Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-15 / 137. szám, kedd
Hirdetés - kitekintő ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 15. 12 A jövő miatt ne főjön a feje! A tőke-életbiztosítás pénzügyi szempontból * mindenki számára elérhető, hiszen a biztosítási célösszeg felső határa nincs megszabva, ráadásul a havi törlesztőrészlet összege akár 500 Sk is lehet. Ezért a minimális összegért többek kozta következőkhöz jut:- minőségi biztosítási védettség az Ön és családja számára- az aktív években megszokott életszínvonal megőrzése nyugállományba vonulása után- a megtakarított pénzét megvédi az infláció értékcsökkentő hatásától Ráadásul az életbiztosításba fektetett pénze állandó hozamot termel Önnek! Hívja a Sporotel 0850 111 888-as számát, keresse fel a Slovenská sporitel’ha internetes honlapját a www.amslsp.sk címen vagy látogasson el a Slovenská sporitel’ha bármely ügyfélszolgálati kirendeltségébe. SLOVENSKÁS SPORITELNA Vasa banka A környezetvédők attól tartanak, hogy a híd nagyzási hóbort terméke lesz, akárcsak a fáraók piramisai Csodahíd a Tarn völgye fölött A híd itt még szimulációs képen látható - pályája a múlt héten ért össze (Képarchívum) Párizs jelképe, az Eiffel torony 324 méter magas. A franciaországi Tarn völgye fölött 2005 januárjától átívelő csodahíd 19 méterrel szárnyalja tül ezt a csúcsot, mert a talaj legmélyebb pontjától számítva 343 méter magasságban húzódik majd. SZENTGYÖRGYI ZSUZSA A mély völgy két szélét összekötő, csaknem két és fél kilométer hosszú Viaduc de Millau - amelyet 2001 októbere óta épít 500 ember - a modern technika egyik csodája lesz. A híd magasban épülő pályája az elmúlt napokban ért össze. Örülhetnek a környezet épségéért aggódók, hiszen eddig Franciaország egyik legforgalmasabb, észak-dél irányú, 75-ös jelű autópályáját megszakítva bő 30 kilométeren keresztül kellett sima országúton vonszolódniuk az autósoknak a Tarn mély völgyében, nemritkán 50 kilométeres dugókban, olykor három-négy órán át pöfögtetve a motorjaikat. Ezalatt rengeteg üzemanyag fogy feleslegesen, nem beszélve arról, hogy a sok alapjárati kibocsátás jócskán szennyezi a környezetet. Igaz, a környezetvédők most éppen azon morgolódnak, hogy az egyszerű autópálya-összekötés helyett épülő híd nagyzási hóbort terméke lesz, akárcsak a fáraók piramisai. De a karaván halad, a híd elkészül... A valóban nagy, sőt óriási mű tervezője világhíresség, a brit Lord Norman Foster (egyebek között az ő nevéhez fűződik a tengerbe nyúló hongkongi repülőtér terve is). Az építést a francia Eiffage csoport végzi, amelynek alapítója maga Gustave Eiffel volt 1889-ben. A kivitelező cég egyébként nem csak a műszaki munkálatokban merész, hanem abban is, hogy saját maga finanszírozza a mintegy 400 millió költségeket. Ennek fejében a megrendelő államtól 75 évre megkapja az autópályadíj beszedésének jogát, ami igen vonzó bevételnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a számítások szerint naponta mintegy tízezer jármű halad majd át a hídon, és évszaktól függően a személyautóknak 4,6, illetve 6,4 eurót, a teherautóknak 19 eurót kell leszurkolniuk. De az állam sem jár rosszul, mert a híd tervezett élettartama a 120 évet is elérheti. Műszakilag bámulatos szerkezet épül. Már áll a hét óriási, 85 ezer tonna betonból épített pillér. Ilyen magassághoz megfelelő stabilitás is kell. A legmagasabb pillér 200 négyzetméteres alapon áll, és 16 méter mélyen hatol be a sziklás talajba. Maga a hídszerkezet 16 ezer tonna acélt emészt föl, és még így is csupán tizede egy ugyanekkora betonkonstrukció súlyának. Rendkívül izgalmas a hídpálya építése. A pályaelemeket jó messziről, körülbelül ezer kilométerről, Elzászból szállítják ide. Itt működik ugyanis az a cég, amely különleges robotjával össze tudja hegeszteni ezeket az elemeket. A 32 méter széles hídpálya már összehegesz- tett elemeit óriási teljesítményű hidraulikus présekkel milliméterről milliméterre, maximálisan óránkénti tíz méteres sebességgel tolják előre. A biztonságos elhelyezést a pilléreken lévő, később eltávolítandó bakok segítik. Hidakat építettek már az ókorban is. Ami azonban a franciák óriási viaduktját különlegessé teszi, nem csupán a szédítő áthidalási magasság, hanem az is, ahogyan a tervezés- be-építésbe beleépül a XXI. századi, modern elektronika. A kiterjedt méréstechnika, a speciális érzékelők hada, a feldolgozó számítástechnika, a hálózatok és az űrhajózással összekapcsolt telekommunikáció egyaránt segít az építésében és a biztonságos üzemelésében. Az építés során a hídelemek összeillesztésének folyamatát műholdas GPS navigációs rendszerrel ellenőrzik. A pillérek külső felületébe mérő reflektorprizmákat építenek be. Lézeres mérőberendezésekkel, tized-milliméte- res pontossággal lehet észlelni az ezektől érkező elmozdulási értékeket. Detektorok érzékelik a beton hőmérséklet-változásait, szenzorokkal foghatók a szerkezeti anyagok változásai. A legfontosabb adatokról másodpercenként százszor vesznek mintát, és ezeket helyi hálózaton keresztül továbbítják a központi számítógéphez. Egy ilyen hatalmas kötélhíd- nál rendkívüli fontos, hogyan áll ellen a szélnek. Egyaránt lényeges a szelek sebességének és a mély völgyek fölött oly gyakori kavargásoknak a szerepe. Természetesen ezeket a hatásokat már a tervezéskor megvizsgálták egy 1:3000 léptékű modellen. A modern elektronika mindenesetre itt is színre lép. Egyebek között ez is segít, hogy a csodálatos építmény valóban 120 évig is eléljen. Anne Catherine Emmerich német apáca boldoggá avatása heves hitvitával fenyeget Passió: itt a második felvonás POGÁR DEMETER Még alig csitultak el Mel Gibson filmje A passió által kirobbantott parázs teológiai viták, máris kezdetét vette egy újabb történeti-valláselméleti konfliktus. Zsidó szervezetek kifogásolják, hogy a Vatikán október 3-án boldoggá kívánja avatni azt az Anne Catherine Emmerich nevű, általuk antiszemitának1 tartott apácát, akinek Az Úr Jézus Krisztus fájdalmas passiója című víziógyűjteménye szolgált a hollywoodi sztár által rendezett film forgatókönyvének alapjául. Abraham Foxman, a Rágalmazás Elleni Liga (Antí-Defamation League, ADL) amerikai igazgatója kijelentette, hogy a boldoggá avatás „károsíthatja a zsidó-katolikus viszonyt”, különösen most, A passió című film bemutatása nyomán. Anne Catherine Emmerich Ágoston-rendi apáca 1774 és 1824 között élt Németországban. Sorozatos látomásai voltak, a feljegyzések szerint a testén megjelentek a stigmák, Krisztus sebei is. Az egyház által indított korabeli kivizsgálás „hitelesnek” ismerte el a szenvedés jegyeit. Emmerich nővér - aki életének nagy részét ágyhoz kötve töltötte - saját bevallása szerint kapcsolatban állt a purgatóriumban szenvedő lelkekkel, akik a többi között „elárulták” neki, hogy a zsidók rituális gyermekáldozatokat mutattak be. A misztikus apáca méltatói szerint Emmerichnek több víziója volt, mint bármelyik szentnek. Krisztus utolsó óráiról a XVIII. és a XIX. század fordulóján megjelentetett látomásai a Bibliánál részletesebben mutatják be az emberiségért hozott áldozatot és a szenvedéstörténetet. Emmerich keresztény bírálói ugyanakkor hiteltelennek, sőt istenkáromlónak tartják az írást. Mary Boys nővér, a New York- i Union Teológiai Szeminárium valláselmélet-oktatója úgy véli, hogy Emmerich műve a judeiz- mus rendkívül negatív értelmezését tükrözi. Megítélése szerint a keresztre feszítésnek a német misztikus apáca szerinti értelmezése pontosan az, amit a katolikus egyház immár négy évtizede, a II. vatikáni zsinat óta helytelenít. A Vatikán illetékes hivatala 2001-ben ismerte el, hogy Anne Catherine Emmerich „hősies fokon gyakorolta életében az isten- és emberszeretet erényeit”, ami az első jelentős lépés a boldoggá avatás felé. Anne Catherine Emmerich egy korabeli festményen (Képarchívum)
