős európai pártnak fontos pil­lérei. Jó volna, ha az MKP vezeté­se a feltörekvő fiatalokban nem trónkövetelőket látna, hanem ten­ni kész fiatalokat, akik nélkül a párt a jövőben nagyon sok szava­zattól fog elesni. A következő parlamenti válasz­táson a jelenlegi tíz százalék he­lyett már három százaléknyi prefe­renciaszavazat is elég lesz egy kép­viselő bejuttatásához. Jóval könnyebb lesz egy lista hátrányo­sabb helyén elhelyezkedő politi­kust a szavazóknak karikázással előrejuttatni-bejuttatni, és az alkal- madanabbakat ily módon kiejtem, így a szavazók szűrhetik ki a legrá­termettebbeket, és remélhetőleg teljesen felszámolhatják az MKDM- Együttélés-MPP láthatatlan vona­lakat. Ezért bátorítanék minden szavazót, hogy elkeseredettség he­lyett még fokozattabban figyelje a képviselőit, és ahelyett, hogy ott­hon maradna, családjával és bará­taival maga formálja az MKP-t olyanra, amilyenre szeretné. Már csak azért is, mert még egy darabig más választásunk nem lesz. A szerző a Selye János Egye­temi Központ tanára OLVASÓI LEVÉL Kár volt félteni a MKP-t a MFP-től! A szlovákiai választók nem egé­szen 17 százaléka tartotta június 13-án fontosnak azt, hogy elbal­lagjon a lakóhelyéhez legközelebb eső választási helyiségbe, és vá­lasszon magának és az egész or­szágnak európai parlamenti kép­viselőket. Ehhez a negatív rekord­hoz szerintem a honi szlovák és magyar újságírók is hozzájárultak. A Magyar Föderalista Pártról (MFP) alig jelentettek meg vala­mit a választások előtt, holott lett volna miből válogatniuk. Jóma­gam két cikkel tiszteltem meg a Vasárnap és az Új Szó, valamint a Sme, a Národná Obroda és a Novy cas szerkesztőségét azzal a kérés­sel, legyenek már szívesek közölni őket, hogy a szlovákiai magyarok (és szlovákok) időben megtudhas­sák, mi fán is terem az az MFP, s miben különbözik nem csak az MKP-től, de a többi szlovákiai par­lamenti párttól is. Az említett saj­tótermékek egyike sem tartotta kötelességének közölni a cikkei­met, így nem nagyon lehet csodál­kozni azon, hogy június 13-án még azok a magyarok (és szlová­kok) sem szavaztak az új magyar pártra, akik nyilván már jó előre eldöntötték, hogy ezúttal nem fognak támogatni egy parlamenti pártot, így a MKP-t sem. Nem le­het ugyan bizonyítani, hogy ezek, a parlamenti pártokból mélysége­sen kiábrándult polgárok biztosan elfáradtak volna a választási ur­nákhoz, ha a szavazás előtt többet is megtudhattak volna az MFP programjáról, politikai stratégiá­járól és képviselő-jelöltjeiről, de az biztos, hogy a Vasárnap, az Új Szó, és a három említett szlovák újság nagyon etikátlanul, s végső soron oktalanul is viselkedtek, amikor ahelyett, hogy az újszülött pártot babusgatták volna, azt a „szakál­las” MKP-t, KDH-t, SDKÚ-t „futtat­ták” és protezsálták, amelyekről már amúgyis mindent tudhatott a nagyérdemű választóközönség. Tudatosítania kellene már vég­re a Vasárnap és az Új Szó min­denható főszerkesztőinek is, hogy az MFP nem okvetlenül az MKP- tól akar elszívni szavazókat, sok­kal inkább szeretné megnyerni azon felvidéki magyarok támoga­tását, akik már rég megcsömörlöt- tek a Bugár-féle puhány, alibista, és sehová sem vezető hintapoliti­kájától. Kovács László Pozsony KOMMENTÁR Kísérteties 17 százalék TÓTH MIHÁLY A hét első felében az EP-választásról megjelent kommentárok szerzői mind arra keresték a választ, hogy vasárnap miért csak oly kevesen mentek el szavazni. Annak szemügyre vétele se len­ne minden tanulság nélkül való, hogy az a nem egészen 17% mi­ért ment el. Politológusaink és statisztikusaink számára nem ti­tok, hogy ebben az országban a népesség néhány, egyesek sze­rint 5-10%-a akkor is elmegy szavazni, ha fogalma sincs, mi a voksolás tétje. Van, aki unalomból teszi, van, aki ezt az előző rendszerben megszokta. Az EP-választáson eredményes öt párt közül négy úgyszólván azonos számú szavazatot kapott. Tehát meglepően, szinte kísértetiesen egyforma a pártstruktúra legfon­tosabb erőinek szereplése. Ha a négy eredményes 17%-ából le­vonjuk mondjuk azt a 10%-ot, amelyet a minden választáson minden körülmények között aktívak tesznek ki, marad az ösztö- vér 7%. Ez a részarány tálcán kínálja, hogy feltegyük a kérdést: ez vajon a lakosságnak nem azt a részét jelenti, amely a legköz- - vetienebbül érdekelt a pártok valamelyike győzelmében? Mi ennek az oka? Van, aki a politikai csömört hibáztatja. Mások a tömegtájékoztatást állítják vádlottak padjára, vagy a vezető poli­tikusok szerénytelenségét. Minden állításban van némi igazság. A társadalom állapotáról, minőségéről azonban minden ilyen részigazságnál többet elárul, hogy van néhány százaléknyi sza­vazó, aki akár minden héten is hajlandó urnákhoz járulni, akit a politikusok hányavetisége se irritál. Ez a néhány százaléknyi sza­vazó, ha kisbalták potyognak az égből is, az általa kiválasztott pártra voksol. Az üyen csoportok létét mindaddig természetes­nek kell tekintem, amíg az adott párt ezek tagjain kívül is képes embereket megszólítani. A kísérteties 17% azt mutatja, hogy a négy legjelentősebb párt csak közvetlenül a holdudvarába tarto­zókat tudja elbájolni. Bárhogy nézzük is, ez a megélhetési politi­zálás legrútabb megnyilvánulása. A négy pártra most vasárnap azok voltak hajlandók szavazni, akik egzisztenciájukban vala­hogy függnek valamelyik politikai erőtől. Miniszterként, megyei és helyi tényezőként, lassan már a segédraktárosokat is beleért­ve. A magyar nemzetiségűek meglepő érettségről tettek tanúbi­zonyságot. Nagyjából ugyanolyan részarányban voksoltak, mint a többségi nemzethez tartozók. Ezzel azt bizonyítják, hogy a szlovákiai magyar nem egydimenziójú és nem csordaszellemű. Nem lehet őket „fél kiflivel berúgatni”. A magyar nemzetiségű nemcsak magyar, hanem munkavállaló és vállalkozó, fogyasztó és nyugdíjas is stb. Közülük az a 93 ezer, aki az MKP-ra szavazott, többnyire közvetlenül, egzisztenciálisan érdekelt a magyar párt eredményességében. Úgy 250 - 300 ezerrel az MKP még nem tudta elhitetni, hogy érte is képes tenni. JEGYZET ugyanazzal a mozdulattal kap­ja le a bádogról a tízeseket, i- rány a félkarú rabló, szórako­zottan veri a gépet. A sarokban csörren az aranylánc, Jézus szakozik a Lacoste borította, kigyúrt mellkason. A számlán újabb strigula, a kereszt ismét függőben, hosszú, ritmikus kortyok. Fékcsikorgás, sűrű pittyegés, Audi vagyok és te ki vagy? - Rohadtul kivagyok, a szokásost... - veti oda a nagy­főnök, lehuppan a helyére, s némi lekezelő undorral stíröli a társaságot. - Szevasz, Ervin­ként, na mi van, mentek Gö­rögbe? Ugorj be, ha kell a negyven küó, de a dollár most jobban megy - koccint vele a Lacoste-trikós. - Nemtom, mi lesz, idén csak Balcsi, ott a ko­ma kéglije. A kölyköt is agyon­csapom, összetörte a Megant, a gyereknek nem lett baja, de többet nuku kocsi, ez is tíz ki­lómba került, szeptembertől átrakatom a másik suliba, ez már csak a prosztóké... De állí­tottam azon a girnyó tamtócs- kán is, képzeld, bevágta neki az ötöst, hiába mondták neki a Julikáék, nyughasson már, de ezt nem fogja itt még egyszer, kirúgatom a senkiházit, ide be nem teszi többet a csülkeit... Fojtogató a hőség, a tévében épp azt kérdik: ki írta az Anyám tyúkját? Petőfi Ervin? • Petőfi Ferenc? Petőfi László? A fődíj egyházimozi. Szerintem Rimbaud, telefonálok is azon­nal. Mellettem két rosszarcú kamasz, Dante pokla, tré, na­gyon tré akciófilm - makogják az energiaitalba. Egyetértek. Napfény és hús BUCHLOVICS PÉTER- Mutasd a karod, tuti, hogy lövöd magad! - ágál egy hajda­ni élmunkás, majd elégedetten bökdösi az áldozat anyajegye­it: - Tudtam, megmondtam előre. Nyolcvankilencben kel­lett volna őket falhoz állítani. A mi pénzünkön tanultak, a mi kezünkből ettek, most pedig leköpik... ekkor már üvölt, frö- csög a nyála, bele a korsóba, zsírosán fénylik, ami a nyaka felett van, a feje. - Egyszer még elszámolunk... - s azzal diadal. Ittasan kirohan. A té­véből szólnak utána: csá, csű­rni, csá. Amúgy csend, halkan felsír a mobiltelefon, meg is ké­ne szoptatni már. - Nem jó a farkaskutyát láncon tartani, mert aztán ütheted agyon bal­tával - súgja oda a bal kettesen egyjoggingos a társának. Az meg csak bámulja a falat, nem válaszol, hirtelen elnyomja a csikket, úgy köpi ki: - Még egy évig futtatom, amíg összeszedi a tartozását a szajhája... Aztán válunk. Megrázkódik, köny- nyezve, sóhajtva rendel újabb felest. A pultnál szelíd veszeke­dés: - Nem ihatol többet, te gö­rény, ez máma az utolsó hú­szas, ezen viszem a gyereket orvoshó, hogy a rák csiklan­dozza a torkodot, aztat - szi­szegi faarccal a nő és bedönti a deci borókát. A gádzsó vissza- kézből kever le neki, s még

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents