Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-12 / 135. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 12. Egészségünkre 23 Beszélgetés dr. Sládecek Sándorral, az érsekújvári kórház patológus főorvosával a szakmai alázatról, az életmódváltás szükségéről Az élőket segítik a holtak mielőtt lezárul a vizsgálat. Ezér is értek egyet az egészségügyi mi niszter kezdeményezésével, ak az orvosok munkáját felülbírál« hivatal létesítését tervezi. A mién két is persze. A miniszter szerint vissza kel adni a patológia becsületét é: rangját. Míg Magyarországoi drámai munkakörülményekről megalázóan alacsony bérekrő beszél a szakma, a hazai patoló gusok nem hallatják hangjukat A magam nevében beszélhetel csupán, s állítom, a lehetőségek hez képest elégedettek lehetünk A legmagasabb bérkategória sze rint díjaznak bennünket. Tudn kell, munkánk zömét nem a bonc asztalnál végezzük, hanem a mik roszkóp mögött. Az elmúlt évekri a diagnosztika forradalma a jel lemző, s ebből a patológia is kivet te a részét. Néhány sejtből állt minta alapján nagy valószínűség gél képesek vagyunk felmérni, je len van-e rákos daganat, vagy azt hogy a sejtek utalnak-e egy rossz indulatú daganat jövőbeli kiala kulásának lehetőségére. Nem dicsekvésképpen mon dóm, de egy-egy betegség legyő zésében mi konkrét segítsége nyújtunk a sebészeknek, belgyó gyászoknak. Mára bebizonyoso dott az is: nem baj, ha a szakor vosok is értenek egy kicsit a mun kánkhoz, hiszen ahhoz, hogy kér déseket tegyenek fel egy-egy sú lyos kórral, vagy annak gyanújá val kapcsolatban, tudniuk kell milyen módszerekkel erősítheti meg a diagnózis. Valójában mivel foglalkozik i patológia? A betegségekkel, főleg a morfo lógiai elváltozásaikkal. A szövetei és a sejtek vizsgálatával, szaknyel ven a hisztológiával é; citológiával. Tehát nem csupán ; halál okának felderítésével, ha nem egyre inkább az élők beteg ségeinek feltárásával és kilátásai val. Megbízható diagnózis, megfelelő terápia nem létezik a patológusok munkája nélkül. A korszerű egészségügyi ellátásban különös szerepük van, és bár új technológiák hódítanak, a patológus szemét, szaktudását, tapasztalatát nem pótolják a legprecízebb műszerek sem. Mégsem a boncolási művészetükre a legbüszkébbek, hanem arra, hogy a szövettan és citológia szakemberei. PÉTERÉI SZONYA A Magyarországon kirobbant patológusbotrány kapcsán, amikor méltatlan módon, nem hűtőben, hanem a padlón helyezték el a halottakat, a hazai viszonyokra kérdezünk rá. Kizártnak tartom, hogy Szlovákiában ilyen bánásmódban részesítenék az elhunytakat. Érsekújváron a hűtőberendezés kapacitása elegendőnek bizonyul annál is inkább, mert csökken a kórházban elhunytak száma, s azoké is, akiknek boncolását a hozzátartozók megengedik. Az intézetben évi 700-750 halálesetet jegyzőnk, a boncasztalra viszont alig százan kerülnek. A rendszerváltozás előtti években az elhunytak 90 százalékát boncoltuk. A patológusok előtt nincs titok, ők látják csak igazán, megfelelő módon kezelték, vagy netán elkezelték a kollégák az egyik-másik beteget. Ez valóban igaz, mi képesek vagyunk a hibás döntések leleplezésére. Csak nem nagyon beszélnek róla. Aligha hihető ugyanis, hogy Szlovákiában félrekezelés következtében nem hal meg senki, sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a kétes ügyek nem kerülnek nyilvánosságra. Ebben is van némi igazság. Egyetlen kórházigazgató sem lelkesedne, ha a műhibák még azelőtt kerülnének nyilvánosságra, Vagyis nem igaz az a szakállas vicc, mely szerint a belgyógyász sokat tud, de alig tud segíteni, a sebész keveset tud, de mégis segít, a patológus mindent tud, de sajnos, későn... Mennyi idő alatt készül el egy-egy hisztológiai diagnózis? Ha szükséges, műtét közben 10-12 perc alatt felállítjuk a főleg onkológiai szempontból fontos diagnózist. Pl. mell-vagy pajzsmi(Somogyi Tibor felvételei) rigydaganat esetében, vagy a méh és a petefészek betegségeinél, hiszen a műtőben a rák stádiumától függően kell nemcsak a beteg szervet, hanem a nyirokcsomókat is eltávolítani. Az esetek 80 százalékában 2-3 nap áll rendelkezésünkre, de gyakran egy nap is elég az eset lezárásához, bár ezt ritkán kérik tőlünk, ugyanis a kollégák tudják, hogy a pontosság fontosabb, mint a gyorsaság. Beszélgetésünk elején említette, hogy általában keveset boncolnak. Tevékenységünk lényege: a rendelkezésre álló eszközökkel, az említett biopsziás hisztológiával stb., elsősorban az élőket segítjük, de fontos a kórbonctani munka is. A kórházban elhunytaknak csak 10 százalékát boncoljuk, holott a fejlett országokban 20-25 százalékos az arány. Tudatosítani kell: amellett, hogy ügyelünk a halott méltóságának megőrzésére, a boncolással ellenőrizhetjük az egészségügyi gondoskodás minőségét is. Ha történnek is tévedések, nem feltédenül kell nagydobra verni. A kezelő orvosok okulása a cél. Van diagnózis, amely eltér a megszokottól, számos kérdést vet fel a szakorvosban, bennünk. S éppen azért, nehogy vád érjen bennünket, hogy védjük a kollégákat, egymást, az intézetet, a kétes boncolási leleteket, jelentéseket nem a kórházban, hanem a miniszter által szorgalmazott egészségügyi felügyeleti hivatalban értékelik majd. Egészen biztos, hogy a jobb munka az élőket segíti. Néha úgy tűnik, hogy a gyászolók félnek a boncolástól. Az egyértelmű kóroknál - agyvérzés, szívinfarktus, rák-, mi sem tartjuk indokoltnak a boncolást, mert felesleges költséget jelent az egészségbiztosítónak. Tény viszont, hogy sok esetben a boncolás a hozzátartozók számára fontos információkat tár fel, sőt, esetleg életmódváltozásra serkentheti őket. Ezt hogy értsük? Nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyire egészségtelenül élünk. Ez alól én sem' voltam kivétel, de az is igaz, a sok-sok betegség láttán lassan változtattam szokásaimon. Nagy csodálója vagyok annak a görög eszmei hagyatéknak, amely a test és a lélek egyensúlyának fontosságára figyelmeztet. Megtalálható benne a meden agan - mindent mértékkel - fogalom, és közelinek érzem Epikurosz hedonista filozófiáját is. Tényleg élni, nem csupán éldegélni kell igyekezni. Nem kell tilalomfákat állítani, viszont a mértékletességet szem előtt kell tartani. Időnként meg lehet szegni a szabályokat, ha utána „önmegtartóztatjuk” magunkat. Mivel teszünk magunkban leginkább kárt? Ha magas a kalóriabevitel, de kevés a leadás, ha rosszul párosítjuk az élelmiszereket. Ha nem gondolunk arra, hogy a cukor fehér méreg. Ha megfeledkezünk arról, hogy a falánkság a hét főbűn egyike, ha a káros étkekhez alkoholfogyasztás is társul. Szó sincs teljes absztinenciáról, hiszen az alkohol élvezeti szer, de napi fogyasztásra nem alkalmas. Aid ital nélkül „szürkének” érzi az életét, az se igyon 2-3 decinél több bort. Azt ugye elismeri, hogy a fogyasztói élet csábítóbb, mint a fegyelmezett? Nem kell bedőlni a csábításnak, mindenki hallgasson a józan eszére, és lelki nyugalmára. Észre kellene venni és élvezni kellene az élet apró örömeit, örülni kellene az illatozó virágoknak, a napsütésnek. Huszonhat éves orvosi pályafutásom mondatja velem: a boldogságtól nem kell feltédenül ordítani. A felnőttek felelőtlenségét az utódok sínylik meg. Tudom, miről beszélek, a feleségem gyermekorvos. Jobban oda kellene figyelnünk arra, mit eszünk, milyen vizet iszunk, milyen levegőt lélegzőnk. Nagykéren élek, kertészkedem, megtanultam, hogy kímélőbb módszerekkel is meg lehet védeni a gyümölcs-, burgonya-, zöldségtermést. Kiegyensúlyozottnak, elégedettnek tűnik. A látszat nem csal. Egészségesen élek, pozitívan gondolkodom, sokat mozgok, karban tartom nemcsak a testemet, hanem a telkemet is. Szerintem hamarosan javulni fog az egészségügy helyzete, az uniós csatlakozással pedig sokunk álma vált valóra. A munkámat érdekesnek tartom, szakmailag kielégít, örömömet lelem a lányomban, aki a nyomdokaimba lépett, szintén patológus. És hamarosan nagyapa leszek. Ez bizony boldogít. Aforizmának nem rossz. A pa- tológus rendszerint elsőként tudja meg, milyen a beteg állapota és azt is, milyenek a kilátásai. Milyen a munka menete a patológián? Az osztályokról és a rendelőkből érkező mintákat - olykor mák- szemnyi, vagy lencsenagyságú, de akár néhány kilós daganatok - először szabad szemmel alaposan megvizsgáljuk, észrevételeinket lejegyezzük. A mintavétel és a bonyolult feldolgozás után mikroszkópos vizsgálat következik. Milyen szöveteket vizsgál leggyakrabban az újvári kórház négy patológusa? Mivel a 750 férőhelyes kórház több osztályán kezelik a betegeket, közülük tíznek klinikai státusa van, szövetekkel, szervekkel dolgozunk, ezreket érintik azon a diagnózisok, amelyekben otthonosan kell mozognunk. Komoly diagnosztikai döntéseket hozunk. A kollégák pontos, megbízható és - nem vegye senki nagyképűségnek-, „tévedhetetlen” válaszokat várnak tőlünk. Ezzel az onkológiai diagnosztikára céloz? Elsősorban arra, de másra is. A daganatkórtan valóban munkánk legfontosabb és legfelelősségtelje- sebb része, hiszen emberi sorsok függnek attól, hogy mit találunk. Nem mindig rosszindulatú a daganat, de nekünk azt is meg kell mondanunk, nem válhat-e azzá. Bár munkánk 80 százaléka rutinjellegű, a maradék 15-20 százalék esetében alapos ismeretanyagra és tapasztalatokra kell támaszkodnunk. Semmi sem fekete vagy fehér, gyakran az alig észlelhető árnyalatokra is oda kell figyelni. Ha végképp nem boldogulunk, - mert kár tagadni, előfordul, hogy négyünk tudása sem elegendő - konzultálunk az egyetemi munkahelyek szakembereivel, vagy akár a cseh kollégákkal is.
