Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-17 / 139. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 17. 10 Kitekintő - hirdetés A nyugdíjas tanítónő is beadta a derekát, házát eladta a Goidnak, és elköltözött - már csupán néhány magyar család tart ki, azok, akik még reménykednek Verespatak aranya és a Fatia Negrák A Gabriel Resources kanadai cég képviselői úgy gondolták, nem sokat teketóriáznak: lesöprik a telepü­léseket, mintegy 900 házat, az ezekben élő kétezer embert kitelepítik, kilenc temetőjükkel temploma­ikkal múltjukkal és színes, sok nemzetiség örökségét ötvöző kultúrájukkal együtt (Képarchívum) Amint Torda felől Topán­falva felé haladok, az or­szágút egyre jobban beszo­rul a Gyalui és az Erdélyi Érchegység közé. Az Ara­nyos az út bal oldalán hömpölyög, félelmetes morajlása, persze, semmi egyébnek, pusztán az el­múlt napok kiadós esőinek köszönhető, a hátamon mégis végigfut a hideg. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Ez már az arany hazája, amely évszázadok óta sok bajt hozott az itt élő emberekre. Nem messze, a Kis-Aranyos völgyében van a Lú- csia-barlang, amelyben a legenda és Jókai regénye szerint a kettős életet élő Fatia Negra bandája a Verespatak környékéről kibányá­szott aranyból titokban hamis aranypénzeket vert. Manapság a Fatia Negrák messze földről érkez­nek Erdélybe: Ausztráliából, Ka­nadából. A nevük idegen csen­gésű: Esmeralda, Gabriel Resour­ces, Rosia Montana Gold Corpora­tion. Abban hasonlítanak a Nop- csa báróból lett betyárra, hogy az erdélyi aranyat ők is a sajátjuknak tekintik. Ma ezt koncessziónak ne­vezik. A Gabriel Resources kana­dai cég 1995-ben hárommillió dollárért 25 évre kapta meg Euró­pa legnagyobb s a világ második nemesfémkincsét: összesen 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüs­töt, amelyet a verespataki hegyek őriznek gyomrukban, s amely fö­lött a Feketéllő csaknem 1400 mé­ter magas csúcsa őrködik. Ez a hatalmas kincs a Brád-Ve- respatak-Aranyosbánya-Zalatna által határolt ún. aranynégyszög­ben rejlik. Gabrielék úgy gondol­ták, nem sokat teketóriáznak. Le­söprik a fölötte fekvő néhány tele­pülést, mintegy 900 házat, az ezek­ben élő kétezer embert kitelepítik, kilenc temetőjükkel, templomaik­kal, múltjukkal és színes, sok nem­zetiség örökségét ötvöző kultúrá­jukkal együtt, és az ércet felszíni bányákban hatalmas kotrógépek­kel termelik ki. Összesen több mint 400 millió tonna ércet darálnának porrá. A port ciánvegyületekkel ke­zelnék, hogy az aranyat és az ezüs­töt kivonják belőle, a zagyot pedig egy akkora derítőben tárolnák, amelynek felszíne a tiszai szennye­zést okozó nagybányainál százszor, térfogata pedig körülbelül ezerszer nagyobb. Az aranytól megfosztott több százmillió tonna zagyot Gab­rielék itt hagynák a helyszínen, s a megkötött szerződés értelmében a környezet helyreállítása a román állam feladata lenne. A beruházás összértéke megközelíti a félmilli- árd dollárt, ami kétszer annyi, mint amennyi közvetlen befektetést az elmúlt 14 évben Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód és Szilágy megye együttesen vonzott. A kitermelt arany unciája 107 dollárba kerül­ne, ám mai világpiaci ára megha­ladja a 380 dollárt unciánként (1 uncia = kb. 30 g). A Gabriel nyere­sége kétmilliárd dollárnál több len­ne, a román állam pedig a mintegy 15 évig tartó bányászat időszaká­ban mindössze évi 20 millió dollárt kapna. A Gold Corporation ugyan­is, amelynek a Gabriel 80 százalé­kos tulajdonosa, s amelynek égisze alatt a munka folyna, az elmúlt években adó- és vámmentességet kapott Romániától. A Goidnak csu­pán kétszázaléknyi jövedéki adót kell fizetnie, mert közben Verespa­takot hátrányos övezetté nyilvání­tották, s tulajdonképpen bagóért máris viheti a kincs több mint né­gyötödét. Nem is maradna egyéb utána, mint 1600 hektárnyi hold­béli tájra emlékeztető terület. Megérkezem Verespatakra. Rossz hírekkel fogadnak. Özv. Székely Józsefné, a nyugdíjas tanítónő is beadta a derekát. Házát eladta a Goidnak, s elköl­tözött. Azt is megtudom, hogy öreg cipészmester barátom, Zlacki Kálmán, akinek műhelyé­ben annyi órán latolgattuk Ve­respatak esélyeit, hasonlókép­pen cselekedett. Már csak né­hány magyar család tart ki itt. A szomszédos Szarvaspatakon élő Botariuék még itt vannak. Ők még reménykednek, mondja az asszony, bár tudják, hogy az utat is lezárják nemsokára. De hova mehetnének? - kérdi. Az ingatlanok 38 százalékát már megvette a Gold, noha vala­mennyi romániai egyház, az orto­doxot beleértve, a Román Akadé­mia és megannyi hazai és nemzet­közi szervezet ellenzi a projektet. A Gold környezeti engedély nél­kül fúrásokat végzett a megvásá­rolt házak kertjében. A kutak vize iszapossá vált, emberek beteged­tek meg, kerültek kórházakba az elmúlt hónapokban. A botrány ez egeket verte, mire végre valahon­nan rájuk szóltak, s leálltak. Gol- dék cinikusak. Azt mondják, szennyezésről szó sincs. Olyannyi­ra nincs, hogy a majdani derítőből kifolyó vízben - majd meglátjuk! - békák fognak brekegni. Az itt ma­radottak egyetlen szerencséje az Alburnus Maior szervezet, amely­be 250 egykori bányatulajdonos család tömörült. Ők kitartanak, tiltakoznak, tüntetnek, memoran­dumokat írnak, többnyire hiába­való beadványokat. A Gold szem­rebbenés nélkül mindent letagad. Járt itt parlamenti különbizottság is, de nekik adott igazat. Az évszá­zadok óta itt élő családok pedig szedjék a sátorfájukat, fogják azt a húsz-harmincezer dollárt, amit fi­zetnek nekik, és költözzenek városi tömbházak garzonlakásaiba, mert ebből a pénzből másra nem te- lik.Hazafelé készülőben beülök az autóba. Kezem reszket a kormány­keréken, így nem indulhatok úrnak. Kiszállok és visszanézek a hegyre, amelynek gyomrában francia régé­szek tavaly kétezer éve érintetlenül megőrző-dött római tárnarendszert fedeztek fel. Felbecsülhetetlen ér­ték. Mint ahogyan az a sziklába vá­gott több száz lépcső is, amely ebbe a tárnarendszerbe visz. A régészek szerint egyedülálló lelet. Persze, azt is legyalulják és bedarálják, hátha néhány gramm arany abból is ki­csalható. A kezem még jobban reszket. Lám, ismét Jókainál tartok: „Aki a Fatia Negrával egy rossz órában találkozik, annak mind megresz- ketősödik a keze.” Verespatak, 2004. június Kézbesítjük Ön helyett! 1. osztályú küldemények > Válassza az 1. osztályt! 1. osztályú LEVELEK: a feladás napja utáni munkanapon kézbesítik ki, 1 kg-ig 1. osztályú CSOMAGOK: a feladás napja utáni második munkanapon kézbesítik ki, 30 kg-ig A nemzetközi kapcsolatokban az 1. osztályú levelek és csomagok kézbesítési ideje a célországtól függ. A külföldre küldött 1. osztályú levelek speciális fajtája az Aerogram. Az Aerogram előnye, hogy minden országba egységes áron küldhető. Minden postán kapható. Az 1. osztályú küldemények feladhatók minden postán, és a szerződéses gyüj- tőjáratoknál fZberné jazdy). > Szabja méretre az 1. osztályt! A levelekhez a következő szolgáltatásokat kérheti Ajánlva, RE - gazdasá­gosan, RS - speciális, Válasz szolgálatatás, Biztosítás. Ha a gyüjtöjá- íj ratnál adja fel: Ajánlva, RS - speciális, vagy igénybe veheti a Vétiv, A címzett kezébe, Utánvét szolgáltatásokat. A hivatalos küldeményeknél a feladó kérhe­ti az Ismételt kézbesítés szolgáltatást is. A csomagokhoz igényelheti a Biztosítás, Vétiv, A címzett kezébe, Után­vét, Töréken és nem tárolható szolgáltatásokat. A nemzetközi kapcsolatokban a nyújtott szolgáltatások a célor­szágtól függenek. (j£) Info: 0800/122 413 • www.slposta.sk Jó hírek küldönce UP 1657

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents